a "lovag" megszólítás nem játék, inkább amolyan kérés-féle. A lovag számomra egy (nem feltétlenül vallási alapú, tehát akár filozófiai, materialista, VP-s, stb) hittel bíró, és a hitért (ha kell) a becsületes, nyílt harcot felvállaló embert jelenti. Továbbá egy olyan hívőt, akinek nem gond, ha alulmarad, a tisztességet magasabb értéknek tekinti a győzelemnél; jobban bízik hitében, mintsem azt minden küzdelemben látható győzelemre kelljen vinnie. A lovagság önmérsékletet, indulatmentességet jelent, a fellobbanó düh lecsengetését is (gyakoroltam ezt mostanában veled kapcsolatban...
) Őszintén szólva, inkább lovagként szeretnék veled vívni azokon a pontokon, ahol nem értünk egyet, nem bötyárként - a józan paraszthoz jobban illik a kevés szó, az értő kérdés és a sok hallgatás... ehhez még nem termett eleget a földem.Egy személyes adalék: a romantikus jelzőért elfogadod a lovagot cserébe? Én egy éve voltam abban a helyzetben, hogy úgy éreztem, otthonom nyugalma, családom érdekében hajlandó lennék "hűbérese" lenni bárkinek, aki meg tud minket védeni egy ostoba beruházástól. Aztán aludtam rá egyet, és visszavontam ezt a mondatom, mert rájöttem, hogy bennem él egy hit, aminek már hűséget esküdtem magamban - ebben az értelemben lovag lettem, nem szolgálhatok mást ilyen formában.
Ne érts félre: a kirohanásoktól nem "félek", nem leszek sem kisebb tőle, sem nagyobb attól, ha állom, nem sérülök, nincs miért elnézést kérni. Az időveszteség zavar, amit az indulatok, a vélemények ismétlése, a befogadás hiánya okoz - ilyenkor úgy érzem, pazarlom az értékes időt, és bosszant, hogy mégis képtelen vagyok szabadulni a párbeszédtől, amit fejben például veled folytatok. Ezt sem tudom elnézni neked, hiszen magamra haragszom érte. Ráadásul ilyenkor én is elvéthetek fontos pontokat, mert nem tudok az önmagamtól elvárt mértékben koncentrálni a tartalomra.
Ezt máshol már leírtam, de itt is elfér: minden vita küzdelem, késsel a kézben - csakhogy a kés pengéjét fogom, és a nyél néz a másik felé. Miért? Mert az én célom a vitában, hogy megméressem a gondolataim tisztaságát, rendjét, segítséget kérve a másiktól abban, hogy ahol gyenge pontot találunk (amire én magam nem bukkantam rá), együtt lefaragjuk. Persze ez nem azt jelenti, hogy szét akarom cincáltatni magam, védekezem, támadok - a másiknak meg kell küzdenie azért a néhány forgácsért :-) És természetesen, ha benne van a játékban, én is ugyanezt teszem vele. Nem akarom megváltoztatni a véleményét, nem feltétlenül nekem van igazam, sőt. Viszont ha elég jó vagyok, talán tudok adni néhány hasznos szempontot, ami tovább viszi a saját útján.
Ezért időveszteség, amikor azt érzem, hogy a vitapartner egy sarokkal odébb kiabál valakivel, akinek engem hisz...
Őszintén szólva, Andráshoz hasonlóan én is azért jöttem erre a fórumra, hogy a Hajnalvilág elméletéről véleményt kérjek (ezúton is előre megköszönöm, ha elolvasod és vitába szállsz vele, Andro). Annál a százvalahány oldalnál "hosszabb" írást még prot kérésére sem szívesen vállalnék, és azért lett ennyi, mert ennyi "tartalom" jött vele kapcsolatban. Ettől függetlenül igyekszem eleget tenni kérésednek, és összerakni belőle egy rövid kivonatot, étvágygerjesztőnek - csak attól tartok, hogy a "kivonat" értelemszerűen részleges és kiragadott lesz, az utána esetleg elinduló beszélgetés során újra ki kéne fejtenem dolgokat, amiket már leírtam, meg idézgetni magamtól, és az csak rövid ideig kellemes, utána fárasztó...
Érdekelne, hogy mi a véleményed a koordináta rendszerről úgy általában: segíthet-e a helyzet tudatosítása a feszültségek leeresztésében? És a szereplők besorolásával kapcsolatban?
Ugyanerre lennék kíváncsi tőled is, Penge - találónak látod ezt a felosztást, vagy elsiklottam valami felett? Látod értelmét egy ilyen fajta kommunikáció keresésnek, vagy nem érted, hogy miért szúrtalak ki téged, és inkább leállhatnék azzal, hogy előrángatom a nicked?
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
