Úgy érzem sok mindennek megéreztem a mélységét, tartalmát. Végre mertem kérni, és nagy segítséget kaptam értékes emberektől ahhoz, hogy tovább tudjak haladni a belém égetett úton. Végre megértettem a különbséget: a ti gondolkodásotok célja az, hogy a komfortzónátokon belül maradjatok - az enyém meg az, hogy azon kívül hatékony legyek. Ezért beszélek hiába főként azoknak, akik magukat "dobozon kívül gondolkodónak tartják".
"Kint" nem változott semmi. Én viszont egyre könnyebben látom, hogy a körülvevő végtelen magány tekinthető szabadságnak, mozgástérnek is. Csak le kell mondani arról, hogy meg tudom oldani mások problémáit. A fejlődés útja, hogy a gyengét eltapossák, és én nagyon sokat töltöttem saját véges időmből azzal, hogy elveimet követve próbáltam elrángatni a porban játszó gyerekeket az autó elől.
Hálás vagyok, hogy a jelenben élek, egy olyan civilizációban, amely már minden kérdésemet és problémámat, de a választ is megfogalmazta már, sokkal szebben, mint én tudnám. Ezek az én ajándékaim, ezek a szövegek, ezek a hangok nekem szólnak. Hála érte!
