Látod, Usztu?
Gida is megépítette a saját legótornyát... Isten látja lelkem, szívesen követném a tanácsodat, és megdicsérném érte, ha nem rám hivatkozna közben, és nem azt kérdezi, hogy "Hogy tetszik?" (tök szép) hanem azt, hogy "Mit gondoltok?" Azért ha végül nem is látszik, most nagyon küzdök magammal, hogy ne legyek túl nyers, nem szoktam ennyiszer törölni és újra írni egy szöveget.
Szóval, mit gondolok róla? Csíra-szint. Indoklásom növekvő "erősorrendben" a következő:
1: Bizonyára nem tűnt fel, hogy pontosan ugyanerről beszélek folyamatosan, ezért tartod fontosnak ezt a megállapítást itt kifejteni. Nem baj, valóban nem fordítok rá különösebb figyelmet, nem véletlenül.
2: Nem tűnik fel az sem, hogy ez az elv homlokegyenest ellenkezik a "három lépés" filozófiáddal? Ez a "fegyverzet" saját biztonságérzetünk alapja, ahhoz, hogy elemeit cseréljük, hatalmas bizalomra van szükség, bőven a hatókörön belül ismerhetjük csak meg egymás, illetve a többiek segítségével saját(!) védelmi struktúráinkat. A csere során pedig megváltozunk, átalakulunk, hogy közös, felettünk álló struktúrát alkothassunk, pont ez a cél. Hadd ne idézzem már szó szerint a direkt neked írt mondataimat, amikre oda se bagózol. A "jövő" nem egy rajtunk kívül álló valami, amit biztonságos távolságból szerkesztgetünk, a jövő mi magunk vagyunk, az, amivé válunk! Pont itt olvashatod a lap tetején ugyanezt Gandhitól.
3: Mondok egy, a felhívásoddal logikailag ekvivalens mondatot: "Nekem az jutott eszembe, hogy az autók legyenek gyorsak, biztonságosak és környezetbarátak!" Ööö... Ha te ezt a megállapítást tényleg komoly újdonságnak tekinted, akkor ahhoz sík hülyének kell nézned nem csak a most megszólított "korszellemes közösséget", hanem elődeink generációit is. Szerinted erre senki nem jött rá? Senki nem kereste a megoldást? Lehet egy ilyen banális közhely bármilyen értelmes gondolkodás kiindulópontja?
A Hajnalvilág nem véletlenül kezdődik így (első fejezet, Miért?):
Ugyanez az analógia áll a környezet, a természet, a kisebbségek, hátrányos helyzetűek, öregek, emberi jogok, stb. védelmére: kiemelkedő fontosságú feladat mindegyik, de önmagukban vesztett ügyek. Ha nem jövünk rá, hogy miért szorulnak egyáltalán védelemre például „alkotmányos jogaink”, és nem találunk ellenszert a probléma forrására, akkor sajnos óhatatlanul és végérvényesen elveszítjük a „beteget”: az emberi civilizációt.
Az nem kérdés, hogy együtt lehetünk csak képesek erre a szintlépésre. Az a kérdés, hogy
1: eddig miért nem (és jelenleg sem) működik ez így;
2: van-e bármilyen alapvetően új körülmény (a mindig jelen lévő "önjelölt megváltók megvilágosodásától" eltekintve, az én folyamatos lafatyolásomat is beleértve), ami működőképessé teheti;
3: mik azok a módszerek, amelyek mentén a jelen állapotból működésbe hozható.
Röviden mondjuk így: szerintem is mocorog valami, de hatalmas tér van még a fejlődésre. Hajrá!
Eredeti hely
Válaszul erre
