...
Az én listám bármilyen gond esetén 1: probléma megismerése; 2: kezelése; 3: az okok megértése; 4: tanulságok levonása; 5 alkalmazkodás. A “lenézés” nincs rajta, mert egyenesen káros: meg sem ismerhetem a problémát, ha nem tudok azonosulni azzal, aki okozta. És ami még rosszabb: ha “lenézek” valakit, aki hibát követ el, ugyan mennyire leszek képes és hajlandó felismerni a saját hibáimat, vagy elfogadni azt, ha valaki felhívja rá a figyelmemet? Magamat csak nem szeretném lenézni…
2013.október.8th. at 22:55
...
226, Tibor bá: Én a 2. és 3. pontot felcserélném. Igaz, nem vagyok szuper programozó, de mégis. :-)Mert nem ugyanarra gondolsz. Egy konkrét problémát a megismerése után (1) el lehet és kell hárítani (2). Utána jön a második kör: az elkövetett hibák okait megértve (3) azt a típust megelőzni (4, 5). Fukushimában takarítani kell, már nincs értelme a hűtőrendszer szivattyúinak elhelyezésén morfondírozni – az összes többi erőműnél viszont nem ártana.
Így már stimmel?
2013.október.9th. at 07:42
228, Tibor bá: Loránd, ne okoskodj, tudod, hogy nálam nem megy.A te sorrended: “1: probléma megismerése; 2: kezelése; 3: az okok megértése…” Nem logikus. Hogy akarsz valamit “kezelni”, ha még nem értetted meg? Szerintem:Nem “okoskodok”, hanem “érvelek”. És tudom, hogy ez veled szemben nem megy, mert te tudod az igazat, és aki ennek ellentmond, az téved. Elég hosszú a blogod, örömmel látnék akár egyetlen példát arra, hogy neked ellentmondó állítást valaha is elfogadtál volna, saját véleményedet felülvizsgáltad volna. A gondolkodásodba ez nem fér bele, mert győztes-vesztes alapon vitázol. Szerintem. Ettől függetlenül próbálkozom néha, hátha egyszer… :-D
1) A probléma (de inkább a baj vagy katasztrófa) feltárása.
2) Az ok/okok megismerése, a probléma átlátása.
3) A megfelelő megoldás kidolgozása és végrehajtása.
A megközelítésem pedig az elmúlt húsz évnyi “problémamegoldó karrierem” során elég jól vizsgázott. Nekem (és sokaknak) bejött, neked nem. Lapozzunk.
2013.október.9th. at 08:31
231, Tibor bá: Az nem érv, hogy engem személy szerint támadsz. Inkább azt magyarázd meg, miért vagy könnyebb helyzetben egy probléma megoldásánál, ha nem tudod miről van szó, mintha előbb feltárod az okokat és utána cselekszel.Ha a megközelítésed jól vizsgázott, akkor hozz rá fel egy példát. Ha pedig megítélésed szerint nekem nem vizsgázott jól, akkor talán erre is lehetne hozni egy példát még mielőtt lapozol. Ugyanis nekem a hócipőm teli van a magasról lenyilatkozott kijelentéseiddel.
A 227 végén felhozott, szerintem egyértelmű példámat minősítetted “okoskodásnak”, ami szerintem kimeríti a személyes támadás fogalmát a tartalmi kritika helyett. Utóbbi nem áll meg: a “nem tudod miről van szó” nyilván feltételezi, hogy kihagytam a saját első lépésemet: “probléma megismerése”, ezt így akár a “hülye vagy?” kérdéssel is helyettesíthetnéd. Sokadszor.
A kulcs itt van: “a hócipőm teli van a magasról lenyilatkozott kijelentéseiddel” – ami pontosan egybevág azzal a feltételezésemmel, hogy te győztes-vesztes alapon vitázol. Nekem ehhez semmi közöm, és tisztában vagyok azzal, hogy ez igen irritáló számodra, de nem tudok rajta változtatni, mert én meg ezt nevezem konstruktív, értelmes gondolkodásnak. Ha beszélgetünk, csak felhúzod magad rajta, amit aztán egészen alpári módon vagy képes levezetni. Ugye nem kell példákat idéznem abból, korábban miket vagdaltál már hozzám. Nem kérek belőle, ez a te élményed.
Maradjunk annyiban, hogy megint túlgondolkodom valamit és “normális ember” számára érthetetlen dolgokat írok. Ez szerintem mindkettőnk részéről elfogadható.
