Kedves csenkesz!
A szeretet nem relatív. ... Szeretni annyi mint fejlődni. A szeretet tárgyának és adójának is.
Rosszul értem amit írsz, vagy végső soron egyetértünk? Igen, létezik az a bizonyos "nagybetűs" - viszont lehetséges, hogy amit tegnap én (teljes magabiztossággal) nagybetűs szeretetnek gondoltam, mára kiderül, hogy ostobaság volt, mert mondjuk túlféltettem, túlbiztosítottam valakit, akinek éppen a szabadságra és a vele járó hasraesésre volt szüksége?
Én csak ezt szeretném immár sokadik körben érthetően elmondani... hogy az amit ma gondolok világról, emberekről, önmagamról, szeretetről, igazságról: az nem abszolút, hanem változik, fejlődik velem együtt. És nincs a birtokomban a világon semmi, amivel magát az abszolútot egyértelműen és véglegesen megragadhatnám, képviselhetném. Csak a törekvésem, a hitem és a nyitottságom, aminek a révén talán holnap kicsivel jobb lehetek, mint ma voltam. Ez lehet, hogy kifogásnak tűnik - számomra egy elég kellemetlen, és igen súlyos felelősséget hordozó ténymegállapítás.
(...és igen. A felhozott példa nem "szeretet". De hiszem, hogy a "SZERETET" megnyilvánulása egy adott időszakban, amikor arra volt szükség.)
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
