2013.10.23. 10:19:55
Zsákutca... Véleményem szerint zsákutca ez a magyar politikai történet, zsákutca ez az elemzés és a szavazatarányokat, mérőszámokat firtató párbeszéd is.
Nem az az igazi kérdés, hogy ki vezet, hanem hogy mit tekint fontosnak és hogyan igyekszik elérni a céljait. Sőt még inkább az, hogy a jelen magyar társadalom, "közgondolkodás" milyen mozgásteret, lehetőséget ad a fontossági sorrendek meghatározásában. Ez utóbbi szerintem gyászos képet mutat, így a választásnak, politikusi szerepképnek nincs jelentősége - azt kapjuk, amit érdemlünk. Ezt idén márciusban sikerült mérgemben elég hosszan leírnom, itt olvasható: Évértékelő.
A néha kissé karcos stílustól eltekintve nincs semmi, amit ma visszavonnék belőle, de nyilvánvalóan nem egy könnyen emészthető írás. Szerintetek hol tévedek a levezetésben? Illetve érdekelne valakit, ha kulturáltabb formában le tudnám írni?
2013.10.23. 11:21:54
A pénzügyekkel kapcsolatos gondolatok mellé pedig melegen ajánlanám ezt a kisfilmet, számomra elég meggyőzőnek tűnik: Index: Dalio oktatófilm - ma úgyis ráérünk, és talán nem gáz a világ egyik leggazdagabb, pénzügyekkel foglalkozó szakemberétől tanulni egy kicsit.
A türelmetlenek számára elég lehet a végéről a kilábalás harmadik szabálya: "Tegyen meg mindent a termelőképessége növekedése érdekében, mert hosszú távon ez számít a legtöbbet!" Semmi rezsiharc, IMF, adósságmatek, bárhonnan nézhető számok - szimpla józan ész. Tanult emberek, megbízható egészségügy nem csak a tehetősek számra, helyi és a szükséges mértékben önálló gazdaság, jövő-kompatibilis tervek. Na ezek azok a dolgok, amelyek szinte csak marketing anyagként fértek bele a közéletbe a rendszerváltás óta. Tény, hogy most sokkal egyértelműbb a hiányuk.
2013.10.23. 11:29:17
@panelburzsuj: Mert ezért a borzas változatért tömegek állnak sorba?Ugyan dehogy, az érdeklődés nulla :-)
Csak azért kérdeztem, mert részemről két dolgon tudok javítani: megfelelően megalapozott tárgyi kritika alapján a hibás pontokon, illetve a stílusomon. Ugyanis véleményem szerint így és erről kellene beszélni, különben a falnak szaladunk (mármint a magyar társadalom). Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy jól értékesíthető szaktudás birtokában jó eséllyel leléphetek innen. Viszont romantikus alkat is vagyok, ezért igazából nem szeretnék, emiatt pedig hajlandó vagyok nyilvánvalóan feleslegesnek és értelmetlennek tűnő kísérleteket folytatni. :-)
2013.10.24. 01:14:03
@Hepci: Ne tökölj, lépj le. A NER bárkit nélkülözhet, itt lesz helyetted Aszekelyek.Kicsit lejáratottak ma ezek a szavak, de én azért vagyok itt, mert magyar gondolkodó emberként definiálom magam, és ez itt a hazám. Addig maradok, amíg nem keletkezik számomra feloldhatatlan ellentét a három fogalom (magyar, gondolkodó, ember) általam használt definíciója között.
@panelburzsuj: Szóval te vagy az, aki kalandvágyból marad itt... :)
Az nyilván elszomorít, hogy hozzám hasonló magyar gondolkodó emberek például itt is egy vásári komédiával és annak szereplőivel foglalkoznak teljesen feleslegesen, és éppen ezáltal támogatják ennek folytatását, a valóban komoly kérdések érdemi, korrekt megvitatása helyett számháborúzásba és cicaharcba csomagolását.
Ugyan mi értelme van ennek?
2013.10.24. 08:43:04
@panelburzsuj: Attól hazád, hogy benne csücsülsz?Erre igazából nem is kéne válaszolnom, mert tartalmi vitához méltatlan, alantas húzás. yourlogicalfallacyis.com/loaded-question. Majd meglesz magyarul is, a fordítás már ott van a srácnál, ha nem menne az angol, erről van szó:
Sugalmazó kérdés
Feltételezésre alapuló kérdést tettél fel, amelyre bármilyen válasz mentegetőzésnek tűnik.
A sugalmazó kérdés lobbanékony természete miatt különösen hatékony egy logikus vita eltérítésére – a címzett kénytelen védekezni, ezért túl izgatottnak vagy meghátrálónak tűnik.
Példa: Grace és Helen egyaránt vonzódtak Bradhez. Egy nap Brad közelében ülve Grace kíváncsi hangon megkérdezte Helent, van-e problémája a kábítószer használattal.
----
Természetesen nem, hanem azért, mert ez az anyanyelvem, a kultúrám. Ide igyekszem felnevelni közösségtudatos, értékteremtő srácokat. Itt próbáltam továbbadni a rendszertervezői tapasztalataimat, de nem jártam sikerrel. Nem kevés pénzt kerestem saját munkámmal ennek az országnak, külföldi cégeknek dolgozva, itthon hivatalosan leadózva, elköltve. Nem nyaralok külföldön.
Magyarra fordítottam számos szerintem értékes előadást, filmet - nyilván értelmes befogadó közönséget teremteni már nem tudok. Igyekszem helyi emberek segítségét kérni, ha valamire szükségem van, és igyekszem korrekt, minden fél számára megfelelő üzleteket kötni. Továbbá engedelmeddel, éjt nappallá téve dolgoztam azért, hogy Magyarországnak legyen működő agrárinformatikai rendszere az EU csatlakozásra.
Viszont az általad most bemutatott hozzáállásról beszélek, mint "feszültségforrás a magyar, gondolkodó és ember fogalmak között". Ha csak ennyire telik, az egész szerencsétlenkedésem, amibe lassan belerokkanok, romantikus álmodozás csupán, és már régen nem "itt kéne csücsülnöm".
2013.10.25. 23:21:38
@panelburzsuj: "Gondolkodtál-e azon, hogy ha te ennyit beleadtál, mint amennyit érzékeltetsz, és ennyire nem volt látszatja, mint amennyit érzékeltetsz - akkor hol a hiba? Ki nem ért kit? Milyen haza az, ami legbuzgóbb fiait nem megtámogatja, hanem jobb esetben észre sem veszi, rosszabban szántszándékkal gáncsolja?"Alábecsültem annak jelentőségét, hogy mennyire idegenné vált a gondolkodásom - de igyekszem fejlődni. A kérdés viszont magában hordoz egy másikat: mi a haza?
Számomra a haza alapvetően a magukat magyarnak tartó emberek közössége. Ez magában foglalja az általunk hordozott nyelvi, kulturális örökséget, de a "világ rámájának aranyos szegeletét" is, amelyért felelősséggel tartozunk elődeink és utódaink előtt.
Szóval a "haza" elsősorban, "forrás-szinten" ez a felszíni jelenségek miatt mindenhol, például itt is egymás torkának ugró, rövid távú színes mintáktól elvakított embercsoport. MINDEN további történés és folyamat a teljes halmaz összesített működéséből, döntéseiből, hozzáállásából következik. Ez a tömeg jelenleg sajnos a mélyebb gondolatokra nem vevő, így aztán kikerülhetetlen módon termeli ki maga fölé azt a bazári komédiát gazdasági és politikai síkon, amely ellen lázad.
Ez nem akadálya annak, hogy ajándéknak tartsam saját magyarságomat, és igyekezzem minél többet tenni értünk. A kusza felszín alatt ugyanis komoly egyéni értékeket látok, csak sajnos ezek felszínre hozásában, rendszerré építésében nem vagyunk jók - de ezzel így vagyunk az egész világon. Én is hosszú utat jártam be ahhoz, hogy ezt ilyen módon elfogadjam, és a korábbi sikertelenségekből talán tanulva, talán finomodva egyre újabb módon próbáljak hozzátenni a történethez.
Hátha egyszer elég jó leszek ahhoz, hogy felfogható módon tudjam elmondani.
----
Mondok egy példát azért a komoly kérdésekre.
Tudomásom szerint jelen pillanatban a magyar egészségügyi dolgozók nem kis része a vállalhatatlan emberi és szakmai körülmények elől külföldre megy. Egyszerűen azért, mert a mindennapi megélhetési gondok nem férnek össze a magas szintű munkával, és ezt egy határon túl nem lehet "hazafisággal" sem pótolni. Nem látok semmi kivetnivalót abban, hogy családot, tisztes életet is szeretnének a nagyon sok munkával megszerzett, hatalmas napi felelősséggel járó munkájuk mellé.
Ők néhány éven belül még haza tudnak jönni, segíteni egy őszinte, tényeken, felelősségvállaláson és valós közösségi vitákon alapuló átalakulásban. Viszont ha csak ez az alacsony szintű hőbörgés marad, gyökeret vernek új környezetükben, megházasodnak, gyermekeik lesznek, akik már más közegben, más nyelven szocializálódnak, így a legnagyobb jószándék mellett is "kint" ragadnak.
Őket lassan követi a globálisan értékelhető szellemi értéket hordozó (nyelveket tudó, szaktudással bíró) emberek többsége, egyszerűen azért, mert tisztában vannak vele, ha bármi bajuk lenne, akkor itt sokkal kisebb az esélyük minőségi orvosi ellátásra, mint "valahol máshol". Itthon pedig marad a rohamosan zuhanó életkörülmények miatt egyre hevesebben forrongó "kalandvágyó" (idézet tőled) tömeg, és a nyakukon továbbra is üldögélő, kommunikációképtelen, uszító "vezetők".
Na ez a magyar, gondolkodó és ember fogalom kibékíthetetlen ellentéte, amely elől szomorúan, de minden szégyenérzet nélkül menekülni fogok. Azok pedig, akik lelkesen és a legjobb szándékkal vonulgatnak a "Nem leszünk gyarmat!" tábláikkal, nyugodtan lecserélhetik erre: "Így leszünk gyarmat..."
Szerintem...
