Kedves "x",
sajnos, veled kapcsolatban is azt érzem, hogy minden szándékom ellenére elbeszélünk egymás mellett - nyilván nem vagyok elég jó abban, hogy gondolataim lényegét kifejezzem. Bár, íme egy valódi különbség: ha eltévedek egy nagyvárosban, akkor talán nem visszafelé indulok, hanem igyekszem tájékozódni, és megkérdezni a helyieket - ettől még nem kell elfelejtenem, hogy honnan jöttem :-)
A magyar ős-tudással kapcsolatos hosszú fejtegetésed nem sok újat mondott azokhoz képest, amiket máshol már elmondtál - és címszavak szintjén engem sem leptél meg. Nyilván határozottan akkor tudnék a témában nyilatkozni, ha magam is használnám ezeket a dolgokat, ám jelenleg nem teszem, és ha tenném, akkor sem ebben a formában beszélgetnék róla. Erre ne vesztegessünk túl sok szót.
Amivel folyamatosan gondom van, az az "über alles" hangoztatása, aminek a tartalomtól függetlenül rettenetes következményei voltak már a történelemben. A magyar az őstudás népe. A zsidók meg Isten választott népe. Az árja faj mind felett áll. Az amerikai szellem a legjobb. Az igazhitűek... És mindenkinek a saját igaza a többi fölött áll. Szerinted lehet így egy jól működő világot építeni? Az én szememben az az érték, amit működésében megtapasztalok - és nem az, amit ki kell nyilatkoztatni. Ettől még tarthatom nagy értéknek a magyarságomat, és fontosnak azt, hogy idővel elmélyedjek sok rétegében. Számomra nyilván ez van mindenek előtt - de ettől még nem muszáj mások előtt is lennie, vagy nekem mások előtt lenni azért, mert én ezzel foglalkozom. Ha azzal, amit ebből kiindulva elérek, hasznára lehetek másoknak, akkor van miről beszélni és lehet az önfényezés helyett a magyarságnak hálát adni.
Érintőlegesen ismerkedtem más kultúrákkal is, és veled ellentétben nem venném készpénznek, hogy egy magyar sámán sok újat tudna mondani indián, bushman, tibeti, ... kollégájának; az én érzésem az, hogy a bölcsesség nem áll meg egy fajnál, nemzetnél, földrajzi helynél - mindnyájunk előtt nyitva álló út. Igaz, én sem tudok más olyan kultúráról, ahol ilyen magas szintű lett volna az összhang - bár azért pl. a régi Tibet megérne egy kört...
De erről sem szeretnék túl sokat beszélni: kérlek fogadd el, hogy a magyarság (minden értékét tiszteletben tartva) önmagában még nem "ultima ráció" nálam.
Valamit nem jól mondhattam: én nem attól rettegek, hogy jönnek a támadók. Ők itt vannak - az a világ nincs itt, amiről te beszélsz: a mai életünket nem a kurul-taj döntése határozza meg, a terméshozamot pedig gépekkel és műtrágyával biztosítjuk a föld-csakra-programozás helyett. Mielőtt lecsapnál: NEM azt mondom, hogy ez a jó, azt mondom, hogy ez VAN - pedig régen szerinted amúgy volt, én meg ebben nem vitatkozom: igazad lehet. Azzal játszottam csupán, hogy mi lehetett az oka ennek az átalakulásnak, és választottam egy számomra szimpatikus elméletet, ami ráadásul feladatot is ad a számomra - ennyi.
De ha érdekel, elmondom, hogy mitől félek. Én úgy látom, hogy a világ hatalmai az utolsó köröket játsszák egy kártyajátékban, ami után a pofozkodás jön. A zsetonok végösszege több száz Föld erőforrásait reprezentálják, a duzzadó zsebek urai pedig hülyén néznek: nem tudnak vásárolni, hiszen ahogy költeni kezdenének, a többiek is azt tennék, és a pénz értéke, mint a kő zuhanna lefelé. Ki hitte volna: rájuk rohadt a műanyag lakat. Ezt még húzhatnák bármeddig, csakhogy az erőforráskészleteknek is a vége felé járunk (a jelen habzsolás mellett). Vagyis, rövidesen vásárolni KELL és nem lesz MIT, és akkor szokás szerint jön a pofozkodás, az erőforrások utolsó tartalékaiból.
Amikor viszont ezután sincs olaj, leállnak a gépek, nincs műtrágya, rovarirtó, gépi öntözés ... akkor legjobb tudásom szerint az intenzív mezőgazdaság terméshozamainak a töredékét kezdi adni a föld. Nincs szállítás, villany, kommunikáció, ipar, egészségügyi ellátás, összeomlik a nagyvárosok fenntartó rendszere, nincs rendfenntartás, csak a puszta létért folyó küzdelem.
Szerinted a valóban csodálatos Kárpát medencében relatíve kis veszteséggel kihúzhatunk egy ilyen szituációt azzal, hogy (emberöltőnyi tudás és tapasztalat nélkül) mind kimegyünk falura és pálinkát főzünk a gyümölcsből. Szerintem meg nem - ha egymást nem is kezdjük legyakni, attól még sokan fognak emlékezni a térképre. Arról pedig, hogy utána mi jön, mesélhetnének a "végóráikat váró" őslakos észak-amerikai indiánok, akiket egy földrésznyi paradicsomból irtottak ki tűzzel-vassal a saját civilizációjuk felsőbbrendűségétől megrészegült telepesek.
Lehet abban bízni, hogy a VP tudós-mágusai hirtelen előkapják a hidroponikus táptenyészeteiket és a hatalmas energiát, ami itt van körülöttünk, csak nem használjuk (erről a megújuló energia felhasználással kapcsolatos felméréseket azért érdemes lenne átolvasni kicsit... ). Lehet arra számítani, hogy hirtelen előugrik a megfelelő mennyiségű és tudású sámán az egész bolygón, jól átprogramozzák a csakráit, így a kilúgozott talaj erőforrások, ember és szaktudás nélkül is hirtelen ontani kezdi az élelmet hétmilliárd ember számára.
Ne érts félre. Egyikről sem tudok annyit, hogy magabiztosan kizárhassam a lehetőségét - bármelyik megtörténhet. Én azonban egyikben sem bízom, és inkább olyan megoldással foglalkozom, amelynek megvalósulásában szegényes tudásom birtokában hinni képes vagyok. Az viszont idegesít, hogy ma sem sikerült fogást találnom azon a rohadt falon, ami előtt tizenöt éve toporgok. Igaz, kicsit mindig előbbre jutok, látom a korábbi kísérleteim hibáit - de még mindig nem vagyok elég jó hozzá, és mivel lepattanok róla, itt agyalok megint. Francba. És bocs. Talán jobb lenne csendben maradnom, és békén hagyni a "korszellemet"...
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
