94, tücsöktávlat: utoljára kérlek, hogy töröld az összes írásomat a blogodról.Igen, azt látom, hogy reménytelenné vált érdemi kommunikációt folytatnunk. Ez a vastagon szedett “utoljára kérlek” szöveg elég rossz érzéseket kelt, remélem nem szándékosan. Ettől függetlenül segítséget kérek tőled, mert még a saját főnökeim utasításait sem teljesítem szolgai módon, hanem tanulni kívánok a történtekből.
Szóval, azért van blogom, hogy naplózzak gyakorlatilag minden általam bármilyen fórumon, levélben, stb. leírt véleményt, illetve (mostanában elég ritkán) valamiről “csak úgy” írjak. Teszem ezt azért, hogy ha bárki bármikor szembesíteni szeretne önmagammal, valamilyen korábbi reakciómmal, ellenőrizné egy-egy gondolatom kialakulását, megtehesse. (Nyilván nem meglepő, a statisztika alapján erre senki másnak nincs igénye, csak nekem fontos.)
Ennek megfelelően (néhány nyelvi hiba utólagos javításán, kiemeléseken kívül) nem is módosítok rajtuk semmit, mert az egész értelmét vesztené. Eleinte nehéz is volt a módosítás nélküli bemásolás, hiszen egy konkrét vita feszültségét nem lehet átvinni egy ilyen “önnaplózó” felületre. Ez sokat segített abban, hogy érzelemmentes maradjak adott esetben folyamatos, kritikán aluli személyeskedő megjegyzések között (nyilván nem rólad beszélek). Néha még így sem könnyű.
Ettől függetlenül ahogy itt is megteszem, ahogy akár te is az aktuális szövegedben, idézek a másik fél írásából, hogy azonosítható legyen, mire válaszolok. Amikor ezt kimásolom, eljátszom azzal is, hogy a linkek visszamutassanak az eredeti hozzászólásra. Esetedben ettől eltértem, mert ismétlem, komoly értéket tulajdonítok nekik, messze kiemelkednek a többiek írásai közül. Viszont számomra meg pont az tűnik visszásnak, hogy a te szellemi termékedet teljes egészében jelentessem meg, ne csak azokat a részeket, amelyek az én (saját termékként jogosan, blogom céljának megfelelően teljes egészében bemásolt) írásom kiinduló pontját jelentették.
“Összes írásod törlése” elvileg azt jelentené, hogy ezeket a sorokat is töröljem, továbbá, ha bárkinek ez eszébe jutna, napokat játszhatnék azzal, hogy megtegyem… Ezzel az a bizonyos “önnaplózás” gyakorlatilag megszűnne, nem adhatok másolható választ közvetlen nekem szóló kérdésekre. Ez számomra nem elfogadható. Ennek megfelelően a következőképpen tervezek eljárni: a hosszabb idézet blokkokat törlöm, az egysoros, “alcímnek” tekinthető elemeket meghagyom, akkor is, ha tőled származnak; ha kívánod, törlöm a linket és a nickedet.
Továbbá engedelmeddel ezt az üzenetváltást teljes egészében (elvárásaidnak megfelelően csorbítatlanul és semleges cím alatt) felteszem a blogomra, mert őszintén szólva álmomban nem gondoltam volna, hogy bármikor ilyen problémába ütközzem. Nagyon nem akarom elfelejteni, és mivel ettől a naptól kezdve befolyásolni fogja a kommunikációmat, mindenképpen helye van a naplómban.
Őszintén remélem, hogy ez a megoldás számodra is megfelelő.
2013.október.5th. at 23:58
Hmm… jobb ötletem támadt. Töröltem a blogomat. Úgyis túl sok időt vesztegettem rá. Meg erre a blogra is.
Köszönöm a segítséget, jókor jött.
2013.október.6th. at 13:20
Hát ez így van. Miután megírtam a kérésemet “tücsöktávlatnak”, majd újra elolvastam, rájöttem, hogy ez az egész végtelenül méltatlan az általam keresett gondolatokhoz. Persze beletelik pár percbe annak eldöntése, hogy ha úgy tetszik hat, ha amúgy, akkor huszonöt évnyi munkámat dobom a kukába, amiben tényleg, komolyan hittem. Leginkább ehhez a megjegyzéshez tudnék kapcsolódni:
75, Tibor bá: Elkéstél.Lorándot már kiveséztük. Lecsengett.A vesémmel nincs gond, hála Istennek. Viszont a belétek vetett bizalmamat, azt a hitet, hogy képesek lesztek akár csak egyszer elolvasni és értelmezni akár egyetlen mondatomat is, hosszú kitartással daráltátok nullára.
Mondok egy jellemző példát, éppen most történt. Ládás almát vásároltunk sokakkal együtt. Végtelen szánalmas jelenet volt, ahogy
– életerős férfiak álldogáltak a sorban azon morogva, hogy miért nem halad;
– az adminisztrációval foglalkozó fickó nem volt képes felfogni, hogy saját, jól felfogott érdekemben segíteni szeretnék, hogy ő ne pakoljon, csak a papírokat intézze, és azt mondta, hogy “ez így gyors”…
– egy emeléstől eltiltott idősebb hölgy megdöbbent, amikor kivettem a kezéből a húszkilós ládát;
– és mivel mindez semmilyen agyműködést nem váltott ki az ácsorgó, morgó bandában, feleségem jogos rosszallással állapította meg, hogy nem voltam ott, amikor ő került sorra;
– oké, nekem is fáj a derekam, van sérvem, de amíg mozogni tudok, nem kérdés, hogy segítek.
Hát, biztos az én hibám, de nem látok semmi különbséget köztetek, és a sorban morgó balfékek között. Mivel blogom már nincs, ide linkeltem a honlapomon hagyott üzenetet (nehogy vétkes legyek engedély nélküli másolásban, vagy a lépcsőházban morgásban). Igyekszem csendesen becsukni magam után az ajtót. Minden jót.
http://www.youtube.com/watch?v=6b2ZXKX9NSY
2013.október.6th. at 22:06
na, eddig bírtam…
ma beakadt a derekam, és ahogy a padlón csúsztam vissza az ágy felé (milyen gáz ilyenkor minden apróság), rájöttem, hogy a legkevésbé szánalmas dolog bennem ez a kísérletezés.
tücsöktávlat, köszönöm a visszajelzést, hamarosan megoldom.
103, Arma: Még szerencse, hogy te csak a saját blogodat tudtad törölni, amit magad teremtettél, miközben nem elsősorban a blogoddal voltál elégedetlen, hanem a gonosz emberiséggel...Pontosítok.
Nem kétlem, ha te lennél Isten, te is minket törölnél el, nem (csak) a blogodat :-D
Mérgemben, hogy senki nem képes segíteni a többieknek, úgy tűnik (remélem csak) egy hétre megint nyomorékká tettem magam. Pedig előre tudtam, hogy ez lehet belőle.
Nem lehet, hogy tévesen ítélsz meg engem?
2013.október.7th. at 00:52
110, Curix: hosszan tudnék mesélni pozitív visszajelzésekről, meg az abszolút elutasítás ellenében tolt folyamatos munkáról egyaránt. Most a jelek szerint szükségem volt arra, hogy megpróbáljam feladni – és ráébredjek: erre nem vagyok képes. Ezért is köszöntem meg a segítséget, akkor is és most is.
A link nagyon jól jött, művelődöm éppen (az alvás egyelőre nem megy)…
111 Arma: köszönöm. És nyilván szerintem tévedsz, ezt próbálom elég hosszú ideje megmutatni neked… csak hát nagyon eltérően látjuk a világot. Nekem úgy tűnik, téged taszít az “idegen” gondolkodás, én pedig sok szempontból tényleg egy “másik világban” élek. Ettől még nem elpusztítani akarom a jelenlegit, csak szeretném, ha nem pusztítaná el önmagát.
2013.október.7th. at 01:50
112, tücsöktávlat: Arra nem gondoltál még, hogy projekttársakat keress különböző tudományterületekről, informatikusokat is beleértve?
hogy a manóba haragudnék? Pont ilyen kérdéseket reméltem, mielőtt belefutottunk ebbe a mit hogyan másolok körbe, amit tényleg nagyon sajnálok, nem volt semmilyen rossz szándékom.
Tudom, hogy sok területet érintő rendszeren dolgozom, pontosabban azon a magon, amely hordozni képes a mások által birtokolt tudást, ahol belőlük transzparens módon rendszer építhető. Ugyanilyen transzparens módon lenne képes hordozni az igényeinket és erőforrásainkat is, amelyeket ilyen módon tudatosan lennénk képesek elosztani. Ez a feladat nagyon a körmünkre ég, mert létfeltételeink egyre gyorsabban fognak változni, és már most olyan bajaink vannak, amelyeket kizárólag nagyon felelősség-, és céltudatos, magasan szervezett tevékenységgel lehetünk képesek megoldani.
Franz Hörmann nevét nem ismertem, megnéztem a TED-es előadását.
A téma ismerős, annak idején le is fordítottam magyarra a The Money Fix című filmet, próbáltam kapcsolatba lépni az alkotókkal, Kulturális Kreatív körökkel. Bogár László és Bernard Lietaer professzor, illetve néhány fórumon az ottani beszélgetőtársak (nyilván egymástól függetlenül) meg is tiszteltek a válaszukkal. Egy ponton azonban mindig elakadt a társalgás: véleményem szerint a pénz működési törvényei, amelyek minden társadalomban egymástól függetlenül eltolódtak az önpusztító kamatszedés felé, az alapvető emberi motivációkból fakadnak. Következésképpen a pénz fogalma maga a problémák oka, bármilyen, ezt a fogalmat megtartó rendszert a felhasználói önkéntelenül erodálni fogják. Erre már számomra elfogadható cáfolatot senkitől sem kaptam.
Viszont ha képesek lennénk egy transzparens, egyidejű információs rendszert létrehozni, amelyben folyamatosan követhetjük, és szaktudásunknak megfelelően befolyásolhatjuk az általunk hozzáadott érték hasznosulását (ahogy ma nem), továbbá természetessé válnának az ehhez kapcsolódó közösségi viselkedésminták (ahogy ma nem), akkor nem lenne szükség az absztrakt közvetítő egységre, a pénzre. Tudom, ilyen nem volt még soha – de nem is állt rendelkezésre egy globális informatikai infrastruktúra, amely akár erre is használható lenne. Viszont az ember közösségi ÉS egyéni lény, számos kutatási eredményt tudok úgy értelmezni (motiváció, kreativitás, bevonódás, hierarchiák elfogadása, stb.) hogy akár működhetne is.
Tudom, hogy sok területet érintő rendszeren dolgozom, pontosabban azon a magon, amely hordozni képes a mások által birtokolt tudást, ahol belőlük transzparens módon rendszer építhető. Ugyanilyen transzparens módon lenne képes hordozni az igényeinket és erőforrásainkat is, amelyeket ilyen módon tudatosan lennénk képesek elosztani. Ez a feladat nagyon a körmünkre ég, mert létfeltételeink egyre gyorsabban fognak változni, és már most olyan bajaink vannak, amelyeket kizárólag nagyon felelősség-, és céltudatos, magasan szervezett tevékenységgel lehetünk képesek megoldani.
Franz Hörmann nevét nem ismertem, megnéztem a TED-es előadását.
A téma ismerős, annak idején le is fordítottam magyarra a The Money Fix című filmet, próbáltam kapcsolatba lépni az alkotókkal, Kulturális Kreatív körökkel. Bogár László és Bernard Lietaer professzor, illetve néhány fórumon az ottani beszélgetőtársak (nyilván egymástól függetlenül) meg is tiszteltek a válaszukkal. Egy ponton azonban mindig elakadt a társalgás: véleményem szerint a pénz működési törvényei, amelyek minden társadalomban egymástól függetlenül eltolódtak az önpusztító kamatszedés felé, az alapvető emberi motivációkból fakadnak. Következésképpen a pénz fogalma maga a problémák oka, bármilyen, ezt a fogalmat megtartó rendszert a felhasználói önkéntelenül erodálni fogják. Erre már számomra elfogadható cáfolatot senkitől sem kaptam.
Viszont ha képesek lennénk egy transzparens, egyidejű információs rendszert létrehozni, amelyben folyamatosan követhetjük, és szaktudásunknak megfelelően befolyásolhatjuk az általunk hozzáadott érték hasznosulását (ahogy ma nem), továbbá természetessé válnának az ehhez kapcsolódó közösségi viselkedésminták (ahogy ma nem), akkor nem lenne szükség az absztrakt közvetítő egységre, a pénzre. Tudom, ilyen nem volt még soha – de nem is állt rendelkezésre egy globális informatikai infrastruktúra, amely akár erre is használható lenne. Viszont az ember közösségi ÉS egyéni lény, számos kutatási eredményt tudok úgy értelmezni (motiváció, kreativitás, bevonódás, hierarchiák elfogadása, stb.) hogy akár működhetne is.
