Kedves Xxxx!
Azt hiszem, van egy kis félreértés köztünk, amit remélem, sikerül a politikai korrektség határain belül tisztáznom.
Több, mint egy éve vagyok fizetés nélküli szabadságon azért, mert a
jelenlegi helyzetünket kritikusnak tartom, és hiszek (hittem) abban,
hogy ez idő alatt képes leszek előre haladni azokon a területeken,
amelyektől megoldást várok. Nem elméletben, hanem gyakorlatilag nulla a
bevételem, nem elméletben, hanem gyakorlatilag írok elemzéseket,
rendszerterveket, kísérleti programkódokat. Az eredmény felemás.
Elemzéseim elég jól működnek, magyarul: TUDOM hogy mi és miért történik,
sőt azt is, hogy mit kellene tennünk és miért nem tesszük. Haladok azon
rendszerek tervezésével és az alapok kísérleti megvalósításával,
amelyekre a megoldást építeném. Mindkét területen erőm és lehetőségeim
szerint próbálkoztam azzal, hogy érdemi, értő kritikát kapjak, amely
segítene a hibákat megtalálni, a felesleges köröket elkerülni.
Reménykedtem abban, hogy ez idő alatt sikerül elfogadható, a
megélhetésünket biztosító támogatást kiérdemelnem vagy olyanoktól, akik
ezt gond nélkül megengedhetik maguknak és értelmet látnak a munkámban -
vagy olyanoktól, akik fizetést kapnak azért, hogy minden érdemi eredmény
nélkül morfondírozgatnak meg aktivistálkodnak, meg gondolatébresztőnek
vélt, valójában ostoba és kontraproduktív filmeket készítenek és
előadásokat tartanak, ... olyan problémák miatt, amelyek (legjobb
tudásom szerint) valódi megoldásán dolgozom. Az eredmény NULLA. Profi
programtervező létemre, életem legjobb munkáját végezve a baráti
kölcsönöknél tartok.
Nincs semmi olyan dolgom "különben" Pesten, ami mellett egy egész napos
konferencia elfér, és igazán nem kívánom, hogy az illusztris előadó
társaság bármely tagja olyan áldozatot hozzon, hogy ha odamegyek
hozzájuk, akkor pár percben meghallgatja az elképzeléseimet (amelyek
egyébként teljes terjedelmükben hozzáférhetők az interneten).
Arra sincs kapacitásom, hogy mint MINDEN korábbi hasonló esemény után:
legyen néhány lelkes érdeklődő, aki soha többet nem keres meg. Vagy
néhány levélváltás után hal el a téma egy "majd érdemben válaszolok"
üzenettel...
Már bánom, hogy visszakérdeztem, bizonyára neked sem esik jobban
elolvasni ezt a levelet, mint nekem megírni. Azt hiszem, mindkettőnknek
jobb, ha kihúzol a címzettek listájáról.
Kedves Xxxx!
Van egy szint, amin belül "ember" vagyok - ez a család, itt ha úgy
érzem, üvöltök, mert össze vagyunk zárva, és megtanultam, hogy
mindenkinek az a rosszabb, ha nyelek, mert a kitörés azután sokkal
rosszabb. Ezen a körön túl azonban van hová visszalépnem, és ezt is
szeretném tenni.
Jelen pillanatban anyagi szempontból kritikus helyzetben vagyunk
"egyéni" szinten, társadalmi szinten pedig meggyőződésem szerint
katasztrofális állapotok felé haladunk, ami ellen az előbbi probléma
miatt tenni egyre kevésbé tudok. Egyiken sem segít a spirituális
emelkedettség, aminek egyébként megvan a helye és ideje, nekem is
megvolt, de ez most nem az a pillanat. Ajánlott olvasmány: http://hajnalvilag.hu/books/ovp.pdf - ezt 25 éves koromban írtam. Most negyven vagyok, és nem a levegőbe ment el az a néhány év.
Tényleg, őszintén értékelem a kedvességedet, de most valóban sík ideg
vagyok, és egyedül arra van szükségem, hogy TEHESSEM, amiért létezem -
de ebben olyan körülmények akadályoznak, amelyekre nincs hatásom. HA
lenne a környezetedben olyasvalaki, aki nem csak lelki segélyt szeretne
nyújtani, hanem hajlandó lenne komolyan venni, amit mondok, örömmel
veszem a kapcsolat lehetőségét. Viszont ha konferenciameghívókat
küldesz, attól valóban a plafonra szaladok, és egy fél napot
elvesztegetek, mert idegesen nem lehet koncentrálni.
Röviden: vagy segíts abban, amire szerintem egyértelműen megkértelek -
vagy ne szólj hozzám, mert nehéz időszakban vagyok és bosszant.
Na ez már kérésednek megfelelően nem teljesen "PC" (ami egyébként kifejezetten zavar), de remélem, világos.
Köszönöm
KL
