Érdekes(?) - most, hogy feladtam a reményt, nem lesz AIT, nem látom, hogy az általam fontos dolgokból meg tudhatok élni, lelassultam. Papíron április eleje óta "munkanélküli" vagyok, de eddig egy percig nem éreztem ennek a nyomását, valamivel mindig szörnyen elfoglalt voltam, és ott állt a sorban a következő tennivaló. Most viszont kicsit belül is "álláskereső" lettem, közben tudom, hogy ami érdekelne, nem csinálhatom, amit csinálhatnék, nem érdekel. Ez ám a csapda, ez a huszonkettes.
Nem érzem, hogy képes leszek értelmes társalgást folytatni bárkivel arról, mit is kéne nagyon-nagyon hamar elkezdeni ahhoz, hogy megoldhassuk a szaporodó problémákat. Nem érzem, hogy előre tudnék lépni a programozásban, pedig itt van megnyitva a fejlesztőkörnyezet, itt vannak a források, itt vannak a függvények, amelyeket meg kéne írnom - de nem írom őket.
Most is értelmetlen dolgot csináltam: feldolgoztam a levelezésemet, és feltettem ide a kapcsolatkeresési kísérleteimet, meg megint tépem a szám egy fórumon - ráadásul totál nyafogós stílusban. Minek?
