Politika barátok közt 2 (vigyázat, nem PC)

Dénes, ez így nem megy, Laci értelmes és becsületes ember. Bár felháborodása bizonyára jogos (én is dühös vagyok időnként), de Ön ugyanazt az "ad hominem" érvelési hibát követi el, mint Laci. Az acsargásról meg már Franz Schubert is közismertté tette, hogy működik.

Laci, ha már újra felvetted a beszélgetést, bennem is folytatódott a történet, de nem büntetek itt mindenkit vele. Ez itt egy (így sem rövid) kivonat, az egészet lásd a blogomon... :-)

Én abból élek, hogy precízen gondolkodom, és azok között is kiemelkedő vagyok, akik szintén ebből élnek. Te orvos vagy, abból élsz, hogy gyógyítasz. Biztos te vagy az, aki gondolkodási tanácsokat oszthat? Cserébe megengeded, hogy szívkatéterezni tanítsalak? Ez nem hőbörgés, egyszerű szakmai kérdés.

Még egyszer mondom, mert nem ment át. Orbán Viktor személyével nincs bajom. Még a jó szándékát sem kérdőjelezem meg. Azt állítom, hogy az ország irányítására AL-KAL-MAT-LAN, és ezt számtalan konkrét példával tudom megmutatni. Érted végre? NEM "rossz", gonosz, stb. Mintha látnál egy vezető sebészt, aki vak. Lehet jó ember, lehet szaktudása - de szikét ne vegyen a kezébe, mert abból baj lesz. Ettől függetlenül demokratikusan megválaszthatják vezető sebésznek azok, akik benne a jó embert meg a szaktudást látják!

Ugyanígy AL-KAL-MAT-LAN az ország irányítására az ÖSSZES többi, ma választható politikus és párt. Miért? Édes Istenkém, miért kell ennyire óvodás dolgokat mondanom...

Egy ország méretű rendszer irányítására SENKI sem alkalmas! Egy ekkora rendszert KIZÁRÓLAG számos, a saját területén kiemelkedő tudással rendelkező, ezzel egyidőben ÉRDEMI kommunikációra képes emberből álló csoport tud irányítani.

Ezek az emberek természetesen
1: a tömeg számára érthetetlen szinten művelik a saját szakmájukat, ezért nem tudnak "kampányolni" (!!!)
2: egymással ellenérdekeltek, természetesen mindegyik a saját területének előrehaladását tekinti a legfontosabbnak (!!!);

EZÉRT
3: elengedhetetlen, hogy egyáltalán képesek legyenek egymással a megértést garantáló érvelési szabályok elfogadásával konstruktív vitát folytatni (én kérek elnézést... a VITA definíció szerint konstruktív tevékenység - a ma vitának nevezett majomüvöltözés nem az!);
4: ehhez elengedhetetlen egy TRANSZPARENS háttér rendszer, amelyben a valós erőforrások és döntési pontok látszanak;
5: ehhez pedig elengedhetetlen egy olyan közös motivációs struktúra, amely egyáltalán lehetővé teszi, hogy transzparens rendszert hozzunk létre - ha a résztvevők a félrevezetésben érdekeltek, akkor már régen bukott az egész. Lásd például: egy álmokat kergető, acsargó társadalom

Oké, tudom, megint ködös utópiákat írok, leírom velősen is: a mai politikusok egy alapelveiben félresiklott rendszer által a csúcsra emelt emberek. Azért szerepelnek ők a képernyőn, mert elhiszik, hogy képesek iránytani egy országot - ami MINIMÁLIS rendszerszemlélettel bíró ember számára ostobaság. Ehhez sok, és gyökeresen eltérő szemléletű (figyelsz? gyökeresen eltérő szemléletű!) ember korrekt, a közösen elfogadott konkrét cél érdekében történő együttműködésére van szükség.

Ezt nem várhatjuk el a mai politikusainktól. Nem csak azért, mert sokkal nehezebb és népszerűtlenebb, mint plakátokon hőzöngeni meg egymást alázgatni a szóvivőkön keresztül - hanem azért is, mert erre személyükben alkalmatlanok, szaktudásuk éppen a marketing területen a kiemelkedő. EZÉRT vetettem fel az LMP (Schiffer András annyira betonfejű, hogy inkább hagyja szétesni a pártját, minthogy megtagadja az ígéretét - na EZ hitelesség) és a TESZ (Ángyán József, Horváth András és társaik tényleg a bőrüket viszik a vásárra, amikor a valódi, ma már állami maffia szintű hatalommal szembeszállnak), a "vad liberális" és a "kőkonzervatív" csoport szövetségét támogatnám, mert a MAGUK TERÜLETÉN elismerésre méltó munkát végeznek. Kár, hogy közben ők is rózsaszín álmokat hirdetnek ("le az oligarchákkal"), de legalább van honnan elindulni. Róna Péter, Bojár Gábor, talán Demján Sándorék, a Prezi és társai megtaníthatnák őket arra, hogy lehet a gazdaságot is korrekt módon felfogni.

Ugyanez Orbán, Simicska, Pintér, Lázár úrékkal ugyanúgy lehetetlen, ahogy Gyurcsány, Bajnai, Vona, ... úrékkal. Elnézést mindazoktól, akiket nem írtam ide.

Természetesen TUDOM, hogy a felvetésem REMÉNYTELEN, mert a mozgató rugó hiányzik belőle. Te (és itt legyen szíves minden kedves olvasó a SAJÁT szívére tenni a mutatóujját, mert igen, személyesen neked mondom) nem hogy nem vagy már képes precízen gondolkodni, de fel sem ismered, hogy ki mikor teszi ezt.

Például: viszonylag kevesen tudnak korcsolyázni (én sem), és alig néhány ember tud műkorcsolyázni. Mégis megy a sportcsatornákon, szurkolunk is nekik, mert felfogjuk, hogy ez bonyolult meg szép, és szakkommentátorok segítenek értelmezni a történetet. Enélkül bambulhatnánk óvodások jégkarneválját is, és ha a szánkba rágják, hogy ez jó, meg ennyit tudunk, akkor ugyanúgy örülnénk az ovisoknak. Na EZ a mai politika, közélet és egyéni gondolkodás - és ez nem magyar specialitás, hanem világjelenség.

A hozzám írt szavaidnak semmi köze ahhoz, amit én írtam, és ha az én szememmel olvasnád őket, hát... Viszont teljesen őszinték: nem ismered a tényeket, de nem is keresed őket, véleményed van, szíved, hiszel valamiben, és ennek védelmében küzdesz. Innen nézve persze Orbán Viktor (aki csak például a "rezsiHARC" vezetője, akit az egyik fő támogatója "vezénylő tábornoknak" említ, aki nekünk arról beszél, hogy az EU, a bankok, a ... MEGTÁMADOTT minket) higgadt és nem lázító.

Mondok még egy példát. Bent állsz a műtőben, egy életveszélyben lévő betegen dolgozol, amikor akár a legjobb barátod beslattyog strandpapucsban, és egy nagyot tüsszent. Nem tudom, te mit tennél - én üvöltenék, mint az állat. Nézhetne rám kerek szemekkel, és érezhetném magam rosszul emiatt, de abban a pillanatban minden ráér - a STERIL környezet nélkül bármit csinálok, a páciens halott.

Az egyéni és közös gondolkodás (belső és csoportos vita) szabályainak ismerete és BETARTÁSA (akkor is, ha a "másik" nem teszi) olyan, mint a tisztaság a műtőben. Ha nincs meg, vághatsz jobbra vagy balra, tök mindegy: a beteg vérmérgezésben fog meghalni.

Ami itt ma megy, szívsebészet a piactéren, 

a nézők bekiabálása dönti el, hogy merre vág a hentes (mert ilyen feltételek között valódi orvos NEM nyúl a beteghez: akármi van belül, jobb, ha a bőr is ott van rajta!). Röviden és velősen: KURVÁRA MINDEGY! Na ez a méreg, nem a cián.

Uff, én beszéltem. És ha van ÉRDEMI ellenvetésed ("képzelem", "tűnik", "hirdeti", "békülj ki" NEM játszik), tedd hozzá.

Politikai vita (valódi) barátok között

László Sárváry-Arantes

Folytatnám a kérdezősködést, amire írásban eddig csak Lorand Kedves barátom vette a fáradtságot, hogy válaszoljon, Ill. A bátorságot, hogy röviddel a választás előtt, hogy színt valljon. Számára tehát az eredmény fontos dolog és nem megmosolyognivaló. A következő lenne a kérdésem: Mi fontosabb, Orbán Viktor miniszterelnök úr, vagy az Ország sorsa. Hogy reagál az igaz ember, ha veszít? Hogy reagált legutóbb és mit tenne most, ha a Fidesz nem nyerné meg a választásokat?

Lorand Kedves Magas labda... bár a "Story magazint" ezért sem fogom megvenni, de a mellékelt cikk tanúsága szerint ebben a magas médiumban szerepel a miniszterelnök úr, aki ugyanakkor vitára nem hajlandó (nem ezért fizetjük? - tegyük hozzá, több szempontból igaza van). Ez viszont nagyon erős:

Az pedig plusz vicces elem a cikkben, hogy Lévai több sztorit is felhoz arra, Orbán mennyire nem képes veszíteni, még a magánéletében sem, például egyszer, amikor egy síversenyen kikapott a feleségétől, az eredményhirdetés előtt elintézte, hogy kreáljanak külön női és férfi kategóriát, csak hogy ne kelljen megalázó módon a felesége mögött végeznie. Ugyanez az anekdota nálunk bájosnak számít, míg egy angolszász cikkben politikusi karaktergyilkosság lenne leírni.

László Sárváry-Arantes Sorry, kedves Lorand Kedves alias Lóci barátom, én ezt egész máshogy látom. Orbán Viktor miniszterelnök úr, és ez itt tudatos megszólítás a tisztelet és becsület hangján ma Magyarország miniszterelnöke előtt, aki egy személyben felel és kezében tartja (munkatársai láncolatán keresztül) a magyar embernek csak elképzelhető legnagyobb politikai hatalmat. Helyesen cselekedett legutóbb, amikor veresége után nem dugta homokba a fejét, hanem megszervezte az ellenállást. Hiszem, hogy intelligens annyira, hogy ne akarjon még egyszer vesziteni, s ez meg is látszik a jelenlegi választási előrejelzéseken.
Arra kérlek, hogy még, ha merőben eltérő is a véleményed, ne anyázz! Innen Németországból az látszik, hogy a magyar politikai életből leginkább a stílus hiányzik. Apolitizálás színhelye a kocsma és nem a családi kör, ahol inkább megbocsájtható az ellen tétes vélemény szakadás nélkül. A nyilvános csatornákon színjátékot láthat mindenki, szájízének megfelelően. Azt gondolom, hogy az ellenfélnek kijár az a tisztelet, amit az ember magának is megkívánna.
Hajrá Magyarország!

Lorand Kedves Laci, elnézésedet kérem, de nem érzem felelősnek magam azért, hogy mit olvasol ki a szavaimból. PONTOSAN mit tekintesz "anyázásnak"?
1: Azt, hogy a miniszterelnök urat miniszterelnök úrként említem?
2: Azt, hogy a Story magazint "magas médiumnak" nevezem?
3: Azt, hogy tényt közlök: Orbán Viktor nem vállalta fel a nyilvános vitát politikai ellenfeleivel (hozzátéve, hogy én sem látom az értelmét)?

A következő szakasz pedig szó szerinti idézet, megjegyzések nélkül.

Abban teljesen igazat adok neked, hogy a ma szokásos "ad hominem" támadás nem játszik, érvelési hiba. Ha pontosan megmutatod, hol követtem el, megköszönöm, visszavonom.
Az viszont jogomban áll, hogy Orbán Viktor miniszterelnöki pozícióban felmutatott teljesítményét a saját értékrendem szerint minősítsem, és érveim alapján katasztrofálisnak tekintsem. Függetlenül attól, hogy ugyanakkor elfogadom: LOGIKUS, amit csinál, és mivel ezt meg lehet, meg is kell tenni. Orbán Viktor tökéletesen tölti be azt a szerepet, amelyet számára egy álom-kergető magyar társadalom létrehozott. Ez szerinted valamilyen erkölcsi szabály alapján "nem európai" hozzáállás?

Laci, te nagyon jó ember vagy, én viszont, ha vitára kerül a sor, kíméletlenné válok, mert szerintem az életünk múlik a tiszta gondolkodáson. Az hogy köteles tiszteletet követelsz meg, pontosan definiált érvelési hiba: "tekintélyre hivatkozás"; az általam felhozott tartalom helyett feltételezett tiszteletlenségemre reagálni pedig a "szalmabáb" hiba. A "hajrá Magyarország!" szlogenre nem tudok mit mondani, egy PIMASZ, megosztó fogásnak, "fekete-fehér" érvelési hibának tekintem. Ha nem értek egyet a "Hajrá Magyarországot" kiabáló csapattal, akkor már nem is küzdhetek - itthon(!), az általam elérhetőnél nagyságrendekkel rosszabb személyes feltételek között(!) a hazámért? Kérlek ezt NEKEM többet ne írd le, mert nagyon rosszul esik.

Ez így nem megy. Szerintem hagyjuk abba, és maradjunk annyiban: abszolút szubjektív véleményem szerint amíg stadionokra meg ezüst tálakra milliárdok vannak, az egyetemeken meg számlák zárolása és szénszünet, addig inkább ne gyere haza. Főleg mert ha így megy tovább, nekem is mennem kell. Tartok tőle, hogy ha te is így reagálsz egy részemről érzelemmentes szövegre, akkor hamarosan be fogják verni a pofám.

Personal dream - common nightmare

Individual human beings decided to form communities because they have realized: having power is temporal and relative.


Even the most powerful people will lose their strength sometime and need help; and at their greatest time, they have weaknesses in various areas, so they still need the help of others.

Therefore, they should share their power and serve the weaker around, to make them happy and feel powerful as well, so they will be there, able and motivated to help when the wheel turns around. Because it turns for sure.

This makes our current "advanced" western thinking so dangerous: we deny individual weakness, and that our life is inherently fragile and temporal. This childish approach removes our most valuable motivations, and so we turn the global community, the civilization upside down.

Today we accept that the fundamental rules of global capitalism are against the core motivation of forming a community. They support the increasing advantage of the rich upon the poor.


This is the absolute stupidity behind the "futurist" statement of live long enough to live forever. To write a bestseller for the shallow-minded crowd of children who are too scared to grow up does not mean someone knows the civilization-level effect of a broken dream, even though that dream is so popular.

Opposite to that fairy tale, this is the truth, and our real present and future in the real world, that we, and our children through generations, will surely share...

Nothing can form a more dangerous common nightmare 
than an individual fairy-tale.

State of Technology: Two Obstacles Gating Tech’s Future

On LinkedIn

Totally agree with the questions, but I'd like to offer some other answers.

As a programmer, I think the greatest problems are behind the smallest character, the dot: we write source code to build component structure, access data and call functions with it. So we bury our knowledge into an environment instead of sharing it.

As a kind of philosopher, I see that we have real problems, like climate change, eroding knowledge, motivation and culture or Fukushima - but we want to solve an artificial question: how to make money? As technical expert I had to realize that the second question is actually the cause of the previous ones...

So I think we should not search for new technology or infrastructure, we have enough of that. We need a new vision. Here is mine.

Mese az evolúcióról (1)

Egy történet, amelyhez szerintem a legtöbb feltétel adott ma is: Gron :-)

5 Books Every 20-Something Needs to Read

On LinkedIn

I am 41 now, and I was a serious seeker in my 20s. With time, experience comes, and though this is close to the list I read at that time, I'd recommend others.

First: the Hichhiker's Guide from Douglas Adams, because that IS the greatest book on philosophy, civilization, psychology, etc. - you only have to learn to translate the concepts.
Read Asimov Foundation stories, because that is about his very sophisticated view on long term, civilizational movements, and there are very bright conversations between wise people.
As a geek, watch the Last Lecture and Time Management from Randy Pausch.
To get a feeling about what you will face in the future, check Fairewinds.org ... (sorry for that)

I would also be interested in your opinion about my stuff, starting with this lecture: Taste of Luck.
Then, you might continue with DustShort about the role of IT in solving the current situation.
For hard code readers, the complete analysis of our problem is here: Mondo Aurora (sorry for the translation, my English is not that good).

The end of this list is definitely NOT for "every 20-something", as it gets harder and more personal as you go. Not on Coelho-level.

Crazy enough (elég bolond) 2

Az LMP-t elég sokat ekéztem onnantól, hogy a “Lehet Más a Világ” mozgalomból párttá alakult, lásd pl ezt 2008-ból. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet fogok írni, ha úgy tetszik, ez életem első “reálpolitikai nyilatkozata”. Viszont nem kritizálhatok másokat folyamatosan az álmodozás miatt, ha magam is csak azt teszem.

Viszont valamiben alapvetően eltér a véleményünk, ez pedig a politika definíciója. A politika szerintem is a köz ügyeinek intézéséről szól. Ma viszont a politikai elit túlnyomó (általam leváltandónak ítélt, “sült hal/majonézes krumpli”) része a magánügyeit intézi és pártérdekeit követi – narancsos, szegfűs, turulos, stb. köntösben (ahogy ezt egyébként a “modern demokrácia” szabályai szükségszerűvé teszik, aki nem így gondolkodik, széllel szemben… halad)

A szerintem is politizálásnak nevezhető tevékenységhez rendszerszemléletű gondolkodásra, a saját (személyes és pártszintű) érdekek háttérbe szorítása alap – viszont ezzel a mai, szintén “sült hal” színvonalon álló magyar társadalomban, amely leszokott arról, hogy a politika színvonalának megkövetelése egyedül az ő (tehát a te vagy én) személyes feladata és felelőssége lenne. Az LMP/TESZ ennek a feltételnek felel meg szerintem: teljesen ellentétes “oldalon” (liberális/konzervatív), de minőségi munkát végez. Az ő összefogásuk és korrekt kiegyezésük a valódi (gazdasági) elittel, illetve az e lépés szükségszerűségét elfogadó, tehát a habzó szájú üvöltözést felfüggesztő, józan öntudatra ébredő magyar társadalom szerintem az egyetlen kiút.

Úgy vélem jogom és kötelességem ennek a véleményemnek hangot adni, ha már egyszer (érdemben soha nem cáfolt, viszont beteljesülő előrejelzéseimmel és szakmai pályafutásommal jócskán alátámasztott) állításom szerint sokakkal ellentétben képes vagyok hosszabb távon, objektív módon gondolkodni. Még akkor is, ha a hallgatóság az elmúlt évek alatt bizonyította, hogy nem képes a bábszínház mögé követni engem, így “pl. szavazókra” nyilván nem számíthatok.
Ez ám a 22-es csapdája… :-)

Én nagyon hosszú utat jártam be a szenvedélyes Fidesz-ellenességtől addig, hogy mára elhiszem a frontemberek, és a bennük hívők jó szándékát. Ez azonban kevés, és éppen a pokol útján haladunk általa, az erről való letérés receptje szerintem a fenti felsorolás – lehet konkrét javaslatokat kritizálni, jobbakat mondani. Viszont a végén lévő javaslatodat emiatt elutasítom.

Ez a “nyilatkozat” szerintem politikának nevezhető. Amire te hivatkozol, nem az. Elfogadom, hogy ma ez a “modern demokrácia” szabályrendszere, így nyilván te is jó szándékkal hívod rá fel a figyelmemet – ennek elismerése mellett jelzem, hogy ez az út a pokolba vezet. Szó szerint, és éveken belül.

Crazy enough

Persze nem túl elegáns, ha szövegelek itt sült halról, és nem teszek le semmit az asztalra. Fogadd tehát szeretettel a rendszerváltás receptjét, amelyet akár a 2014-es választáson meg is tehetünk, ha sikerül átlépni a saját korlátainkon.

„Reálpolitika”
Az LMP (az egyetlen olyan párt, amelynek tagjai bizonyítottan képesek felülemelkedni személyes és hatalmi érdekeiken, hűségesnek maradni az elinduláskor képviselt elveikhez) és a TESZ (az egyetlen valóban konzervatív párt) felismeri, hogy lényegében azonos gondolatok és célok vezérlik őket, ezért választási szövetséget kötnek.
Az LMP tudomásul veszi, hogy minimális esélye van a parlamenti küszöb átlépésére a jelen stratégiával és választói körrel; támogatásra, konkrét célokra, ügyekre van szüksége, ha már Paks teljesen kifutott a józan gondolkodás kategóriájából. A TESZ ezt hozza Kishantossal, a NAV üggyel. A TESZ tudomásul veszi, hogy jelenlegi hozzáállása nem más, mint amivel az LMP 4 éve elindult; a kapcsolódó tapasztalatokra pont ugyanúgy szüksége van, mint az országos listára, amelyet nem tudott megszerezni.

Gazdaság
A TESZ abbahagyja azt a gyerekes hozzáállását, hogy egyik oldalról kiabál az oligarchák ellen, másik oldalon meg panaszkodik a „médiablokádra” – inkább tudomásul veszi, hogy a gazdasági és médiahatalom egy és ugyanaz a kör. Így aztán képessé válik megkülönböztetni a narancsos újgazdagot az üzletembertől: előbbi levágni és kiárusítani akar, utóbbi hosszú távon fenntartani és fejleszteni a nyírásért cserébe. Így képes lehet (csak például) eladni Kishantost, cserébe egy olyan szerződésért, amelyben a valódi hatalommal rendelkező vevő kötelezettséget vállal a jelenlegi működés fenntartásáért, csak a gazdasági résszel foglalkozik (értékesítés, franchise, stb.) – mert ebben jó. Felismeri a leendő, saját erőből hatalommá fejlődő csoportokat (startup cégek), és partnerséget ajánl nekik.

Így az LMP/TESZ reális alternatívát kínál a hatalom mellett szaktudással, önbizalommal, társadalmi felelősségtudattal rendelkező csoport számára egy hosszú távon fenntartható, stabil hozamot biztosító társadalmi rend kialakítására a jelenlegi, kiárusítás-alapú, átmeneti előnyökért bármit feladó vezetéssel szemben. Magyarul: nem a kirakat-rendszerváltás modellje szerinti titkos paktumot, hanem korrekt üzletet köthet gazdasági és politikai hatalom, ahol a felek érdekeltek a saját vállalásaik nyilvánossá tételében és betartásában.

Elszámoltatás
A „rendszerváltás” óta eltelt időszak felszínre hozta a hatalmi gondolkodás minden salakját. Megmutatta azoknak az embereknek az arcát, akik képesek és hajlandóak gátlás nélkül hazudni vagy ostobává tenni magukat pillanatnyi személyes érdekeiknek megfelelően. Megmutatta, hogy mivé válik egy szolgai hozzáállás mentén a társadalom. Mindez fontos tapasztalat, de a túlélés érdekében most le kell zárni.

A cél a felelősség megállapítása és a gondok feltárása – nem a büntetés, gyerekes bosszú. Az elszámoltatás során meghozható legsúlyosabb ítélet a jogtalanul szerzett vagyon elkobzása és a közélettől való végleges eltiltás. A folyamatban résztvevők jelentős találékonyságot mutattak fel, ezeket a képességeket kell szigorú ellenőrzés mellett közösségi értékek mentén felhasználni: a mai „urak” a jövő közmunkásai. Cél az, hogy náluk sokkal jobban gondoskodjunk (a többiekkel együtt) az ő jólétükről is, még ha a tapasztalatok alapján nem alkalmasak önállóan felelős döntések meghozatalára.

Azonnal megoldandó feladatok
El kell kezdeni a valós szükségletek és értékek feltárását, ezek összehangolását egymással és a jelenlegi gazdasági-politikai helyzettel. Ez számos területen értelmezhető, amelyekhez hitem szerint a szakértelem igen, csak a motiváció nem áll rendelkezésre. Példák:

Energia
Tény, hogy a paksi blokkok termelésétől jelenleg nagymértékben függünk, kiváltásuk tervezendő feladat. Ennek keretében fel kell mérni az energiahasználat (pazarlás) jelenlegi módjait, és alternatív megoldások keresésével csökkenteni kell az energia és erőforrás fogyasztásunkat. Például: a bizonyítottan életképes szalmabála-építészet mintájára szalmából készített hőszigetelő panelekre épülő technológia kidolgozása, épületeink állapotának azonnali felmérése és prioritási sorban való szigetelése (helyi erőforrás és munkaerő, környezetbarát technológia). Nem azt kell nézni, hogy egyes emberek villanyszámlája csökken, hanem közös energiafüggőségünk és pazarlásunk. De ha úgy tetszik: valójában ez a rezsicsökkentés egyetlen értelmes módja: nem az ár, hanem az igény visszaszorítása!

Másik példa: az egyéni közlekedés visszaszorítása a közösségi megoldások javára. Már most is jelentősen növekszik a „telekocsi” rendszerek népszerűsége. Ennél már csak az lehet jobb, ha profi (éppen munkanélkülivé váló) sofőrök és gépjárműpark szolgálja ki a személyszállítást, egységes rendszerbe foglalva a taxi, busz és vonatközlekedést. Ezt meg tudja oldani minden csomagküldő szolgálat, csak fel kellene használni a meglévő rendszereket. Panaszkodhatunk a közösségi szállítás (busz, vonat) katasztrofális állapotára – de ha egy pillanatra belegondolunk, hogy mennyi erőforrás, energia pazarlódik el jelenleg az egyéni közlekedésre (autópark mérete, elfogyasztott üzemanyag, dugók, balesetek) egyértelmű, hogy a feladat ennek töredékével, sokkal magasabb minőségben megoldható lenne.

Oktatás
Jelenlegi technikai fejlettségünk lehetővé teszi a teljesen elektronikus oktatást. Megvalósítható egy e-paper alapú elektronikus „tanköny/füzet/interaktív adatforrás/dolgozat” eszköz, amely egyetlen valós tárgyi szükséglet; kiválthatná a hatalmas erőforrásigénnyel minden évben előállított, ma már nevetséges módon kiszállított, becsomagolt, összegyűrt és kidobott könyv, füzet, stb. halmokat, amelyeket ma gyermekeink a hátukon cipelnek nap mint nap. Ha a költségeket nézzük: egy ilyen eszköz hasonló nagyságrendbe esik az éves tankönyv-csomag árával, de csak egyszer kellene beszerezni.

A tanárokat pedig egész egyszerűen békén kellene hagyni, az oktatási intézmények és a helyi közösségek kapcsolatára bízni a minőségi, érték-teremtő oktatás kialakítását és felügyeletét. Eddig is meg tudták oldani, a KLIK dúlását fájdalmas tapasztalatként meg kell jegyezni, de azonnal fel kell számolni.

Egészségügy
Azonnal megbeszéléseket kell szervezni a külföldre menekült, ma még hazahozható orvosokkal, ápolókkal, hogy milyen körülmények közé jönnének, illetve hogy az itthoniak milyen módon fogadnák őket; a most képzés alatt állók miért maradnának szívesen az országban. Ezeket a feltételeket meg kell teremteni, még akkor is, ha nem épülnek új stadionok az országban. Ezzel párhuzamosan a látványsportok támogatását drasztikusan csökkenteni kell a tömegsport javára. Az ország érdekeit nem szolgálja a magyar zászlóba csomagolt hősöket bátorító üvöltözés egy sportcsarnokban, otthon vagy a kocsmában a tévé előtt. Ehelyett egészséges, ennek érdekében naponta rendszeresen sportoló népességre, az őket kiszolgáló létesítményekre, rendezvényekre és edzőkre van szükség. Azonnal. Mert csak ez reális alternatíva az alkohol, drog, stb. függőség nemzeti szokássá válása és totális elhülyülésünk ellen, nem a megnövelt rendőrség, a növekvő büntetési tételek.

---

Szép álmok – sóhajtasz magadban. Szó nincs róla. A fenti listában nincs fúziós reaktor, Vénusz-projekt, nanobotok és mindenkinél okosabb mesterséges intelligencia. Csupán a mai napon elérhető technológiákra és azok józan, mértékletes, felelősségteljes felhasználására, álmodozás helyett a lehetőségek racionális felmérésére, az alapvető emberi motivációk elfogadására épülő néhány javaslat. Biztos vagyok benne, hogy neked is lennének ilyen ötleteid, ha látnál lehetőséget a megvalósításukra, ha nem sóhajtanál lemondóan.

Igen, a legnehezebb annak elfogadása, hogy a dolog nem a környezeti, objektív akadályokba ütközik, hanem rajtunk - így rajtad is múlik! Annak tudomásul vétele, hogy helyetted senki nem teheti meg az első lépést, ez a te dolgod és felelősséged.

Nos, a lehetőség fennáll
Az említett, józan gondolkodást zászlajukra tűző pártok összefogása előtt nincs akadály, ahogy azelőtt sem, hogy felelősségteljes politikai erőként gondoljanak magukra és kiabálás helyett kiegyezzenek a gazdasági hatalom arra érdemes képviselőivel.

Előtted nincs akadály, hogy ezeket a gondolatokat komolyan vedd, megbeszéld azokkal, akikkel eddig csak a folyamatosan romló helyzeten borongtál együtt. És továbbadd, megoszd minden fórumon, amelyet elérsz, ha olyan helyzetben vagy, hogy támogathatod ezeket a gondolatokat, ha hitet teszel a valódi változás lehetősége mellett. Ezzel egyébként nyomást gyakorolhatsz a fenti összefogás kialakítása érdekében: jelzed, hogy hajlandó vagy értelmes és bizonyítottan felelősségteljes emberek irányítását elfogadni, őket vezető helyzetbe segíteni.

Úgy gondolod, késő van már mindehhez? Lehet – de azt is fontos tudnod, hogy ezt a választást csak így, a legutolsó pillanatban lehet megnyerni! Kormányunknak minden eszköz a kezében van ahhoz, hogy államcsődbe sodorja az országot, majd erre hivatkozva szükségállapotot rendeljen el és tetszőleges mértékben meghosszabbítsa uralmát. Ha úgy véled, ez túl erős feltételezés, csak gondold végig, milyen módon használta eddig a demokrácia eszközeit – a demokrácia alapelvei ellenében. Gondold végig, milyen mértékű személyes fenyegetést jelent számukra az, ha már nem ők hozzák a törvényeket, ha független szakértők szembesítik őket tevékenységük következményeivel, árával.

Ők százalékokban, az ellenfél megosztásában mérik a lehetőségeket (oszd meg és uralkodj stratégia mindenütt, elég csak megnézni a viccpártok finanszírozására elfolyatott milliárdjainkat). Mivel minden erejükkel az egyéni kezdeményezés és felelősségvállalás elfojtására törekednek (majd megmondja a Miniszterelnök, a KLIK, a …), szükségképpen alábecsülik ennek erejét és lehetőségeit.

A komoly változások sosem „fülkeforradalom”, vagy előre tervezett, marketingelt folyamatok során történtek, a fordulópont mindig egy váratlan, hullámként végigsöprő, hirtelen törés, amely bekövetkezése előtt elképzelhetetlennek tűnik – utána meg érthetetlennek látszik, hogy miért nem jött el hamarabb.
Ez a fordulat lehet itt és most; a te döntésed fontos lehet akkor is, ha nem tudsz róla, mert például rajtad keresztül jut el egy kulcsszereplőhöz a hír. Vajon érdemesnek látod-e ezt a gondolatot arra, hogy esélyt adj neki?

Jogos kérdés, hogy engem mi motivál minderre? A válasz nagyon egyszerű. Én hiszek abban a világban, amelyet leírtam, pályafutásom jelentős részében ennek informatikai részén dolgozhattam, ezen dolgozom ma is. Egyedül, széllel (gyakorlatilag az egész világ jelenlegi működésével) szemben megvalósítani azonban természetesen képtelen vagyok; csodát tenni nem tudok. Ez az írás olyan, mint egy lottószelvény a régi skót viccben: „- Uram, add, hogy nyerjek a lottón! – Akkor legalább tölts ki egy szelvényt!”

Nos, nekem ennyire futja. Ezt megírni számomra nem kunszt, pár órába kerül csupán - viszont elképzelni sem tudod, milyen rohadt nehéz megnyomni a "Közzététel" gombot. Szerencsére ebben is segít az általam ismert egyik legnagyobb kortárs filozófus, Douglas Adams, aki a Galaxis útikalauzban ennek is szentelt egy jelenetet (vajon kitalálod-e, mire gondolok?)

Továbbá itt vannak ők is:

Ész és sült hal

Néha bosszús hangulatba kerülök, és olyanokat mondok, hogy az arcát óriásplakátokon hirdetni nem szégyellő Miniszterelnökünknek, meg az őt háttérből, kizárólag rövid távú pénzügyi érdekeik mentén irányító narancsos újgazdagoknak annyi eszük nincs, mint egy tál sült halnak.

Olvasom például ezt az írást.
"Rémülten nézem, mivé lett a pedagógustársadalom. Egyszerűen nem értem, hogy minden letuszkolható a torkukon. Ha kell, imádkoznak, ha kell, testnevelés órát tartanak a folyosón, turulmadárról tanítanak rovásírással. Nagy részük fásult lett, közönyös. Sokszor még azt sem merik megtenni, hogy lájkoljanak egy nekik tetsző, kritikus oktatáspolitikai cikket. Egyre jellemzőbb a „befogom a fülem, nem figyelek oda, csak tudjam le valahogy a negyvenöt percet” mentalitás. Ez óriási tragédia, a tanítás örömét veszi el."

Valamit "odafent" borzasztóan félreértenek. Azt hiszik, az ország működéséhez jól irányítható, szervezett tömegre van szükség, ehhez homogén szórakoztatásra (foci), egyszínű zászlókra, nemzettudatra (Vidnyánszky), stb. Pedig erre csupán "nekik" van szükségük ahhoz, hogy hatalmon maradjanak.

Az országnak arra lenne szüksége, hogy nehezen kezelhető, önfejű, makacs - más szóval: tehetséges embereket hozzájuk méltó, a fejlesztésükhöz elengedhetetlen szabadsággal rendelkező oktatók vehessék kézbe. Hogy amikor ezek az emberek felnőnek, akkor lássanak fantáziát ebben az országban, és ne kényszerüljenek külföldre menekülni a karám-tudat elől.

Miért? Mert a rezsihadvezér eszével nyilván felfoghatatlan, de a valóban értékes embereket nem a főnöktől érkező buksi-simogatás motiválja, hanem a hosszú távú jövőbe vetett hit. És ha az utóbbi szöges ellentétben áll az előbbivel, akkor nem tud, nem fog kibontakozni.
A rezsihadvezér azt nem látja, hogy nem akkor járunk jól, ha ő megmondja, hogy legyen - hanem ha hagyja, hogy sokan kísérletezzenek az érdekeiket és céljaikat figyelembe vevő, legalább középtávon kiszámítható(!) rendszerben. Fejlődés ebből lesz, ellenkező esetben, jó szlogennel élve "jobban élünk, mint négy év múlva"!

"Kedvenc salátabárom tulajdonosa, Zoli szeretne venni egy kávégépet. Kávét is kínálhatna a vendégeinek, és biztosan lennének olyanok is, akik csak ezért térnének be. A gép 500 ezer forintba kerül és számításai szerint évi 25 ezer forint többlethasznot hozna. Mit tanácsoljak neki? A befektetésének öt százalékos hozama elegendő, ha ennél olcsóbban, mondjuk négy százalékon tud hitelt fölvenni. Ekkor érdemes beruháznia a kávégépbe. Ő azonban aggódik, hogy nem lesz meg az évi 25 ezer forint többlethaszna. Mi lesz, ha a kormány bevezeti a luxusáfát, és az emberek kevesebb kávét isznak? Vagy ha őt is különadóval sújtják? Esetleg a kávéfőzést engedélyhez kötik, és a tizedére csökkentik a kávézók számát?

Kirívóan alacsonyak a beruházások Magyarországon. A GDP-arányos beruházási ráta 2013-ban 18 százalék volt. Vagyis 100 megtermelt forintból 18-at költünk új gépekre, épületekre és a régiek javítására, pótlására. A rendszerváltás óta soha nem volt ilyen alacsony a beruházási ráta, mint az Orbán-kormány négy éve alatt."

Ráadásul minden választási ciklusban megjelenik a spanyolviasz (LMV-LMP, most a TESZ), amely azt az egyébként nyilvánvaló igazságot harsogja, hogy az élhető jövő, de ma már az elemi tisztesség és törvényesség ellenében zajlik a politika és gazdaság. Még akkor is, ha a törvény írott betűjét akár naponta lehet a haverok igényeihez igazítani. Lásd például ezt:

"Tudomásul veszem azt, hogy erkölcsileg az Ön Kormánya a szerintem hazaárulással felérő fentiekben leírt magatartásukkal a magyar történelemben páratlan mélységbe kűzdötte le magát, és csak azért nem sikerül az utolsó helyre kerülniük, mível a balatonöszödi miniszterelnöknek szintje csak a fizikában ismert abszolút nulla fokkal mérhető." (sic)

---

Ennek az egész bandának annyi esze van, mint egy tál sült halnak. A példa azért jó, mert beszédes.

Mondhatod azt, hogy "na és mi van azokkal az emberekkel, akik ma a zsebükben tartják az országot? Simicska, Nyerges, Csányi, ... uraknak tán csak van eszük?" Ja. Mint egy kamion méretű sült halnak.

"Na jó, de ott van százezer választó, akik meg vannak győződve arról, hogy ez így jó... Ők együtt már csak okosabbak, nem?" De. Pont mint százezer tál sült hal.

"Jó-jó, de hát ott vannak azok, akik tudják, hogy ez marhaság, és A, B, C, D pártra szavaznak". Ja. Nekik annyi eszük van, mint egy tál majonézes krumplinak, babfőzeléknek, stb.

És ha te ezek után most gondolod, hogy "ez valami kampány marhaság", vagy ellenkezőleg, azt, hogy "mindennek semmi értelme, meg kell próbálni túlélni valahogy, mert úgyis mindegy, a "fentiek" erősebbek" - akkor neked is pont annyi eszed van mint egy tál sült halnak. :-D

---

Na most kidühöngtem magam, megyek dolgozni. Mert ahhoz ész kell. Sokkal több, mint ezeknek itt együttvéve.

Singularity

Dear Mr. Kurzweil,

I am Lorand Kedves, 41, "all-round programmer" from system analysis to typing code in various areas, languages and environments. I worked on AI field before 2000 (our company, Mindmaker/Cygron won PC Week's Best of Comdex award in Las Vegas with DataScope); worked on national data management systems in Hungary, have experience in telco environment, etc. As a hobby project, I work on the programming environment which "could be the only way to build Skynet" if that is possible at all. This is not a joke, today I use a small subset of those ideas in real life development.

After this introduction, you may not flush the following notice immediately.

Singularity is also in my focus, but in a very different way. After reading the "Singularity Q&A" on your website, I think you are simply, ultimately wrong.

You totally forget about the fundamental difference between human brain and computer (remember: I have trained my brain to merge with computers for 20 years, full time). You seem to want to get rid of your own humanity - but hey! This is our hardware! Your approach is perfectly reflected in out planet: dreaming about the techno-future, but leave chemical, radiation, energy (climate change), social and political (the next cold war is coming) pollution everywhere. You are a brilliant person, but seem to forget that we must survive the next few years first, with the current population, before going towards your dreams (or something else that we are unable to dream about).

For me, singularity is here. We, as human beings are able to break the limits of space and time literally: we build partnership, our life is changed by people lived thousands of years ago, on the other end of the planet, whose language we don't know. Our civilization as a whole, and we as individuals, meet the singularity of knowledge, or to say, memetic and control singularity. But we are not prepared for that, and that is really dangerous.

Here is a short lecture about these concepts: Taste of Luck

I am interested in your view about "my singularity", or my critic on yours.

Thank you
    Lorand Kedves

[edited: links and references added]

Sic transit gloria mundi

LinkedIn
Software Architects and Enterprise Architects Group
How would you describe a well-architected system?

@Ethar - We were asked to create a system for public touch screen terminals. The content should be managed on Java servers, the players to run Windows 8 C#. My pilot project was how can I create a remote configurable application in an environment I have never played with.

You should keep in mind that I have worked in C# for 2 months. So the code is ugly for anyone, and of course, just a POC experiment. The project came from a company that abandoned the whole idea, so I was allowed to put it to my playground. It was a long time ago, so please don't ask me about details, I am buried in Java now.

After all this, have fun: https://github.com/MondoAurora/DustFramework/tree/master/c%23

---

@Ethar - Sorry, the problem here is that I work for a company on internal development. I think it is not loyal, and almost sure illegal also to disclose details of it on a public forum. I am very cautious here to talk about things that I have already published, or very generic, and not coming from the actual development.

So, the latest public stuff is that C# project. The "core concept" was that the application structure should not appear as source code, but a configuration that an administrator can edit (and in fact, an automatism can build from various segments) on a Java server. The "player" should load this configuration and "play" it. To achieve this, I had to wrap the required components (scheduler, message dispatcher, layout manager, video, HTML, etc. player), and open the structure for custom component integration (sample is the clock); make the configuration serializable, and do a business logic-component late binding. This is what you see there.

Another idea. In private, I think I can send you a sample configuration file of my project, there is nothing special in it. Then we can continue officially: I always beg for an architect overview, but I am too small for that. But if you are interested... ;-)

---

@Ethar - Sounds reasonable, but I have a problem with it. I admit that I am talkative, but I don't like repetition, and all that I would write you can read here: http://dust-framework.org/ (this is my "dream project", the texts should do as the "narrative"). If you want to see codes, you can check it there also (the link points to GitHub).

Of course what I do now is far over what you can see there in code, and I should spend even more time on it because I have a very tight schedule. I don't see the ROI in the proposed "pair programming" - I do it in my work hours on my real assignment. Sorry about this, I wish we started this talk earlier.

---

@Edward - I think this is the best moment for me to say thank you for the conversation.

I totally agree with your statements, and I see that the difference between us is the definition of "return" which is naturally translated to sells well in business, and serves well in my world, to which "academic" is a good term. Even if I mean something else on it than universities today. RIP Randy Pausch.

Productivity and AI before dotcom crash? Perhaps you knew Cygron/Mindmaker, where I was the lead programmer on decision tree / transaction analysis / model executor tasks!

Good old times... data mining on a 300MHz CPU with 64MB RAM; first tricks of true parallel execution; interactive 3D charts before hardware accelerators and OpenGL, with a local engine... YES! :-)

---

You are right, I have occupied too much of screen space here, and although I still consider my stuff focused and practical, this does not meet your opinion. That's life.

Of course I could add some notes to the "dreamer" section, like that the mentioned data mining tool won in 1999 and was finalist in 2000 at Comdex in Las Vegas - perhaps you can guess there was a bit of sweat and real work behind... Or that in fact I *was* lead architect and programmer when we created the national agriculture data management system, and for example when someone asked "why didn't you use Spring for IoC container?" I had to answer: "when I designed and wrote it, there was no Spring, sorry. But if necessary, we can migrate, because it is isolated."

@Ethar, the invitation stands. If you are interested in the real stuff, I can send you a configuration file with explanation, and if you like, we can search for an official way. I really don't want to bring more disturbance here. Thank you for the comments, it was interesting and useful to me. Sorry if I was too offensive or single-minded.

Mission statement

LinkedIn

Software Architects and Enterprise Architects Group
How would you describe a well-architected system?

So, here comes my "career mission statement".

We have our economy model based on material goods: companies turn raw materials and resources to products that users individually buy and use. These goods get worn and eventually break, so the user comes back to the company for a new one.

IT artifacts are NOT of this kind. Apart from changeable technical boundaries, an idea, a digitized book, a software can be accessed and used at the same time by unlimited people at the same time. They don't wear off, don't break by the usage; if there is an error, it can be fixed and the change can again be globally deployed.

Shared. Fixable. Ever-lasting. These fundamental features make IT a science, or art, but totally useless for business. I can tell you the story, how important it was to practically RAPE IT with business concepts, to get money into it and so reach its current state. Repeat: it is very important that IT became a business. However: what I call a well-architected framework follows the fundamental rules of the IT: transparent (shared knowledge for any user), modular (fixable by anyone, not only the creator), and environment-independent: the tools, OS, language, running platform will surely change, the system should survive that with minimum or no side effects (ever-lasting).

These are VERY hard requirements, out of scope of any budget for any actual task, so you have no chance to think in long term on this scale: the ROI guaranteed to be negative! And if despite of this, you create an (IT-term) well-architected component, you SOLVED a task, and that is WRONG for your business! But the IT definition of "well-architected", you can go to sleep: anyone can use it, and if there is anything wrong with your solution, others can also fix it, no one is tied to you.

The only way for getting a financial ROI is to be better than your competitor, who in general, knows and wants exactly the same. How can you do that?
The key to business success is that you have real invention in your system, that changes or breaks a rule that your competitor follows. But you can't waste your resources on inventing it, because that is a long, trial-and-error story, and your competitors will come up with their products while your engineers keep scratching their heads. The only way is that you buy (worse) or steal (better) an innovation, build a marketable product on it, and you are the famous winner of the game. If you do it in large, you can be the next Gates, Jobs - if not, you can still have your holiday on Hawaii. You don't have to care for the innovators, who simply suck while you "polish their dusty rock". Or pay them some cash because you are a noble person, but that is bad for your ROI.
No personal offense in this. This is only the picture of the world where sharks became the dominant race, in NatGeo-style.


Do you want examples to these hard statements?
Let's take a look at the automotive industry. Giant factories were placed to China to build cars for the western market with cheaper workforce and less rigorous environment protection, so greater profit. Of course, China started to make its own companies, but those cars were... not good enough for us. However, today they could buy whole car companies, and their products suddenly became much better. What happened?

With the companies, they have bought not only well trained, but experienced engineers, and the research logs. _They_have_bought_the_errors!_ The guide that can shade the grey opinions, estimate not only the price tag and the financial ROI, but the (for me) real attributes, like possible results of crash tests after changing some variants.

Please look around in Detroit for yourself, and watch the marketing films about the Chinese advancement (but forget about the air pollution they pay for this).

Want another example? I was laughing loud when I read this, it is so telling...

I have read somewhere that Motorola was working on a modular phone architecture. WOW I said: an innovation against business plans! For dreamers: a phone manufacturer is interested in selling their product to the SAME user they sold the previous one - is it good for any of them that the users can replace parts?
Then I read that Motorola was owned by Google. The article also mentioned that therefore the only company that is not absolutely controlled by the number of sold items (surprise: is it not only me to whom this is obvious?)
Now I read that Google has SOLD Motorola to Lenovo, but... yes, you are right: they kept the patents, and yes, today Google has a modular phone project! And the article mentions that Google lost a lot of money on the Motorola story - I see they have a killer weapon against all companies who create mobile phones. And their project is not from Kickstarter, but made by the guys who have been in the heart of the business from the beginning, and contains experience from all the failures!

I wonder how many people remember that Android was not Google, AdSense was not Google... but today those guys work at Google - or in Hawaii. The exceptional big companies that played a noble role in the story are out of the IT playground today, like Xerox, or Sun Microsystems (try to understand the importance of making Java with all reference and tutorials free - as a university student I was a criminal, having a "stolen" compiler and documentations that I could not afford).


OK, this was really long and philosophical, although it answers practical questions and explains "magical stories" to me. My fundamental statement for the end: I accept your ROI-based approach, and its importance in today's world. I also accept that I must adapt to it. But I say that the fundamental architectural requirements of a truly, technically well-architected system is AGAINST ROI goals; and ROI appears only if the system contains something against ROI rules, that is not payed (stolen or bought for marbles).

Prelude to mission statement

LinkedIn

Software Architects and Enterprise Architects Group
How would you describe a well-architected system?

@Ethar Philosophical? Nonono, sir! If you want philosophy on my side, check this :-)
I could also explain in a few paragraphs why and how your ultimate concept, the monetary evaluation gives fundamentally wrong motivations, and as side effect, makes us destroy our own habitat if we don't change it, I would say THIS year. That would be philosophy, but also useless, because it is too far out of your comfort zone to follow. So forget that.
(No offense, this is my experience in long years, the simple explanation is in the lecture - but if you also realized that the Hitchhikers' Guide is a fundamental book on philosophy, accept my apologies.)

I seem to be the one here who talks about actual technologies and lessons in IT stories, not merely repeating the "money makes the world go round" mantra (because that applies to your world, while in mine it is the laws of physics, by the way). I have spent most of the past 20 years, I go to work every day now to design and build a well-architected framework myself, not to sell or evaluate it. I don't want to be offensive with this, but I would like to draw the clear line between our roles, because that defines our experience, and therefore the concepts that we accept without arguments.

When I talk about ROI, I don't mean a system that SELLS well, but the one that SERVES well. When I talk about modularity, I mean how much we must refactor the original requirements, how much we must forget the features and focus on the architecture to make a system that survives, or better: prevents some of the change requests after release, or even in the test period ("I did not mean that!"). _I_don't_care_ that with signed specs in the contract we can make the customer pay for that garbage, and pay again for the new version because that gives our PROFIT, and that is we work for... that is what you suggest I should work for!

When I talk about platform independence, I don't mean multi-platform toolkits by giant companies or a global bunch of script kiddies, but portable concepts that I alone could implement in months, and which payed back the effort in that project alone (but could be used anywhere). When I talk about separating the concepts from sources, I don't mean UML dinosaurs and multi-language code generation but a runtime that allows me setting up the type system and the application itself in configuration files (partly typed in C#, Objective C and Java so far, the planned final version to be done in plain C). Sorry, nobody spent enough time on thinking, so I had to write it :-) Can I sell this to any consultant, get a sponsor? No way. There is no business in doing a job really well in IT (ask Microsoft about Windows XP).

Personally, I understand your change, and I understand the "product must be sold" requirement - but still I chose the harder way, because I realized that no ROI-focused projects can answer the questions I ask. This is called basic research which I do behind all actual tasks that I do. Today I can answer questions that others can't even see. Unfortunately, that makes them unable to understand it either - but now I gradually can show working elements, and that changes the situation. Sorry, I can't do the same here even if anyone would spend the time, because this is closed source. I was not good enough for universities, when I asked... and it is better in this way: the ROI and time pressure to play my games behind an actual and tough task is my dearest enemy :-D

---

@Edward - First of all: you always compare the "unquestionable" monetary ROI with "opinions", with slight sarcasm on the second. You seem to forget that the mere definition of real innovation is to break some rules and habits, so they are fundamentally against "common experience", and there you have nothing else but opinions. To me, your ROI concept is a fundamentally wrong opinion, but because it is globally accepted, it affects the whole world and myself. I must adapt to it to survive, but I don't let it go above this layer.

Opinions to you seem to be equally gray in the shadow of "responsible thinking" and monetary ROI, following them merely a trial-and-error story. In most cases, you are right - but true innovators are those who can find new paths, evaluate opinions, make sensible mistakes, "waste money" to get experience in the good directions. And finally, perhaps after reusing long list of previous "failures", bring up something that is marketable, and has financial ROI. This used to be called "science" - but today you don't find a university that is not fighting for money, and lost the best brains who (in their personal quest for money and holiday on Hawaii) first do their startups, and after some failures go work for "innovative companies" like Google.

In your career with giant, stable companies, it is not likely that you have ever met with true innovators, and among startups, you should check a thousand to see one. You are statistically absolutely right, this makes the world go ROUND. But please accept that I talk about the exceptions that move the world AHEAD!

Innovation and ROI

LinkedIn

Software Architects and Enterprise Architects Group
How would you describe a well-architected system?

@Edward - yes, this is how it goes: we all follow our opinions, and share them for reviews from others who have different ideas. And this is cool :-)

My personal opinion is that selling a product for profit and solving a problem (translate: financial(!) ROI and true innovation) requires opposite mindset, Google's above mentioned mind farming strategy clearly proves that to me. I also think (based on what I have seen around me in the past 20 years) that 99% of the source codes today are simple N-th repetition of simple tasks (GUI event management, serialization, logging, event dispatching, etc); housekeeping; monkey-typing (or in "better case", generated codes), M-th scripting language and the yet the newest, smartest GUI frameworks. Almost zero new idea, innovation, because that requires tons of FAILED experiments, broken deadlines and abandoned development paths beforehand. There is no other way, only in today's sci-fi trash.
Not to mention true knowledge and solution sharing, which is a totally stupid idea from profitability and patent wars point of view.

This is my opinion. It does not make me really happy - but gives me very strong motivation to cut this Gordian knot, and right now I have a quite cool battle axe for that ;-)

---

Innovation? A new kind of TV??? Well, I think we have different view on this term. For intro, you may check this...

Apple's great innovation was to ... er... reuse the hardware ideas from Xerox PARC (GUI, mouse, tablet, etc.), and put the truly great Objective-C language into the heart of its environment (which is by the way, based on Smalltalk... another "reused idea" from PARC).

Apple followed a very strong vision to make a feature-rich but user affordable hardware (at the beginning it looked impossible), targeted at education first, set a very high standard regarding the GUI to minimize the user learning curve: work as expected. Again: Apple's HIG is a piece of solid gold for any app designer. And this worth the money, builds a faithful user base, so gives the ROI. For a while.
At the same time PARC went down the drain because they had no idea how to make money on their innovation, have not built patent stack, let others "use" their ideas, etc. They just did a great job on a single task: invent the technology required for a paper-less world. Unfortunately WE are unable to imagine that world...

I can tell you my story, how I was able to type in a GUI framework with configurative data binding, and a statistics viewset on an OLAP cube in Objective-C, etc. and so build half of a complete (and currently live) project within 5 months from the first line I wrote in Objective-C (including the complete month that I spent on reading through their docs). Because iOS is truly a great environment, and indeed a well-architected framework, thanks to the great coherence among the language features, data management, GUI features, etc.

But instead of Apple, that is because of the true innovation done at Xerox PARC in 1970!

---

@Gary - YouTube is a good friend: you can find lots of interviews and documentaries about that era and with Steve Jobs, I have spent quite a few hours watching them.

He was a very conscious businessman, with a strong faith and charisma. You can watch him setting two targets for his group: a price tag and a deadline; the team is to find out what they can squeeze into this box. Is this innovation? Come on...
I think there are several people with these abilities. But that part of your story is true: he went to PARC, and what he saw there just flushed away everything that he wanted to do before, and became obsessed by those ideas. He was sensitive to the potentials, could motivate people with his faith, and present the result in a unique way. True talents of a great salesman.

What I dislike in your story is the "rock on the ground": you seem to be blind to the real work. That rock came from a mine after several years hard work of an elite group. I repeat: they invented an object oriented, message based programming environment (while "an OS should be written in C"), built the first GUI system on it (when others played with a console); created a computer network, laser printer, even the concept of tablets. In 1970, do you remember? The capacity of those machines were well under the CPU of your dishwasher! The results of PARC inventions costed fortunes, and were surely useless, _dead_slow_. When Xerox watched the possible ROI, that was simply zero, they felt that all the money they spent on PARC just went down the sink.
It required someone who started to believe in it, and this was Jobs. He could NOT spend the money and years Xerox did to get these "rocks" himself; and if we add that cost, he could not start his venture. But he had the chance to "take" what he saw, and start building a company to make money on others' results, like a multistage rocket in IT business. He also took a giant risk, but at least he had the chance to win in this way, and so it happened. And we all should be grateful for this, because we actually live in his dream.

But I am a programmer and not a salesman, so I don't care about the famous CEOs (they are the guys who set goals and give resources), but the guys who _do_the_job_: who invented the fundamental elements of a new world, though they looked ugly and useless. And in this case, these are the guys at PARC, so my real respect goes to them - without neglecting the importance of Jobs-like figures. And the same way, about framework architecture, I ask the opinion of an inventor and not a salesman.

@Edward - the question is very good. I will try to summarize my answer to it in a way that you can probably accept (even if you don't agree); a kind of mission statement for my whole career. I need some time for that, though :-)

Mind farming

LinkedIn

Software Architects and Enterprise Architects Group
How would you describe a well-architected system?

Investment to me means time and resources, from all parties: architects, developers, administrators, end users, and those whom the end users provide the service to.
Return means not only the successful service, but the core innovation in the system, and the more complex understanding of the tasks personally.
Translate them to money to me means throwing away the real (and yes, quite complex) lesson for cash - even though I know that I need salary today, and that comes from selling my work. This is why I say: I don't want to make decision(!), and accept financial reasons(!) - but I don't let them poison my analysis either.
As analogy, I am a true geek, so I prefer reading Asimov instead of watching any new sci-fi "blockbuster" trash. By the way, my vision is quite precisely written in the Foundation stories.

You talk about the financial sustainability of a company with successful _products_. I talk about _technology_and_innovation_, and I see that our world badly misses that, because all our smart people dig for profit instead of looking forward.

Today we praise "startups", and seek for innovation from them. Why? Big companies do have smart people, give them lot of money, but... yepp, they work for monetary profit, financial ROI. Startups have vision, not ROI plan (listen to Guy Kawasaki), they are allowed to fail 20 times per one success. Sorry, at the edge of technology, this is how it goes, and new things only come from here. This is my place, this is how I classify a system well-architected.

The success of "innovative companies" like Google comes from that they host both approach under the same hood. They have strict business plan and work for monetary ROI in their _products_, but let their employees run their own "startups" in fixed percentage of their times forgetting even the smell of ROI, to work on technology and innovation. The company harvests the 1 percent innovation that pays back, and another 9 goes to patent stock, I presume. This seems to be the winner so far, not to mention the fame for any creative people that they are praised and payed very well for their pet projects. Smart mind farming... :-/

I do this model as a one-man show. I have worked on various fields, at several companies and in many languages, environments in the past 20 years. You can explain the lifecycle of a product to me, but the same is true for my story: I applied and refined my concepts behind all jobs that I have done (data mining, spam monitoring, national data management system, log analyzer, home automation, public touch screen terminals, ...). I can tell the motivations behind the languages, toolkits, etc. by just playing with them for some days. I have thrown away tons of code that better salesmen would make fortune on, because they were not "well-architected" enough, and he errors started poisoning dependent codes. I have lots of failures in small companies and short projects, and some success, all in longer term projects, where I had space to run my way.

This really worth 20 years, gave me joy - and yes, pays back to my companies more and more, because today I am really fast. For example, I could type in a configuration-based web GUI framework literally in weeks (because I have the underlying management framework that took another some months now). It was 1.5 years to invent the last time at another company, but that also has run fine in the past 10 years, so I think that also has fine ROI. :-)

... and no, I don't sell it to Google, because I bet they would pay me NOT to do it. I have more important vision: leave a habitable planet behind us for the human civilization in the next centuries. This is what we blow up while concentrating on ROI, despite of the best effort of our famous world-savers (rich, smart but shallow-minded businessmen or dreamers). Sorry, I went too far again.

Primary objectives

LinkedIn
Software Architects and Enterprise Architects Group
How would you describe a well-architected system?

@Edward - thank you for the details. I was quite sure that behind the emphasis on ROI, you have a serious technical background which is essential to properly estimate it. I am also sure that your insights and objective analysis do help in making the long postponed hard decisions, and you can sell them to the management.

I never got close to big business like you. I am an obsessed programmer and analyst, and I have weird ideas about programming, life, money, etc. - that always stopped me in selling myself. My favorite task is (and they find me all the time) understanding new areas, refactor existing solutions, and/or build complex systems from unclear requirements. I know how huge difference can be between two systems doing the same thing: one that answers all current questions and another with open structure that allows asking and efficiently answering new ones.

I spent all my time searching for the absolute minimum code to solve the same task, at various areas (from data mining, telco, to government data management systems, etc.), in different languages. I also spend 1.5 years "at home", refining my concepts about programming. Today I am able to forget about the actual task and focus on the structure instead; I can feel when I must stop before writing codes that I will throw away in months.

I always have to face with the situation that somebody important does not like what I do - but I am open to discussions and do my best to explain my reasons. I am not a manager, I don't make business decisions and I work for the money they give me. My job is to design and present the best architecture I can, and fight for it as long as I can - and then accept their decision that also includes the business limitations.

This is why I work today for a big company as internal developer: they have more patience for a Don Quixote like me. My motto is: "I know that this is not what you asked. This is what you need, but thought it is not possible." :-)
I do my best to prove it.

@Lorand - you can do a lot things but first you need to have sponsors that belief you can help them, and profitability was the thing I used. As a result I had my sponsors and I got to do a lot of fun system initiating things; most don't get that opportunity. 

I also was the CEO of 2 unfunded startups, each lasting about a year. We merged in a AI productivity focused tool that could generate the same rules in 4 different programming languages (a friend developed it) and were able to create foundation insurance (1st) and security (2nd) products in an amazingly short time. We had a lot of participants but no money to sell the products, When the effort of keeping the company going (in the government eyes) got be too much, we quit the self funding route. But I did learn a lot about AI/Expert Systems or whatever you call them.

@Edward - or accept that no one shares your faith in a single project that lasts for 20 years (literally), because that much time is required to do all the mistakes, learn all the things that are essential to make it work. So you become your own sponsor: work for lower amount of money (or just nothing, if you can afford it for a while), in an environment where you can make time for yourself to go ahead. And shamelessly fail on several projects, only for the experience. Not a ROI-friendly approach, nor a dream for wealth improvement, but what else can you do in a system where personal experience gain is simply not represented (not translated to money)?
[ My only objection to your ROI-first approach here is that we have to go this depth to reveal that you do have exceptional technical/management experience for building your ROI analysis! (sorry, I have not checked the whole conversation) This is true to you, but according to my experience, almost none of your readers, including me. ]

Then, at certain point of time, you step out and say: "you gave me a task, and I am in delay with it - but I see your whole environment, and I spent 90% of my time on solving the root cause that initiated the original request." At this point the key factor is: what can you put on the table? In my case, this is my Holy Grail, consciously tailored to the current environment's needs and resources. I hope it will be enough :-)

To the case you mentioned: source code is merely a serialized form of your concepts; if you can design the concept properly, the language is just another text template (I had a short experiment with a framework that generated half of its codebase). You must be absolutely sure what kind of code you should generate, and exactly why that part?

My favorite example are the click-and-drag GUI builders that generate code for different GUI frameworks, and they are proud of it!!! OMG...
They don't even realize that they build an object structure, then serialize it to source code, then run that source to build up the same data structure again runtime. Yeah, you can edit the code - but then how to separate the generated part from your logic? Complex questions, hard work again - on a fundamentally wrong question. They seem to forget why XUL / XAML / GWT UIBinder / .rc files in the golden ages / etc were created, and what that means. Epic failure.