Vagy túl sokan vagyunk, vagy túl pazarlóan élünk, vagy mind a kettő. És akkor gondolkozzunk el rajta. Képes-e az emberiség visszafogni magát? Mondjuk, van rá pénzem, de nem veszek autót. Meg tudnám engedni magamnak a napi dáridót, de hetente csak egyszer eszek hús. Jól érezném magam Siófokon is, de mert van rá pénzem, elrepülök a Bermudákra. Megtenné nekem egy kis fogyasztású személygépkocsi, de nekem egy Hummer kell a seggem alá, mert csak. Lát valaki lehetőséget arra, hogy Kedves Loránd sikeresen meggyőzi az emberiséget, éljen takarékosan, éljen ésszerűen, mert ez a hossztávú érdeke. Felejtse el, hogy csak egy élete van, és ha megengedheti magának, akkor se éljen vele, gondoljon állandóan a következményre, ne hajtson, hogy több legyen neki, ne használja fel a rendelkezésére álló javakat, osztja azt szét a szegények között. Mert, ha Kedves Loránd sikeres lesz, akkor meg vagyunk mentve. Csakhát, máris másfél Föld kell a kiszolgálásunkra. Másfélszer akkora óceán, másfélszer annyi hallal, másfélszer akkor trópusi esőerdő, és így tovább. És…. akkor még nem szóltunk a meg nem újuló erőforrásokról, mint a réz, alumínium, ritkaföldfémek…Most olvasom ezt az írást, és benne a nekem szóló meghívót, köszönöm a pozitív felkonferálást. Cserébe elárulom, hogy egy pesszimista, haláltváró hülye nyuggerrel, akinek gondolom az én szemszögemből nevezed magad, nem vitáznék éveken keresztül. Szerinted miért teszem?
Én nem látok kiutat, de lehet, hogy én csak egy pesszimista, haláltváró, hülye nyugger vagyok.
Továbbá, íme az én “pesszimizmusom”:
1: nincsenek “arányok”, és “többiek”, a dolog ott kezdődik: én tisztában vagyok a hosszú távú érdekeimmel, ezért nem a szórakozásaimra és személyes karrieremre fókuszálok, hanem arra, hogy mit tehetek mindannyiunkért. Alkotóként és nem fogyasztóként tekintek önmagamra; saját eredményeimmel mérem önmagam és nem azzal, hogy mit szereztem meg mások elől, mások kárán.
2: ez kevés. Hiába termelünk családilag (2 felnőtt, 3 kiskorú gyermek) hetente mindössze fél konyhai szemetesnyi hulladékot, ez még mindig sok zsákkal több, mint amennyit kellene, ugyanis nem elég “csak minimális mértékben” növelni a szemét globális mennyiségét, hanem csökkenteni muszáj.
Szóval akkora bajt csináltunk, hogy azt csak mi, együtt tudjuk megoldani, a ma teljes mértékben háttérbe szoruló közösségi gondolkodás melletti egyéni, megalkuvás nélküli kiállással. Tibor bának teljesen igaza van: racionálisan szemlélve ez lehetetlen küldetés. De racionálisan szemlélve ugyan mekkora esélye volt ennek a szőrös majomnak repülni, űrhajót építeni – vagy túlélni a hidegháborút, amikor naponta sulykolt reklámfilmekkel, házi óvóhelyekkel készült az elkerülhetetlennek beállított atomcsapásra? Az elmúlt pár száz évben minden generáció olyan világot hagyott az utódaira, amelyről gyerekként csak álmodozhatott – mert (a mai emberiséggel ellentétben) nem tündérmesét vagy lidércnyomást kergetett, így képes volt felnőni hozzá és megalkotni.
Ez nem az “én álmom”, az “én küldetésem”, és egyáltalán nem az én dolgom. A hajnal nem azért jön el, mert kukorékol a kakas, stb. Én látok lehetőséget a megoldásra, de ez azért működik, mert képes vagyok nagyon messzire elrugaszkodni a megszokott látásmódtól. Nevezhető lenne őrültségnek is, de az eddigi tapasztalatok szerint működik. Pont ma reggel ébredtem azzal a gondolattal, hogy írhatnék egy, a Hajnalvilágnál rövidebb, kevésbé “hálózatos” összefoglalást néhány, talán “elfogadható ténnyel”. Érdekes teszt lenne. Szerintetek?
2013.augusztus.28th. at 06:53
25, Tibor bá: Úgy tűnik, hogy végre megértetted. Nincs semmi kétségem, hogy ha a VÉG nem is elkerülhetetlen, de igen jelentősen el lehetne napolni. Ezzel én magam is tisztában vagyok. Az is tény, hogy a “megmentéssel” kapcsolatban több forgatókönyvet is létre lehet hozni. Ami kettőnk között, most már évek óta, vita tárgyát képezi, hogy az ember belső tulajdonságai ezt lehetővé teszik-e vagy sem. Az én álláspontos, hogy ezt totálisan kizárt. A tied pedig, hogy ezért érdemes tenni valamit.Látod, ilyenkor önti el az agyamat a vörös köd, amelyet csak nehezen tudok legyűrni, és kulturált módon válaszolni.
Én az álláspontom megvédésére számtalan dolgot fel tudok hozni. Te ezzel még nem próbálkoztál.
Különben nagyon sok pszichológiai teszt létezik, amelyek mind engem igazolnak.
Másról sem beszélek, csak létező, igazolt, nem általam, hanem szakemberek által végzett kísérletekről, könyvekről, itt, neked, ezen a blogon. Sajnos a kognitív disszonancia kizárja, hogy képes légy végiggondolni, mit jelentenek a felhozott érvek, mert az alapfeltevésedet kérdőjelezik meg. Nem válaszoltál például a patkányos cikkben felhozott vizsgálati eredményre: http://index.hu/tudomany/2013/08/24/agyunk_szerint_baratainkkal_egyek_vagyunk/
Viszont ez elég jól megtámogatja azt, amit jó ideje próbálok észrevétetni bárkivel, aki szóba áll velem:
Na szóval, ebben a dokumentumban említem a globális “mi” fogalom fontosságát: annak a közösségnek a méretét, amellyel érdekazonosságot vállalok, melynek tagjaihoz empátiával viszonyulok. Állítom, hogy a valóban átérzett “mi” alapú közösség, például egy (jól működő!!!) család vagy munkahely esetében alapvető tulajdonság, hogy a közösség tagjainak viselkedését az egymás irány érzett szeretet, tisztelet, empátia határozza meg. Egyetlen szervezetként tekintenek önmagukra, feladataikat, képességeiket és erőforrásaikat ennek megfelelően közelítik meg. Vagyis: pontosan lefedik azt a működési módot, amelyet ma a közvélekedés lehetetlennek állít be: önálló személyiségek kooperatív tevékenységén és építő kommunikációján alapuló hatékony feladat végrehajtás. Szemben az ostoba, gondolkozni, kommunikálni és személyes felelősséget vállalni képtelen “massza” pénzügyi méricskélésre és büntetés alapú törvénykezésre épített, egyént, közösséget és környezetet egyaránt tönkre tevő dühöngésével (amit “egészséges versenynek” nevezünk).
Azt állítom ebben az írásban, hogy a globális “mi” fogalom megteremtésével az emberi faj képessé válik teljes teremtő kapacitásának értelmes, pontosabban bölcs felhasználására, ami faji evolúciónk új szintjét jelenti. Szándékosan kerülöm a feltételes módot, mert hiszem, hogy a számtalan kísérlettel kimutatott (és általam legalábbis számomra meggyőző módon, evolúciós megközelítés szerint bizonyított) minket “állatfajként” is jellemző közösségi összetartás képes globális szinten működni.
Szóval az a kérdés, hányan vannak a “szeretteink”, pontosabban az élet-minták forrásául szolgáló “elit” képes-e ezt a fogalmat a mai technológiai fejlettségünknek megfelelő szintre (a teljes ökoszisztémára, jövő generációkra) kiterjeszteni. Nem a mai “elitről” beszélek, hanem arról a másként gondolkodó csoportról, amely akár itt is megoldást keres ahelyett, hogy az utolsó morzsákat is kinyomorítaná emberi és természeti környezetünkből – vagy hogy az összeomlás utánra spájzoljon.
Egy ma még nem létező “elitet”, vagy a számomra sokkal többet mondó szóval: nemességet keresem. Nincs egyetlen jelentkező sem, mert a 90% élből értelmetlennek deklarálja a kísérletet (ide tartozol te is, Tibor bá, és a saját szempontjaid szerint ez teljesen jogos is), a 9% nem fogadja el, hogy fejlődnie kell (jogosan, hiszen pl nálam láthatóan többet tesz ma is), az 1% meg én vagyok. És természetesen 99% az esélye annak, hogy téves úton járok, tehát nem keresek “követőket”, csak elmondom, mit miért látok és csinálok másként. Még ha sokszor, mint most is, értelmetlennek látom.
2013.augusztus.28th. at 15:32
Tibor bá': Először is. Az index nálam fekete listán van.Utolsó próba, ígérem. (remélem)
Másodszor. Nem kell MRI ahhoz, hogy tudjuk, az ember jobban félti barátait és rokonait, mint idegeneket. Mi ebben a meglepő? De mit ír Avatar a 26-ban? “Up to a point” és amikor nagy szar van, megeszi az öregapját is. Erre szó szerint van antropológiai bizonyíték. — Miért féltem az ismerőseimet, mert ha valamire szükségem van (lenne) nagyobb valószínűséggel kapom meg az ismerőseimtől, mint a vadidegenektől.
Ezt az én kognitív disszonanciámat a te kognitív disszonanciád találta ki, mert nem tudod magadnak megmagyarázni, hogy egy olyan kaliberű és tapasztalatú ember mint én, miért nem fogadja el a tézisedet. :-D
Látod, ez egy esernyő magyarázat, mindenre rá lehet húzni
1: Mit mond az MRI vizsgálat eredménye? Hogy a “mi” fogalomba tartozó személyeket fenyegető veszély objektív külső eszközzel mérhető módon ugyanazt a reakciót váltja ki az agyamban, mintha az engem fenyegetne. Nem arról szól, hogy “az ismerősöket nyilván jobban féltem, mint az idegeneket”, hanem arról, hogy a “közösségem tagjait” zsigeri szinten ugyanúgy féltem, mint saját magamat. Óriási különbség! És ismétlem: a logikusnak vélt gondolkodás csupán az agy nevű zselé szervezett viselkedése; ha ott “ő” egyenlő “én”, akkor a reakciók is ugyanazok, mintha valóban én lennék veszélyben.
2: Mit ír Avatar szó szerint a 26-ban? “a szép elvek követése helyett a saját, családunk, szeretteink túlélése lesz a prioritás, ami a másik (számunkra idegen) ember túlélésénél sokkal fontosabb lesz nekünk…”
Mire fordítod ez le önmagad számára? “amikor nagy szar van, megeszi az öregapját is”
Az általad idézetként említett szöveg lényegi csúsztatást tartalmaz a forráshoz képest. Na ezt tekintem én nálad a kognitív disszonancia egyértelmű jelének, és kérek egy független szemlélőt (esetleg Avatar?) hogy vesse össze a két állítást.
Az más kérdés, hogy te ezt a halmazt pontosan 1 elemmel, önmagaddal azonosítod. Vagy talán mégsem? Mondd csak, Éva hova tartozik? Őt beáldoznád, megennéd “amikor nagy szar van”? Vagy akár a saját életed kockáztatásával, mások veszélyeztetése árán is védenéd? Két személyre számolod a geddon utáni készleteidet, vagy csak saját magadra? Hazudnál neki azért, hogy tovább maradhass életben, vagy elfeleznéd az utolsó kulacs vizedet vele?
Egyszerű, neked való, fekete-fehér kérdés: ér-e számodra annyit az ő élete, mint a sajátod? Igen vagy nem?
Én nem elvont (és szerintem egyébként általatok meglehetősen félreértett) jézusi eszméről beszélek, hanem annak tudatosításáról, hogy saját, családunk és szeretteink élete, életminősége ma már közvetlenül összefügg az emberiség számtalan tagjának “működőképességével” szerte a világon. Közvetlenül érdekelt vagyok abban, hogy menjenek a turbinák, készüljenek gyógyszerek; több száz kilométerre tőlem ne mossanak ciánnal aranyat; vagy hogy Fukushimában végre ne a pénz diktáljon, amikor a mentesítés folyamatairól beszélnek. Még akkor sem, ha a Higgs bozon újabb tulajdonságait az unokáim fogják csak megtudni, engem jobban érdekel az, hogy egészséges emberként szülessenek meg, és ne legyenek rákosak tizenéves korukra. Szerintem ez elég konkrét dolog, és zsigeri szinten érezhető félelmet vált ki. Ezért nem is vagyunk képesek remény nélkül foglalkozni velük. Lásd még: Pandora mondája.
Továbbá ismétlem, ismétlem, ismétlem: nem az emberiség többségéről beszélek. Ez az igazi “esernyő ellenérv”, a globális mentség arra, hogy te, Tibor bá, Avatar, vagy bárki, aki ezt olvassa, ne érezze személyes feladatának azt, hogy újabb “egy ember” legyen, aki komolyan veszi saját felelősségét és lehetőségeit. Aki új mintákat képes teremteni mások számára, aki a mai elittel szemben a kilúgozott “nemes” fogalmat újra értelemmel töltené meg.
Nem “értem” kell tűzbe menni, az túl egyszerű lenne, és erre a szerepre van számos jelentkező (itt helyben pl. Viktor, Ferkó, Gordon, Gáborunk, stb…) Saját magadért, utódaidért, mindazokért, akiket szeretsz. Értük kellene először is gondolkodnod végre, aztán felelősséget vállalnod és cselekedned. Felébredni. Amíg még van mozgásterünk, döntési lehetőségeink.
