Kedves Usztu!
Az én belefektetett munkám nem számít, attól még nem kell "fontosnak" lennie - számomra persze az, ezért írtam le... köszönöm a megjegyzéseket, igyekszem érdemben válaszolni rájuk.
Biblia... tulajdonképpen örülök, hogy ennyire nem ment bele "spirituális töltés". Elég hosszú ilyen út áll mögöttem (még több előttem), de ezt az írást csak annyira akartam összekötni a hit kérdésével, amennyire feltétlenül szükségesnek éreztem. Úgy gondolom, van egy nagyon komoly "evilági" feladatunk, aminek megoldása során nem alapozhatunk "ősi tudásra", nem evilági közvetlen segítségre. Lehet, hogy van ilyen, lehet, hogy segítségünkre lesz, amikor nekiállunk végre a helyes irányban tevékenykedni, de ez egy más kérdés. A bibliai kitekintés csak azért került bele, mert rendkívül tiszta, kultúrkörünkben ismert gondolkodási sémákat tartalmaz.
Közösségi minták... szerintem eltérő dolgokról beszélünk. Teljesen egyetértek azzal, hogy a helyi közösségekben közvetlenül megtapasztalhatók élő, igen pozitív minták - nekem is szerencsém van ilyen körben élni. Én viszont egy koherens mintakészlet hiányáról beszélek, amely egy együtt élő közösség teljességét szinte személyes tapasztalatként hatja át, amely rögzíti a helyes életút-mintákat, viselkedési példákat ad, illetve megmutatja a hibás viselkedés hosszú távú következményeit. Miről beszélek? Mondjuk ilyen volt az ókori görögök számára az isten- és mondavilág, ilyen az Ószövetség szinte telefonkönyv-szerű személy és történet-listája, Jézus pédabeszédei és "kalandjainak" mellékszereplői. A közösség minden tagja hasonló történeteket tudott róluk, ismerték az alapvető konfliktusokat, a lehetséges feloldásokat, hasonultak a szereplőkkel; így a személyes nézeteltérések rendezése egy hatalmas háttér előtt, Isten vagy istenek figyelő tekintete előtt zajlott, ahol bizony nem tanácsos túl önzőnek lenni. Természetesen ahogy a hit esetében, úgy a közösségi mintarendszernél is több párhuzamos, egyaránt működőképes megoldás létezik - amennyiben ez a készlet koherens (ezt szolgáltatják a "kipróbált vallások" evolúciós /"sugalmazott?" mintái) és a közösség egységesen elfogadja, tiszteletben tartja, akár erővel érvényt szerez neki (ugyanis a "kilógók" versenyelőnyt élveznek, a felelősséget félretéve, közösségellenes tevékenységet folytatva). Nem kell sorolni, hogy mennyire hiányzik mai életünkből ez a fajta közösen és egyetértésben elfogadott, élet-párti magasabb szint tisztelete (függetlenül a konkrét vallás vagy életszemlélet szavaitól és dogmáitól), illetve milyen minőségű az a mintarendszer, amelyen ma globálisan osztozunk.
Virtuális személyiség kérdése - ezek szerint nem voltam elég egyértelmű, de sajnos csak ismételni tudok. Az alapvető problémát abban látom, hogy ma ahelyett, hogy a rendelkezésünkre álló információkat, az előttünk álló feladatokat beolvasztanánk saját, egyedi szubjektumunkba (személyiségünkbe) - inkább az adott környezeteknek megfelelő indentitásokra (viselkedésmód, szerep) szakadunk. Ez a szétesettség elrejti az alapvető kérdéseket, erőtlenné tesz - a minket irányító struktúrának ez nyilván jól jön. Érdemes megnézni ezt: Aczél Petra előadásai, "Újmédia-kultúra". Ez a jelenség a hétköznapjainkban is tetten érhető, az informatika világában pedig teljesen egyértelmű, a számtalan független rendszerben akár több "azonosítóval" jelen lévő egyetlen személy példáján.
Az általam emlegetett virtuális személyiség nem a számtalan identitás, hanem az egyetlen szubjektum informatikai reprezentációja, egy mindentudó, abszolút monopol helyzetű nyilvántartó rendszerben. Mindenki egyetlen azonosítóval, minden adatterület (egészség, család, ismeretségek, képességek, tapasztalatok, közösségek, ...) egyetlen rendszerben, minden megnyilatkozás örökre megmaradó, visszakereshető formában - semmilyen rejtőzködés, anonim megjegyzések, tréfás nicknevek, titkos bankszámlák. Ugyanakkor a hozzáférés az egyén által szabályozott és szintén visszakereshető: az egészségügyi adataimhoz az orvosaim férnek hozzá, és tudom, hogy ki nézte végig a beszélgetéseimet. Nyílt kártyák és egyenrangú résztvevők: az önkontroll egyetlen valódi motivációs tényezője. Más oldalról: ez a spirituális szemlélettel rendelkező ember világképének számítástechnikai megfelelője. Elemzésem szerint valójában erre van szükség, de a ma általános motiváció-struktúrában nem valósulhat meg, mert "megoldás" helyett a totális diktatúra eszköze lenne - ráadásul kötve hiszem, hogy ma túl sok ember számára lenne vonzó a fenti nyíltság.
Folytatás pedig egyelőre nincs. Ezen informatikai rendszer szoftverének létrehozásán "dolgozom" immár tizenvalahány éve, kézzel fogható eredmény nélkül. Eddig csak annyit értem el, hogy egyáltalán rájöttem: ezen dolgozom; illetve nagyon sok mindent ma már másként látok, mint tíz évvel, vagy akár csak hónapokkal ezelőtt. Ha a Hajnalvilág "vadnak" tűnik, vedd figyelembe, hogy filozófiában, pszichológiában, gazdaságtanban stb. csak egy kontár vagyok, a programozás viszont a tanult és gyakorolt mesterségem...
Az alábbi kellemetlen lehetőségeket látom:
1: túl pesszimista vagyok, nincs akkor baj, mint amekkorának látom, a megközelítésemre nincs szükség. Ez valójában nem is olyan rossz, kiegyeznék vele;
2: tényleg nagy a gáz, de a megoldási javaslatom nem jó, nem elég, túl sok. Ezt próbálom elkerülni azzal, hogy beszélgetek, várom azokat a bevillanó információkat, amelyeket önmagamtól nem tudok létrehozni vagy elfogadni;
3: elérek eredményeket, de a jelenlegi fenntartó rendszer, illetve a benne való hit túl erős, a problémák pedig nem elég nagyok - akkor bizony fenékbe rúgtam egy óriást...
4: elérek eredményeket, és nagyok a problémák, de a fenntartó rendszer is időben kapcsol, én pedig eszközt adok egy globális diktatúrához - hát, ez is benne van a pakliban, és nem rajtam múlik.
Ezekhez képest viszonylag pici az esélye annak, hogy épp a megfelelő pillanatban kezdek értelmezhető dolgokat csinálni, és a Hajnalvilág az "Útitervben" leírt fejlődési pályát írja le. Azt sem tudom, én magam hogyan lehetek a megfelelő pillanatban a megfelelő állapotban - arról pedig tényleg gőzöm sincs, ehhez hogyan lehetne "csatlakozni". Egyre nehezebben tudom kézben tartani azt, amit csinálok, néha iszonyú nehéz hinnem abban, hogy ez valahol pont rendben van. Szóval egyelőre a Hajnalvilág állampolgárságról semmilyen képem nincs (és "Hajnalvilág", az eszperantó nem kiváltja az anyanyelvet, hanem közvetít...). Ha neked van ötleted - kl_hajnalvilag_hu
A vasgolyó kicsit félrement - az a mai globális civilizáció irányító rendszerét szimbolizálja, hatásaival együtt; és a reményemet, hogy egyszer hajlandóak leszünk nekimenni. Egyébként mindig érdekes, hogy egy-egy hasonlat többet tartalmaz, mint aminek eredetileg elképzeltem: például, hogy valójában mi van abban a szobában, amit a kovács őrülete tökéletes és megbonthatatlan gömbnek lát...
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
