Ismét elnézést kérek azért, mert más, szigorúbb szabályok szerint ítélem meg egy mondat, egy hozzászólás logikai tartalmát, mint te. Nézd el nekem, hogy továbbra is őszinte vagyok és kimondom, ha valamit ezek mentén jóval kevesebbre tartok, mint te. Nézd el nekem, hogy egy direkt párbeszédben közvetlenül neked címzett mondatokkal kapcsolatban azzal a feltételezéssel élek, hogy azokat el is olvasod, meg is érted - és hogy ezt kissé szigorúbban veszem, mint azt, hogy vajon olvastam-e az összes hozzászólásodat. Érted: nyugodt lélekkel vállalom, hogy nem néztem mindent végig, amit "olvashattam volna" - de korrekcióra szoruló hibának, ugyanakkor értékes tapasztalatnak tekinteném, ha bárki az én szabályaim szerint bebizonyítaná, hogy a nekem szóló szövegeket nem értelmeztem megfelelő mélységben. Nézd el nekem, hogy a megértéssel kapcsolatban is más elképzeléseim vannak.
Érteni vélem, hogy általad túlhaladottnak tekinted az én megközelítésemet - nézd el nekem, hogy az én nézőpontom szerint meg soha nem voltál azon a szinten, amelyre én törekszem, és nem tudod miről beszélek még akkor sem, ha (a szigorúan megtartott három lépés távolságból, hunyorgatva) ugyanolyannak tűnik is. Nem "túlléptél" a vitán, a kíméletlen önellenőrzés alapvető fontosságán, az egész elavult szabályhalmazomon - meg sem értetted a lényegét. Erre próbáltam udvariasan is felhívni a figyelmedet, nem sikerült. Például számomra a "túllépés" azt jelenti, hogy néha képes vagyok ihletett módon programozni (talán őszintébb így: megkapom ezt az ajándékot) - ami azt jelenti, hogy egy rendkívül racionális, szigorú és minden apró tévedést azonnal büntető környezetben egy ködös és teljesen irracionális víziót követni. Ja, úgy, hogy el is érem! :-) Namost ezt csak úgy lehet, ha a "ráció" része, az őrült szőrözés zsigerből megy. A túllépés nem azt jelenti, hogy eldobom a szabályokat, hanem annyira beégtek, hogy már másra is tudok figyelni közben (ez megint egy híres idézetre hajaz).
Számomra a gondolkodás, elemzés, kommunikáció ugyanolyan "hivatás" mint számodra a föld megművelése. Nézd el nekem, ha számomra az, amit csinálsz, olyannak tűnik, mintha én elmennék és megmutatnám neked, hogyan kell a földdel bánni. Néznék rád büszkén, hogy milyen sokat lapátoltam, felfedezném a krumplit és elmagyaráznám neked, mit kell csinálni a kukoricával. Te valószínűleg igen udvarias lennél, de egy idő után csak szólnál, hogy ezt nem így kellene - ha tartasz annyira, hogy látod bennem a lehetőséget.
Ezért is szeretném, ha ezt a hozzászólást az értékén kezelnéd. Tisztelem a hozzáállásodat, és tisztelem azt, amit csinálsz, továbbá nagyra tartom azt, hogy ezt másokkal megosztod, még egy olyan harcimarcival is, mint én. Viszont ettől még nem lépek ki a fejemből, és azt mondom, amit és ahogy én látom. Egyelőre úgy látom, gondolkodást nem tőled fogok tanulni - cserébe nem oktatlak földművelésből. Szerintem ezzel a tudattal mindketten meg tudunk barátkozni, és békében ismét lelépni a küzdőtérről azzal, hogy alapvetően eltérő szabályrendszereink miatt értékelhető eredményre nem tudunk jutni egymással. Vagy legalábbis én veled, és ezért leléptem :-)
Hozzászólásodban az én értékelésem szerinti válaszokat nem találtam, az általad használt és mondatokba csomagolt szavak általam vélt jelentése más, ezt a magam módján igyekeztem itt és személyesen neked kifejteni, ezekre reakció nem érkezett. Egyedül a "durva megfogalmazás" közöl számomra értelmezhető, eddig talán elégtelenül megválaszolt kérdést, megpróbálom ismét, nagyon tömören.
A Hajnalvilág egy vallomás önmagam vagy Isten előtt, benne van minden, ami rajtam mai állapotomban átjuthatott. Nem kérdezem, mert nem érdekel, hogy tetszik-e. Nem szorulok arra, hogy mások egyetértéséből merítsek erőt, hitem szerint a helyzet fordított: az Erő velem van (ahogy mindnyájunkkal) de én nem feltétlenül vagyok vele. Amit helyesen csinálok, ahhoz megvan és örökké meglesz a "hátszél" - akkor is, ha senki nem érti mit miért teszek; de ha nem vagyok a helyemen, nem a jó irányba nézek, akkor megrekedek - akkor is, ha közben sokan "adnak erőt". Számomra mindkettő megélt tapasztalat.
Az érdekel, hogy lehetséges-e megérteni a belső szerkezetét (esetedben egyelőre, de ha fenntartod az alapszabályaimon való túllépést akkor akár véglegesen: nem - a szabályaim nélkül a Hajnalvilág nem több, mint egy újabb értéktelen mondathalmaz a sok közül, a lényeg nem a mondatokban, hanem közöttük van), illetve a megértés mentén van-e támadható, változtatásra szoruló területe. Ez azt jelentené, hogy nekem kell megváltoznom, máshogy értékelnem dolgokat, így más következtetésekre jutni (más lenne a "jó"). Ezért hívok fel vitára bárkit, és ezért küzdök mégis a struktúrám védelmében - ennek semmi köze ahhoz, aminek te látod. Megint a magyar nyelv, és a szavak... ellenséget nem látok senkiben, viszont ellenfelet (érted? ellen-felet!) keresek, aki segít, ha rászorulnék. Tőled is komoly segítséget kaptam, bár talán nem abban a formában, ahogy te látod, és biztos nem úgy, ahogy én vártam - ez csak növeli az értékét.
Nem a Hajnalvilág az egyetlen "kidurrantásom", és távolról sem a legnehezebb, inkább amolyan kötelező feladat, egy vizsga a sok közül. Naponta "felelek" viszont a családom előtt, a gép előtt, vagy akár itt és most, amikor fórum bejegyzést írok, benne önmagamat igyekszem őszintén, de a saját belső kíméletlen szabályaimat elfogadható módon becsomagolva megjeleníteni. Igazából nem "segíteni" akarok; ha valaki hasznomat veszi, jó, ha nem, úgy is jó - én csupán azt teszem, amire ebben a pillanatban a legerősebb késztetést érzem. Bízom benne, hogy helyesen követem a motivációimat, és ez a legjobb út akkor is, ha nem ezen a téren várnék el magamtól fejlődést.
Közben új vizsgákra igyekszem felkészülni, hogy amikor a szél feltámad, a jó helyen legyek. És minden jót neked 2011-re :-)
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
