42

Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rá! :-)



Szóval igen, 42 lettem, tudjuk: "Élet, Világmindenség, meg Minden".
Nos, valóban hosszú idő óta először érzem úgy, hogy lényegében elégedett vagyok azzal, akivé lettem és ameddig eljutottam. Nyugodt lélekkel állíthatom,

• harminc éve foglalkozom olyan kérdésekkel, amelyeken mások nem szeretnek gondolkodni;
• húsz éve dolgozom egy olyan környezetben, amely semmilyen pontatlanságot nem tűr, minden hibát megőriz és a fejemre olvas;
• így mára elég jól fel tudom mérni, mennyire jó egy kérdésre adott válaszom;
• de ami még fontosabb: meg tudom ítélni, menyire jó egy kérdés: van-e esélyem a saját vágyaimtól független választ találnom rá. Ha nem, nincs értelme foglalkozni vele, hiszen csak a saját feltételezéseimet fogom bizonygatni valódi keresés helyett.

Így aztán most úgy látom, a komposzttá válásomig hátralévő tetszőleges hosszúságú időt lehetőségem lesz hitem és legjobb tudásom szerint hasznosan tölteni, és mellette meg tudok élni önpusztító mennyiségű munka, teljes elszegényedés vagy megalázó kompromisszumok nélkül. Végre megértettem a gondolataimat, küzdelmemet körülvevő teljes tartalmi némaságot: a sekélyes hangemberek kioktatását, a "szakértők" elhallgatását. Volt mindegyikből elég.

Nem függök mások meséitől, és nem vakítanak el a sajátjaim sem. Én vagyok a mesélő. Ez pedig elég érdekes, mert szerintem az emberi civilizáció eddigi történetében nem sok olyan időszak volt, amikor ekkora szükség lett volna egy új mesére.

Jelenleg ugyanis három lehetőség van. A legnagyobb matematikai eséllyel rendelkező elsőre: az ostoba ember tönkreteszi a világot, aztán a túlélők hősködnek, vagy jön valami gonosz ellenség, akire rá lehet kenni ugyanezt, vagy jön a "deus ex machina" és mindenki boldog lesz,... nem vesztegetek időt, megtette már ezernyi idióta könyv és film (3D, IMAX, Dolby surround bölcsőde, a Mad Max 2-től az Interstellar-ig).
A szerintem töprengésre érdemes lehetőségek: ha maradt még a világon olyan pénzügyi elit, amelynek agya is van, mi meg maradunk a falka-szellemnél, a következő lépés egy újabb istenkirályság lehet, lásd a Sötét nap túloldalán. Ezt nem is szeretem annyira, mint azt a lehetőséget, hogy kinyitjuk ismét Pandora szelencéjét és "előre" mászunk ki a mostani válságból.

Az általunk ismerni vélt, jelenlegi fogalmainkkal leírható világ ugyanis véget ért (az elemi matematika törvényeiből következő globális pénzügyi csőd; társadalmi, vallási és etnikai feszültségek; klímaváltozás; Fukushima és a várható következő atomkatasztrófák, ...) Egy egymással versengve terjeszkedő közösségekből álló, fizikai feltételek által korlátozott módon kommunikáló civilizáció fogalmai nem alkalmazhatók egy globális, valós időben szerveződő, egyetlen rendszerben gondolkodó faj számára. A kérdés csak az, melyik mese válik valósággá?

A döntés pedig a te kezedben van. Talán ismered a régi történetet a két farkasról:

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta: "Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego. Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit."
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: "És melyik farkas győz?" Az öreg indián mosolyogva válaszolt: "Az, amelyiket eteted."

Nos, én mondok mellé egy másikat.

Jellemzően abból indulunk ki, minden mai mesénk (az előző is) azt sugallja, hogy a csata fehér és fekete között zajlik, és így ha egy küzdelmet látsz, te is keresed a fekete és a fehér oldalt, igyekszel a szerinted jó mellé állni. Pedig attól, hogy ádáz harcot folytatnak, még nem biztos, hogy az egyik fél fehér, a másik fekete - épp ellenkezőleg.

Öldöklő küzdelmet csak fekete folytat feketével; amit ma láthatsz magad körül, mind ilyen. Két fehér küzdelme olyan szinten zajlik, amelyből kívülálló vajmi keveset érthet, ilyenek például nagy tudósok elméleti vitái. Fekete és fehér pedig csak átmenetileg akaszkodik össze, mert semmi közük egymáshoz.

A fekete a győzelemért harcol - a fehér azért, hogy a másik fél segítségével felismerje és javítsa saját tévedéseit. A fekete a saját véleményét szeretné látni - a fehér a legjobb megoldást, bárhonnan is származzon. A fekete "hibátlan", titkolja saját tévedéseit - a fehér büszke minden felismert gyengeségére, és nyíltan beszél a tanulságokról. A fekete azért magyaráz neked, hogy őt kövesd - a fehér azért, hogy felismerd saját valódi értékeidet, és azokat kövesd. A fekete fehérnek igyekszik látszani, hogy jó benyomást keltsen - a fehér a feketeségét mutatja fel, mert a fehér számára természetes. A fekete babonás, értékei rideg gyémántok - a fehér hite hajlékony, körülvesz, mint a köd.

A fekete az, akivé nehéz küzdelem díjaként lenni szeretnél. A fehér az, akivé önmagadat korlátaiddal együtt megismerve és elfogadva válhatsz. A istenkirályság a fekete út - a fehér egy valóban új világé.
Ha a kettő között választani szeretnél, rosszul fogsz dönteni. A különbség megértése kelthet benned olyan motivációt, amely döntésről döntésre, napról napra, évek hosszú során át húz a fehér gondolkodás felé, míg egy nap képes leszel felébredni.