Nehéz velem...

2012.július.28th. at 11:45

68, Jani ...Jártam öt félévet programozó matematikus képzésre (is). Programozni nagyon alapfokon tudok csak, viszont én is megláttam a távlatokat a témában...

Oké, ez magas labda, és mint “majdnem-kolléga” beszélhetek veled szabadabban.

Te tanultál két és fél évet prog mat szakon. Gratulálok! Én meg HÚSZ ÉVE dolgozom elég vad témákon. Hol a csudába érdekelne engem a véleményed arról, amit csinálok? Nulla tudással és tapasztalattal teljesen irreleváns, hogy miben látsz fantáziát és miben nem, érted?

Elméletben tudhatsz vakbelet műteni, de ezért még nem kapsz szikét a kezedbe senkitől, és nem hívnak konzíliumra sem. A vicces, hogy oda nem is állsz sorba – hozzám miért? Tényleg ennyire lúzernek látszom?

Téged zavar a nyelvek, keretek változékonysága. Én úgy váltok nyelvet, mint más gatyát. Három hónapja, hogy életemben először leültem Xcode elé (Objective C, Cocoa, iPad programozás, ha nem dereng semmi, akkor szólok, hogy egy Java/C++ fejlesztőnek ez elsőre felér egy tökön rúgással). Pár hete úgy mentem el egy profi iOS fejlesztő céghez első senior állásinterjúra, hogy a helyben kódoláshoz Xcode-ot választottam. Nem jelentett gondot a feladat megoldása, hiszen már másfél hónapja használtam a cuccot… Én döntöttem úgy, hogy mégsem hozzájuk megyek.

Új keretek – Spring, GWT, OSGI, AOP, JSF, jQuery, … ? Csak röhögök rajtuk. Amit kellett, már lekódoltam akkor, amikor még nem is léteztek, és nem volt divat a tojáshéj lekaparása után azonnal überfrémvörköket csinálni és “konstans béta” állapotban terjeszteni… Amit érdemes és olyan minőségű, eddig hetek alatt betörtem, a többit meg bottal se piszkálnám meg, de a hőzöngőkkel ellentétben pontosan el tudom mondani, hogy miért. No az már más kérdés, hogy azt se hallgatja meg senki, és ezzel nyilván élből kizárom magam minden “menő helyről”. Ezért választottam végül egy gyárat munkahelynek.

Na ennyi a tarzankodásból, de talán érted, hogy miért nem akarok túl sok időt eljátszani azzal, hogy lefordítsam neked a dolgaimat. Korábban megpróbáltam hozzád hasonlókkal, sőt, sokkal ígéretesebb alanyokkal is. Ettől persze LEHET rossz, amit csinálok, de NEM tőled, hanem az adott területen profi csókától kérdezem meg, miután láttuk egymás kódjait. Továbbá berághatsz és megértheted, mert NEM a “bölcsek köve” – csak minden egyes nyavalyás fogalmat végig kell gondolnod marha hosszú leírásokban, és tapasztalatok nélkül erre nincs sok esélyed.

Bocsi, ez nem a Gábor Dénes…


69, Tibor bá: "...Adva van az emberi psziché alaptulajdonsága, ami sok millió év fejlődésének az eredménye. Alapvetően megváltoztathatatlan. ... Téged nyilvántartunk mint roppant értelmes, nagy álmodozót..."
Ismerem a véleményedet. Tudom, ezerszer mondom, TUDOM: szerinted álmodozom.

És ahogy ezt profi ismeretterjesztőként másokra nézve deklarálod, ugyanúgy neked sincs motivációd végiggondolni azokat a struktúrákat, amik SZERINTEM ezt megkülönböztetik a tudástól, tervezéstől és cselekvéstől, amit valójában csinálok (és ami TARTALMAZZA mindazon vádak OKÁT, amit itt fel szoktál sorolni).

SEMMI esélyem téged ebből kizökkenteni addig, amíg nem tudok olyat csinálni, ami szerinted “lehetetlen”. Azt hiába is ismétlem újra, fél órán belül elfelejted, hogy “vezető ideológus” voltam ma is működő országos spirituális csoportban. Ma is nagyon szeretem őket, kedves és jó szándékú emberek – csakhogy felmértem, milyen mértékben tudom befolyásolni a gondolataikat, amit saját élettapasztalat és felismert belső motivációk hiányában nem vállaltam.

Az egyetlen elfogadható választás számomra a saját motivációim követése és egyéni példa, a SAJÁT életem felmutatása. Lényegtelen, hogy hány “vevő” van rá – azon “csak” mindannyiunk élete és jövője múlik, de NEM az én személyes felelősségem. Utóbbit pedig a hittel kapcsolatos posztodban már leírtam, idézet volt.

Szóval igazad van. Álmodozni nem érdemes. De én nem álmodozom, hanem egy minimális esélyű megoldáson dolgozom, míg te a reménytelenséget hirdeted, és olyan végkifejletről mesélgetsz, ami viszont SZERINTEM álmodozás, pedig így is elképzelhetetlenül szánalmas életet jelent az utódainknak.

És bár megtisztelő és vállalhatatlan az összehasonlítás, de amennyire én látom, Jézus veszettül NEM volt álmodozó. Könyörgöm, Tibor bá… szerinted valami földi paradicsomot kellett volna teremtenie, az éppen általad gyalázott emberi psziché ELLENÉRE???

Frászt! A LEGTÖBBET tette: követhető emberi példát adott, személyes felelősséget ruházott minden, a nevében gondolkodó emberre – amit persze óriási nagy divat “félreérteni”. Az Ő szavai a legtisztább kódok, amiket valaha láttam (beleértve persze, hogy személyes kulturális beágyazottságom miatt ezeket érthetem a legjobban, ugyanakkor hiszem, hogy más vallások alapkövei ugyanilyen szintű struktúrák).

—

Hát most mondjátok meg, volt értelme ennek a novellának? Ugyan…

Játék!

---

2012.július.30th. at 07:44

- Oké, Tibor bá tényleg két percig sem tartja fejben, amit az emberi oldalról írok EZEN a lapon (ami azt jelenti, hogy pontosan látom a szűrők működését, köszönöm a visszajelzést, talán mégse vagyok annyira analfabéta)…

- Oké, nem megy át a műtétes hasonlatom. Miért jövök állandóan a rendszertervezős szöveggel? Mert a létező LEGBONYOLULTABB két rendszerről beszéltek: az emberi társadalomról (2. hely) és az emberről (1. hely), és HOGYAN, te jó ég…

- Oké, nem érthető, hogy itt ÉN beszélek megoldásról, az ahhoz vezető útról, és EGYETLEN lehetőségként a felelősség és szakismeret alapján szervezett, tudatos közösségről (és általában direkt nem írom ide a legfontosabbat: “szeretet-alapú”, mert például Tibor bá számára ez vörös posztó, a fél gondolkodását ki kellene cserélnie ahhoz, hogy egyáltalán hajlandó legyen elgondolkozni rajta)

- Oké, nem esik le, hogy NEM “személyeskedem” és “lenézek”, hanem egyszerűen van egy kör, akik véleménye segítene (segíthetett volna). A feltétel nem a szaktudás, hanem a nyílt, logikus, önkritikus(!) gondolkodás.

Jani, megtiszteltetésnek veszem, ha édesapád vagy unokabátyád megnézi a http://dust-framework.org/ címet (GitHub, dokumentáció és források; most kaptam engedélyt a csődbe ment cégünktől, hogy a zárt forrásokból is feltehessek, mert már úgyis mindegy). Egy kis “beharangozó” – “csak” azt állítom, hogy Neumann János alapelveit felejtette el az ipar, és olyasmik, mint az objektum orientált programozási nyelvek vagy az operációs rendszerek ELAVULT, csak a pénzrendszer motivációi miatt fenntartott fogalmak, erre szerkesztettem a sufniban működő bizonyítékot.
Nem kívánhatom viszont, hogy erre vesztegessék az idejüket, mert én nem fogok ráérni: augusztus elsejével lesz állásom is, nem csak munkám.

Ha ti nem is játszotok velem, én ígértem valamit.
A dolog ott kezdődik, hogy mindig újraolvasom a saját írásaimat úgy, mintha idegen írta volna, ez számomra fontos stílus és tartalom szempontjából egyaránt. Ugyanis amit leírok, árulkodik a nem-tudatos gondolkodásom működéséről IS (lásd pl “elszólás”, vagy érzelmi töltés), ami a tudatom számára fontos “bemenő információ”, segít jobban értékelnem önmagam egészét. Ezt biztos nem hiszitek el az előbbiek miatt, de így van: bocs Jani, TUDATOSAN cseszem föl az agyad, hátha az elég motivációt ad neked az odafigyelésre – sajnos nem, lásd: SZÓ NEM VOLT az értelmi képességeidről, amikről nyilván semmit nem tudok, csak a KONKRÉT (nem “ha/volna”, ezért volt a sebészes példa) programozási szaktudásodról és tapasztalataidról.

No, amikor ezt a három szót (“REND, csak fordítva”) visszaolvastam, belém állt az érzés, hogy itt még van valami, ami nem is tudatosult, csak “átment” rajtam, amit érdemes kibontanom. Óra indul, íme az ígért 232 szó, kivételesen “fésületlenül”, csak a minimális mértékben “olvashatóvá téve”:

—

Újraolvasás… a tisztelet nemzetközi szava “respect”, a latin eredeti jelentése “vizsgáld meg újra!”. Vagyis eredetileg az, hogy “respektáljuk” a másik embert, nem azt jelenti, hogy elfogadjuk, hanem hogy többször átgondoljuk a szavait, mielőtt véleményt alkotunk róla.

Jelentés rétegek: az egyiptomi vallási szövegekkel, de a Bibliával kapcsolatban is komoly állítás (amit a saját bőrömön is tapasztaltam), hogy több rétegűek: a köznapi értelmezés mögött van belső tartalom, ami csak az összefüggések ismeretében bomlik ki. Talán ilyet írtam volna?

“REND” – egyensúly; “fordítva” – dinamikus és statikus egyensúly viszonya.

A dinamikus egyensúly esetén a rendszer belső késztetései az egyensúlyi állapot ELLEN hatnak, a stabilitás folyamatos ellenőrzéssel és igazgatással tartható fenn, bármilyen eltérés egyre növekvő kibillenést eredményez. Példa: egy golyó egy oldalán fekvő bögre tetején: pont a tetején megmarad, de ha egy kicsit is oldalra kerül, legurul róla.

Statikus egyensúly: a rendszer elemeinek motivációi a stabil állapot fennmaradása mentén hatnak, kitérés esetén “magától” visszaáll a stabil állapot. Példa: a golyó az oldalán fekvő bögrében: oldalra lököd, visszagurul középre. (A példa Arnie Gundersentől, a fukushimai “elértük a hideg leállás állapotát” bejelentéshez szolgált illusztrációként).

Társadalmi rend: a szereplők motivációit figyelembe vevő, pozitív, “hogyan csináld” szabályokon alapuló statikus egyensúly, ahol a szereplők EGYÉNI felelősségtudata nem engedi a helytelen folyamatokat, azokat visszalöki a helyükre. Ezzel áll szemben a szereplők egyéni motivációival ELLENTÉTES, negatív szabályokon alapuló dinamikus egyensúly “tudom, hogy ez lenne jó neked, de nem engedem”. Iskolapélda: amerre az Orbán-kormány tart.

—

“REND, csak fordítva.” HÁROM szó. Hadd ne mondjam, egy-egy hozzászólásotok ennél jóval többet mond nekem, és komoly TÖMÖRÍTÉS van a még így is értelmetlen (mert nektek hosszú) novellák mögött.

De nyugi, a gőzből már régen kifogytam, a remény is oda van. Azért figyelek, hogy időben gratulálhassak, ha szerintem is értelmes tevékenység, ötlet nő ki ebből az ismeretterjesztésből, Tibor bá. Szerintem ÍGY nem lehet, de szurkolok, lepjetek meg!

---

2012.július.30th. at 09:16

84 Tibor bá: "Nézd Loránd, ha a tapintatos fogalmazást nem érted, akkor kénytelen vagyok szókimondóbb lenni. Meglátásom szerint fogalmad sincs, hogyan működik a társadalom, ezen belül az Ember..."

Hát ez az…

Te tényleg meg vagy győződve arról, hogy “tapintatosan” nevezel szó szerint elmebetegnek (hadd ne keressem vissza a szavaidat, remélem nem tagadod le), nézel hülyének (falvastagság kihagyása, vajon honnan szedted?). Érvelésed során úgy csinálsz, mintha nem tudnál olvasni… A felvetett kérdéseidre a leírásban: “Kérdéses lehet a tárolt folyadékok jellegének megfelelő belső védőbevonat kialakítása…” (ismert, megoldandó probléma!), “A projekt célja egy konkrét területen, ahol az üzleti érdekektől vezetett szereplők számára lehetetlen a helyes megoldás választása, hosszú távú jó választ találni.” (tehát a cél: PÉLDA felmutatása, hogy a hozzád hasonló, “lehetetlen, lehetetlen, lehetetlen” mantrát rágók mellett mások is kapjanak szót, és kicsit nehezebb legyen a “tudatlan álmodozó” kategóriába sorolni őket).
Hibámként rovod fel, hogy “figyelmen kívül hagyom” az ember kiszámíthatatlanságát (SZÓ nincs erről!) – na de pont azután, ahol elmondod, hogy Orbán profi módon irányítja mégis a tömeget, és ez ellen érveléssel tehetetlen vagyok (69)??? Ez már szinte orbáni fordulat…

És végig, végig úgy gondolod, egyetlen morzsa újdonság van számomra abban, amit mondasz (bocs, semmi), és vég nélkül figyelmen kívül hagyod, amikor ezt jelzem. Csak példa: a lakóparkos építészek nem olvasták Eidzsi Josikava Muszashi életéről szóló történetét, vagy annyi buddhista/taoista szöveget, mint én. Kár.
Érted, NEKEM mérhetetlenül mindegy, hogy mi a véleményed rólam, TUDOM, hogy nem változtathatom meg, mert önmagadat definiálod általam feltevésnek, és szabadon választott lehetőségnek tartott, ráadásul katasztrofális mellékhatásokkal járó “axiómákkal”. Csak szóltam. De tényleg, igyekszem befogni végre…

Ja, esetleg akit érdekel, erről beszélünk.

Laza levezetés és REND...

Kis beszólások az erősödő szájzár ellenére Antalffy Tibor blogján, a szokásos zsidózás ("Arma") és a "hol vannak itt a kultúremberek" kérdés után...

2012.július.26th. at 06:49
220, 460:

Igen, néha benézek, de a számomra érdekes témákkal foglalkozó bejegyzések egy kaptafára készülnek, utánuk meg ugyanaz az imamalom pörög, sem érdemi kérdések, sem reagálásra érdemes válaszok nem hangzanak el – MIHEZ szóljak hozzá? A véleményemet ismerhetné bárki, aki képes és hajlandó olvasni – ugyanazt ezerszer elszajkózni meg nem megy. Nekem van értelmesebb dolgom.

Arma gondolkodása (mint már említettem ) fertőző betegség, és kábé annyira érdemes megfelelő felkészültség nélkül foglalkozni vele, mint vírusos szemölcsöt kisollóval piszkálni. Aki megteszi, magára vessen, ha tele lesz vele.

Ő deklaráltan nem hall meg semmit, amit nem tud cionista összeesküvésként értelmezni, egyszerűen azért, mert ez a gondolkodásának a közepe. Lánglelkű hősként tekint magára, aki feltárja az ostobák elől a gonoszok által elrejtett igazságot – észre se veszi, hogy a tényekkel kapcsolatban valaki bólint, egyébként meg elalszik a kereplésén. A többség ezt a lelkivilágot az óvoda tájékán elnövi. Felnőttként ezt rögeszmének hívják, de csak akkor veszélyes, ha a környezet komolyan veszi.

Nyilván kell rá reagálni, de az így hangzik: “Személyes meggyőződésem szerint ez így előadva kontraproduktív hőbörgés.” Ennyi, semmi több. Nem vitázni, nem belekötni, nem érvelni – ugyanis Ő NEM VITATKOZIK, hanem PRÉDIKÁL: egyoldalú kommunikációt folytat, amelynek során ugyanolyan szelektív módon válogat a hozzá intézett szavakból, ahogy MINDEN hozzá jutó információból.

Tankönyvi eset. Nem muszáj beszállni az illusztrációba.

---

2012.július.26th. at 08:56

481, Seneca: "Nem vitatkoztál érdemben, csak minősítettél, jogod van ehhez csak ez sajnos nem érv."

“A véleményemet ismerhetné bárki, aki képes és hajlandó olvasni – ugyanazt ezerszer elszajkózni meg nem megy.” Szerinted ez vajon mit jelenthet?

Arma gondolkodásáról természetesen erkölcsi szempontból is végtelenül határozott véleményem van – de nem ezt közlöm valami kinyilatkoztatásként (ahogy mondjuk ő beszél “a zsidókról”), hanem azt a véleményemet, mely szerint szövege számomra emberi, erkölcsi (szubjektív) szempontból ELFOGADHATATLAN, kommunikációs (objektív) szempontból pedig HASZONTALAN, sőt káros! MIUTÁN megpróbáltam erről érdemben vitatkozni vele, amire úgy válaszolt, hogy számára büntetés az én írásomat olvasni, ezért nem is teszi. Ebben egyet is értek vele, hiszen a direkt neki címzett szövegeket is csak a cionista áskálódás szűrőjén keresztül látja, az én írásaim nyitott gondolkodás nélkül értéktelenek.
Nyilván, ezt neked “nem kell tudnod” – csak azért néznél utána, mert egyértelműen utalok rá? Attól még unhatom elismételni.

Ironikus, hogy ugyanazzal az emberi mentalitással hadakozunk (Arma és én), csak ez a borzalmasan általánosító rasszista fröcsögés meghallhatatlanná teszi a logikus érvelést. Mondjuk milyen már az, hogy “Tudom, hogy évezredek óta titeket gyilkol mindenki, valld be, hogy milyen okot adtok rá, mert tuti, hogy ti vagytok ezért a felelősök!” … és akkor röhögjünk, mert ha a “zsidó” szót “magyarra” cseréljük, akkor máris “az egész történelemben mindenki minket pusztított, mégis megmaradtunk” nagymagyar himnusznál tartunk.

Ehh… már megint pazarlom az értékes időt.

---

2012.július.26th. at 09:50

488, Tibor bá: "Csak mert nem ugrik neked 10 kommentelő, nem pazarlod az idődet, mert elolvasnak és nyomot hagysz az olvasóban."

UGYANAZZAL az érveléssel, UGYANAZT a sekély nyomot!

Az üvöltözéshez szokott fülek számára egyszerűen értékelhetetlen, hogy minden egyes szavamat pontosan tudom, hogy miért használom, még az sem mindegy, hogy elnézést kérek vagy bocsánatot. Bosszant ebben bármilyen tévedés, mert amikor írok, akkor is PROGRAMOZÓ vagyok, csak éppen agyak számára írok általuk lefuttathatatlan kódokat (de nem szeretném, ha ez az én hibám lenne)… Kiben hagy mondjuk nyomot, hogy állításom szerint a zsidózás MINDKÉT oldalról egyenértékű a szlovák/román/…/”globál” “magyar kártyával”?
Abban biztos nem, akiben kellene.

Közben veled együtt tudom, hogy ha nagyon gyorsan, nagyon jelentős mértékben nem változik meg a gondolkodásunk, akkor elástunk magunkat. Veled ellentétben én hiszem, hogy ez ellen LEHET és kell tenni, sőt az is nyilvánvaló számomra, hogy NEKEM mi a dolgom. Ahelyett nézek rá újra és újra ma reggel erre a fórumra, mert már megint elkezdtem pofázni rajta – pedig minden egyes alkalommal ugyanazzal a csalódással hagyom itt, és válok néma leventévé.

Akkor nincs is baj, mert rápillantok, “ismétlés, ismétlés, ismétlés” becsukom, megyek dolgozni. Amikor viszont beszélek, bennem van az illúzió, hogy talán most tényleg lesz valami előrelépés – ami sosincs, tudom miért, és tudom, hogy az egyetlen lehetséges ellenlépésem HELYETT ugatok már megint. Ráadásul időm sincs rá, hiszen a “nagy kísérlet” elbukott (sehonnan nincs érdemi reakció), pénzért dolgozom. Kénytelen leszek a gépemen megoldani, hogy ne érjem el egy ideig ezt a helyet.

Ha azt szeretném, hogy bárki (beleértve TÉGED is, aki szintén NEM hallod, amit neked mondok), komolyan elgondolkozzon a dolgaimon, bizonyítanom kell, hogy sok milliárd dolláros szoftver cégek, a sok millió programozó rossz úton jár, és egyetlen balfék fel tudja borítani a mai idióta gondolkodási rendszert. Egyszerűen azért, mert képes NEM üzleti alapon gondolkodni és “nyereséget termelni”, hanem megoldást keresni.

Ugye nem kell mondanom, hogy őrjítően bonyolult feladat (még hobbinak is)? És egyébként is, itt (az egész reménytelenség-sugárzó blogodon) off topic tündérmese. Üdv.

---

2012.július.28th. at 07:21

55, Attila Ha tudnál egy posztot szentelni jóslatoknak, lehetőleg szavazatos formában, érdekes lenne időnként visszakeresni, hogy “annakidején” ki volt a tuti tutimegmondó…

Neveznék egy 2011. dec. 6.-i blog posztommal (amiben egy egy évvel korábbi(!) beszélgetésemet írom le).

53, Károly Hogy tudunk ezen a jövőn érdemben változtatni?

Mi legyen témában meg ezzel indulnék.

—

A korábbi futamhoz csak annyit tennék hozzá:
1: eredményes programozó vagyok (“nem középiskolás fokon”) – ugyan jelentkezzen már az, aki szerint lehetséges ezt elérni logikus gondolkodás nélkül! Ismétlem, Arma, a PROBLÉMÁT nem tudnád felfogni, amire én megoldásokat adok – ez nem nyavalygás, és nem is lenézés. Egyszerűen nem kell mindenkinek olyan szintű rendszertervezőnek lenni, amilyen én vagyok. Én ebben vagyok jó, ebben élek, ezt csinálom minden egyes nap (de gyakran éjjel és hajnalban is, ágyban fekve vagy mosogatás közben). Mint a “kocsma hőse”, aki leugatja a karatést: akár meg is verhetsz egy utcai bunyóban, mert jobban kezeled a széklábat meg a sörösüveget – akkor sem játszunk egy ligában. Bocs.

Pedig mekkora poén volt már ez tőled: “Le van az eke szarva, maradok diktátor” Olyan jó lenne minden felhang nélkül együtt röhögni ezen.

2: ÉVEKET töltöttem azzal, hogy (SAJÁT NÉVEN és a lehetséges mértékig őszintén nyilatkozva – csak tessék megpróbálni) olyan beszélgetőpartnert találjak, akivel haladni is lehet, nem körbejárni ugyanazokat a kulcskérdéseket más-más címszó alatt. Nem a Mónikasó szintjén kerestem, hanem neves ökológus, politikus, politológus, kommunikációkutató, jövőért lelkesen aggódó csoportok, kulturális kreatívok, fórumok (mint ez) magyar és angol nyelven. Az eredmény NULLA, és ha csak a befektetett munkát nézitek, talán érthető: ÉN sajnálom a legjobban, és iszonyú nehéz volt elfogadnom a vereséget.

Ennek nyilván két oka lehet:
1: túl messzire szakadtam a “közgondolkodástól”, egy görög filozófussal vagy zen buddhista szerzetessel (akik ÉVEKIG TANULTÁK a vitatkozást, nem pedig “értenek hozzá, mert tudnak beszélni”… FELFOGJÁTOK TI EZT???) jobban megérteném magam, mint egy mai “intelligens” emberrel;
2: én vagyok buggyant.

Számomra nyilván az 1. szimpatikusabb, számotokra a 2. Ha demokratikus szavazásra bocsátom a kérdést, nyilván a 2. nyer – de nem teszem, az érveket éppen fölöttem lehet olvasni. Viszont érvelnem is értelmetlen, akármelyik változat a helyes.

Az EGYETLEN számba vehető megoldás, hogy megpróbálom objektív módon, a saját szakterületemen bizonyítani a “felsőbbrendűségemet”. Ezt nektek is el kellene fogadni akkor is, ha egy kukkot nem értetek belőle (ismétlem: ez NEM minősítés! Olyan dolgokkal foglalkozom, amiket a saját kollégáimnak nem tudok elmagyarázni…) Ha nem sikerül, nyugodt lélekkel elfogadom a 2. lehetőséget, számomra az is elég, hogy megpróbáltam.

Így elmúlt több, mint egy évet részben arra tettem fel, hogy eddig a pontig eljussak (magyarul: állástalan ingyenélő voltam napi tízórás munkaidővel). Szerintem sikerült, viszont nincs olyan egyetem vagy cég, amely komolyan vette volna, lehetőséget adott volna a folytatásra. Ezért most szépen elmegyek dolgozni, pénzt keresni, és a legjobb tudásom szerint segíteni egy gyár működését. És amennyiben kedvem és időm lesz, talán tovább “varázsolni”. Mert IGEN, szerintem is be fog dőlni a budi, és NEM, nincs kényelmesen fenntartható populáció, illetve nem fogunk tudni megállni azon a vonalon – de a jövő hónapi rezsit ki kell fizetni, ami nem megy “okos gyerek ez, csak nem tudok mit kezdeni vele” szintű megjegyzésekből (ilyeneket kaptam). Ha tényleg elég jó vagyok (azért az állásinterjúk adnak ám önbizalmat ), akkor nem csak ez lesz meg, hanem például a mozgási szabadság is (ugye nem kell magyaráznom?)

Szóval ez a bizonyítós téma meg kicsit múlt idő, vagy feltételes mód – beszélni róla meg értelmetlen. Sakk, matt. Köszönöm a játékot.

Csak a szórakozás kedvéért pipálom, ahogy bejönnek a feltételezéseim. Eddig egy komoly tévedésem volt: azt hittem, Orbán köztársasági elnök lesz, és onnan akar diktatúrát építeni. Nem vettem számításba, hogy neki is az a jó, ha hagyja összeomlani a demokratikus keretek és az emberek önértékelésének azt a részét, amit ő maga szétverni nem tud. Utána jöhet(ne) a REND…

---

2012.július.28th. at 07:41

Höhö… Majd a moderálás után látható lesz az előző szövegem is (két link van benne), de ez nagyon fáj:

Diktatórikus
Nemzeti
Együttműködés
Rendszere

Mi ez? REND, csak fordítva…

---

2012.július.28th. at 09:22

Tudjátok mit? Játsszunk egyet!

Ugye, annyira nagyra vagyok a gondolkodásommal. Most például az történt, hogy újraolvastam az előző poénomat, vakartam a fejem és azt mondtam: basszus, ez piszkosul nem vicc. Találós kérdés: vajon mi futott át azon a hibbant agyamon pár másodperc alatt?

Akinek van kedve, forgassa meg a fejében, és írja le a saját változatát; pár nap múlva én is ideírom az enyémet (nekem öt bekezdés, 232 szó). Nem minősítés vagy egyéb a cél, hanem az, hogy “más, fura”, de talán így is logikus. Persze szabad szánalmas önfényezésnek is tekinteni most is, utólag is, mindegy. Akinek van kedve játszani, fel van festve a pálya.

---

2012.július.28th. at 09:37

63, Jani "... Az itteni megnyilvánulásaid alapján a fő gondod az, hogy nem tudod megértetni az emberekkel a mondanivalódat..."
65 Tibor bá "...Senki se olvassa végig, amikor látja, hogy még mennyi minden hátra van..."

Láthatjátok: éppen hogy teljes mértékben igazat adok nektek! Nem tudom magam érthetően kifejezni, és talán megbocsátható, hogy kicsit meguntam: évek során, jó pár igen hosszú személyes beszélgetés alatt megtanultam felismerni az első pontokat, ami után már érdektelen folytatni. Itt már azonnal hátralépek, vagy egyszer-egyszer megint próbálkozom a “magam értelmetlen módján”. Érted, tök mindegy, akár bennem, akár másokban van a hiba.

Ha egyszerű hőbörgéssel meg bűnbak-kereséssel megoldható lenne a civilizációs problémánk, akkor már meg lenne oldva! Miért olyan furcsa, hogy esetleg bonyolult, hosszú, és személyes ellenkezést is kiváltó irányokban érdemes egyáltalán kutatni???
ÉN legjobb tudásom szerint megvalósíthatónak és megvalósítandónak látom.
Tibor bá romantikus álmodozásnak.
A bizonyítás meg nem novella, hanem több lexikon, ami csurig van informatikai struktúrákkal (amik ráadásul az ottani “köztudattól” ugyanolyan idegenek, mint nektek az itteni eszmefuttatásaim).

Lényegtelen, hogy mi a véleményetek róla, vagy rólam – az egyetlen kérdés, hogy amit csinálok, működik-e. Ha működik, akkor lesz néhány olyan ember, aki utánanéz annak, amit már (elfogadom, “udvariatlan, nem ismeretterjesztő” módon) nem kivonatolok éppen ide, éppen nektek, de számomra már századszor. Ha nem működik, akkor meg tök mindegy, nem?

Szóval most csukok, a játék felhívás áll: írtam egy három szavas programot, adtam kis háttér információt – nektek hogyan futtatja le ezt az agyatok?

Being alone

Not a great surprise: my registration to Duke's Choice Award (Java Oscar) ended with this nice letter here. 

Thank you for your 2012 Duke’s Choice Award submission.  This year we received a record number of submissions, and it gave the judges an extraordinarily difficult task of determining the winners.

Unfortunately, your submission was not selected as a 2012 Duke’s Choice Award winner.  We very much appreciate your support of the award program and look forward to receiving future submissions from you.

Best regards,

Yolande Poirier

Program Marketing Manager
Oracle Technology Network

This is a nice way to close my useless battle for any response to Dust framework. I gave it up after more than a year long search to get any support, and I have a job again. I will do my best to become a good Quality Assurance Software Engineer, wish me success... 


And no, this was my only one submission :-)

A szeretet fogalmának ürügyén

Antalffy Tibor blogján, a "Reménytelenség hullámhosszán" ... és igen, vicces is lett... :-)

---

2012.július.8th. at 08:45 (KL)

Hmm… valami történik. Egymás után veszed elő a kulcspontjaimat (hit, életminőség, szeretet) – de mindig ugyanazzal a jellemzően Tibor bá-s szarkazmussal és szkepszissel, néha egész egyértelmű, és az én látásmódommal homlokegyenest ellenkező prekoncepciókkal (hit és tudás egymást kölcsönösen kizáró jellege, és társai).

SZERINTEM nincs igazad. Viszont ilyen módon SOHA nem is lehet neked megmutatni ezt: önmagad számára mindig igazad lesz. Ez azonban nem fog kielégíteni, ezért újra és újra felteszed ugyanazokat a kérdéseket. Mókuskerék, amiből OLDALRA lehet csak kiszállni, előre és hátra “végtelen”. Egy példa talán segít…

Te az az ember vagy, aki elmegy a színházba, kritikusan hallgatja a szereplőket és végig nagyon tudja, hogy melyik szereplő válik éppen, kinek mekkora a gázsija és hogy az egész vár úgyis csak papírból van.

Két bibi van ezzel.

A színjáték a HATÁSRÓL szól, amit a nézőre gyakorol, ez pedig az empátiára, azonosulásra, élet-minták befogadására, beépítésére, mérlegelésére épül. Te öreg vagy (ami önmagában tiszteletre és nem sajnálatra méltó), de közben megkeseredtél, nincs benned ragaszkodás az utódaid iránt, nem nézel fel rájuk. Tudom, szerinted nincs miért. Mégis, ők fognak élni akkor, amikor te már nem, és ha ebből nem vagy képes megnyugvást nyerni, akkor ez kifejezetten bosszantó, és nehéz szépet látni bármiben körülötted. Elnézést a személyeskedésért, de láthatóan ez a legfontosabb célod: “elfelejteni”, hogy senki, még te sem lehetsz objektív, valójában azért gondolkodunk, hogy emlékekkel és mintákkal ELŐKÉSZÍTSÜK, aztán pedig IGAZOLJUK a döntéseinket, amelyek valójában a tudat alatti szinten keletkeznek (lásd a valamivel korábban belinkelt MRI vizsgálatot).

Ez vezet a másik bibihez: a színjáték nem csak a színházban játszódik, valójában csupán belefolyik a te saját életedbe, amelyben az “objektív kritikust” játszod önmagad, és az erre fogékony közönség számára. Ez a fásult kritikus SOHA nem fog emberi definíciót találni a szeretetre, amely (hadd ne idézzek az Újszövetségből, pont neked ) a viszonzás elvárásától való megszabadulással KEZDŐDIK! Azért szeretek, mert a szeretetem ENGEM tesz jobbá, ez az EMBER szeretete a biológia, etológia szabályain túl (bár azokkal természetesen harmóniában van). Ez a szeretet tart engem a blogod előtt, de nem adok kötözködési lehetőséget a “kritikusnak” azzal, hogy elmagyarázom. Kiröhögnél, és megint okod lenne engem idiótának nevezni, az meg már megvolt, minek ismételnéd.

---

2012.július.8th. at 09:13 (Tibor bá)

Érdekes jelenség, hogy újra és újra én leszek a topik. Akkora falat lennék, hogy nem lehet lenyelni? Persze kénytelen vagyok reáreagálni, mert többnyire mellé lőtök. Befolyásol benneteket az, hogy alaposan ismeritek a „családi körülményeimet”. Ezt átvetítitek magatokra, és megszületik a vélemény, ami azért hibás, mert eleve egészen más fából vagyok faragva, mint ti. 15 éves koromban az egyik osztálytársnőmet nagyon ette a fene utánam, ami számomra közömbös volt. Ezzel kapcsolatban két (számomra meghatározó) közmondást tanultam meg: 1) Nem kötelező a disznótor (mondta a csaj). 2) ne fuss olyan szekér után, amelyik nem vesz fel (mondta neki a barátnője). Gyermekeimmel kapcsolatban én ezt a két, kamaszkorban tanult közmondást alkalmazom, mert nagyon bölcsnek találtam őket. Ha ezt megérted, akkor rádöbbenhetsz, hogy rossz irányba haladtál. És képzeld el, ez nem „savanyú a szőlő”, az őszinte valóság.
A színházi hasonlatod jó és esetemben ül, de ne hidd, hogy kényszerpálya. Ha nekem nem felelne meg, akkor változtatnék rajta. De miért felel meg? Azért mert alapvetően vezetőnek születtem (csak volt annyi eszem, hogy ne törekedjek rá). Egy vezetőnek pedig felelősségteljes döntéseket kell hozni, ami rajta kívül sok más emberre is kihat. Jó döntést pedig csak úgy lehet hozni, ha mindent a maga realitásában látsz. Ha elvakít a látszat, akkor rossz döntés fog születni. Igaz, elveszítem az átélés kellemes élményét, de kárpótol érte a tudat, hogy teljes valóságában ismerem a lényeget. Amit te bibinek nevezel, a rám gyakorolt hatás. Te jó ég, ez nem bibi, ez hasznos hozadék. Éppen, hogy a hatásokat akarom elkerülni, mert tiszta fejjel akarok döntést hozni.
Valóban, legfőbb célom az objektivitás, és készségesen beismerem, hogy az elérése lehetetlen, de a lehető legjobb megközelítése nem. Nem vagyok maximalista nekem megfelel a lehető legjobb megközelítés is.
Itt van egy tárgyszerű hibád. A döntések nem tudat alatt keletkeznek, hanem előbb hozod meg, mint az manifesztálódik, mert a tudathoz kell a nyelv. A döntéshez nem.
Miért nevezel fásult kritikusnak? Frissebb vagyok, mint gondolnád! Kreáltam egy definíciót. Nem tetszik, írj egy másikat és ne a bibliát idézd! A viszonzás elvárása nagyon is valós, és mindenki találkozik vele nap, mint nap.
Végül, miért zavar az téged, ha kiröhöglek. Engem ez egyáltalán nem zavar. Tudod! A disznótor.

---

2012.július.8th. at 11:12 (KL)

Tudom, saját objektivitásod szerepe annyira fontos a számodra, hogy bármit írok is neked, megfordul az olvasó szűrődön. Ezért nem megy át például, hogy emberként nem láthatunk SEMMIT a “maga realitásában”, erre meg az “őszinte valóságra”, “tiszta fejre” való hivatkozás egyszerű önbecsapás. Talán én is tudok valamit a racionalitásról: az egész életemet számítógépek programozásával töltöm. És tudom, hogy embernek ahhoz, amiről beszélsz, SEMMI köze. Még neked sem. Ahogy nekem sem.

Pár mondattal később már ugyanezt deklarálod lehetetlennek, és előrántod a “legjobb megközelítést”, ami ugyanakkora ostobaság (csak kis önkritikus csokoládéöntettel, de így sem finom): ha nem tudod az objektív választ, honnan tudnád, milyen messze vagy tőle? Szerintem ez nevetséges, de mivel komolyan mondod, inkább szánalmas.

Természetesen megvan a saját definícióm a szeretetre, amely azonban benne van az Újszövetségben, a Bhagavad Gítában, Lao-ce elmélkedéseiben. Az egészben (vagy pontosabban: az olvasóra gyakorolt hatásban) és nem egy-egy mondatban – vagyis ha néhány szóvá faragom, a lényegét veszítem el. Én is inkább megélni igyekszem, meg könyvet írtam arról, hogyan jelenik meg és hogyan lehet használni annak érdekében, hogy túléljük, mind, együtt ezt a mostani időszakot.

A villogó intelligencia mögött pedig bőven elfér egy kiábrándult, a saját életével csak az agyalás szűrőjén azonosulni képes ember, akit külső erő ebből a helyzetéből ki nem mozdíthat, hiszen minden alternatív megközelítést hadüzenetként értelmez. Csak példaként az indító bejegyzés: “Vigyázz, kész, rajt! Lehet támadni.” Pff… EZ nem kérdés és nem kíváncsiság – értelmetlen kukorékolás csupán, bár legalább őszinte.

Téged mindez nem érdekel, ami engem nem zavar, ahogy a rólam kialakított változatos véleményed sem, csak feleslegesnek tartom az időnket erre fecsérelni. Az első hozzászólásom is a téma választás miatt, a jegyzőkönyv kedvéért történt, és nem azért, hogy “megváltoztassalak” – ugyanis pontosan itt a magja annak ar orbitális gondolkodási hibának, amelynek általad elfogadott, általam pedig elfogadhatatlannak tartott egyenes következménye az emberi civilizáció összeomlása.

De nem folytatom, hiszen tudod: “a szekér…”

---

2012.július.8th. at 13:13 (Tibor bá)

Ha egyszerűbben és rövidebben fogalmaznál, akkor talán megértenélek. De őszintén, fogalmam sincs mit akarsz mondani. Aki ért téged, az – szerintem – azt érti, amit érteni akar. Olyan vagy, mint egy Jancsó film. Értelmesnek tűnő mondatok össze vannak ragasztva, és mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Ezt persze nem érted, akkor néhány példa:
1) “Saját objektívitásod” = Ilyen nincs. Van objektívitás, és lehet valaki objektív. De “saját”?
2) “emberként nem láthatunk SEMMIT” = Miért, megvakultunk? Mivel emberek vagyunk, mindent emberként teszünk. Mi baj van a látásunkkal, és főleg, mi lenne rá a bizonyítékod? csak úgy kijelented, és nekem seggre kell tőle esnem, mert milyen mély meglátás?
3) “A villogó intelligencia mögött pedig bőven elfér egy kiábrándult, a saját életével csak az agyalás szűrőjén azonosulni képes ember,” = Ez azt jelentené, hogy kiábrándult lennék? Miből ábrándultam ki? Ugyan! csak az ábrándulhat ki, akinek voltak elvárásai. Nekem nem voltak. Az éldetet mindig is elfogadtam úgy, ahogy van, mert ennél okosabbat nem lehet tenni. Ugyanis az életet nem lehet megváltoztatni. Nem tudok azonosulni a saját életemmel? Azt se tudom, hogyan kell azonosulni az életemmel. Mi a fenét jelent? Nem vagyok megelégedve vele? Már hogyne lennék. Az én évfolyamom 70 százaláka már a sírban van. A maradék bambán bámul magaelé, és beapritja a zsemlét a tejeskávéba, aztán fél napon át örül, hogy már meg volt a mindennapi szarás. Én meg büszkén hirdetem, hogy az ország legidősebb bloggere vagyok. Loránd! Nézz körül, mielőtt írsz.

---

2012.július.8th. at 15:34 (KL)

A számomra lehetséges mértékig egyetértek veled. Ha egyszer külső szemlélőként képes leszel olvasni a saját mondataidat, biztosan fel fog tűnni a korábban említett “beviteli szűrő” működése. Például úgy idézed a mondataimat, hogy ezáltal(!) értelmüket veszítsék… vagyis: te nem érted meg azt, amit nem akarsz megérteni

Mutatom, oké?

1: “saját objektivitásod” – nem érted. Mit írtam én? “Saját objektivitásod szerepe”: vagyis úgy igyekszel feltüntetni magad a tükör és mások számára, mint aki objektív szemlélő (aminek azonnal ellent is mondasz, hiszen sejted, hogy ez magas labda, le is csapom rögtön).

2: “emberként nem láthatunk SEMMIT” – nem érted, vaknak nézem talán az embereket? Khmm, mit is írok? “Emberként nem láthatunk SEMMIT a “maga realitásában”…”. Tényleg nem érthető, hogy nem a látással van baj, hanem annak eleve korlátozott voltával?

3: PONTOSAN! Ez a mondat: “az életet nem lehet megváltoztatni” a szótáramban a kiábrándultság, megtörtség definíciója. Mit mondok helyette? Nem fogod szeretni, így hangzik:

“Uram, adj békét annak elfogadására, amin nem változtathatok,
bátorságot, hogy megváltoztassam amit megváltoztathatok,
és bölcsességet, hogy megkülönböztessem a kettőt egymástól!”

Íme, pontosan ennyi a világaink közötti különbség. Ezért szól azonos kiinduló feltételek mellett (mert talán azt már hajlandó vagy elfogadni, hogy nem fogom be a saját szememet és tisztában vagyok a körülményekkel és esélyekkel) az enyém feladatokról, felelősségről, tervekről, reményről, hitről, szeretetről – a tiéd pedig beletörődésről, magyarázkodásról és egérutakról. Bocs, de az “úgyis odalesz az emberiség 90%-a”, “mentsük a menthetőt”, “olyan szar lesz nektek, hogy el sem tudjátok képzelni” témákat csak így tudom összefoglalni, ha nem is hangzik túl szépen.

—

Teljesen tisztában vagyok szellemi fittségeddel, elismerésre méltóan vívsz még egy olyan megszállott szemében is, mint én. Remélem egyszer leszek olyan idős, mint te, és akkor is úgy fog majd az agyam (bár remélem, nem leszek büszke, erre sem).

Ez viszont nem jelenti azt, hogy kiemelkedő képességeiddel automatikusan jó ügyet védenél.

Hiszem, hogy sokkal több van benned, és ha egyszer nem velem szembe, hanem saját kliséid felé fordítanád (mondjuk a kérdéseim mentén) ezt a frissességet, érdekes dolgok történhetnének. Ez részemről nem “elvárás”, mert egyrészt tiszteletben tartom a szabadságodat amellyel saját világképedet megválasztod, másrészt nyilván lehet, hogy igazad van és valóban csak egy holdvilágfaló álmodozó vagyok. Ettől még néha kedvem támad futni egy edzőkört veled. Szórakoztatóbb, mint amit csinálnom kell ebben a pillanatban.

---

Erre a bejegyzésre már nem született válasz, mintha nem is írtam volna (egy lépésre vagyok a halhatatlanságtól: hallhatatlan vagyok :-) ) - nyilván kötözködésként értelmezhető mindenki számára, aki "nem érti". A legszebb mégis a befejezés:


Pákozdi Csaba Says:
2012.július.9th. at 09:01

Elég nyamvadt, vérszegény hozzászóláscsokor gyűlt össze, nem hiszem hogy ezektől bárki okosabb lenne.
Negyvenvalahány semmitmondás.

Jani Says:
2012.július.9th. at 09:26

Örülök, hogy neked is (és most nekem is) sikerült egy szép semmit hozzáadnod.

Dorka Says:
2012.július.9th. at 09:44

És már 48! Tibor bá’ pedig a tavalyi türelmetlenséghez képest a mediterrán melegben megpróbálhatja bosszankodás nélkül élvezni egy magát értelmesnek mondó közösség üres locsifecsijét élvezni:)
Ősszel okosabbak leszünk,ígérem.

---

Számomra kapcsolódónak tűnik egy ma hajnali, igen erős álmom. 
Egy barlangban voltunk sokan felfedezőként, amikor feltűnt, hogy a lefelé vezető lépcsőn folyik be a víz. Igen rossz érzésem támadt, kiabáltam, hogy menjünk ki, de mindenki nagyon elfoglalt volt... Én másztam kifelé, a bejárat már nagyon szűk, agyagos lyuk volt, ástam magam keresztül és kiabáltam, meg nyújtottam a kezem lefelé. Aztán kijöttem, és az alagút beszakadt mögöttem. 
Semmi rossz érzés nem maradt bennem. Mert van a Darwin díj, amit annak bizonyításáért adnak, hogy az ostobaság ma is lehet szelekciós tényező - de van a Darwin Extra, ami azért nyerhető, ha valaki együtt pusztul olyanokkal, akik túl ostobák ahhoz, hogy felfogják a helyzetüket és megmentsék magukat. Csak például a srác, aki nem képes értelmezni az aktivitás mértékegységét, de véleménye, az van...

Hitvallás következik...

184, jancsika: Akkor elárulok egy "titkot" a hittel kapcsolatban.

A hit az én definícióm szerint a "nem tudott" tényezők gyűjteménye, vagyis azon dolgok, amelyekről nem szerezhetek megbízható bizonyítékot, vagy levezetése során nem támaszkodhatok teljes mértékben ellenőrizhető logikai következtetésekre. Ez az a területe a gondolkodásomnak, ahol a megállapításokért: azok tartalmáért, kapcsolataiért, tudatos és tudat alatti gondolkodásomra, ezen keresztül döntéseimre, életemre és mások életére gyakorolt hatásáért ÉN vagyok a felelős.

A "hívő ember" definíciója számomra nem más, minthogy ezt FELISMERI, és felelősséggel kezeli.

A "nem hívő" csak annyiban más, hogy nem látja be: igen szűk az a tartomány, ahol valóban megbízható adataink és következtető képességünk van - a babonás pedig egy valamilyen könyvben rögzített tudás-illúzióval pótolja ezt a hiányt. Mindkettő egyaránt illúzióval fedi el azt a tényt, hogy ember számára nincs abszolút ismeret és objektív gondolkodás - van viszont korlátos és bizonytalan lét-idő.

Szó nincs arról, hogy én "még mindig hinnék a kiútban", dehogy!

Racionális elemzés szerint az esélye gyakorlatilag nulla - ahogy egyébként a nem irányított összeomlásé is, és ebben igazat adok Armának: ehhez az kellene, hogy a valódi irányítók hülyék legyenek. Szerintem nem azok, így a legnagyobb esélyt egy tömegpánik után bevezetett isten-királyságnak adom. Na és?

A kétségbeesésen határán ki-be járok mostanában is, de a "még mindig hitem" nem csodavárás, hanem tudatos döntés, amely így hangzik (elnézést a stílusért, de ide ez passzol)

EBBŐL AMÍG BÍROM, NEM ENGEDEK, MERT SZERINTEM EMBERKÉNT ÉLNI CSAK ÍGY ÉRDEMES!

---

183, Arma: "Sose dicsekedtem a spanyolviasz feltalálásával, de pár dolgot mégis sikerült hozzátennem. Először is te mit tettél hozzá mihez?
Én kimutattam pl., hogy a Velszi bárdok valójában Kont új ruhában. Kimutattam pár Petőfi vers eredeti, nyugati sátánista, kabbalista forrását, amit tudtommal előttem más nem. És pár dolgot még tervezek hozzátenni saját kútfőből..."

Ugyan minek hivatkozzam NEKED bármire, amikor arra nem vagy képes rájönni, hogy a nevem egy link?

Rákattintasz, találsz két könyvet, baromi hosszú saját blogot, film fordításokat, és egy olyan informatikai rendszer tervét és forráskódjait, amiben jó eséllyel a kérdő mondatokat sem fogod megérteni... de persze nem is kell, ha nem vagy profi rendszertervező. Mindez nem arról szól, hogy ötszáz évvel ezelőtt ki volt SZERINTED zsidó meg szabadkőműves, hanem hogy valójában miért ilyen a világ és mit tehetünk érte.

Továbbá... KÖPÖK RÁ, hogy mit látsz TE bele a Velszi bárdokba! Ez volt az EGYETLEN vers, amit középiskolában azért tanultam meg, mert a gyomromban éreztem minden egyes szavát, és ma is képtelen vagyok akár megnézni Sinkovits Imrétől úgy, hogy ne lábadjon könnybe a szemem.







Ez az én GERINCEM, ezek azok a sémák, amikkel való azonosulás a lényem része, és ha az ezzel való pöcsölésre vagy büszke, akkor egyél békát!

Talán álságosnak tűnik ez itt, de nem személyedben bántani vagy sértegetni akarlak, nyilván jó okod van arra, ahogyan gondolkodsz - viszont ez (szerintem) egy kezelésre szoruló fertőző betegség, amelytől szeretném távol tartani magam.
Még egyszer: NEM az a baj, "amit" mondasz, hanem az alapvető következtetési, strukturális, fogalmi hibák és összemosások, amikkel SEGÍTSÉGÉRE vagy azoknak, akik ellen ágálsz - és akik ellenében az én esélyeimet is nullázza az általad keltett ricsaj: a hallgató emberekben növelt feszültség, felületesség, értetlenkedés.

Ugye megértetted?
Mert ehhez a szöveghez is elég sokat kellett törölnöm, hogy a fiaim előtt is vállalható legyen, ha ismételnem kéne, az már durva lenne.

[Beszúrás: a válasz így hangzott:

2012.július.3rd. at 08:51
Loránd, én nem kattintok a linkedre, mert még a hozzászólásaidat is büntetés lenne végigolvasni, nem is teszem…  Legyél boldog a Sinkovitsoddal, aki 56-os versmonólánykodását igyekezett azonnal jóvátenni, már 57-ben készült filmben pufajkást játszott, visszanyalta magát. A tudás nem mindenkinek való, neked jobban passzol a vakhit.]

---

2012.július.2nd. at 05:39

190, Attila: "... A “rend” teremtése a politkusok, közgazdászok, pénzügyesek, mésiamogulok dolga. A tömeg az ő által felállított paraméterek és korlátok szerint reagál.
Nem az a baj, hogy a zsidók vezetik a világot, hanem az hogy rosszul..."

Nem!

Ez a személyes felelősséget másokra kenő, aztán rájuk panaszkodó, mögéjük bújó hozzáállás, amelynek “éle” és természetszerű következménye az Arma-féle (vagy az általad most leírt) meddő bűnbak-keresés.

Az én kérdésem az ÉN rendem, amelyért ÉN vagyok egy személyben felelős és amely RÁM vonatkozik – és amelyet megváltoztatni képes vagyok (bár nem könnyű).
Képes vagyok-e megtalálni a saját motivációimat, a saját rendemet, SZERemet, amely engem (és nem egy önmagam számára kitalált mesefigurát!) a körülöttem élő (valódi) emberek, a körülöttem létező (és nem az elképzeléseim szerint forgó, általam teljességében SOHA meg nem ismerhető) világ rendjébe pozitív, alkotó elemként beköt? Lásd például itt!

Sokáig tartott, amíg az én durván “szőröző” gondolkodásom számára elfogadható módon levezettem, MIÉRT dobjuk el magunktól ezt a felelősséget, és miért nyerte meg a motivációs rendszerek evolúciós harcát pont a monetáris irányító rendszer, amely LEHETETLENNÉ teszi a “jó vezetés” kialakítását. Következésképpen ÉRTELMETLEN a vezetőket hibáztatni! Természetesen van személyes felelősségük, de kirúgásuk után törvényszerűen következik ugyanolyan vagy még rosszabb balfék. Mindebben nincs semmi varázslat, gonosz szándék, stb. – egyszerű, és szerintem zárt logikai sorokról beszélek, amiket viszont szinte lehetetlen elfogadni, mert a személyiség önvédelmi reflexeit támadják.

Elfogadom, hogy nincs türelmed ennek leírását elolvasni – de nézd el nekem, hogy nincs türelmem (egyébként sokadszor, és mindeddig minden egyes esetben eredménytelenül) elismételni. A kulcspontokat itt is felsoroltam, a többi sincs messzebb három kattintásnál.

Zsidóztam!

Mert ugyanakkor vannak szavak és gondolatok, amelyeket hallgatóságtól és hangulattól függetlenül, bárhol és bármikor ki kell mondani.

---

2012.június.29th. at 12:16

134 Hochstein, 141 Dorka:
Csak nem tudom magamban tartani, annyira stimmel a történetetek arra, amit anno a Hajnalvilág 79-81 oldalán leírtam.
Arma, menj el egy neked tetsző templomba vagy szertartásra, és éld át a saját gondolatvilágodnak megfelelően, de ugyanezt az élményt – mert az a lényeg, nem a zászlók, gondolkodási sablonok, nevek, dallamok és főzési praktikák.

---

2012.június.29th. at 13:26

162-163 Arma:
Nekem úgy tűnik, te valamilyen lánglelkű igazsághirdetőnek és feltárónak éled meg önmagad. Kívülről nézve viszont csak egy elcsépelt frázisokkal szaladgáló gyújtogatónak tűnsz, akinek halvány fogalma sincs arról, milyen hatást vált ki valódi élő emberekben a meglehetősen szelektíven előbányászott és abszolút egyoldalúan értelmezett adathalmaz. Meglátásom szerint EZ az, ami “öl, butít és nyomorba dönt”, nem a definiálatlan és légből előrángatott “zsidó identitás” – továbbá a legjobb eszköz azok kezében, akik ellen kikelsz.
Erről nyilván nem tudlak, nem is akarlak meggyőzni, csak a jegyzőkönyv kedvéért leírtam. Már itt se vagyok…
Shalom!

---

2012.június.29th. at 13:58

164 Dorka: Számomra ez a két történet is több “szép gondolatnál”.

Én programozó vagyok, számomra a világ erőforrások, motivációs struktúrák, és az általuk mozgatott szereplők hálózata – ezek pedig az én szememben működési folyamatok, okok és következmények matematikai pontosságú leírásai. Ahogy belemegyek a részletekbe, nem a mese és a valóság közötti határvonal élesedik – éppen ellenkezőleg, a kép finomságai csak még pontosabban világítanak rá a külvilág folyamataira.

Ezek itt halálpontos figyelmeztető táblák, csak mi tekintjük őket díszítésnek – mert nincs türelmünk elolvasni és komolyan venni őket. HA nem töröljük le, AKKOR elpusztulunk, ennyire egyszerű. Azt kapjuk, amit érdemlünk. “Materialista nyelven”: ha nem olvasod el a használati utasítást, vagy úgy használsz egy eszközt, hogy nem értetted meg, akkor ne reklamálj…

---

2012.június.29th. at 14:24

168, Attila
Akkor miért van az, hogy minden szövegétől az alábbi reakcióim vannak:
– ásítozás: triviális dolgokat feszeget
– ásítozás: ÉRDEKTELEN számomra, a jelen pillanatban, a mai nap meghozandó döntések során
– vérnyomás emelkedés: egyoldalú, undorító propaganda, semmivel nem jobb, mint ugyanennek az ellentéte vagy az egésznek az elhallgatása.

Na jó, inkább egyenesben. Arma Uram!

Te minden idődet azzal töltöd, hogy a fekete pöttyöket keresed, és diadalmasan kiabálsz: itt is fekete, ott is fekete, mindenütt fekete! NA ÉS???

Aki a sárgát utálja, azt találja meg mindenhol, aki a zöldet, az meg azt. Pont olyan vagy, mint mondjuk egy magyar-gyűlölő román – csak SZERINTED neked van igazad. Amiben ő is pontosan ugyanígy gondolkodik: SZERINTE neki van igaza, és a román/szlovák/… történelmet a magyarok áskálódása tette rosszá. Ő ugyanolyan listát vagdalhat a fejedhez, mint te az övéhez, és semmire nem mentek azzal, hogy egymás forrásait hiteltelennek, feltételezéseit alaptalannak deklaráljátok. Érted?

NEM ez a kérdés, hanem az, hogy a jelen eszközökkel, a jelen társadalommal, a jelen pillanatban hogyan tudunk kimászni abból a trutymóból, amiben vagyunk. Nem érdekel, hogy Rócsild SZERINTED mit csinál és mit akar. Nem érdekel, hogy az itt SZERINTEM összehasonlíthatatlanul magasabb erkölcsi színvonalon nyilatkozó (a trágárság pedig ennyi egysíkú darálással szemben belőlem hamarabb jönne ki, mint belőlük) zsidó vallású/identitású/… beszélgetőtársaid SZERINTED látens vadállatok. Amit csinálsz, az téged tesz kétoldalú kommunikációra képtelenül ordibáló, nyílt rombolóvá! Már csak praktikus okokból, prioritási alapon először téged kéne lehiggasztani valahogy, aztán UTÁNA kihámozni azt a részt a mondanivalódból, ami használható konstruktív gondolkodásra.

Attila, ajánlott témák? Például tessék:
– a pénzrendszer MINDEN feltételezett rossz szándéktól függetlenül önjáró és önpusztító egy zárt rendszerben, amilyen mára az emberi társadalom lett;
– az életminőségünk FÜGGETLEN a mára agyunkba taposott igényhalmaz túlnyomó részétől, amelynek nevében viszont kinyírjuk a velünk egy időben de “rosszabb helyen” – illetve az egy generációval utánunk jövő teljes emberiség nagy részét;
…

Szerintem túlélhetnénk ezt a katyvaszt – csak sajnos, az Arma-féle (mindenféle színű és elfogultságú) kiabálás közepette el sem tudjuk képzelni, hogy a “dobozon kívüli gondolkodás” nem csak “gonosz háttérmunkások leleplezését és memetikus bűnbakkeresést” jelenthet, hanem értelmes és megoldás-orientált tervezést is.

Uff. Mára elég belőlem.

---

2012.június.29th. at 17:19

172, Attila
… és nem tűnik fel, hogy elég folyékonyan beszélem a kabbala / tibeti / keresztény / Zen-buddhista / … “lingót” is, mert elég ideje foglalkozom velük ahhoz hogy tapasztalatból tudjam: passzolnak?

Továbbá IGEN, neurológiai, pszichológiai szempontból bizony meglehetősen meghatározott és megismerhető szabályokat követünk – kérdés, hogy van-e merszünk ezt tényleg végiggondolni. Mondjuk nem tudom, tudod-e, hogy MRI vizsgálatok szerint az agyunk a döntéseket AZELŐTT hozza meg, hogy tudatosulnának A képernyőn már régen látszik az aktivitás változása – aztán kitaláljuk, hogy miért döntöttünk úgy…

Arról meg nem tehetek, hogy nálam az agyműködést helyettesítő zsidó (cigány, balos, jobbos, libsi, kazár, piréz, gonoszbankos, …) mantrázás még a “máz vakarászás” szintjét sem éri el. Arma sem tesz hozzá SEMMIT saját kútfőből, mindent olvasott valahol – ergo, korábban is ugyanezt nyomták a hozzá(tok) hasonlók ezerrel, és pontosan ott tartunk, ahol vagyunk!
Most mi újat is kellene elérni azáltal, hogy berreg tovább az imamalom?

Amit viszont én kérdeztem, no arról keveset beszélünk, mert az tényleg nem divat. Mondok még kettőt. A halál tudatának feldolgozatlansága miatt tesszük tönkre ezt a világot, és amíg ezt a problémát egyénileg, ki-ki magában fel nem tudja dolgozni, addig nincs semmi esélyünk a társadalmi szintű túlélésre. A másik: emiatt a tisztán intellektuális gondolkodás reménytelen zsákutca, a tudatos gondolkodás önvédelmi reflexei egy ponton túl nem engedik helyesen, a logika törvényei szerint működni. Számtalan párbeszédben tapasztaltam meg ennek a szűrőnek a tényleg gépies, automatikus bekapcsolódását (egyebek mellett itt is). Következésképpen a hit és a tudás NEM ellentétesek, éppen ellenkezőleg: egy bizonyos szint felett elengedhetetlen kiegészítői egymásnak. Kár hogy folyamatosan “versenynek” próbálják ezt beállítani mindazok, akik előbbin babonát, utóbbin pedig tudálékosságot értenek.

Nem várom el, hogy most ez le is essen, de addig szeretnék eljutni, hogy a totálisan légből kapott zsigeri hárításod számodra is egy kicsit nevetséges legyen. Te még ráérsz. Én már nem.

173, Arma
Ha én olyan gonosz zsidó lennék, amilyennek te az összeset képzeled, pont arról gondoskodnék, hogy elég érzelemtől fűtött “örök igazmondó felvilágosító hős” (remélem így elfogadod, hogy rólad beszélek) MOSSON ÖSSZE engem (faji vagy “identitás”-alapon) százezernyi békés, egyszerűen csak elfogadható emberi életre, gondolkodási és vallási szabadságra, biztonságra vágyó emberrel.

KÖSZÖNNÉM neked, Arma, hogy lehetővé teszed számomra mindazon szörnyűségek végrehajtását az ÁLTALAD keltett zavarosban, amit egyébként nem tudnék megtenni. És BOSSZANTANÁLAK ezerrel gumicsontokkal, rávennélek, hogy egy egészséges nemzeti öntudatot telepakolj kukacokkal, hogy azt érezzék sokan: MINDENHOL, ÖRÖKKÉ az én kezem munkál, és TEHETETLENEK ellenem.

Ez az, Arma! Még szidj, Arma! Találj meg engem itt is, ott is, Arma, gyerünk, gyerünk! Még mindig van valakiben gerinc, amit el akarok töretni VELED, még mindig vannak, akik EMBERNEK látják és különböző véleményük, vallásuk, gondolkodásuk dacára TISZTELIK egymást! Nehogy már!

No, én ezt nevezem kontraproduktívnak. Így már érted?

---

2012.június.29th. at 17:42

171, Attila
Höhö, ezt most vettem észre. Hát igen.

Én nem mondtam egyetlen felhasználónak sem, hogy RTFM, mert az az interfész ROSSZ, ami nem intuitív – ha nem érti, jó eséllyel ÉN hibáztam! Jobsék ezzel az egyetlen felfedezéssel keresik gennyesre magukat, mert az a csóka kivágta akármilyen emberét, ha ilyen minőségű megoldást adott.

Én pedig dupla szolga voltam az idő nagy részében, mert a többiek alá toltam keretet. Képes vagyok ötször újraírni a saját kódomat csak azért, mert nem értem, amikor pár hónap múltán újraolvasom. És képes voltam leugatni a kollégáimat, amikor “ötletekkel” jöttek – ugyanis a felhasználót NEM a kedves programozó kreativitása érdekli, hanem az, hogy ha egy rendszerre ránéz, akkor a tizedik felületet már gondolkodás nélkül tudja használni, mert minden ugyanott van és ugyanúgy működik, csak akkor figyelmeztet, ha tényleg figyelni kell, stb.

Így is lehet, bár tényleg nem divat. Biztos nem sikerült tökéletesen. De biztos, hogy sokkal jobb lett, mintha az RTFM-et mantráztam volna. A kézikönyv ugyanis NEKEM, a PROGRAMOZÓNAK szól, és tervezés közben kell megírnom, mert így magyarázom el magamnak, hogy mit akar tőlem a felhasználó…

Amit ma magam körül látok, én is informatikai kőkorszaknak nevezem, és pontosan tudom, hogy miért ilyen. Kicsi vagyok, székre állok, és amit tudok, megteszek ellene.

---

2012.június.30th. at 07:07

179, melike00: Hát, ha az a stílus, empátia és megértő képesség “fent” van, amit Arma sugároz, akkor köszönöm, nem kérek belőle. 

Összefoglalom a problémámat.

Az Arma által közreadott információkkal NEM vitatkozom. Hozzáteszem: elfogultnak és szelektívnek tartom amit továbbít, ettől függetlenül mondjuk 80%-ban helyes, ami igen jó arány. Viszont őrületesen szelektív és a kontextusból kiragadó módon keres, ezért egy adott területről elérhető információnak mondjuk 5%-át dolgozza fel egyáltalán, mert számára nem érdekes, amiben nincs zsidó összeesküvés, vagy urambocsá kiderül, hogy zsidók hasznára IS vannak annak a közegnek, amiben élnek. (Ez tipikus emberi gondolkodási hiba egyébként, például ugyanígy avatkozunk be ökológiai rendszerekbe egy konkrét igény mentén, aztán csak bámulunk a “mellékhatásokon”.) Ettől lesz végletesen egyoldalú az egész kárálás, és ezért szimpatikusabb számomra az itt ennek dacára türelemmel, értékes emberként nyilatkozó zsidók szövege, mint az övé.

Megértem, hogy levegőnek néz, mert nem tud velem mit kezdeni: NEM vagyok zsidó, a körei által róluk feltételezett “identitáshoz” semmi közöm (minden időmet annak ellenében használom, lehet ellenőrizni) – ahogy meggyőződésem szerint a zsidók TÚLNYOMÓ többségének SEM! Mégis elhatárolódom a tevékenységétől. És ez rendben is van, ugyanis én most szokásomtól teljesen idegen módon nem vele vitatkozom (értelmetlennek tartom), hanem ELLENE kampányolok, a “többieknek” beszélek.

Csak öt perc valódi figyelmet kérek!

Az, hogy ma ilyen politikai vezetésünk van, NEM az “elit” kizárólagos felelőssége, hanem MINDANNYIUNK SZÉGYENE: hogy ez az ordenáré banda volt képes kiemelkedni közülünk és évtizedeken át minket egymás ellen uszítva fennmaradni a nyakunkon (színektől, logóktól és marketing rizsától függetlenül).

Ugyanilyen szégyen számomra, hogy Arma uszító szövege magukat intelligensnek deklaráló emberek között egyáltalán témává emelkedhet, és egyetértő hümmögés kísérheti.

Még egyszer: NEM elhallgatni vagy elhallgattatni akarom azt, amit darál – de jó lenne, ha éber tudattal sikerülne felfogni a következőket:

Az a baj, hogy Arma gondolkodása logikai téren az óvodás szintet sem üti meg. Emlékeztek ti is a színes, lyukas/teli, kicsi/nagy síkidomokra, ugye? Arma a kicsi lyukas piros háromszög tulajdonságait vetíti ki MINDEN piros síkidomra, figyelmen kívül hagyva két “apróságot”: számtalan “piros” síkidom láthatóan és bizonyítottan NEM kicsi lyukas háromszög, illetve bosszantóan sok NEM piros, ám kicsi lyukas háromszög van.

A biztonság kedvéért lefordítom: az én ismereteim szerint elit szintű hatalommal párosult közösségromboló tevékenység NEM zsidó privilégium. Igen, mindenütt meg lehet találni, HA csak erre vagyunk kíváncsiak. Viszont a problémák oka – és így megoldásaik sem ebben az irányban vannak.

—

Az emberi civilizáció és gondolkodás lemoshatatlan szégyene (bár a fejlődés adott szintjének része), hogy faji, világnézeti alapon egymást megbélyegezzük, táborokba zárjuk, megkínozzuk, megöljük. Akár keresztes háborúként, reformációként, hutu-tuszi, hindu-keresztény-muzulmán, … címkék alatt követjük el. Így nem fogok vitázni arról, hogy a holokauszt volt-e, milyen volt, mennyi volt, stb.

Azt állítom: ha Arma szövegét ugyanez a hümmögés, bólogatás sokáig kíséri, LESZ következő!

És ezért nem ő a hibás, mert az ő “kérlelhetetlen, feltáró, igaz térítő” tevékenysége és hozzáállása szükségszerű része MINDEN társadalomnak, MINDEN ideológia mentén (pánszláv, óromán, ősi szlovák föld, … hogy csak a helyi folklórt emlegessem), így ha úgy tetszik, megtartásra érdemes néphagyomány.

A tűzvészt nem az eldobott gyufa okozza, hanem a rendetlenség, szerte hagyott szemét és az oltási szabályok, eszközök, rutin hiánya. Társadalmi tragédiák, válságok oka pedig a “tömeg”, a TI gondolkodásotok felületessége, rendetlensége, következetlensége – SZERtelensége és szeretetlensége. Enélkül az eldobott gyufa csupán felszedendő szemét, a harcos zsidóellenesség érdekes kultúrtörténeti jelenség és egy konkrét terület valóban részletes, megbecsülésre és elemzésre érdemes adatforrása.

RAJTUNK MÚLIK, mindannyiunk egyéni, személyes felelőssége, hogy mi lesz holnap, és ez nem játék.

Ennyit szerettem volna még hozzátenni.

Mert ha nem...

fogadom meg a saját tanácsomat, akkor ilyen hülyeségeket irkálok - ahol megint nem a tartalommal van a gond, hanem a stílussal (személyes feszültséget adok át) és a közönséggel.

"Az esztelen lázadó törvényszerűen válik azok eszközévé, akik ellen lázad."

Jó, én írtam, de mikor tanulom már meg, hogy rám is igaz?

---

Tisztelt Hetesi Úr!

Munkája túl nagy ívű ahhoz, hogy megítéljem. Látom, hogy sok fontos szempontot elemzett, első átnézésre nem egészen értem a rendszert, amit helyettesítőnek szánt.

Őszintén szólva meg is lepődnék, ha így lenne, elvégre inkább húsz mit tíz év munka van benne, én pedig profi rendszertervező vagyok, amit nem várhatok el az olvasótól. Ugyanígy jártam Gyulai Ivánnal, Bogár Lászlóval, Molnár Gézával, környezetvédőkkel és különféle "kreatívokkal", fórumozókkal, ... ha egyáltalán válaszoltak.

Sajnos így sem vagyok képes megszabadulni attól a rögeszmémtől, hogy vészharangokat kongatni nem elég, sőt éppen hozzájárul a helyzet megoldhatatlanságához(!): növeli az elkeseredést és a fásultságot, a felelősségtől való szabadulás vágyát. Megoldásokhoz pedig csak az okok feltárása vezethet - ez pedig egy gyakorlatilag MINDEN területet érintő civilizációs válság esetén nyilván kicsit bonyolultabb, minthogy "első átnézésre" leessen.

Aztán meg az a baj vele, hogy bosszantóan egyszerű és végtelenül személyes problémává alakul.

Idő hiányában, sajnálattal: hzs

Sajnos, nekem sincs rá több időm.

Abban reménykedtem, hogy az Önhöz hasonló emberek, szervezetek figyelmét sikerül felkeltenem, és a hivatásos borongás helyett érdemi megoldáson lehet együtt dolgozni. Több mint egy év sikertelen próbálkozás után, amelyre minden időmet feltettem, és így minden anyagi tartalékunkat feléltük, azonnal állást és pénzt kell keresnem újra. Sajnos egy nemzetközi banknál nem jó ajánlólevél, amikor a sokadik interjú körben bemondom, hogy a pénzrendszert alapvetően hibásnak tartom... és attól sem leszek boldog, ha azért nem válaszolnak egy jelentkezésemre, mert "túl jó" az önéletrajzom.

Egyetemi emberként talán adja ki viccből valamilyen hallgatónak vagy szakdolgozónak - hátha jót tudnak derülni majd azon, hogyan szerette volna kétségbeesett erőfeszítéssel az önök deklarált feladatát önöknél jobban csinálni egy amatőr, egyedül... indulásnak mondjuk íme ez.

PS. Blogbejegyzését kérem módosítsa, válaszoltam

Megtörtént. Levelét köszönöm, a továbbiakban nem kívánok visszaélni a türelmével.

Sok sikert
Kedves Loránd

---

Az atomerőművek és a biztonság kérdésében úgy látszik feleslegesen futottunk köröket. Mivel nemrég mással is megtettem ugyanezt, ajánlom elolvasására ezt az összefoglalót...

Ami pedig a "tudományos előrejelzéseket" illeti, érdemes belekukkantani az alábbi videóba. Ha az angol nem megy, segítek: ha abiztonságosan leállított reaktort nem látják el külső áram betáplálással, vagy a másodlagos hűtőrendszert gázolajjal, akkor a mag leolvad. Ezt az első pár napban Fukushimának nevezik, ha később következik be, akkor talán nincs átolvadás - erre jelenleg nincs élő példa. És akkor még nem volt szó a "pihentető medencékről".

Az "előrejelzéseidet" szerintem az IAEA nevű marketing ügynökségen készítik... Idézet a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség küldetéséből, a honlapjukról: "The IAEA is the world's center of cooperation in the nuclear field. It was set up in 1957 as the world's "Atoms for Peace" organization within the United Nations family. The Agency works with its Member States and multiple partners worldwide to promote safe, secure and peaceful nuclear technologies."

...

A paksi bibi tanulságairól talán olvas és értelmez: KFKI jelentés (főleg a vége), az erőmű igazgatójának (gondolom utólagos) elemzése és következtetései. Nyilván szerinted ez nem mérvadó - de ki is vagy te?

Japán a baleset után az összes reaktorát leállította, most indul újra az első közülük - valahogy mégsem következett be a középkor, aminek vágyát egyébként csak te próbálod dühítő módon belemagyarázni a szavaimba.

Szerinted én rettegek - szerintem pedig te beszélsz befogott szemmel és fülekkel: "Nem süllyedünk, nem süllyedünk". Én hajót építe(né)k értelmes társakkal, de csak hozzád hasonló mindent túlkiabáló takarék-lángelméket találok, meg ordító lustaságot. Ehh...

A megértés és önálló gondolkodás szándékának hiányát nem tudom pótolni, eddig sem sikerült, nem is számítottam többre - csak a jegyzőkönyv kedvéért ugattam bele. Logoff.

...

Nem "várok", hanem üzemszerűen, napi szinten csinálok olyan dolgokat, amik hivatalosan "lehetetlenek".

Ha a személyes létfenntartási problémák miatt nem tehetem aközben, hogy (reményeim szerint) a többieknek is segítenék megúszni ezt a válságot (érdemes lenne megkérdezni a görögöket, mennyire érzik valóságosnak a "képzelt összeomlást" - és amikor a végül mégis bevállalt csődök mentén továbbterjed, a többiek), akkor azon feladatok megoldása közben, amikért pénzt adnak.

Hiszem, hogy ha így kell lennie, egyedül is képes leszek eljutni arra a pontra, ahol már nem lehet legyintéssel vagy el nem olvasással, meg nem értéssel lesöpörni az asztalról. Máshonnan nézve: azért vagyok még mindig egyedül, mert még nem oldottam meg a saját házi feladatomat - amiben persze nem segít az, hogy szerintem valós veszélyek miatt, szerintem értetlenkedő embereknek kiabálok.

Az bosszant, hogy nem tudom számodra érthetően elmondani: mindazon, amit itt leírsz, túl vagyok. Ezért leszek dühös, ami teljes mértékben kontraproduktív: éppen erősíti a falaidat, mert védekezned kell ellenem. Elnézést a személyeskedésért. Nem szokom meg és nem szököm sehová. Változtatok, amit tudok: mivel szavakkal itt sem megyek semmire, ezért tervekkel, forráskódokkal. Üdv.