2012. március 28., szerda

Érdekes és érdektelen

A mai hírek újfent lehetőséget adnak rámutatni a fontos és a marginális kérdések közötti különbségre.

Első hír: Schmitt Pálra mégsem lehet azt mondani, hogy plagizált, marad doktor és elnök.

Az internetes közönség háborog, monnyonle kiabálás a Parlament előtt LMP színekben, és így tovább. Nos, a jelenlegi hatalmat valóban minősíti a megválasztása, a vád ellenére pozícióban tartása és a mostani "független" eredmény. Mindent elmond arról, ahogyan az összes "csak biztonságból", "soha nem fogunk visszaélni vele" szabály alkalmazásba kerül azonnal, ha bármilyen érdek is fűződik hozzá. Meg arról, hogy a szolgai viselkedéshez nem kell közvetlen parancs, elég a fentiekkel való fenyegetés.

Semmi köze nincs viszont az "országhoz", "magyarsághoz", stb., ami miatt vörös fejjel dühöngenek egyesek. Ez utóbbit pont az újabb, szokványos téma megszokott destruktív, értelmetlen, egymással vagdalkozó kezelése minősíti.
Kultúremberek számára ajánlatos fellapozni Deák Ferenc és a passzív ellenállás történetét. Igen, 1848-nak van aktuális üzenete az idióta "nem vagyunk gyarmat!" hőzöngésen túl, mégpedig az, hogy egy adminisztratív eszközökkel totálisan elnyomott nép, ha egységet alkot, képes hatékonyan fellépni az elnyomói ellen. Függetlenül attól, hogy az milyen törvényeket, alkotmányokat és plakátokat csinál.

Csak nem kell folyamatosan a szánkba adott gumicsontokat rágni, majd a darabokat egymás arcába köpni, jóemberek! Elmondjam, mi lesz? Ha kormányunk még mindig ugyanazt a valóságsó forgatókönyvírót használja, mint eddig, akkor a következő a történet - próbálom illő bulvár-nyelven előadni:
Viktor a konszolidáció nevében a nyár folyamán szeretett volna átülni Pál székébe, maga helyére Lézerfiút emelve. Ennek eléggé betett Pál egy régi botlása, de nem baj, sikerült húzni az időt egy darabig. Most Pál azt mondja, marad (még nem kapta meg a telefont) - majd kis idő múlva, a gonosz, külföldről támogatott hazaárulók támadások miatt, az ország további megosztásának elkerülése végett mégis lemond (pedig köztudott módon semmi oka nem lenne rá). A tervezett fejcserék megtörténnek majdnem a tervek szerint; a falu fele sajnálhatja azt a szép embert, hogy lemondatták a komcsik, a másik felének meg hiányozni fog a gumicsont. Vége, reklám, taps, Marslakók.

Na és akkor mi van?
SEMMI! Ugyanazok diktálnak, ugyanazok morognak.


Második hír: Fukushimában a kincstári optimizmus és a gazdasági elvárások, a média szándékos hallgatása ellenére még mindig a fizika és matematika törvényei uralkodnak.

Röviden: a baleset folyamatban van, és még sokáig marad is. Mivel a most hírként felkapott gondolatot decemberben hallottam (egyik beszélgetőtársam által nyugodt lélekkel majomnak nevezett) Arnie Gundersentől, elkapott a hév, és lefordítottam az egész videót.



Érdemes elcsemegézni a részleteken, például
  • hogyan nevezünk jelentéktelennek komoly gondokat; 
  • hogyan rejtünk el adatokat, hogyan játszunk hazárdjátékot mások egészségével tudományosnak tűnő hablaty mögé rejtve (nyilván a japánoknak is megvan a maguk plágium bizottsága - csak ott életre-halálra megy a játék); 
  • hogyan bízzuk meg "nemzetközileg" atomipari ellenőrzési feladatokkal azt szervezetet, amelynek feladata az iparág támogatása
És egy kicsit elgondolkodni azon: ugyan mi a búbánattól működne mindez jól, és mitől változna meg, ha TE nem vagy hajlandó kitörölni a csipát a szemedből, és végre gondolkodni, megismerni legalább a tények megismerhető részét és felelősségtudattal nyilatkozni, dönteni még akkor is, ha mindez kényelmetlen. 

Mert ha nem, akkor mi van?


Na ez a különbség lényeges és lényegtelen kérdés között.