Érdekes a tapasztalatok különbözősége is. Te felnőttek körében mozogsz, én meg polgári szolgálatosként a szegedi Gyermekklinikán töltöttem másfél évet. Gyerekeket láttam szenvedni, meggyógyulni vagy reménytelenül küzdeni egy nyilvánvalóan fájdalmakkal teli, rövidke életért; meghalni rettegve és meghalni méltósággal, vétlen áldozatként, gondatlanság miatt vagy részben szándékosan. Itt sokkal nehezebb szintekről és döntésekről beszélni.
A halál elkerülhetetlen; egyszer "csak úgy", máskor egyetlen ostoba pillanat miatt vagy egy hibás életmód hosszú távú következményeként érkezik. A halál mindig veszteség, a lehetőségek lezárulása, tragédia - ennek ellenére természetes és helyes, nélkülözhetetlen része az életnek. Nem is erről, a mindnyájunkat egyenként ilymódon érintő halálról beszélek, hanem arról, ami a civilizációs rendszer betegsége miatt érne hatalmas tömeget szinte egyszerre.
Gondolom érted a lényeget: a globális halálozási ráta megfelelő időtávon szemlélve minden egyedre garantáltan 100% - ám ez nem teszi elfogadhatóvá egy rövid időszakban az akkor élő egyedek mondjuk 50%-ának pusztulását a társadalom felépítési hibája miatt. Én a "kisimított" halálozási grafikon érdekében kívánok tevékenykedni: a feladatot szerintem ma hétmilliárd egyenjogú(!) szereplőre kell megoldani, érdektelen minden olyan megközelítés, ami tök jó - 4 milliárd földlakóra. Sőt, kiterjeszthető kell legyen az élővilágra és a jövőre is...
"Földügy" - az általad felvetett módszer feltételezi az internet működését, azt hogy egyikünk sem éhezik vagy beteg - egy összeomlással természetesen nem kompatibilis. Ugyanakkor megkerüli az ellenőrzéseket, amik nélkül ugyanilyen módon kerülne (illetve kerül ma is) forgalomba az egértrágyával dúsított vegeta, a festékből kevert pirospaprika, a hátsó udvarban favágó tőkén levágott marha húsa és így tovább. Amíg a rendszerben ott van a profit fogalma, amelynek egyéni maximalizálására (kényszerűen) törekszem, ellenérdekelt szereplők jönnek létre, kötelező a szigorú ellenőrzés, kifizetődő a csalás, csúsztatás, vesztegetés.
Az igazi egyszerűsítés így szól: engem a tudásom és eszközeim élelem létrehozására tesznek alkalmassá, amivel mások szükségleteit tudom kielégíteni, egy informatikai rendszer pedig gondoskodik arról, hogy a termékem eljusson oda, ahol szükség van rá. Visszajelzést is ad: megmondja, hogy mire van igény, mit kellene termelnem; segítséget is ad: a teljes mezőgazdasággal kapcsolatos tudásbázis az ősi technikáktól a géntechnológiai ismeretekig a rendelkezésemre áll. Az én tapasztalataim is szerves részévé válnak a rendszernek, amit bárhol fel tudnak használni. Bármikor munkásra van szükségem, megkapom; illetve betegségem, halálom esetén másvalaki ugyanonnan folytatja, ahol én abbahagytam.
Valójában erre van szükség - az összes többi: profit, lobbiérdekek, divathullámok, felvásárlási árak, ... felesleges sallang. Ez lenne az a bizonyos nyílt, teljes információs rendszer - amelynek létrehozását jelenleg gondolkodásunk és motivációink valóban nem teszik lehetővé.
Én ezen a rendszeren szeretnék dolgozni - ám sajnos a korábban említett impotencia itt is érvényesül: jelenleg "általában a programozás" alapkérdéseire szeretnék a fentihez hasonló, abszurd módon leegyszerűsített (ámde működő) megoldásokat találni. Eddigi eredmény: számtalan kihajított kísérlet és egy, az őrültség határán túli feladathalmaz. Így aztán nem sok hasznomat látják abban a csapatban sem, amely egy helyi termék elosztó rendszeren gondolkodik...
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
