Minkét félnek megvan a sötét oldala, amit ahogy látom az intézményesített mivoltukból fakad.
Ezzel vitatkozom - úgy látom, hogy a sötétség forrása mi magunk vagyunk (ahogy persze a világosságé is). Pont ez a lényeg: az emberi lét, sérülékenysége és végessége folytán egy totális frusztráció-forrás, amíg ezt nem sikerül feloldani (nem pedig elfedni akár "tudományos", akár "vallásos" köntössel), addig óhatatlanul megmérgez bármilyen gondolkodást, szervezetet, társadalmat - legyen az vallási, materialista vagy éppen a VP elméletére alapozott. Ezért kapálózom amiatt, hogy sehol nem látom az embert a VP koncepcióban, ami így számomra csak egy újabb "Szép új világ" fikció. És ezért keresem a megoldást elsősorban az emberben és közösségben, a motivációk szintjén, amelyhez csak eszközt jelent a technológia.
Másrészt: az általam választott, képviselt nézet sötét oldala rendkívül fontos információforrás, segít kiszűrni azokat a részleteket, amik az én saját véleményemben tévesek lehetnek, de belülről nem veszem észre őket - ezért fontos elővenni, megbeszélni őket. Ha képes vagyok végigmenni rajta "ellenfelemmel", és ki tudunk alakítani egy közösen elfogadható nézethalmazt, ami számára is megkülönböztethető a "sötéttől" szerintem főnyeremény - az persze más kérdés, hogy gumicsontként huzakodni rajta már kevésbé kifizetődő.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
