Most újra azt érzem, hogy bár sokat tanultam ezekből a meddő kísérleteimből, nincs több időm rájuk. Nincs több időm rátok, gyerekek. A bácsinak dolgoznia is kell, és egyszerűen képtelen ennél kevesebbet aludni. A programozás őszintébb, korrektebb feladat, mint veletek próbálkozni.
Katíí: jogos, kicsit öreges a hozzáállásom: 1: olvas. 2: megért. 3: véleményt alkot. 4: ír. Neked nincs ennyi időd. Akkor röviden: az idézet NEM Széchenyitől hanem az "életregényéből" való, amit NEM ő írt, és NINCS szinkronban Széchenyi saját gondolatával. Te pedig hiába voltál könyvtárban, ha nem nézed meg egy könyvön, hogy ki írta. [Szerk: ja, amikor "idézetről" beszélünk, akkor az íróját illik feltüntetni, nem pedig azt, akinek a szájába adta. Legalábbis szerintem.] Elég rövid így?
---
Még egyszer. Surányi Miklós: Egyedül vagyunk című könyvének 437. oldala. ITT olvasható az "idézet" SZÓ SZERINT. Fel se kell kelned a székedből, csak rákattintasz a Magyar Elektronikus Könyvtár linkjére, ahol OTT VAN a könyv az orrod előtt. Tessék újra:http://mek.oszk.hu/04700/04792/04792.pdf Ez egy "életregény", ismert irodalmi műfaj, egyik jellemzője, hogy NEM ÖNÉLETRAJZ, ezt például NEM Széchenyi írta. Ha innen veszel valamit szó szerint, amögé ezt írod: (Surányi Miklós: Egyedül vagyunk). Ha ehhez neked szakértő is kell... no az gáz. Én kérek elnézést, és én sem akarom folytatni.
---
De. Az nem lehet, hogy MINDIG a felületesség maradjon felül (okos magyar nyelv), a mély meg hallgasson. Hallgasson egyszer az is, aki ostobaságot beszél és nem hajlandó egy ujját se mozdítani azért, hogy egy kicsit előbbre legyen. És ez nem a harag, hanem a REMÉNY hangja.
---
Péter, látom kolléga vagy, lehet hivatkozni a gondolkodás igényességére
Az "idézet" tudtommal pontosan definiált fogalom. Ha egy szöveget betűre pontosan kimásolok valahonnan, az idézet. Jelen esetben ez történt, a forrás teljesen egyértelmű, 100% egyezés. Surányi Miklós életrajzi regényt írt Széchenyi Istvánról. Elhanyagolhatónak tekintem annak esélyét, hogy bárhogyan lejegyezte volna Széchenyi (írásban meg nem jelent vagy eltűnt) szavait, úgy írta volna be a könyvébe. Az életrajzi regény műfaja és maga a kor egyszerűen nem erről szól.
Ezt a szöveget így 99.99% valószínűséggel egyedül Surányi Miklós fogalmazta meg, az idézés szabályai azt diktálják, hogy őt tüntessék fel; ez alá Széchenyi István nevét írni jó esetben tévedés, rossz esetben csúsztatás. Széchenyi pedig megfogalmazta a saját véleményét ugyanerről a témáról, amely ráadásul tartalmában és mélységében véleményem szerint messze eltér a nevében közölt szavaktól. Márpedig ha alul az ő neve szerepel, akkor tessék fölé az ő saját szavait írni, amelyek szintén elérhetők, elolvashatók. Nem értem, hogy mit lehet ezen nem érteni.
Illetve dehogynem. Ez egy alapvető gondolkodási probléma, amelynek szomorú következménye, hogy Katíí ilyen drasztikus módon szállt ki a beszélgetésből. Itt egy egész generáció szokott hozzá, hogy a saját tévedésemet elismerni, az addig támadott állítást elfogadni és feldolgozni szégyen. Valójában ez a hozzáállás maga ostobaság.
A saját véleményem átértékelése, a másik fél helytállóbb, megalapozottabb érvelésének beépítése (és nem követése!) más néven: TANULÁS. Én nem szégyellem húsz éve folyamatosan tanulni a saját szakmámat, a velem szemben felhozott érvekben az ÉRTÉKET, a saját struktúráimban pedig a HIBÁT keresni. Tapasztalataim alapján állítom: ez az egyetlen értelmes, előremutató hozzáállás bármely helyzetben. Akit még ennél is bővebben érdekel, erre tessék: http://hajnalvilag.blogspot.hu/.../a-vita-matematikaja.html
Sajnálatos, hogy a mai közgondolkodás által előtérbe helyezett emberek kizárólag értéktelen, használhatatlan példát tudnak mutatni. Ez (a tanulás, fejlődés kategorikus elutasítása) egyenes út ahhoz a gondolkodási erózióhoz, amelynek ma még csak tanúi vagyunk, de holnap már a következmények elszenvedői leszünk. Ezért tépem itt (is) a számat, ezért mondom, hogy a remény mondatja velem - mert a tapasztalataim és a józan eszem szerint semmi értelme.
"Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban."
Gandhi és Széchenyi jól kijöttek volna egymással - még akkor is, ha olvasóik minden erejükkel megpróbálják elfelejteni, hogy ezek a szavak személyesen nekünk, nekem és NEKED szólnak.
Katíí deaktiválta a felhasználóját, Péter nem válaszolt. De a valóban szomorú azok passzivitása, akik talán sejtik, hogy mire gondolok. Még jó, hogy Karinthyt mindig elő lehet venni: ha most nem is találok kommunikálni képes embert, vigasztalhat, hogy neki sem sikerült a maga idején.
Az "idézet" tudtommal pontosan definiált fogalom. Ha egy szöveget betűre pontosan kimásolok valahonnan, az idézet. Jelen esetben ez történt, a forrás teljesen egyértelmű, 100% egyezés. Surányi Miklós életrajzi regényt írt Széchenyi Istvánról. Elhanyagolhatónak tekintem annak esélyét, hogy bárhogyan lejegyezte volna Széchenyi (írásban meg nem jelent vagy eltűnt) szavait, úgy írta volna be a könyvébe. Az életrajzi regény műfaja és maga a kor egyszerűen nem erről szól.
Ezt a szöveget így 99.99% valószínűséggel egyedül Surányi Miklós fogalmazta meg, az idézés szabályai azt diktálják, hogy őt tüntessék fel; ez alá Széchenyi István nevét írni jó esetben tévedés, rossz esetben csúsztatás. Széchenyi pedig megfogalmazta a saját véleményét ugyanerről a témáról, amely ráadásul tartalmában és mélységében véleményem szerint messze eltér a nevében közölt szavaktól. Márpedig ha alul az ő neve szerepel, akkor tessék fölé az ő saját szavait írni, amelyek szintén elérhetők, elolvashatók. Nem értem, hogy mit lehet ezen nem érteni.
Illetve dehogynem. Ez egy alapvető gondolkodási probléma, amelynek szomorú következménye, hogy Katíí ilyen drasztikus módon szállt ki a beszélgetésből. Itt egy egész generáció szokott hozzá, hogy a saját tévedésemet elismerni, az addig támadott állítást elfogadni és feldolgozni szégyen. Valójában ez a hozzáállás maga ostobaság.
A saját véleményem átértékelése, a másik fél helytállóbb, megalapozottabb érvelésének beépítése (és nem követése!) más néven: TANULÁS. Én nem szégyellem húsz éve folyamatosan tanulni a saját szakmámat, a velem szemben felhozott érvekben az ÉRTÉKET, a saját struktúráimban pedig a HIBÁT keresni. Tapasztalataim alapján állítom: ez az egyetlen értelmes, előremutató hozzáállás bármely helyzetben. Akit még ennél is bővebben érdekel, erre tessék: http://hajnalvilag.blogspot.hu/.../a-vita-matematikaja.html
Sajnálatos, hogy a mai közgondolkodás által előtérbe helyezett emberek kizárólag értéktelen, használhatatlan példát tudnak mutatni. Ez (a tanulás, fejlődés kategorikus elutasítása) egyenes út ahhoz a gondolkodási erózióhoz, amelynek ma még csak tanúi vagyunk, de holnap már a következmények elszenvedői leszünk. Ezért tépem itt (is) a számat, ezért mondom, hogy a remény mondatja velem - mert a tapasztalataim és a józan eszem szerint semmi értelme.
"Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban."
Gandhi és Széchenyi jól kijöttek volna egymással - még akkor is, ha olvasóik minden erejükkel megpróbálják elfelejteni, hogy ezek a szavak személyesen nekünk, nekem és NEKED szólnak.
Katíí deaktiválta a felhasználóját, Péter nem válaszolt. De a valóban szomorú azok passzivitása, akik talán sejtik, hogy mire gondolok. Még jó, hogy Karinthyt mindig elő lehet venni: ha most nem is találok kommunikálni képes embert, vigasztalhat, hogy neki sem sikerült a maga idején.
