Kedves Krisztián!
Nem a kötekedés szándéka vezet, azt érzem, hogy a fogalmi rendszereink nincsenek fedésben. Számomra úgy tűnik, hogy neked idegen az a felosztás, amiről beszélek, és amit kritikusnak tartok annak érdekében, hogy képesek legyünk olyan emberekkel is szót érteni, hozzánk hasonló hévvel másfajta értékrendet követnek - vagy esetleg épp ugyanolyat. Nézd el nekem, hogy most kicsit konkrétabb leszek.
A szeretetről... összevethetjük a könyvtárunkat, nem hiszem, hogy a témában nagyon eltérő, a másik számára elfogadhatatlan dolgokat találnánk, bár a tiéd talán nagyobb. A "nyilvánvaló alaptétel" fogalmával van bajom, amit olyan kézenfekvőnek kezelsz.
Szerintem a "nagy ellenségek", mondjuk "az ortodoxok", vagy "illuminátusok" ugyanilyen nyilvánvaló alaptételnek tekintik azt, hogy... mit is? a többség emberemlékezet óta egy birkanyáj volt amely pásztorért kiáltott..., ezért kinevezték önmagukat legokosabbnak, vagy éppen Istentől rendeltnek, akik mottója: És nem akarunk minden áron bevonni mindenkit ebbe a körbe a "senkit sem hagyunk hátra" ostoba, élet -, és értelemellenes és szürreális baromsággal. Mindenkit hátrahagyunk és "kihagyunk" aki nem kér az igazságból és jókat és szívesen dagonyázik ebben a posványban. Mert afelől semmi kétségem: ha tényleg létezik ilyen jellegű irányító csoport, ők kiemelkedően intelligensek, és önfeláldozó módon dolgoznak "abszolút igazságuk" érvényre juttatásáért. Milyen kár, hogy eszerint az igazság szerint én a feláldozható posvány vagyok...
Remélem egységében idéztem a mondataidat, és nem úgy, ahogy te az enyémet, amely eredetileg így hangzott: "számtalanszor kell szembesülnöm saját félreértéseimmel, ostobaságommal - például hibás magabiztossággal, romboló szeretettel, építő gyűlölettel." Így is fogalomzavarnak tűnik, vagy csak a felét kihagyva?
De ha már... Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.
Azt hiszem nem kell mondanom, kitől idéztem, remélem, nem csonkítva az értelmét. Mi a különbség mégis a két hitvallás között? Az, hogy Jézus nem "a többieket", hanem önmagát és az övéit tekinti feláldozhatónak, erre figyelmezteti őket. Nem lila gőzt árul, meg felemelkedést, meg csodálatos új világot - hanem az értelmetlennek tűnő önfeláldozást.
Krisztus szavakkal való követéséről szólva (amit nem kevernék a keresztény hittel vagy a hívő élettel) talán felesleges ismét a történelemhez fordulni: keresztes hadjáratok, boszorkányüldözés, tudomány-tiprás, eretnekség fogalma és kezelése... Egyáltalán nem merném biztosra mondani, hogy mit gondolhattak, de félek, ők is sziklaszilárdan hittek abban, hogy Krisztus és a szeretet nevében, helyesen cselekszenek, a "nyilvánvaló alaptételek" - mondjuk hogy a római pápa az egyetlen követhető vezető, akinek eleve elrendelt módon mindig igaza van - betartatása végett.
Ennyi a bajom ezzel a megközelítéssel.
----
Úgy látom, mindnyájan jobban járunk, ha Pengével társalogsz, mi ketten túlságosan hasonlítunk ahhoz, hogy elfogadjuk egymást. Nyilvánvalóan te másként érted a mondataidat, és abszurdnak tűnik a kontextusok felcserélése, vagy az, hogy nem az abszolút értékrendbe vetett hitemet adom fel, hanem azt az elvárásomat, hogy szavaimat egy az egyben össze tudom illeszteni valaki máséval - például a tieiddel. Én így gondolkodom, ez számomra nem baj, remélem te is ugyanilyen könnyű szívvel mondasz le a megtérítésemről.
Tiéd az utolsó szó, részemről téma becsukva, ezt a kört nem rajzolom tovább. Ha változik bennem valami ebben a kérdésben, visszatérek rá.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
