(mivel a VP vélemények között elég off-topic, ide pakoltam át)
Szerintem szokás szerint egymás mellett beszélünk.
Nem értékelődött át bennem semmi, csak az esett le, hogy mindezt le is kell írni, hiába kézenfekvő a számomra. Ezért leírtam, hogy én mit nevezek vitának, hogy a történelem során létezett ez a vita-fogalom, hogy miért tartom a haladás alapvető feltételének. Ezután azt mondod a vita értelmetlen helybetopi. Egyet kell értenem, nem jutottunk előbbre...
Azért egy hasonlattal még megpróbálkozom. Ha te egy közösségben termelsz, gondolom van egy időszak, amikor a tapasztalt, helyet ismerő emberek összejönnek, és meghatározzák, hogy miből mennyit, hol és hogyan vetnek, beosztják az erőforrásokat, a várható munkát, kockázatokat. Nem értenek egyet mindenben, de konstruktív módon körüljárnak minden felvetést, és úgy kelnek fel az asztaltól, hogy tudják, mit akarnak tenni - ami persze nem szentírás, mert "tervet azért készítünk, hogy legyen mitől eltérni". Aki enélkül áll neki bárminek, legjobb esetben is csak szerencsejátékot játszik.
Ezt nevezem vitának, és ezt "várom el" magamtól és bárkitől akkor is, ha nem a jövő évi vetésterv, hanem egy globális jövőkép a téma - csak itt nagyságrendekkel nagyobb a látóhatár és sokkal távolabbi a visszajelzés. Ami a vetéstervnél közvetlen tapasztalat, egy éven belüli eredmény, az itt sok generáció homályos történelme, pszichológia, spiritualitás, globális gazdasági és politikai folyamatok, hatalmas és igen sokféle gondolkodású tömeg, óriási távolságok és adott esetben csak a következő generációnál jelentkező eredmény. Nincs "helyismeret", ismert jó megoldás, csak részleges adatok számtalan korábbi tévedésről, illetve még számtalan "jó terv" (a rabbi és a csirkevész vicc megvan, gondolom...) Ezért elengedhetetlen a tetszőleges mértékű önbizalommal vagy annak hiányában előadott alapfeltevések és levezetések egyformán szőrszálhasogató, szigorú elemzése.
Nagy szövegek, ugye? Ja. Nem is azért villogok velük, mert úgy gondolom, hogy mindez nekem séróból megy, hanem azért, mert HA tényleg komolyan foglalkozunk a bolygó jövőjével, akkor azt kizárólag ilyen maximalista módon érdemes tenni. Szerintem a korábban részletezett szabályos vita értelmes tevékenység, a felületes "beszélgetés", felelgetés egymás irányába viszont szócséplés.
A pontosság kedvéért: ez nem az "én világom". Igen, a Hajnal onnan származik, hogy még spirituálisabb koromban ezt a fogalmat éreztem a lényegemnek, aztán megküzdöttem a jelentésének elfogadásával is. Amikor rájöttem, hogy egy világ képe fogalmazódik bennem, két lehetséges neve volt: Hajnal világa és a Hajnalvilág, a kettő közötti különbség egyetlen betű, más szempontból viszont az elfogadás vagy elbukás. Ez nem "belőlem valami", hanem a létem értelme.
Az írásról... nem számszerűsíthető, hogy mennyi nap, hajnal és éjszaka ment el az életemből arra, hogy a Hajnalvilág megjelenhessen bennem és leírhassam, az eredmény nyilván nem kézzelfogható olyan módon, mint mondjuk egy zöld mező vagy egy zsák krumpli. Mégis ezt értékelem úgy, hogy tettem, teszem a dolgom, az erre fordított idő az "értelmesen eltöltött" kategóriába kerül. Még azt is hogy most angolra fordítom, pedig bizonyára elég gáz az eredmény.
A feszültséget, a "nem a dolgomat teszem" érzést az kelti bennem, amikor a már leírt dolgokat ide-oda forgatva megismétlem különböző helyeken, amikor azt érzem, hogy akárhogy tekerem, "nem megy át". Kinek írtam, mi értelme volt az egésznek, akár könyvben, akár itt a fórumon - magamnak???
Hívő ember vagyok, képzelt világomban mindennek megvan a maga rendje, így nem szorulok vigaszra, de boldoggá sem tesz.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
