Szerintem is kezd összeállni a kép - ezért gyorsan "széthúznám", és kiemelném a sarokpontokat.
Veszteség: úgy látom, mindnyájan elképzelhetőnek tartunk egy felmérhetetlen veszteséggel járó összeomlást. Ezt azonban nem vagyok hajlandó elfogadni, kizárólag olyan irányokkal akarok foglalkozni, amelyek mentén ez elkerülhető. Nem lehet lemondani azokról, akik nem látják be a lehetőségét vagy akár aktívan közreműködnek a katasztrófa kialakulásában. Nem fogadom el azt, hogy az általam közösnek tekintett (emberi mivoltunkból fakadó) hibáért fajokat, vallásokat, gondolkodásmódot tegyünk felelőssé, és ezért embereken álljunk bosszút.
Hiszem, hogy a mai apátiáért és agresszióért a helyes minták hiánya, illetve a felelősség kérdésének kilúgozása (khmm...) felel; megfelelő mintákkal, átlátható és a fizikai törvényekhez hasonló módon érvényesített szabályokkal mindez egyenesbe hozható. Lehet, hogy nem így van - de ezt a lehetőséget tudatosan kizárom, ez az én döntésem, az én hitem.
Halál... 12 éves lehettem, amikor egy este azzal feküdtem le aludni, hogy mi történne, ha éjszaka meghalnék. Reggel vidáman ébredtem a válasszal: SEMMI :-) ez csak az én problémám, a világ észrevehetetlenül apró változása, ami egyszer mindenképpen bekövetkezik. Viszont itt 50% veszteségről beszélünk úgy, mintha ez "másokkal" történne. Nekem feleségem, három fiam van; ha én meghalok, ez nyilván érdektelen, de ha túlélem, kiegyezzek olyan "megoldásban", amelynek során a négyből csak kettő marad? Nem, nem és NEM!!
Gida, elfogadom az érveidet a földművelés mellett - azonban az egyedi önfenntartás képessége nem elég. 1: szerintem téves feltevés, hogy a teljes termőterületre meglesz az az ember, akinek minden (tudás, eszköz, állat és akarat) megvan a műveléséhez - főleg, ha nincs online kommunikációs hálózat. Így hiába az elméleti lehetőség, nem lesz kihasználva, kevés lesz az élelem... 2: ma egy létező, többé-kevésbé rögzített társadalmi megegyezésben élünk, például bízunk abban, hogy a hétköznapi életünkhöz szükséges javainkért nem ölnek meg minket - erre egy összeomló rendszerben nincs garancia, az ellenkezőjére viszont van számtalan példa. Penge feltételezése elég életszerű...
Penge, igazat adok abban, hogy a létesítmények megmaradnak. Azonban ma minden ilyen létesítmény hatalmas hálózatok csomópontja: szállítás, energia, nyersanyagok, a munkások szervezeti hierarchiája és szaktudása. Mindezek együttes(!) megléte nélkül a gépek csak vasdarabok - ráadásul a termelés koncentráció miatt "óriási" vasdarabok, amik csak számtalan másik óriással együtt üzemelnek; nem kis részük pedig nem itt, hanem Kínában, Indiában, ... Ráadásul az idő sem barát: még ha felállna is egy lokális háló, számtalan folytonos üzemre tervezett elem nem visel el huzamosabb állást: a kohók befagynak, az élelmiszeripari gépek berohadnak; a rendbehozáshoz esetenként nagyon sok pluszmunka és erőforrás kellhet (szaktudás, szállítórendszer működése, ...) OK, sörösdobozból is lehet napos vízmelegítőt csinálni - de napelemet már nem lehet otthon reszelni; nincs és nem is létezhet olyan gyár, ami nullából azokat a termékeket előállítja, amikről szó esett (programozható szerszámgép, napelem, kulacs, kisautó, ... roncsokból össze lehet turkálni, hackelni dolgokat, de alkatrészeket újra előállítani, tervezni, fejleszteni nem). Ez a szint teljes egészében megszűnik a globális termelő, szállító rendszer "durva" összeroskadása esetén.
Összefoglalva a fentieket: én egyetlen megközelítéssel vagyok hajlandó foglalkozni.
Van egy hatalmas építményünk, egy globális civilizáció, amit egy faj egy bolygón csak egyszer képes összerakni. Ez most egy tákolmány: ugyanazok a folyamatok, amelyek a globálissá növekedést katalizálták, éppen lebontják a tartószerkezeteket: a globális pénz-orientált megközelítés természeténél, belső szabályainál fogva, óhatatlanul és javíthatatlanul tönkreteszi a természeti és emberi közösségeket összetartó kapcsolatokat. Ha így hagyjuk, rövidesen összeroskad saját súlya alatt, és akkor minden törik-szakad benne; jóvátehetetlen károk keletkeznek. A számomra elfogadható megoldás a szerkezeti elemek okos szétszedése és új (sallangmentes, valós feladatokat megoldó) struktúra felépítése az egészet jelenleg szétmaró "sav" nélkül - egyelőre a jelenlegi mellett, annak árnyékában, később viszont már helyette.
Ehhez egyaránt nélkülözhetetlen a (hogy is mondjam...) nem csak évei számában FELNŐTT ember, a belőlük szerveződő, együttműködésüknek formát adó közösségek hálózata, és a minden különösebb varázslat, hókuszpókusz, csodaenergia és sci-fi dizájn nélküli, viszont helyes motivációk mentén használt technológia. Meggyőződésem szerint a legkevesebb munkát a legutóbbi igényli...
Eredeti hely
Válasz 1
