Tegnap délután alkalmam volt személyesen találkozni az országjáró körúton lévő Schiffer Andrással, az LMP frakcióvezetőjével. Nagyon izgatott voltam a lehetőség miatt, ugyanis az LMP megalakulásakor volt egy rövid levélváltásom Csillag Gáborral, és kíváncsi voltam, hogy vajon az akkor leírt feltételezéseimről mi ma a véleménye egy bennfentesnek? Továbbá azóta is volt, hogy szóba került az LMP különféle beszélgetésekben, azt is elővettem. Végül a hosszú listáról csak két (jó, a stílusomhoz képest) rövidebb idézetet olvastam fel az egyébként meglehetősen fáradt, és rövid időkerettel rendelkező csapatnak, körülbelül ezt:
Egyik kedvenc vesszőparipám (ezért sajnos túl sokat tudok róla beszélni), az alapvető formális logika gyakran elfelejtett szabálya: amennyiben egy következtetés alapfeltételei megkérdőjelezhetők, a belőle akármilyen alapossággal levezetett rendszer igazságáról semmi nem állítható, igaznak feltételezni pedig megengedhetetlen tévedés (egy egyetemi hallgató legalábbis komoly retorziókra számíthat érte).
Az, hogy a politika korábban működött, és ahogy működött (mondjuk az előszeretettel idealizált görögöknél), gyökeresen más feltételek között zajlott: helyi, zárt rendszerek, közvetlen emberi kapcsolatok, "emberi szinten limitált" és alig mozgatható erőforrások, megkerülhetetlen spiritualitás. A mai feltételek között (globális kapcsolatrendszerek és externalizálható mellékhatások, média által befolyásolható, tudományos módszerekkel analizálható "embertömeg", a pénzügyi rendszer által teremtett, gyakorlatilag korlátlan erőforrások, eszmei/erkölcsi kavalkád) az akkori tapasztalatok, eszközök egész egyszerűen nem érvényesek, ennek feltételezése önbecsapás.
Csak egy példa az egyik feltételre: 500 milliárd forint, "mint olyan", csak ma létezik. Persze korábban is le lehetett írni ilyesmit, de az, hogy a világon bárhová elvihető és beváltható; ismert módokon (offshore ügyek, banki és ügyintézési trükkök, stb) megcsapolható, és ami a fő: egyénileg elkölthető, mert lehet venni belőle palotát, szigetet, repülőt, cégbirodalmat, magánhadsereget - bármit... ez csak ma van. Persze, létezhet olyan ember, akit ez nem korrumpál. Nade az irányítása alatt álló teljes hierarchiáról, illetve a felelősséget esetleg lazábban értelmező összes lehetséges vetélytársról feltételezni, hogy csupa tökéletes ember? Ezt már megtették a történelemben, kommunizmusnak hívták, és nem jött be...
"Nem szabad, hogy a politika egyet jelentsen a korrupcióval" - ez egy szép elvárás, viszont ismereteim szerint a világon sehol nem igaz (vegyük akár az EU, az ENSZ, vagy bármely "nyugati", "keleti" vagy "déli" állam idevágó történeteit). Jó, a nagyobb hatalommal rendelkező országok a korrupciójuk egy részét "exportálják", és a kenések, csúsztatások, titkos alkuk másol, más érdekkörökben történnek meg - például nálunk. Meg persze, lévén a legnagyobb gazdasági erőközpontok között az államokkal szemben lassan túlsúlyba kerülnek a nemzetközi cégek, amelyek feletti társadalmi kontroll szintén a mesék világába tartozik nem csak itt, hanem mindenhol a világon. A pontosság kedvéért: nem azt mondom, hogy lehetetlen sikert elérni egyes konkrét esetekben, mert igen, lehet. Viszont állítom, hogy ezek a sikerek átmenetiek, tüneti kezelések. Lehet sikeresen fellépni egy-egy korrupt személy, szervezet, stb. ellen, de a korrupcióra való motivációt, a rendelkezésre álló eszköztárat és a korrupt megoldásból származó előnyöket - tehát azokat a tényezőket, amelyek az evolúció ismert törvényei szerint szelektálják, kinevelik, éltetik majd megbuktatják a korrupt embereket - mindez nem érinti, a rendszer vidáman üzemel tovább.
Illetve ezt:
LMP... van egy másik jó betűszó, a ROI (Return On Investment, azaz "megtérülés"). Van olyan, általam nagyra becsült ex-LMP-s, akinek pont ez a baja az egésszel: hiába a szép elvek és az okos beszéd, az egész párt egy pici, és időnként jól használható (a nyilvánosan vallott elvekhez való hűség miatt kiszámítható mozgású) figura egy halálos kimenetelű sakkjátszmában.
Kevés, amit elérhet a rendelkezésre álló időben - ugyanakkor fontos a "kukacoskodása", nélküle a hatalom még arrogánsabb lenne. Képzeljétek, hogy kimenne az értelmes beszéd a divatból, ha csak a Fidesz, MSZP, Jobbik galeri ülne a "tisztelt" házban. Hazaáruló! Dilettáns banda! Nemzetvesztő! Anyád! Csihipuhi!
A válasz, illetve az udvarias mosoly és az érdemi válasz teljes hiánya legrosszabb feltételezésemet igazolta.
Két reakciót kaptam: azt, hogy nem szabad elfogadni a szabályokat kőbe vésettként, azokon lehet változtatni, csak lelkesedés kell hozzá. Szerintem ez igaz bizonyos esetekben, viszont például a mechanika szabályait érdemes komolyan venni a reménykedés előtt, és érzésem szerint a motivációk ilyen erejű dolgok...
A másik, hogy hittem-e abban, hogy az LMP bekerül a Parlamentbe. Erre azt válaszoltam, hogy akkor egy létező igényt testesített meg, volt egy vagy-vagy esélye, és bejött. Amit viszont biztosra veszek (nyilván nem csak én, hanem ők is), hogy a jelen választási rendszer módosítás után nem fog bekerülni, illetve, hogy a bekerülésével is csak egyetlen dolgot tudott bizonyítani: a politika nem lesz más.
Hiába ők az egyetlen szerintem valós tartalmat, elveket képviselő csoport (a köpönyegforgatást és a faji tanokat nem tekintem ilyesminek), ez mégis borzasztóan kevés...
2011. december 1., csütörtök
korszellem - közösségformálás 2
Nem bántunk senkit, csak elvesszük, ami jár nekünk...
Gratulálok... Látod, ennyi idő alatt nem ment át, hogy szerintem ebben az ötletben csak az alábbi hülyeség: 1: a résztvevők motivációi, 2: a módszer, 3: a cél - de akkor mi marad? Ja történelem ismerete, a szereplők és körülvevő környezet megértése, de ezek apróságok az előbbiekhez képest (pontosabban az utóbbiak hiánya az oka az előbbieknek).
--- zárójel ---
Johnr69 - persze, a szöveg "igaz" - csak baromira érdektelen, semmit nem változtat meg sem a jelenléte, sem az ismerete. Ha MA elindul a tökéletes iskola, akkor annak mennyi idő után lesz hatása, szemben azzal, hogy mennyi időnk van fordítani a szekéren? Súgok: utóbbi szerintem EGY ÉV. Ha nem hiszed, olvass a hírek sorai között. Fingunk nincs, hogy milyen irányító rendszerrel tudjuk fenntartani a globális emberi civilizációt, a jelenlegi rendszer pályája hónapokon belül ködbe vész, globális szervezettségünk nélkül káosz fenyeget a megszaladt népesség és erőforrásigény, óriási társadalmi feszültségek és nullára kiürített tartalékok miatt. Ezen tartalékok egyike az egészséges gondolkodású fiatalság, amiről az oktatás szólna, megoldása fontos, de hosszú távú és csupán részfeladat.
--- zárójel vége ---
De mi a fenének próbáljam megint lefutni ezeket a köröket? Persze nyilván lehet, hogy tévedek, és megpróbáltátok ezt logikus érveléssel a tudomásomra hozni, csak én vagyok olyan süket, mint amilyennek például számomra te tűnsz, de ez lényegtelen. A lényeg a feleslegesen vesztegetett idő, üres kommunikáció, a zaj.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válaszul erre
2011. november 30., szerda
korszellem - a közösségformálásról
Kedves Penge, nem szeretnélek letörni, de...
Igazából először legalább interneten, névtelenül egyet kéne értenünk
Ez illúzió. Szerintem alapvető különbség van a névvel vállalt és a "csak beavatottak számára azonosítható" (ami persze szintén illúzió) vélemény között. Itt is felcsapnak flame-ek, értelmetlen személyeskedések, amik arra utalnak, hogy a megnyilatkozó egyáltalán nem tekinti egyenrangúnak az internetes és a személyes kommunikációt. És ez egy válogatott társaság. Tapasztalatból tudom.
Nekem vannak gyermekeim, házam, "egzisztenciám" - ha állásom jelenleg nincs is. Ebből elvileg az következne, hogy van vesztenivalóm. Csakhogy eljutottam arra a pontra, hogy legjobb tudásom szerint ezeket mind bizonyosan elvesztem, ha a jelenlegi folyamatok tovább zajlanak, illetve igen nagy eséllyel elvesztem, ha tenni próbálok ellene. A tevékenység, amire az időmet pazarlom, és amit minden fórumon őszintén és névvel vállalok, csak a kisebbik rossz.
Az egyetlen esélyt az jelenti, hogy az emberi közösség "elit" része, amely jelenleg semmilyen motivációval nem rendelkezik erre, végre felelősséget vállal mindazért, amit lehetőségei birtokában tenni képes - így átértékeli az erőforrások jelen felhasználását, kidobja a szemetet, ami most mindezt elrejti, és követhető életmintákat teremt, amit elsőként önmagára alkalmaz.
Racionálisan szemlélve ez az esély majdnem nulla, szemben azzal, hogy a "nélkülünk megoldódik" esélye szerintem biztosan nulla. Viszont ez utóbbi állítás minden tényezője vitatható, és sokkal kényelmesebb ebben reménykedni, mint az azonnali, személyes következményekkel és kockázatokkal járó, abszolút bizonytalan úton elindulni.
Aki ezt nem gondolja végig, nem fogadja el és nem dönt úgy, hogy mindezek tudatában beszáll a buliba, annak nincs is sok keresnivalója benne. Teljesen logikus tehát, hogy én sem találtam társat (egyetlen egyet sem), pedig megjártam pár fórumot és magánban is kísérleteztem kisebb és nagyobb "nevekkel". A válasz néma csend. Vagy "zaj", ami abból a szempontból még rosszabb, hogy további időt kell tölteni vele, remélve, hogy "hátha". De nem...
Ha elkészül a Dust, majd meglátjuk hányan vagyunk és mit tudunk tenni.
A Dust nem készül el.
A Dustot készíteni kellene, de semmilyen érdemi támogatást nem kaptam, az egyetemi tervem, kapcsolatfelvételi kísérleteim elbuktak. Nyilván folytatnám, HA lenne lehetőségem rá ÉS látnám értelmét, de jelenleg egyik feltétel sem teljesül. Remélem, jövőre már lesz állásom, és pénzt fogok keresni, mert minden tartalék kifogyott, annál pedig azért szerintem többet ér a fejem, hogy kölcsönöket vegyek fel.
Bocsi. Keress más kifogást a várakozásra. És gondold meg, amit a támogatókról írtam.
Eredeti hely
Válaszul erre
Igazából először legalább interneten, névtelenül egyet kéne értenünk
Ez illúzió. Szerintem alapvető különbség van a névvel vállalt és a "csak beavatottak számára azonosítható" (ami persze szintén illúzió) vélemény között. Itt is felcsapnak flame-ek, értelmetlen személyeskedések, amik arra utalnak, hogy a megnyilatkozó egyáltalán nem tekinti egyenrangúnak az internetes és a személyes kommunikációt. És ez egy válogatott társaság. Tapasztalatból tudom.
Nekem vannak gyermekeim, házam, "egzisztenciám" - ha állásom jelenleg nincs is. Ebből elvileg az következne, hogy van vesztenivalóm. Csakhogy eljutottam arra a pontra, hogy legjobb tudásom szerint ezeket mind bizonyosan elvesztem, ha a jelenlegi folyamatok tovább zajlanak, illetve igen nagy eséllyel elvesztem, ha tenni próbálok ellene. A tevékenység, amire az időmet pazarlom, és amit minden fórumon őszintén és névvel vállalok, csak a kisebbik rossz.
Az egyetlen esélyt az jelenti, hogy az emberi közösség "elit" része, amely jelenleg semmilyen motivációval nem rendelkezik erre, végre felelősséget vállal mindazért, amit lehetőségei birtokában tenni képes - így átértékeli az erőforrások jelen felhasználását, kidobja a szemetet, ami most mindezt elrejti, és követhető életmintákat teremt, amit elsőként önmagára alkalmaz.
Racionálisan szemlélve ez az esély majdnem nulla, szemben azzal, hogy a "nélkülünk megoldódik" esélye szerintem biztosan nulla. Viszont ez utóbbi állítás minden tényezője vitatható, és sokkal kényelmesebb ebben reménykedni, mint az azonnali, személyes következményekkel és kockázatokkal járó, abszolút bizonytalan úton elindulni.
Aki ezt nem gondolja végig, nem fogadja el és nem dönt úgy, hogy mindezek tudatában beszáll a buliba, annak nincs is sok keresnivalója benne. Teljesen logikus tehát, hogy én sem találtam társat (egyetlen egyet sem), pedig megjártam pár fórumot és magánban is kísérleteztem kisebb és nagyobb "nevekkel". A válasz néma csend. Vagy "zaj", ami abból a szempontból még rosszabb, hogy további időt kell tölteni vele, remélve, hogy "hátha". De nem...
Ha elkészül a Dust, majd meglátjuk hányan vagyunk és mit tudunk tenni.
A Dust nem készül el.
A Dustot készíteni kellene, de semmilyen érdemi támogatást nem kaptam, az egyetemi tervem, kapcsolatfelvételi kísérleteim elbuktak. Nyilván folytatnám, HA lenne lehetőségem rá ÉS látnám értelmét, de jelenleg egyik feltétel sem teljesül. Remélem, jövőre már lesz állásom, és pénzt fogok keresni, mert minden tartalék kifogyott, annál pedig azért szerintem többet ér a fejem, hogy kölcsönöket vegyek fel.
Bocsi. Keress más kifogást a várakozásra. És gondold meg, amit a támogatókról írtam.
Eredeti hely
Válaszul erre
Titanic - Fukushima folytatás
@Rive: Ez tényleg jól hangzik, köszönöm. A rövidítéseid nyilván számomra ismeretlenek, de te legalább tudod, miről beszélsz, és ha a jelenlegi ismeretek számodra megnyugtatóak, akkor nekem sem kell ebben a konkrét kérdésben különösebben vészmadárkodnom. És ez jó! :-)
Ha már ennyit atomoztam, ezt a szöveget átemelhetem a saját blogomra? Jól mutatna az én vakarózásom mellett... :-)
Úgy emlékeztem, hogy amikor ebbe a történetbe először belefutottam, több helyen is láttam ezt a darabkás hírt, tehát nem elsőként jött Gundersentől. Tény viszont, hogy most egy gyors átnézésre minden általam látott forrás a Fairewinds-re hivatkozik, és ha valóban nincs független forrás, akkor ezt a kérdést eláshatom.
Annak ellenőrzése, hogy a két robbanás közötti szerintem tényleg látványos különbségét mi okozta, nem az én szintem. Az az állítás, hogy "valamilyen robbanás" a pihentető medencéből hajíthatta fölfelé mindazt, ami ott volt (szemben a hidrogénnel megtelt épület "mindenfelé robbanásával") azért még mindig logikusnak tűnik, az a porfelhő meg olyasminek, aminek semmi keresni valója nincs a levegőben. Ez viszont tényleg szakemberek dolga, akikben jó lenne megbízni.
Érdekelne viszont a véleményed a számomra legfontosabb, utolsó megállapításomról (forrásként itt is Gundersen áll, a Fairewinds site-on látható dokumentum hitelességét nem tudom ellenőrizni):
---
Azt mondjuk, a fukushimai katasztrófát "szokatlanul erős" földrengés és cunami okozta. Nem. Ezek önmagukban tragikus helyi események. Az viszont, hogy következményük az egész világra, és az innen következő évszázadokra, évezredekre kiterjedő problémát okoz, az atomerőmű létezéséből, a nukleáris tudomány felelőtlen felhasználásából fakad. Amerikai hivatalos kormányjelentés szerint az ottani atomerőművek felére bizonyítottan, saját elemzéseik szerint igaz, hogy ha a biztonságosan leállított reaktor, illetve esetleges tárolómedencéik hűtése bármilyen okból megszűnik, 12 óra alatt a "maradék hő" elforralja a hűtővizet (óriási nyomású radioaktív gőz keletkezik), hidrogén gázt hoz létre, a több ezer fokra izzó fűtőrudak elolvadnak, szétesnek, kezelhetetlen, a fukushimaihoz hasonlóan globális és elképzelhetetlenül hosszú távú katasztrófához vezetnek. A világon jelenleg majdnem ötszáz atomerőmű üzemel, és a "fejlettség nevében" számos új építése illetve meglévő létesítmények bővítése van napirenden. Sokuk ugyanolyan tervezési hiányosságokkal rendelkezik, mint a fukushimai - de tudható, hogy a hivatalos engedélyeztetési, ellenőrzési eljárások milyen szigorral működnek, ha minden résztvevő a felépítésben érdekelt.
Mindezek után, figyelembe véve az általunk folyamatosan, ordítva pazarolt energia mennyiségét, egyetlen kérdés marad: a kockázatok és egyértelmű tapasztalatok ismeretében tényleg kell nekünk ennyi energia?
---
Szerinted?
@sirsteve: ... viszont ez valódi érv volt, nem illik válasz nélkül hagyni.
Az összehasonlításban szerinted jogosan hagyod ki a jövőt és a mérési pontosság kérdését?
A "hagyományos" energiatermelési módok mellett azonnal és mérhetően jelentkezik azok veszélye (bányaszerencsétlenségek, tüzek, robbanások). Az már kérdéses, hogy az égetéssel előállított energia mondjuk a klímaváltozáson keresztül is szedheti az áldozatait, de ez úgyis vitatott terület, ne menjünk bele.
Egyetértünk, "nem jó".
A "megújulók" (amik közé a biomassza égetést besorolni ordító ostobaság) már nehezebben behatárolhatók az általad is említett mellékhatások miatt, ráadásul ott egy megfelelően hosszú időszakot tekintve komoly gondok is feltételezhetők. Például ha elfogadjuk, hogy előbb-utóbb minden gát összeomlik, akkor a nagyobb vízerőművek valamikor egyszer súlyos katasztrófát fognak okozni. Van belőlük néhány.
Egyetértünk, "nem az igazi".
Az atomenergiával viszont ezt a felmérést nagyon nehéz elvégezni!
1: a "hatás" megítélés kérdése. Állandó vita tárgya, hogy Csernobil valójában hány halálesetért felelős, egyértelmű állítást megfogalmazni lehetetlen, még akkor is, ha a politika és a hivatalos tudomány, ipar motivációja korrekt lenne (vajon az?) Ugyanez Fukushimára is igaz, csak a határértékek és a kitelepítések alapján lehet többé vagy kevésbé aggódni, számokat csak évtizedek múlva fogunk megtudni - ha(!) mostantól már minden rendben is lesz.
2: a nukleáris ipar jelenleg normál üzemben állít elő olyan "mérgeket", amik szó szerint százezer évre ELŐRE hatnak, ennek során bármikor, felfoghatatlan méretű pusztulást képesek okozni. Nincs a birtokunkban olyan technológia, amellyel ezt a jövőnek szánt "ajándékcsomagot" nyugodt lélekkel biztonságba helyezhetnénk. (Akinek van ötlete, szóljon nekik: Onkalo - Into Eternity ...) Egy mai atomerőmű simán lehet felelős akár milliók jövőbeli haláláért egy ezer év múlva bekövetkező tárolóbaleset után... Az utódainknak semmi haszna nem lesz az atomszemetünkből, viszont belepusztulnak, ha bármit elhibáznak vele kapcsolatban. Javíts ki, ha tévedek.
3: eddig még egyetlen igazi, "telivér" atomkatasztrófánk nem volt, a jelenlegiekről azt tudjuk, hogy sokkal rosszabbak is lehettek volna (ha pl nem az óceán felé fúj a szél). Az atombaleset egyszerűen nem "skálázható" annak alapján, hogy eddig volt kettő "relatíve szerencsés nagyobb", szemben a rendszeresen előforduló égetős erőmű balesetekkel. Ez így egyszerűen nem összevethető.
Az alapvető kérdés, hogy mi a legrosszabb, ami egy erőműben történhet?
Egy szénerőműben mondjuk egy robbanás, ami a teljes tüzelőanyagkészletet felemészti. Erre remélhetőleg odafigyelnek az erőmű elhelyezésénél, tragikus, sok halálos áldozattal és durva füsttel járó helyi baleset, volt ilyen, lesz ilyen; az ilyesmivel foglalkozó vállalat az energia árába ezt beleszámolja.
Hány ilyen volt eddig? Egy rakás, benne van a statisztikádban. Hány ilyen történhet az emberi civilizáció veszélyeztetése nélkül? Akárhány.
Mi történhet legrosszabb forgatókönyv szerint egy atomerőműben?
Ehhez Rive ért, remélem helyesbít.
Legjobb tudásom szerint az egész egy olyan dologgal kezdődik, ami "soha nem történhet meg": a reaktormag hűtés nélkül marad, és egyetlen izzó masszává, "nukleáris lávává" változik. Amit normál emberi agy nehezen fog fel, (de muszáj lenne megpróbálni annak, aki erről a témáról beszélgetni akar) a következő: ez a láva NEM HŰL KI, hanem akár ezer évekig izzik, csak azért, mert radioaktív! (Szerkesztés: ez az állításom TÉVES, a lávában már nincs láncreakció, hetek, hónapok alatt meredeken csökken a hőleadása, de állandó vizes hűtést igényel, amely miatt folyamatos radioaktív szennyezés forrása, és évtizedekig megközelíthetetlen - tehát a következő mondat viszont továbbra is igaz) Csernobil és Fukushima NEM "VOLT", hanem ilyen időtávon "VAN"!
Innen két "legrosszabb" lehetőség van:
1: az a bizonyos irányíthatatlan, megközelíthetetlen, "nukleáris láva" mégis eléri a kritikus tömeget. Lehetetlen? Szerintem nem, hiszen bőven elég urán van jelen, csak úgy kell összefolyniuk a daraboknak. A matematikai esély nyilván csekély, a reaktormag-láva átlagos tisztasága messze rosszabb, mint eredeti állapotban a fűtőelemeké. Ha mégis megtörténik, ez nyilván egy helyi esemény, a fűtőanyag készlet kis része vesz részt a láncreakcióban, de a maradékot finom porrá, pontosabban izzó permetté csapja szét, és egyetlen nagy durranással bízza a szelekre.
2: a láva folyamatosan, több ezer fokon izzik, átégeti a padlót, mindent, és lefelé haladtában talajvízzel találkozik, onnantól kezdve radioaktív gőzt fejleszt ezerrel. Ebben megy a szélbe a sugárzó por, a forrást megközelíteni, elszigetelni gyakorlatilag lehetetlen a sugárzás miatt, meg azért, mert gyakorlatilag egy hatalmas, izzó, radioaktív gödör.
A hatás mindkét esetben felmérhetetlen katasztrófa, amely nem kötődik helyhez és időhöz, a kijutott "méreg" emberi léptékkel "örökre", ezer évekre meghatározhatja az ott élők sorsát - persze a természetes folyamatok lassan összegyűjtik, a mélybe viszik, de helyenként újra a felszínre dobják a szennyezést. Hol? Bárhol...
Hány ilyen történt eddig? Egy sem, hála Istennek, mert a biztonsági rendszerek kevésnek bizonyultak, a helyszínen lévő szakértők pedig döbbent és néha tanácstalan "próbálkozóknak". Hány ilyen történhet az emberi civilizáció veszélyeztetése nélkül? Attól tartok, hogy EGY SEM.
Tudom, ilyen "nem történhet meg soha". Igen ám, de az ÖSSZES eddigi atombaleset olyasmi, ami elvileg soha nem történhetett volna meg, vagy tévedek? Minden érintett tisztában van a nukleáris energiatermelés veszélyeivel, és bármilyen baleset esélye hivatalosan nulla.
Hopp, lehet, hogy tévedek? Fukushimában több forrás szerint megtörtént az "átolvadás"!
"TEPCO eventually announced that unit #2 had experienced a fuel meltdown and melt-through. On September 20, 2011, Hiroaki Koide, assistant professor at Kyoto University's Research Reactor Institute, estimated that material from the nuclear fuel rods may be 12 meters deep underground at reactors 1-3." wikipedia, japanfocus.org, myweathertech.com
Rive, ebben nincs Gundersen, nyugtass meg kérlek...
Szóval itt nem értünk egyet. Szerintem ez
- a jelenben is hazárdjáték,
- ha a jelenlegi katasztrófák kárelhárításának költségeit (vegyük csak az új szarkofágot Csernobilnál) elosztjuk az erőművekre, az totális csőd,
- a jövőt is figyelembe véve pedig szemellenzős, felelőtlen bunkóság.
Vagy hogy mondják ezt "politically correct" nyelven.
----
Újra hozzátenném, az igazi kérdés NEM AZ, HOGYAN állítunk elő energiát.
A fenti felsorolásból kimaradt a HIÁNY: amit elégetünk, eszközökbe beépítünk a mai energiafogyasztásunk kielégítése érdekében, az az utódainknak már hiányozni fog! Ezt az energiát ők is szeretnék ellátó, egészségügyi, informatikai, stb rendszerek működtetésére használni - csakhogy MI elpöfögjük egyéni közlekedésben, már gyártáskor hulladék minőségű termékek globális szállításában, szórakoztató elektronikában, ...
Az a jól megérdemelt pofon, amit egyre erősödő katasztrófák képében kapunk, csak a hülyeségünk következménye.
Ha már ennyit atomoztam, ezt a szöveget átemelhetem a saját blogomra? Jól mutatna az én vakarózásom mellett... :-)
Úgy emlékeztem, hogy amikor ebbe a történetbe először belefutottam, több helyen is láttam ezt a darabkás hírt, tehát nem elsőként jött Gundersentől. Tény viszont, hogy most egy gyors átnézésre minden általam látott forrás a Fairewinds-re hivatkozik, és ha valóban nincs független forrás, akkor ezt a kérdést eláshatom.
Annak ellenőrzése, hogy a két robbanás közötti szerintem tényleg látványos különbségét mi okozta, nem az én szintem. Az az állítás, hogy "valamilyen robbanás" a pihentető medencéből hajíthatta fölfelé mindazt, ami ott volt (szemben a hidrogénnel megtelt épület "mindenfelé robbanásával") azért még mindig logikusnak tűnik, az a porfelhő meg olyasminek, aminek semmi keresni valója nincs a levegőben. Ez viszont tényleg szakemberek dolga, akikben jó lenne megbízni.
Érdekelne viszont a véleményed a számomra legfontosabb, utolsó megállapításomról (forrásként itt is Gundersen áll, a Fairewinds site-on látható dokumentum hitelességét nem tudom ellenőrizni):
---
Azt mondjuk, a fukushimai katasztrófát "szokatlanul erős" földrengés és cunami okozta. Nem. Ezek önmagukban tragikus helyi események. Az viszont, hogy következményük az egész világra, és az innen következő évszázadokra, évezredekre kiterjedő problémát okoz, az atomerőmű létezéséből, a nukleáris tudomány felelőtlen felhasználásából fakad. Amerikai hivatalos kormányjelentés szerint az ottani atomerőművek felére bizonyítottan, saját elemzéseik szerint igaz, hogy ha a biztonságosan leállított reaktor, illetve esetleges tárolómedencéik hűtése bármilyen okból megszűnik, 12 óra alatt a "maradék hő" elforralja a hűtővizet (óriási nyomású radioaktív gőz keletkezik), hidrogén gázt hoz létre, a több ezer fokra izzó fűtőrudak elolvadnak, szétesnek, kezelhetetlen, a fukushimaihoz hasonlóan globális és elképzelhetetlenül hosszú távú katasztrófához vezetnek. A világon jelenleg majdnem ötszáz atomerőmű üzemel, és a "fejlettség nevében" számos új építése illetve meglévő létesítmények bővítése van napirenden. Sokuk ugyanolyan tervezési hiányosságokkal rendelkezik, mint a fukushimai - de tudható, hogy a hivatalos engedélyeztetési, ellenőrzési eljárások milyen szigorral működnek, ha minden résztvevő a felépítésben érdekelt.
Mindezek után, figyelembe véve az általunk folyamatosan, ordítva pazarolt energia mennyiségét, egyetlen kérdés marad: a kockázatok és egyértelmű tapasztalatok ismeretében tényleg kell nekünk ennyi energia?
---
Szerinted?
@sirsteve: ... viszont ez valódi érv volt, nem illik válasz nélkül hagyni.
Az összehasonlításban szerinted jogosan hagyod ki a jövőt és a mérési pontosság kérdését?
A "hagyományos" energiatermelési módok mellett azonnal és mérhetően jelentkezik azok veszélye (bányaszerencsétlenségek, tüzek, robbanások). Az már kérdéses, hogy az égetéssel előállított energia mondjuk a klímaváltozáson keresztül is szedheti az áldozatait, de ez úgyis vitatott terület, ne menjünk bele.
Egyetértünk, "nem jó".
A "megújulók" (amik közé a biomassza égetést besorolni ordító ostobaság) már nehezebben behatárolhatók az általad is említett mellékhatások miatt, ráadásul ott egy megfelelően hosszú időszakot tekintve komoly gondok is feltételezhetők. Például ha elfogadjuk, hogy előbb-utóbb minden gát összeomlik, akkor a nagyobb vízerőművek valamikor egyszer súlyos katasztrófát fognak okozni. Van belőlük néhány.
Egyetértünk, "nem az igazi".
Az atomenergiával viszont ezt a felmérést nagyon nehéz elvégezni!
1: a "hatás" megítélés kérdése. Állandó vita tárgya, hogy Csernobil valójában hány halálesetért felelős, egyértelmű állítást megfogalmazni lehetetlen, még akkor is, ha a politika és a hivatalos tudomány, ipar motivációja korrekt lenne (vajon az?) Ugyanez Fukushimára is igaz, csak a határértékek és a kitelepítések alapján lehet többé vagy kevésbé aggódni, számokat csak évtizedek múlva fogunk megtudni - ha(!) mostantól már minden rendben is lesz.
2: a nukleáris ipar jelenleg normál üzemben állít elő olyan "mérgeket", amik szó szerint százezer évre ELŐRE hatnak, ennek során bármikor, felfoghatatlan méretű pusztulást képesek okozni. Nincs a birtokunkban olyan technológia, amellyel ezt a jövőnek szánt "ajándékcsomagot" nyugodt lélekkel biztonságba helyezhetnénk. (Akinek van ötlete, szóljon nekik: Onkalo - Into Eternity ...) Egy mai atomerőmű simán lehet felelős akár milliók jövőbeli haláláért egy ezer év múlva bekövetkező tárolóbaleset után... Az utódainknak semmi haszna nem lesz az atomszemetünkből, viszont belepusztulnak, ha bármit elhibáznak vele kapcsolatban. Javíts ki, ha tévedek.
3: eddig még egyetlen igazi, "telivér" atomkatasztrófánk nem volt, a jelenlegiekről azt tudjuk, hogy sokkal rosszabbak is lehettek volna (ha pl nem az óceán felé fúj a szél). Az atombaleset egyszerűen nem "skálázható" annak alapján, hogy eddig volt kettő "relatíve szerencsés nagyobb", szemben a rendszeresen előforduló égetős erőmű balesetekkel. Ez így egyszerűen nem összevethető.
Az alapvető kérdés, hogy mi a legrosszabb, ami egy erőműben történhet?
Egy szénerőműben mondjuk egy robbanás, ami a teljes tüzelőanyagkészletet felemészti. Erre remélhetőleg odafigyelnek az erőmű elhelyezésénél, tragikus, sok halálos áldozattal és durva füsttel járó helyi baleset, volt ilyen, lesz ilyen; az ilyesmivel foglalkozó vállalat az energia árába ezt beleszámolja.
Hány ilyen volt eddig? Egy rakás, benne van a statisztikádban. Hány ilyen történhet az emberi civilizáció veszélyeztetése nélkül? Akárhány.
Mi történhet legrosszabb forgatókönyv szerint egy atomerőműben?
Ehhez Rive ért, remélem helyesbít.
Legjobb tudásom szerint az egész egy olyan dologgal kezdődik, ami "soha nem történhet meg": a reaktormag hűtés nélkül marad, és egyetlen izzó masszává, "nukleáris lávává" változik. Amit normál emberi agy nehezen fog fel, (de muszáj lenne megpróbálni annak, aki erről a témáról beszélgetni akar) a következő: ez a láva NEM HŰL KI, hanem akár ezer évekig izzik, csak azért, mert radioaktív! (Szerkesztés: ez az állításom TÉVES, a lávában már nincs láncreakció, hetek, hónapok alatt meredeken csökken a hőleadása, de állandó vizes hűtést igényel, amely miatt folyamatos radioaktív szennyezés forrása, és évtizedekig megközelíthetetlen - tehát a következő mondat viszont továbbra is igaz) Csernobil és Fukushima NEM "VOLT", hanem ilyen időtávon "VAN"!
Innen két "legrosszabb" lehetőség van:
1: az a bizonyos irányíthatatlan, megközelíthetetlen, "nukleáris láva" mégis eléri a kritikus tömeget. Lehetetlen? Szerintem nem, hiszen bőven elég urán van jelen, csak úgy kell összefolyniuk a daraboknak. A matematikai esély nyilván csekély, a reaktormag-láva átlagos tisztasága messze rosszabb, mint eredeti állapotban a fűtőelemeké. Ha mégis megtörténik, ez nyilván egy helyi esemény, a fűtőanyag készlet kis része vesz részt a láncreakcióban, de a maradékot finom porrá, pontosabban izzó permetté csapja szét, és egyetlen nagy durranással bízza a szelekre.
2: a láva folyamatosan, több ezer fokon izzik, átégeti a padlót, mindent, és lefelé haladtában talajvízzel találkozik, onnantól kezdve radioaktív gőzt fejleszt ezerrel. Ebben megy a szélbe a sugárzó por, a forrást megközelíteni, elszigetelni gyakorlatilag lehetetlen a sugárzás miatt, meg azért, mert gyakorlatilag egy hatalmas, izzó, radioaktív gödör.
A hatás mindkét esetben felmérhetetlen katasztrófa, amely nem kötődik helyhez és időhöz, a kijutott "méreg" emberi léptékkel "örökre", ezer évekre meghatározhatja az ott élők sorsát - persze a természetes folyamatok lassan összegyűjtik, a mélybe viszik, de helyenként újra a felszínre dobják a szennyezést. Hol? Bárhol...
Hány ilyen történt eddig? Egy sem, hála Istennek, mert a biztonsági rendszerek kevésnek bizonyultak, a helyszínen lévő szakértők pedig döbbent és néha tanácstalan "próbálkozóknak". Hány ilyen történhet az emberi civilizáció veszélyeztetése nélkül? Attól tartok, hogy EGY SEM.
Tudom, ilyen "nem történhet meg soha". Igen ám, de az ÖSSZES eddigi atombaleset olyasmi, ami elvileg soha nem történhetett volna meg, vagy tévedek? Minden érintett tisztában van a nukleáris energiatermelés veszélyeivel, és bármilyen baleset esélye hivatalosan nulla.
Hopp, lehet, hogy tévedek? Fukushimában több forrás szerint megtörtént az "átolvadás"!
"TEPCO eventually announced that unit #2 had experienced a fuel meltdown and melt-through. On September 20, 2011, Hiroaki Koide, assistant professor at Kyoto University's Research Reactor Institute, estimated that material from the nuclear fuel rods may be 12 meters deep underground at reactors 1-3." wikipedia, japanfocus.org, myweathertech.com
Rive, ebben nincs Gundersen, nyugtass meg kérlek...
Szóval itt nem értünk egyet. Szerintem ez
- a jelenben is hazárdjáték,
- ha a jelenlegi katasztrófák kárelhárításának költségeit (vegyük csak az új szarkofágot Csernobilnál) elosztjuk az erőművekre, az totális csőd,
- a jövőt is figyelembe véve pedig szemellenzős, felelőtlen bunkóság.
Vagy hogy mondják ezt "politically correct" nyelven.
----
Újra hozzátenném, az igazi kérdés NEM AZ, HOGYAN állítunk elő energiát.
A fenti felsorolásból kimaradt a HIÁNY: amit elégetünk, eszközökbe beépítünk a mai energiafogyasztásunk kielégítése érdekében, az az utódainknak már hiányozni fog! Ezt az energiát ők is szeretnék ellátó, egészségügyi, informatikai, stb rendszerek működtetésére használni - csakhogy MI elpöfögjük egyéni közlekedésben, már gyártáskor hulladék minőségű termékek globális szállításában, szórakoztató elektronikában, ...
Az a jól megérdemelt pofon, amit egyre erősödő katasztrófák képében kapunk, csak a hülyeségünk következménye.
2011. november 29., kedd
A Titanictól Fukushimáig
Egy friss vita itt a Haza és Haladás blogon
Történt??? Történik jelenleg is!
Igyekeztem összeszedni azokat az információkat, amik számomra riasztóvá teszik a történetet. Fukushima ma
A fő forrás a fairewinds.com, érdemes megnézni a korábbi videókat, anyagokat. Arnie Gundersen nukleáris mérnök, ahogy a cikk végén hivatkozott tanulmány írója PETZ ERNŐ címzetes egyetemi tanár, a Paksi Atomerőmű volt vezérigazgatója. Ez azért több, mint "lózung" vagy "bölcsész duma", szakmai megítélésükre nem is vállalkozom, de konzekvensnek és hitelesnek tűnnek a számomra.
Akit a tényfeltáró újságírás lelkesít, itt egy (angol nyelvű) BBC film: www.bbc.co.uk/blogs/adamcurtis/2011/03/a_is_for_atom.html
Egy jellemző idézet: "the federal government and the nuclear industry decided that the absence of proof of danger was almost as good as the proof of safety..." (nyilatkozta egy, az atomreaktorok biztonsági rendszereinek tesztelésén dolgozó mérnök arról, hogy a szimulációs tesztek során kapott eredményeknek köze nem volt a feltételezett jelenségekhez).
Teljes mértékben igazat adok mindenkinek, aki azzal érvel, hogy a jelenlegi energiafogyasztásunk nem fedezhető más eszközökkel - de két másik szempontot is illene mellétenni:
1: ez a fogyasztás kiterjeszthető-e a jelenlegi hétmilliárdos emberiségre? Vagy csak "mázlisták vagyunk" hogy ide születtünk?
2: a fogyasztás mekkora része valós szükséglet, és mennyi ostoba pazarlás?
Nem az a kérdés, hogy "hogyan termelhetnénk meg másként" az exponenciálisan növekvő igényünket, véleményem szerint elfogadhatatlan mértékű kockázatot vállalva - hanem az, hogyan CSÖKKENTHETNÉNK elfogadható mértékűre a fogyasztást a VALÓS szükségletek kielégítése mellett.
A technológiánkban szerintem ezen a téren óriási kihasználatlan kapacitásunk van, csak jelen "GDP-orientált" gondolkodásunk kizárólag a növekedésre, termelésre és elhasználásra fókuszál.
Ezért nem tesszük fel a valódi kérdéseket.
@Rive: Ne haragudj, de ez most érv volt???
Az itteni csacsogásban is azt látom jellemzőnek, hogy "nevet" hármat látok: a poszt íróét, Retz Ernőét és az enyémet, a "nyafogók" oldalán. Innen származnak a legalább ellenőrizhető, és a témához közvetlenül kapcsolható állítások. A névtelen szakértők részéről viszont személyes megjegyzéseken és a hozzáértés vitatásán kívül nem sok hullott a másik serpenyőbe.
A fogyasztás katasztrofális méretével én is egyetértek, de ez nem közvetlen érv az atomerőmű mellett, sokkal inkább egy súlyos és valóban azonnal megoldandó civilizációs válság tünete.
Gundersen szövegeit NEM azért veszem komolyan, mert ősz öreg ember, vagy mert atommérnök, hanem azért, mert az állításai összefüggőek, fényképekkel és videofelvételekkel, hivatalos kormányzati dokumentumokkal vannak alátámasztva. Örömmel várok bárki részéről cáfolatot bármelyik, a blogomban felsorolt állításomra, vagy Gundersen "szándékosan hamis feltételezéseire". Nem úgy, hogy "általad megbízható tudományos forrás szerint", hanem olyan részletességgel végigmenve a látható, dokumentálható tényeken, ahogy azt Gundersen teszi. Aztán majd eldöntöm, hogy melyiknek hiszek.
Szerintem ugyanis ezt (személyesen felvállalt, nem személyeskedő, hanem a tárgyra vonatkozó ismeretek és vélemény megosztását, a források tartalom szerinti vizsgálatát) hívják vitának, a többi felesleges, ám igen "demokratikus", Győzike szintű szócséplés. Elnézést.
----
Crystah Mastah: Jaja, valahogy így, de remélem te is úgy látod, hogy a fogyasztás és veszélyesség alapján az a hatheted rész simán elélne a bolygón - az ÁLTALUNK képviselt egyheted az, ami a gondok túlnyomó részét okozza.
A probléma tényleg bonyolult, és baromi sokat foglalkoztam a megoldásával, ami természetesen lehetetlen egyéni eszközökkel, kizárólag rendszerszinten értelmezhető, és az áremelés nem tartozik az eszközök közé. Ha kíváncsi vagy rá, megtalálod, ezt a blogot nyilván nincs értelme szétoffolni vele :-)
Piefke: az én "színvonalamról" beszélsz, ilyen megalapozott és tényszerű módon? :-D Akkor valamit nagyon nem sikerült számodra érthetően elmondanom... OK, sajnálom, nem vagyok Greenpeace aktivista, csak egy háromgyermekes programozó matematikus (vagyis abból élek, hogy gondolkodom, elemzek és MŰKÖDŐ rendszereket állítok össze). Ha akarsz, vitatkozz velem: érdemben, alátámasztott módon cáfold meg az állításaimat. Kívánom, hogy sikerüljön.
Rive: mármint "neo-darwinista tény", hogy Gundersen úr majommá változott. Nézd el nekem, hogy ezt így ebben a formában nem veszem komolyan. ;-)
Viszont őszintén, szívesen olvasnám a "másik oldal" indoklásait ezen állítás mellett, örömmel vennék néhány linket. És elnézést kérek azért, hogy a neked szóló részbe csúsztak a jelen beszélgetésre vonatkozó általános megállapításaim. Üdítő pozitív színfolt volt a "mérnöki rész", csak azt már nem láttam a küldés előtt.
Cserébe ezt a videót tudom mutatni: http://www.universalsubtitles.org/hu/videos/2TnNJkefdfyZ (megcsináltam alá a felirat magyar fordítását, akit érdekel)
Ez egy számomra meggyőző és részletes elemzés amellett, hogy a fukushimai példa szerint az ilyen típusú reaktorblokkok pihentető medencéi képesek a sokat emlegetett "piszkos bomba" módra felrobbanni (csak nem bőröndnyi méretben), erősen radioaktív port dobni a szélbe, fűtőelem darabokat és más szemetet szórni akár több kilométer távolságba (merthogy azt ott találtak is tudtommal). Nagyon megnyugtatna, ha mutatnál forrást, ahol ezt érdemben cáfolják - bár előre szólok, azt is kritikus szemmel fogom nézni. Előre is köszönöm. Tényleg.
Én nem tehetek arról, hogy mit olvasol ki a szavaimból - viszont tudtommal ÉN NEM minősítettelek téged vagy bárki mást "senkinek" a nicknév használat miatt, szemben a "valaki" önmagammal.
Viszont azt tapasztalatból állítom: gyökeresen másként fogalmazom meg minden mondatomat annak tudatában, hogy ez bármikor a nevem alapján visszakereshető, bármilyen környezetben szembesíthető vagyok vele. Következésképpen, bár ez az alkotót közvetlenül nem minősíti, az így megfogalmazott vélemény minőségileg más kategóriába tartozik. Vitatod ezt az állítást?
Crystah Mastah: stimmel!
Ezért tekintem egyetlen járható útnak egy közös, rendszerszintű megoldás kialakítását, amelynek szerves része az "egyheted" fogyasztásának drasztikus csökkentése, amire véleményem szerint lehetőségünk van úgy is, hogy az életminőségünk átlaga nem csökken - bár dolgozni, ha tényleg túl akarjuk élni ezt az időszakot, lehet és kell is majd.
Bobby: nem is a hozzáértésem mellett hoztam fel, hanem a konstruktív elemző gondolkodás és vita szabályaihoz való ragaszkodásom mentségére...
Mondd, vetted a fáradságot, és megnézted a hivatkozott blogbejegyzésem tizenöt (megszámoltam) pontját, amelyek alapján az atomenergia jelen hasznosítási módját kritizálom? Vagy a többi forrást?
Oké, mivel nem vagyok atomtudós, TEPCO mérnök, ... egyben, ezek nem a "saját" érveim, csak az általam megbízhatónak tartott információk, és a belőlük levont következtetések. Ez a baj velük?
Az egy százalékos feltételezéseddel tökéletesen egyetértek, sőt... Ha tehetném, most is azon dolgoznék, hogy erre konkrét, működő bizonyítékot szolgáltassak. Sajnos belefáradtam, nagyon hosszú és csak (számomra meggyőző) részeredményeket szolgáltató szélmalomharc volt.
Biztosan megvezethető vagyok, ahogy mindenki más. Mégis úgy látom, például veled is ellentétben én vagyok az, aki nem fogalmaz meg egyértelmű állításokat a vitapartnereim szellemi állapotára, felkészültségére, szokásaira vonatkozóan...
Továbbá folyamatosan hangoztatom hozzá NEM értésemet és azt, hogy a bejövő információk alapján, azok tartalmi értékelése szerint kívánok következtetéseket levonni, elmondom a jelenlegieket és érdemi cáfolatokat várok ahhoz, hogy megváltoztassam őket.
Én másként definiálnám a megalapozatlan magabiztosság fogalmát, de erről a különbségről megint nem tehetek.
2011. november 23., szerda
Megállás...
Hát ez az, ami nem lehetséges anélkül, hogy lelassulnék.
Olyan furcsa, hogy a válasz ennyire közel van a kérdéshez. Megérteni, hogy ez az egész egy személyes történet, én sem vagyok független, kívülálló, szakértő, okos programozó. Amíg ez nem változik, nem telik meg az én személyes odafordulásommal, hitemmel, azzal a képességgel, hogy saját "megszólítottságomat" megmutassam, nincs értelme próbálkoznom. Amíg ilyen nehéz leírni ezeket a szavakat, pedig igazabbak, mint egy forráskód.
A számítógép úgy működik - én pedig így...
Vicces úton jutottam el ehhez a két filmhez. Az elsőt, mivel "keresztény film", magamtól sose néztem volna meg; a másodikat már láttam, de megint volt valami, amit éppen most kellett hallanom. Köszönöm.
Olyan furcsa, hogy a válasz ennyire közel van a kérdéshez. Megérteni, hogy ez az egész egy személyes történet, én sem vagyok független, kívülálló, szakértő, okos programozó. Amíg ez nem változik, nem telik meg az én személyes odafordulásommal, hitemmel, azzal a képességgel, hogy saját "megszólítottságomat" megmutassam, nincs értelme próbálkoznom. Amíg ilyen nehéz leírni ezeket a szavakat, pedig igazabbak, mint egy forráskód.
A számítógép úgy működik - én pedig így...
Vicces úton jutottam el ehhez a két filmhez. Az elsőt, mivel "keresztény film", magamtól sose néztem volna meg; a másodikat már láttam, de megint volt valami, amit éppen most kellett hallanom. Köszönöm.
2011. november 22., kedd
Lassulás
Érdekes(?) - most, hogy feladtam a reményt, nem lesz AIT, nem látom, hogy az általam fontos dolgokból meg tudhatok élni, lelassultam. Papíron április eleje óta "munkanélküli" vagyok, de eddig egy percig nem éreztem ennek a nyomását, valamivel mindig szörnyen elfoglalt voltam, és ott állt a sorban a következő tennivaló. Most viszont kicsit belül is "álláskereső" lettem, közben tudom, hogy ami érdekelne, nem csinálhatom, amit csinálhatnék, nem érdekel. Ez ám a csapda, ez a huszonkettes.
Nem érzem, hogy képes leszek értelmes társalgást folytatni bárkivel arról, mit is kéne nagyon-nagyon hamar elkezdeni ahhoz, hogy megoldhassuk a szaporodó problémákat. Nem érzem, hogy előre tudnék lépni a programozásban, pedig itt van megnyitva a fejlesztőkörnyezet, itt vannak a források, itt vannak a függvények, amelyeket meg kéne írnom - de nem írom őket.
Most is értelmetlen dolgot csináltam: feldolgoztam a levelezésemet, és feltettem ide a kapcsolatkeresési kísérleteimet, meg megint tépem a szám egy fórumon - ráadásul totál nyafogós stílusban. Minek?
Nem érzem, hogy képes leszek értelmes társalgást folytatni bárkivel arról, mit is kéne nagyon-nagyon hamar elkezdeni ahhoz, hogy megoldhassuk a szaporodó problémákat. Nem érzem, hogy előre tudnék lépni a programozásban, pedig itt van megnyitva a fejlesztőkörnyezet, itt vannak a források, itt vannak a függvények, amelyeket meg kéne írnom - de nem írom őket.
Most is értelmetlen dolgot csináltam: feldolgoztam a levelezésemet, és feltettem ide a kapcsolatkeresési kísérleteimet, meg megint tépem a szám egy fórumon - ráadásul totál nyafogós stílusban. Minek?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)