Mert a harag elszáll, a feladat marad... :-)
Facebook üzenet DopeMan-nek
Kedves DopeMan!
Kritizáltalak (a március 15-i beszédről szóló blog bejegyzésednél), de nem írtam javaslatot, elnézést kérek, most pótolom.
Szóval, szerintem te a saját világodban nyerő ember vagy - a magyar emberek (szerintem) többsége azonban nem a te világod része, így nem tudod őket megszólítani. Ahhoz a világhoz például Pikó András vagy Molnár Lajos személyisége, tevékenysége nyit kaput. Megteheted, hogy találkozol, beszélgetsz velük, megismered azt, hogy mit csinálnak, hangot, média felületet nyitsz nekik is, miközben a te üzeneteid is finomodnak azáltal, amit tőlük kapsz.
Egyedülálló helyzeted különleges, példaértékű viselkedésre is lehetőséget teremt számodra: itt és most példát mutathatnál arra, ahogy az "utca emberéből lett híresség" összefog az "uralkodó elitből annak pofátlansága miatt kiszálló", valódi értékeket és szaktudást hordozó emberekkel. Ezzel kifoghatnád a szelet a gondolkodás megosztottságából hasznot húzó, azt növelő és például ellened is könnyedén kihasználó irányítók vitorlájából. Kérlek, fontold meg ezt a javaslatot.
Olvastam az interjúdat, ahol a zenével szembeni alázatról, a mesterség tiszteletéről beszélsz, és elhiszem, hogy a saját területeden valóban komoly szereplő vagy.
Gondolom azt is belátod, hogy a társadalom elemzése, jövő tervezés, megoldások keresése ugyanolyan mesterség lehetne, ha nem tejfeles szájú idióták és primadonnák művelnék.
Ezen a téren viszont te tartozol a jó szándékú, lelkes amatőr kategóriába, amivel semmi baj addig, amíg ennek megfelelően értékeled magad és keresed a helyed.
Ezt, ha akarod, értelmezheted "kihívásnak" - én programozó vagyok, húsz éve azzal keresem a kenyerem, hogy gondolkodom, folyamatokat modellezek és működő rendszereket alkotok. Állok elébe, hogy a társadalom jelen állapotának okairól, lehetséges jövőjéről és a kiútról vitatkozzunk (bár megteheted azt is, hogy beleolvasol az írásaimba, ha van türelmed hozzá).
Ennyit szerettem volna még hozzátenni. Sok sikert!
Haza és haladás - Felemelkedés közös erővel
Ó, a haza alapítványba tömörült megmentői újabb bölcsességet szórtak a pórnép elé... Bocs, nem láttam még, hogy bármelyik író komolyan vett volna, kérdésemre reagált volna - ami azért inkább a "tyúkok etetése", mint a "párbeszéd" érzését kelti. :-)
Ez a részletes, bizonyára komoly fejvakarás mellett (sokak számára munkaidőben) végzett kutatás és gondolkodás egy régi viccet idéz:
A járőr, szokásos esti körútja során mozgásra lesz figyelmes. Egy részeg kering egy közúti lámpa körül, és matat a fűben. Odalép hozzá:
- Maga mit csinál itt, jóember?
- Keresem a kulcsaimat...
A járőr segítőkész, átfésüli a lámpaoszlop környékét, de semmit nem talál.
- Mondja, egyáltalán itt vesztette el a kulcsait?
- Nem, amott a sarkon...
- De akkor miért itt keresi???
- Mert itt van világos...
A tanulmány és elmélet kidolgozói számára nem tűnt még fel, hogy folyamatosan kísérletezünk a szép elveink megvalósítására (itt is eldurran egy rakás szlogen), ugyanilyen tanulmányok születnek, ugyanilyen emberek próbálnak szabályokat faragni belőlük - és ennek ellenére romlik folyamatosan a helyzet?
Ideje lenne végre levonni a valóban lényeges következtetést: ha nem tételezzük fel a többi, hozzánk hasonló, minket megelőző elemző 1: ostobaságát, vagy 2: rossz szándékát, akkor a megfigyelt romlásnak egyetlen oka lehet: mindannyian rossz helyen és rossz módon keressük a hibát. A jelenségek szintjén szerencsétlenkedünk, mintha egy homokfalat toldozgatnánk a folyamatosan fújó szél ellenében, ami nyilván minden tapasztás után máshol kezd ereszteni...
Javaslatom van bőven. FÜLEKET nem találok hozzá :-D
