Erkölcsi kötelességek és az aranyhalak

@FeryService: A városi legenda szerint az aranyhalak emlékezete rendkívül rövid, ami igen változatossá és meglepővé tudhatná tenni a rendkívül unalmas életkörülményeiket. Ez láthatóan emberekre ugyanígy igaz... Viszont a mese szerint működő aranyhalakból álló "demokrácia" képes lenne felmérni a helyzetét és kiutat találni egy kritikus helyzetből?

A Bajnai úr által előadott ordas közhelyekről már leírtam a véleményem, érdemi reakciót senkitől nem kaptam, a megalapozott cáfolatig pedig fenntartom, hogy (számotokra is) sokkal hasznosabban tudom tölteni az időmet, minthogy ebben valóban jelentős újdonságok után kutassak. Ennél én egy álmos vasárnap reggelen többre vagyok képes.

Viszont itt megjelent a személyes istenítés, mint "érv" - egyébként tökéletes tükörképe a "korai orbánizmusnak". Hozzáteszem, Bajnai úrból szerintem hiányzik az a személyiségtorzulás, ami ezt a felé áradó feltétlen csodálatot országos katasztrófává teszi, így ha már imádkoztok valakihez, ezzel valóban kisebb kárt okoztok. Viszont...

Érdekes módon és mértékben felejtődik el a Hajdú Bét felszámolásának története, amelyben ismereteim szerint Bajnai úr pontosan azt követte el, amit "nem szabad". Az ottani beszállítók nem "Észak-, vagy Dél-Korea? Kelet- vagy Nyugat-Németország?" kérdését szerették volna eldönteni, csak a kemény munkájuk jogosan elvárt ellenértékét szerették volna megkapni hosszú hitegetés után. Akkor viszont Bajnai úr prioritásai (személyes üzleti és politikai érdekei) máshogy álltak, ezért (bizonyára teljesen törvényesen, bíróságon megtámadhatatlan módon) "magasabb célok számára megmentette a cég pénzét", ezzel gazdasági gyilkosságot követett el egy sor "erős polgáron", ami több embert halálba kergetett. Azt is elhiszem, hogy feladat-orientált személyiség lévén még csak lelkiismeret-furdalást sem érez emiatt (újabban nagyon sokat idézek Karinthy Frigyes Skarlát című művéből, ide ez illik: Példázat a halálról).
Tévedés ne essék, én is kifejezetten jó képességű és nemzetközi szinten tökéletesen eladható "megvalósító embert" látok benne, akire tényleg óriási szükségünk van, lesz (amikor végre elkezdhetjük a mostani naciorgia romjainak eltakarítását). Emberi sorsokat érintő döntések önálló meghozatalára, hosszú távú társadalmi célok megfogalmazására viszont alkalmatlan, ebben számára megkerülhetetlen irányításra és korlátokra van szüksége.

Természetesen ebben is tévedhetek, és a korábbiakhoz hasonló módon örömmel fogadnék érdemi, számomra, vagy az érintettek rokonai számára elfogadható, részletes cáfolatot a fenti állításra. Amennyiben ez számomra meggyőző lenne, ugyanilyen formában közzé teszem a véleményem megváltozását - de addig nekem Bajnai úr "erkölcsi kötelességről" ne beszéljen, mert az olyan törvény, amit nem lehet "beárazni", ahogy azt ő akkor megtette. Még akkor sem, ha "fülemnek kedvesebb" az ő mostani szövege.

Az "áldozat" számára a baltás gyilkos és a mesterlövész között nincs lényegi különbség: ha rosszkor vagy rossz helyen, véged van. Az "erős polgárnak" viszont már valóban nem nem mindegy: a baltással egyezkedni reménytelen, a mesterlövész viszont kezelhető, csak nem rajta, hanem a felettesén múlik minden.

Azt viszont érdemes észben tartani, hogy az "aranyhal" nem "erős polgár", hanem "áldozat", a Fidesznek több aranyhala van, mint Bajnai úrnak valaha is lesz, a Fideszből kiábrándult (ébredező memóriájú) aranyhalakból meg nem lesz máshol (például Bajnai úr mögött) agyatlanul felsorakozó "tömeg". Ezt akár ő is észrevehetné lassan.

Bocs.