- Az erő akkor egészséges, amikor nem látható. A Nap ereje szétterül az élővilágban, amely emberi mércével rettentően rosszul bánik vele: minél több élőlényt igyekszik fenntartani vele, szintjein a lehető leglassabban "csorog át" a fény - pont ellentétes a pénzvilág fogalmaival, amely az erő koncentrációját, "nagy tervekbe" történő beforgatását tekinti elsődlegesnek.
A legnagyobb terv viszont maga az élet, egy egész közösség (családok, társadalmak, ökoszisztémák) minden tagjának békés, élhető és életre érdemes együtt-létezése. Minden "látható nagy terv" elsődleges mércéje az kell(ene) legyen, hogy az élet tervéhez helyesen járul-e hozzá. - A látható erő csak átmeneti változásra használható. A gepárd összes izmát megfeszítve rohan és csap le zsákmányára - de belepusztulna, ha folyamatosan rohannia kellene. A hajsza minden erejét elviszi, a győzelem után hosszú pihenés következik, amikor erejét visszanyeri.
Mi olyan rendszert építünk, amely a létezéséhez, fenntartásához óriási, és egyre növekvő mennyiségű látható erőt igényel. Például megteremtettük az egyéni közlekedés ideáját, amely a lehető legkevésbé hatékony módja az utazásnak: egy főre és kilométerre jutó egyszeri költség: autók tömegének előállítása; fenntartási szükségletek: javítás, úthálózat, balesetek, és az az idő, amit számtalan ember autóvezetéssel eltölt; erőforrás felhasználás: üzemanyag mennyiség... Ez a lehető legrosszabb módszer, amely minden erőt elszív a közösségi közlekedéstől, amely így már nem képes alternatívát jelenteni: egyszerűen nem lehet vele célba érni időben, nyugodtan, kényelmesen. Vehetünk bármi mást is példaként: élelem előállítás, ruházkodás, egészségügy, ... mindenhol az "új, nagyobb, gyorsabb" a cél, az új igények megteremtése, nem a valós szükségletek kielégítése. Egyetlen őrült és végtelen rohanás, a "zsákmány" megszerzése utáni pihenés lehetősége nélkül. - Valójában amit teszünk, helyes. Mindazon rettenetes pazarlás, amelyet ma végrehajtunk, ásványi, természeti és emberi, társadalmi tartalékaink végletes kimerítése pontosan olyan, mint a gepárd vágtája, a "zsákmány" pedig egy új, ma elképzelhetetlennek tűnő emberi civilizáció megteremtése. Hihetetlen eredményeket értünk el "mellékesen"...
Ma technikailag minden egyes élő emberi lény egyetlen információs rendszer részévé válhat, amely közvetlenül és valós időben köthetné őt össze bármely élő embertársával, eseményével ugyanúgy, mint ahogy elérhetővé teszi számára történelmünk, művészetünk, irodalmunk, tudományunk minden egyes eredményét helytől és időtől függetlenül. Pár évtized alatt "exportáltuk" iparunkat, majd tudományunkat is a "fejlett Nyugattól Napkeletre", bár tény, hogy ezt az átalakulást jelenleg mindkét fél megszenvedi, a "nyugat" az összeomló társadalmi rendszerei révén (mert az élőmunkáért cserébe minden erőforrása kelet felé folyik el), a "kelet" pedig a létrejövő társadalmi feszültségek és a környezetpusztítás formájában. Az eredmény ettől függetlenül óriási.
Ha igen, akkor képesek leszünk "megpihenni" a vágta végén. Felismerni, hogy milyen csodákat teremtettünk, és hogy ezek a csodák képesek létszükségleteinket (igaz, a mainál sokkal több helyi, fizikai munkavégzés mellett) fenntartani úgy, hogy életminőségünk nem hogy csorbát nem szenved, de egy ember számára sokkal élhetőbb, kielégítőbb, boldogabb világot teremthetünk, és ezeket az értékeket mi magunk is megtapasztalhatjuk. A félelmetes mértékű, megszokott, és így mai szemünkkel láthatatlan pazarlás, amely a mai őrült rohanásunk okozója, ugyanolyan civilizációs tartaléknak tekinthető, mint a természet ökológiai és ásványi lelőhelyei. Csak például: 1: ebben a pillanatban annyi autónk van, amelyek racionális használata a személyszállításban (a tökéletesen működő csomagküldő szolgáltatások mintájára használva egyéni és közösségi közlekedési eszközeinket) évszázadokra előre fedezi az igényeket (ha lehetséges lenne). Vagyis: az autók előállítását ebben a pillanatban abba lehetne hagyni. 2: utazásaink és szállításunk túlnyomó többsége felesleges, helyi erőforrásokkal megteremthető dolgokat szállítunk, figyelmen kívül hagyva ezek energia és járulékos költségeit (járműigény, úthálózat romlása, balesetek, egészségügyi és ökológiai károk - idegen fajok behurcolása mindenhová). 3: egészségünket folyamatosan romboljuk (tartósított és számtalan módon "kezelt" élelmiszerek, szennyezett levegő, állandó stressz), mozgás helyett nézzük, ahogy mások mozognak; a nagy élőmunka igényű, viszont az egészséget, munkaképességet garantáló folyamatos szűrés és felügyelet helyett leépítjük és minimális idejű "hatékony" katasztrófaelhárító rendszerré - betegségüggyé tesszük az egészségügyet. A sor végtelen hosszan folytatható, oktatás, környezet-szemlélet, utazás, kereskedelem, szórakozás ...
Hatalmas tartalékaink vannak, amiket a rendszer elrejt előlünk azzal a kérdéssel, hogy "akkor miből fog megélni az a sok ember, akik most (ha igazad van), hülyeséget csinálnak?". Ez a kérdés azonban alapvetően téves, olyan mint azon aggódni, hogy a gyerek, aki maga alatt fűrészeli a fa ágát, még megfázik, tüdőgyulladást kap és meghal, ha abbahagyja a "munkát". Persze, fel kell majd öltöznie, de most bármelyik pillanatban lezuhan, ha azonnal nem hagyja abba... és bőven lesz mit dolgoznia azon, hogy a mostanáig okozott kárt kezelje. Mert helyrehozni, visszaállítani természetesen már nem lehet - de megmenteni, megfelelő hozzáállással, hitem szerint ma még lehet. Egy év múlva már nem biztos. Az ág már most is hallhatóan recseg, és nem tudhatjuk, melyik az utolsó...
