Kedves Locutus,
szerintem is érdemes lenne átnézned a Magyarok Szövetsége terveit, dokumentációit. Sokkal komolyabb és átgondoltabb alapokon nyugszik, mint bármi, amit a médián keresztül ma látni lehet - ugyanis szerintem is (bizonyos szemszögből nézve bosszantó módon) megvalósítható. Lenne, ha nem a mai szabályozási, irányítási, tulajdoni, kommunikációs, ... rendszer alatt próbálnánk meg üzembe helyezni, mert ez belső logikáját követve ahol lehet, gáncsolja az értelmes törekvéseket - pédául összemossa a hőbörgőkkel, aminek nem érdemes felülni. Ennek köszönhető, hogy azokban, akik látják a lehetőségeket, komoly indulatok feszülnek, és keményen reagálnak - én is ugyanilyen dühös vagyok, amikor saját "világom", az informatika "fejlődésnek" irányát és motivációit nézegetem.
Az én vesszőparipám a következő. Itt van a MSz, és a hasonló elveket valló emberek, akik látják a hazánkban rejlő lehetőségeket, és azt, hogy valahogy nem lehet belőle semmi, és globális irányító rendszerek igyekeznek a még működő helyi rendszerek maradékait is tönkretenni. Itt van a VP globális elmélete, ami arra épít, hogy a technológiánkban és az erőforrásainkban óriási tartalékok vannak, de valahogy mégsem tudjuk egy mindnyájunk számára értékes élet lehetőségét biztosító környezetté formálni - mert az óriási tervek megvalósítását lehetetlenné teszik az emberi motivációk, hibák, ellenállás, helyi érdekek.
Hitem szerint a két megközelítés szembenállása csak látszólagos, de a fennálló rendszer a legteljesebb mértékben kihasználja ezt az illúziót, még rá is segít az oldalak közötti félreértésekre. A megoldást én a két oldal együttes megvalósításában látom: helyi tapasztalaton, kultúrán alapuló megoldások, a feladathoz megfelelő legkisebb méretű körfolyamatok révén elégítsük ki a szükségleteket - ugyanakkor technológiánk segítségével biztosítsuk az információ, tudás, tapasztalat, erőforrások globális felhasználhatóságát.
Erre azonban esélyünk sincs, amíg a valós erőforrásokat és szükségleteket elfedjük egy, erre a feladatra eleve, egyszerűen matematikai szabályok szerint alkalmatlan, az együttműködés helyett az állandó harcot létszükségletté tevő "közvetítő" rendszerrel, vagyis a globális pénz nyelvén beszélünk.
Ha gabonáról, almáról, szőlőről beszélnénk, Magyarország lakossága boldogan dolgozna és termelne, büszkén adna élelmet népessége sokszorosának - cserébe élvezhetné a máshol előállított termékeket. Ha gazdasági folyamatokról, piacokról, mutatókról, EU támogatásokról beszélünk, akkor kivágják a szőlőt, eladják a földet, munkanélküliek lesznek, eladósodnak. Dühítő.
Ha egy önellátó területről és a szükséges infrastruktúráról beszélünk (nézd el nekem, hogy Fresco városai számomra is idegenek), akkor feladatok, szerepkörök, felelősség, erőforrások kerülnek szóba. Ha "millárdos beruházás", akkor engedélyeztetés, kenőpénzek, saját kocsik, villák, ésatöbbi. Dühítő.
De nem a két irány áll szemben egymással, hanem az igazság kifejezésére alkalmatlan nyelv öli meg mindkettőt.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
