2014. március 23., vasárnap

Crazy enough (elég bolond) 2

Az LMP-t elég sokat ekéztem onnantól, hogy a “Lehet Más a Világ” mozgalomból párttá alakult, lásd pl ezt 2008-ból. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet fogok írni, ha úgy tetszik, ez életem első “reálpolitikai nyilatkozata”. Viszont nem kritizálhatok másokat folyamatosan az álmodozás miatt, ha magam is csak azt teszem.

Viszont valamiben alapvetően eltér a véleményünk, ez pedig a politika definíciója. A politika szerintem is a köz ügyeinek intézéséről szól. Ma viszont a politikai elit túlnyomó (általam leváltandónak ítélt, “sült hal/majonézes krumpli”) része a magánügyeit intézi és pártérdekeit követi – narancsos, szegfűs, turulos, stb. köntösben (ahogy ezt egyébként a “modern demokrácia” szabályai szükségszerűvé teszik, aki nem így gondolkodik, széllel szemben… halad)

A szerintem is politizálásnak nevezhető tevékenységhez rendszerszemléletű gondolkodásra, a saját (személyes és pártszintű) érdekek háttérbe szorítása alap – viszont ezzel a mai, szintén “sült hal” színvonalon álló magyar társadalomban, amely leszokott arról, hogy a politika színvonalának megkövetelése egyedül az ő (tehát a te vagy én) személyes feladata és felelőssége lenne. Az LMP/TESZ ennek a feltételnek felel meg szerintem: teljesen ellentétes “oldalon” (liberális/konzervatív), de minőségi munkát végez. Az ő összefogásuk és korrekt kiegyezésük a valódi (gazdasági) elittel, illetve az e lépés szükségszerűségét elfogadó, tehát a habzó szájú üvöltözést felfüggesztő, józan öntudatra ébredő magyar társadalom szerintem az egyetlen kiút.

Úgy vélem jogom és kötelességem ennek a véleményemnek hangot adni, ha már egyszer (érdemben soha nem cáfolt, viszont beteljesülő előrejelzéseimmel és szakmai pályafutásommal jócskán alátámasztott) állításom szerint sokakkal ellentétben képes vagyok hosszabb távon, objektív módon gondolkodni. Még akkor is, ha a hallgatóság az elmúlt évek alatt bizonyította, hogy nem képes a bábszínház mögé követni engem, így “pl. szavazókra” nyilván nem számíthatok.
Ez ám a 22-es csapdája… :-)

Én nagyon hosszú utat jártam be a szenvedélyes Fidesz-ellenességtől addig, hogy mára elhiszem a frontemberek, és a bennük hívők jó szándékát. Ez azonban kevés, és éppen a pokol útján haladunk általa, az erről való letérés receptje szerintem a fenti felsorolás – lehet konkrét javaslatokat kritizálni, jobbakat mondani. Viszont a végén lévő javaslatodat emiatt elutasítom.

Ez a “nyilatkozat” szerintem politikának nevezhető. Amire te hivatkozol, nem az. Elfogadom, hogy ma ez a “modern demokrácia” szabályrendszere, így nyilván te is jó szándékkal hívod rá fel a figyelmemet – ennek elismerése mellett jelzem, hogy ez az út a pokolba vezet. Szó szerint, és éveken belül.