On LinkedIn
I am 41 now, and I was a serious seeker in my 20s. With time, experience comes, and though this is close to the list I read at that time, I'd recommend others.
First: the Hichhiker's Guide from Douglas Adams, because that IS the greatest book on philosophy, civilization, psychology, etc. - you only have to learn to translate the concepts.
Read Asimov Foundation stories, because that is about his very sophisticated view on long term, civilizational movements, and there are very bright conversations between wise people.
As a geek, watch the Last Lecture and Time Management from Randy Pausch.
To get a feeling about what you will face in the future, check Fairewinds.org ... (sorry for that)
I would also be interested in your opinion about my stuff, starting with this lecture: Taste of Luck.
Then, you might continue with DustShort about the role of IT in solving the current situation.
For hard code readers, the complete analysis of our problem is here: Mondo Aurora (sorry for the translation, my English is not that good).
The end of this list is definitely NOT for "every 20-something", as it gets harder and more personal as you go. Not on Coelho-level.
2014. március 24., hétfő
2014. március 23., vasárnap
Crazy enough (elég bolond) 2
Az LMP-t elég sokat ekéztem onnantól, hogy a “Lehet Más a Világ” mozgalomból párttá alakult, lásd pl ezt 2008-ból. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet fogok írni, ha úgy tetszik, ez életem első “reálpolitikai nyilatkozata”. Viszont nem kritizálhatok másokat folyamatosan az álmodozás miatt, ha magam is csak azt teszem.
Viszont valamiben alapvetően eltér a véleményünk, ez pedig a politika definíciója. A politika szerintem is a köz ügyeinek intézéséről szól. Ma viszont a politikai elit túlnyomó (általam leváltandónak ítélt, “sült hal/majonézes krumpli”) része a magánügyeit intézi és pártérdekeit követi – narancsos, szegfűs, turulos, stb. köntösben (ahogy ezt egyébként a “modern demokrácia” szabályai szükségszerűvé teszik, aki nem így gondolkodik, széllel szemben… halad)
A szerintem is politizálásnak nevezhető tevékenységhez rendszerszemléletű gondolkodásra, a saját (személyes és pártszintű) érdekek háttérbe szorítása alap – viszont ezzel a mai, szintén “sült hal” színvonalon álló magyar társadalomban, amely leszokott arról, hogy a politika színvonalának megkövetelése egyedül az ő (tehát a te vagy én) személyes feladata és felelőssége lenne. Az LMP/TESZ ennek a feltételnek felel meg szerintem: teljesen ellentétes “oldalon” (liberális/konzervatív), de minőségi munkát végez. Az ő összefogásuk és korrekt kiegyezésük a valódi (gazdasági) elittel, illetve az e lépés szükségszerűségét elfogadó, tehát a habzó szájú üvöltözést felfüggesztő, józan öntudatra ébredő magyar társadalom szerintem az egyetlen kiút.
Úgy vélem jogom és kötelességem ennek a véleményemnek hangot adni, ha már egyszer (érdemben soha nem cáfolt, viszont beteljesülő előrejelzéseimmel és szakmai pályafutásommal jócskán alátámasztott) állításom szerint sokakkal ellentétben képes vagyok hosszabb távon, objektív módon gondolkodni. Még akkor is, ha a hallgatóság az elmúlt évek alatt bizonyította, hogy nem képes a bábszínház mögé követni engem, így “pl. szavazókra” nyilván nem számíthatok.
Ez ám a 22-es csapdája… :-)
Én nagyon hosszú utat jártam be a szenvedélyes Fidesz-ellenességtől addig, hogy mára elhiszem a frontemberek, és a bennük hívők jó szándékát. Ez azonban kevés, és éppen a pokol útján haladunk általa, az erről való letérés receptje szerintem a fenti felsorolás – lehet konkrét javaslatokat kritizálni, jobbakat mondani. Viszont a végén lévő javaslatodat emiatt elutasítom.
Ez a “nyilatkozat” szerintem politikának nevezhető. Amire te hivatkozol, nem az. Elfogadom, hogy ma ez a “modern demokrácia” szabályrendszere, így nyilván te is jó szándékkal hívod rá fel a figyelmemet – ennek elismerése mellett jelzem, hogy ez az út a pokolba vezet. Szó szerint, és éveken belül.
Viszont valamiben alapvetően eltér a véleményünk, ez pedig a politika definíciója. A politika szerintem is a köz ügyeinek intézéséről szól. Ma viszont a politikai elit túlnyomó (általam leváltandónak ítélt, “sült hal/majonézes krumpli”) része a magánügyeit intézi és pártérdekeit követi – narancsos, szegfűs, turulos, stb. köntösben (ahogy ezt egyébként a “modern demokrácia” szabályai szükségszerűvé teszik, aki nem így gondolkodik, széllel szemben… halad)
A szerintem is politizálásnak nevezhető tevékenységhez rendszerszemléletű gondolkodásra, a saját (személyes és pártszintű) érdekek háttérbe szorítása alap – viszont ezzel a mai, szintén “sült hal” színvonalon álló magyar társadalomban, amely leszokott arról, hogy a politika színvonalának megkövetelése egyedül az ő (tehát a te vagy én) személyes feladata és felelőssége lenne. Az LMP/TESZ ennek a feltételnek felel meg szerintem: teljesen ellentétes “oldalon” (liberális/konzervatív), de minőségi munkát végez. Az ő összefogásuk és korrekt kiegyezésük a valódi (gazdasági) elittel, illetve az e lépés szükségszerűségét elfogadó, tehát a habzó szájú üvöltözést felfüggesztő, józan öntudatra ébredő magyar társadalom szerintem az egyetlen kiút.
Úgy vélem jogom és kötelességem ennek a véleményemnek hangot adni, ha már egyszer (érdemben soha nem cáfolt, viszont beteljesülő előrejelzéseimmel és szakmai pályafutásommal jócskán alátámasztott) állításom szerint sokakkal ellentétben képes vagyok hosszabb távon, objektív módon gondolkodni. Még akkor is, ha a hallgatóság az elmúlt évek alatt bizonyította, hogy nem képes a bábszínház mögé követni engem, így “pl. szavazókra” nyilván nem számíthatok.
Ez ám a 22-es csapdája… :-)
Én nagyon hosszú utat jártam be a szenvedélyes Fidesz-ellenességtől addig, hogy mára elhiszem a frontemberek, és a bennük hívők jó szándékát. Ez azonban kevés, és éppen a pokol útján haladunk általa, az erről való letérés receptje szerintem a fenti felsorolás – lehet konkrét javaslatokat kritizálni, jobbakat mondani. Viszont a végén lévő javaslatodat emiatt elutasítom.
Ez a “nyilatkozat” szerintem politikának nevezhető. Amire te hivatkozol, nem az. Elfogadom, hogy ma ez a “modern demokrácia” szabályrendszere, így nyilván te is jó szándékkal hívod rá fel a figyelmemet – ennek elismerése mellett jelzem, hogy ez az út a pokolba vezet. Szó szerint, és éveken belül.
2014. március 21., péntek
Crazy enough
Persze nem túl elegáns, ha szövegelek itt sült halról, és nem teszek le semmit az asztalra. Fogadd tehát szeretettel a rendszerváltás receptjét, amelyet akár a 2014-es választáson meg is tehetünk, ha sikerül átlépni a saját korlátainkon.
„Reálpolitika”
Az LMP (az egyetlen olyan párt, amelynek tagjai bizonyítottan képesek felülemelkedni személyes és hatalmi érdekeiken, hűségesnek maradni az elinduláskor képviselt elveikhez) és a TESZ (az egyetlen valóban konzervatív párt) felismeri, hogy lényegében azonos gondolatok és célok vezérlik őket, ezért választási szövetséget kötnek.
Az LMP tudomásul veszi, hogy minimális esélye van a parlamenti küszöb átlépésére a jelen stratégiával és választói körrel; támogatásra, konkrét célokra, ügyekre van szüksége, ha már Paks teljesen kifutott a józan gondolkodás kategóriájából. A TESZ ezt hozza Kishantossal, a NAV üggyel. A TESZ tudomásul veszi, hogy jelenlegi hozzáállása nem más, mint amivel az LMP 4 éve elindult; a kapcsolódó tapasztalatokra pont ugyanúgy szüksége van, mint az országos listára, amelyet nem tudott megszerezni.
Gazdaság
A TESZ abbahagyja azt a gyerekes hozzáállását, hogy egyik oldalról kiabál az oligarchák ellen, másik oldalon meg panaszkodik a „médiablokádra” – inkább tudomásul veszi, hogy a gazdasági és médiahatalom egy és ugyanaz a kör. Így aztán képessé válik megkülönböztetni a narancsos újgazdagot az üzletembertől: előbbi levágni és kiárusítani akar, utóbbi hosszú távon fenntartani és fejleszteni a nyírásért cserébe. Így képes lehet (csak például) eladni Kishantost, cserébe egy olyan szerződésért, amelyben a valódi hatalommal rendelkező vevő kötelezettséget vállal a jelenlegi működés fenntartásáért, csak a gazdasági résszel foglalkozik (értékesítés, franchise, stb.) – mert ebben jó. Felismeri a leendő, saját erőből hatalommá fejlődő csoportokat (startup cégek), és partnerséget ajánl nekik.
Így az LMP/TESZ reális alternatívát kínál a hatalom mellett szaktudással, önbizalommal, társadalmi felelősségtudattal rendelkező csoport számára egy hosszú távon fenntartható, stabil hozamot biztosító társadalmi rend kialakítására a jelenlegi, kiárusítás-alapú, átmeneti előnyökért bármit feladó vezetéssel szemben. Magyarul: nem a kirakat-rendszerváltás modellje szerinti titkos paktumot, hanem korrekt üzletet köthet gazdasági és politikai hatalom, ahol a felek érdekeltek a saját vállalásaik nyilvánossá tételében és betartásában.
Elszámoltatás
A „rendszerváltás” óta eltelt időszak felszínre hozta a hatalmi gondolkodás minden salakját. Megmutatta azoknak az embereknek az arcát, akik képesek és hajlandóak gátlás nélkül hazudni vagy ostobává tenni magukat pillanatnyi személyes érdekeiknek megfelelően. Megmutatta, hogy mivé válik egy szolgai hozzáállás mentén a társadalom. Mindez fontos tapasztalat, de a túlélés érdekében most le kell zárni.
A cél a felelősség megállapítása és a gondok feltárása – nem a büntetés, gyerekes bosszú. Az elszámoltatás során meghozható legsúlyosabb ítélet a jogtalanul szerzett vagyon elkobzása és a közélettől való végleges eltiltás. A folyamatban résztvevők jelentős találékonyságot mutattak fel, ezeket a képességeket kell szigorú ellenőrzés mellett közösségi értékek mentén felhasználni: a mai „urak” a jövő közmunkásai. Cél az, hogy náluk sokkal jobban gondoskodjunk (a többiekkel együtt) az ő jólétükről is, még ha a tapasztalatok alapján nem alkalmasak önállóan felelős döntések meghozatalára.
Azonnal megoldandó feladatok
El kell kezdeni a valós szükségletek és értékek feltárását, ezek összehangolását egymással és a jelenlegi gazdasági-politikai helyzettel. Ez számos területen értelmezhető, amelyekhez hitem szerint a szakértelem igen, csak a motiváció nem áll rendelkezésre. Példák:
Energia
Tény, hogy a paksi blokkok termelésétől jelenleg nagymértékben függünk, kiváltásuk tervezendő feladat. Ennek keretében fel kell mérni az energiahasználat (pazarlás) jelenlegi módjait, és alternatív megoldások keresésével csökkenteni kell az energia és erőforrás fogyasztásunkat. Például: a bizonyítottan életképes szalmabála-építészet mintájára szalmából készített hőszigetelő panelekre épülő technológia kidolgozása, épületeink állapotának azonnali felmérése és prioritási sorban való szigetelése (helyi erőforrás és munkaerő, környezetbarát technológia). Nem azt kell nézni, hogy egyes emberek villanyszámlája csökken, hanem közös energiafüggőségünk és pazarlásunk. De ha úgy tetszik: valójában ez a rezsicsökkentés egyetlen értelmes módja: nem az ár, hanem az igény visszaszorítása!
Másik példa: az egyéni közlekedés visszaszorítása a közösségi megoldások javára. Már most is jelentősen növekszik a „telekocsi” rendszerek népszerűsége. Ennél már csak az lehet jobb, ha profi (éppen munkanélkülivé váló) sofőrök és gépjárműpark szolgálja ki a személyszállítást, egységes rendszerbe foglalva a taxi, busz és vonatközlekedést. Ezt meg tudja oldani minden csomagküldő szolgálat, csak fel kellene használni a meglévő rendszereket. Panaszkodhatunk a közösségi szállítás (busz, vonat) katasztrofális állapotára – de ha egy pillanatra belegondolunk, hogy mennyi erőforrás, energia pazarlódik el jelenleg az egyéni közlekedésre (autópark mérete, elfogyasztott üzemanyag, dugók, balesetek) egyértelmű, hogy a feladat ennek töredékével, sokkal magasabb minőségben megoldható lenne.
Oktatás
Jelenlegi technikai fejlettségünk lehetővé teszi a teljesen elektronikus oktatást. Megvalósítható egy e-paper alapú elektronikus „tanköny/füzet/interaktív adatforrás/dolgozat” eszköz, amely egyetlen valós tárgyi szükséglet; kiválthatná a hatalmas erőforrásigénnyel minden évben előállított, ma már nevetséges módon kiszállított, becsomagolt, összegyűrt és kidobott könyv, füzet, stb. halmokat, amelyeket ma gyermekeink a hátukon cipelnek nap mint nap. Ha a költségeket nézzük: egy ilyen eszköz hasonló nagyságrendbe esik az éves tankönyv-csomag árával, de csak egyszer kellene beszerezni.
A tanárokat pedig egész egyszerűen békén kellene hagyni, az oktatási intézmények és a helyi közösségek kapcsolatára bízni a minőségi, érték-teremtő oktatás kialakítását és felügyeletét. Eddig is meg tudták oldani, a KLIK dúlását fájdalmas tapasztalatként meg kell jegyezni, de azonnal fel kell számolni.
Egészségügy
Azonnal megbeszéléseket kell szervezni a külföldre menekült, ma még hazahozható orvosokkal, ápolókkal, hogy milyen körülmények közé jönnének, illetve hogy az itthoniak milyen módon fogadnák őket; a most képzés alatt állók miért maradnának szívesen az országban. Ezeket a feltételeket meg kell teremteni, még akkor is, ha nem épülnek új stadionok az országban. Ezzel párhuzamosan a látványsportok támogatását drasztikusan csökkenteni kell a tömegsport javára. Az ország érdekeit nem szolgálja a magyar zászlóba csomagolt hősöket bátorító üvöltözés egy sportcsarnokban, otthon vagy a kocsmában a tévé előtt. Ehelyett egészséges, ennek érdekében naponta rendszeresen sportoló népességre, az őket kiszolgáló létesítményekre, rendezvényekre és edzőkre van szükség. Azonnal. Mert csak ez reális alternatíva az alkohol, drog, stb. függőség nemzeti szokássá válása és totális elhülyülésünk ellen, nem a megnövelt rendőrség, a növekvő büntetési tételek.
Szép álmok – sóhajtasz magadban. Szó nincs róla. A fenti listában nincs fúziós reaktor, Vénusz-projekt, nanobotok és mindenkinél okosabb mesterséges intelligencia. Csupán a mai napon elérhető technológiákra és azok józan, mértékletes, felelősségteljes felhasználására, álmodozás helyett a lehetőségek racionális felmérésére, az alapvető emberi motivációk elfogadására épülő néhány javaslat. Biztos vagyok benne, hogy neked is lennének ilyen ötleteid, ha látnál lehetőséget a megvalósításukra, ha nem sóhajtanál lemondóan.
Igen, a legnehezebb annak elfogadása, hogy a dolog nem a környezeti, objektív akadályokba ütközik, hanem rajtunk - így rajtad is múlik! Annak tudomásul vétele, hogy helyetted senki nem teheti meg az első lépést, ez a te dolgod és felelősséged.
Nos, a lehetőség fennáll
Az említett, józan gondolkodást zászlajukra tűző pártok összefogása előtt nincs akadály, ahogy azelőtt sem, hogy felelősségteljes politikai erőként gondoljanak magukra és kiabálás helyett kiegyezzenek a gazdasági hatalom arra érdemes képviselőivel.
Előtted nincs akadály, hogy ezeket a gondolatokat komolyan vedd, megbeszéld azokkal, akikkel eddig csak a folyamatosan romló helyzeten borongtál együtt. És továbbadd, megoszd minden fórumon, amelyet elérsz, ha olyan helyzetben vagy, hogy támogathatod ezeket a gondolatokat, ha hitet teszel a valódi változás lehetősége mellett. Ezzel egyébként nyomást gyakorolhatsz a fenti összefogás kialakítása érdekében: jelzed, hogy hajlandó vagy értelmes és bizonyítottan felelősségteljes emberek irányítását elfogadni, őket vezető helyzetbe segíteni.
Úgy gondolod, késő van már mindehhez? Lehet – de azt is fontos tudnod, hogy ezt a választást csak így, a legutolsó pillanatban lehet megnyerni! Kormányunknak minden eszköz a kezében van ahhoz, hogy államcsődbe sodorja az országot, majd erre hivatkozva szükségállapotot rendeljen el és tetszőleges mértékben meghosszabbítsa uralmát. Ha úgy véled, ez túl erős feltételezés, csak gondold végig, milyen módon használta eddig a demokrácia eszközeit – a demokrácia alapelvei ellenében. Gondold végig, milyen mértékű személyes fenyegetést jelent számukra az, ha már nem ők hozzák a törvényeket, ha független szakértők szembesítik őket tevékenységük következményeivel, árával.
Ők százalékokban, az ellenfél megosztásában mérik a lehetőségeket (oszd meg és uralkodj stratégia mindenütt, elég csak megnézni a viccpártok finanszírozására elfolyatott milliárdjainkat). Mivel minden erejükkel az egyéni kezdeményezés és felelősségvállalás elfojtására törekednek (majd megmondja a Miniszterelnök, a KLIK, a …), szükségképpen alábecsülik ennek erejét és lehetőségeit.
A komoly változások sosem „fülkeforradalom”, vagy előre tervezett, marketingelt folyamatok során történtek, a fordulópont mindig egy váratlan, hullámként végigsöprő, hirtelen törés, amely bekövetkezése előtt elképzelhetetlennek tűnik – utána meg érthetetlennek látszik, hogy miért nem jött el hamarabb.
Ez a fordulat lehet itt és most; a te döntésed fontos lehet akkor is, ha nem tudsz róla, mert például rajtad keresztül jut el egy kulcsszereplőhöz a hír. Vajon érdemesnek látod-e ezt a gondolatot arra, hogy esélyt adj neki?
Jogos kérdés, hogy engem mi motivál minderre? A válasz nagyon egyszerű. Én hiszek abban a világban, amelyet leírtam, pályafutásom jelentős részében ennek informatikai részén dolgozhattam, ezen dolgozom ma is. Egyedül, széllel (gyakorlatilag az egész világ jelenlegi működésével) szemben megvalósítani azonban természetesen képtelen vagyok; csodát tenni nem tudok. Ez az írás olyan, mint egy lottószelvény a régi skót viccben: „- Uram, add, hogy nyerjek a lottón! – Akkor legalább tölts ki egy szelvényt!”
Nos, nekem ennyire futja. Ezt megírni számomra nem kunszt, pár órába kerül csupán - viszont elképzelni sem tudod, milyen rohadt nehéz megnyomni a "Közzététel" gombot. Szerencsére ebben is segít az általam ismert egyik legnagyobb kortárs filozófus, Douglas Adams, aki a Galaxis útikalauzban ennek is szentelt egy jelenetet (vajon kitalálod-e, mire gondolok?)
Továbbá itt vannak ők is:
„Reálpolitika”
Az LMP (az egyetlen olyan párt, amelynek tagjai bizonyítottan képesek felülemelkedni személyes és hatalmi érdekeiken, hűségesnek maradni az elinduláskor képviselt elveikhez) és a TESZ (az egyetlen valóban konzervatív párt) felismeri, hogy lényegében azonos gondolatok és célok vezérlik őket, ezért választási szövetséget kötnek.
Az LMP tudomásul veszi, hogy minimális esélye van a parlamenti küszöb átlépésére a jelen stratégiával és választói körrel; támogatásra, konkrét célokra, ügyekre van szüksége, ha már Paks teljesen kifutott a józan gondolkodás kategóriájából. A TESZ ezt hozza Kishantossal, a NAV üggyel. A TESZ tudomásul veszi, hogy jelenlegi hozzáállása nem más, mint amivel az LMP 4 éve elindult; a kapcsolódó tapasztalatokra pont ugyanúgy szüksége van, mint az országos listára, amelyet nem tudott megszerezni.
Gazdaság
A TESZ abbahagyja azt a gyerekes hozzáállását, hogy egyik oldalról kiabál az oligarchák ellen, másik oldalon meg panaszkodik a „médiablokádra” – inkább tudomásul veszi, hogy a gazdasági és médiahatalom egy és ugyanaz a kör. Így aztán képessé válik megkülönböztetni a narancsos újgazdagot az üzletembertől: előbbi levágni és kiárusítani akar, utóbbi hosszú távon fenntartani és fejleszteni a nyírásért cserébe. Így képes lehet (csak például) eladni Kishantost, cserébe egy olyan szerződésért, amelyben a valódi hatalommal rendelkező vevő kötelezettséget vállal a jelenlegi működés fenntartásáért, csak a gazdasági résszel foglalkozik (értékesítés, franchise, stb.) – mert ebben jó. Felismeri a leendő, saját erőből hatalommá fejlődő csoportokat (startup cégek), és partnerséget ajánl nekik.
Így az LMP/TESZ reális alternatívát kínál a hatalom mellett szaktudással, önbizalommal, társadalmi felelősségtudattal rendelkező csoport számára egy hosszú távon fenntartható, stabil hozamot biztosító társadalmi rend kialakítására a jelenlegi, kiárusítás-alapú, átmeneti előnyökért bármit feladó vezetéssel szemben. Magyarul: nem a kirakat-rendszerváltás modellje szerinti titkos paktumot, hanem korrekt üzletet köthet gazdasági és politikai hatalom, ahol a felek érdekeltek a saját vállalásaik nyilvánossá tételében és betartásában.
Elszámoltatás
A „rendszerváltás” óta eltelt időszak felszínre hozta a hatalmi gondolkodás minden salakját. Megmutatta azoknak az embereknek az arcát, akik képesek és hajlandóak gátlás nélkül hazudni vagy ostobává tenni magukat pillanatnyi személyes érdekeiknek megfelelően. Megmutatta, hogy mivé válik egy szolgai hozzáállás mentén a társadalom. Mindez fontos tapasztalat, de a túlélés érdekében most le kell zárni.
A cél a felelősség megállapítása és a gondok feltárása – nem a büntetés, gyerekes bosszú. Az elszámoltatás során meghozható legsúlyosabb ítélet a jogtalanul szerzett vagyon elkobzása és a közélettől való végleges eltiltás. A folyamatban résztvevők jelentős találékonyságot mutattak fel, ezeket a képességeket kell szigorú ellenőrzés mellett közösségi értékek mentén felhasználni: a mai „urak” a jövő közmunkásai. Cél az, hogy náluk sokkal jobban gondoskodjunk (a többiekkel együtt) az ő jólétükről is, még ha a tapasztalatok alapján nem alkalmasak önállóan felelős döntések meghozatalára.
Azonnal megoldandó feladatok
El kell kezdeni a valós szükségletek és értékek feltárását, ezek összehangolását egymással és a jelenlegi gazdasági-politikai helyzettel. Ez számos területen értelmezhető, amelyekhez hitem szerint a szakértelem igen, csak a motiváció nem áll rendelkezésre. Példák:
Energia
Tény, hogy a paksi blokkok termelésétől jelenleg nagymértékben függünk, kiváltásuk tervezendő feladat. Ennek keretében fel kell mérni az energiahasználat (pazarlás) jelenlegi módjait, és alternatív megoldások keresésével csökkenteni kell az energia és erőforrás fogyasztásunkat. Például: a bizonyítottan életképes szalmabála-építészet mintájára szalmából készített hőszigetelő panelekre épülő technológia kidolgozása, épületeink állapotának azonnali felmérése és prioritási sorban való szigetelése (helyi erőforrás és munkaerő, környezetbarát technológia). Nem azt kell nézni, hogy egyes emberek villanyszámlája csökken, hanem közös energiafüggőségünk és pazarlásunk. De ha úgy tetszik: valójában ez a rezsicsökkentés egyetlen értelmes módja: nem az ár, hanem az igény visszaszorítása!
Másik példa: az egyéni közlekedés visszaszorítása a közösségi megoldások javára. Már most is jelentősen növekszik a „telekocsi” rendszerek népszerűsége. Ennél már csak az lehet jobb, ha profi (éppen munkanélkülivé váló) sofőrök és gépjárműpark szolgálja ki a személyszállítást, egységes rendszerbe foglalva a taxi, busz és vonatközlekedést. Ezt meg tudja oldani minden csomagküldő szolgálat, csak fel kellene használni a meglévő rendszereket. Panaszkodhatunk a közösségi szállítás (busz, vonat) katasztrofális állapotára – de ha egy pillanatra belegondolunk, hogy mennyi erőforrás, energia pazarlódik el jelenleg az egyéni közlekedésre (autópark mérete, elfogyasztott üzemanyag, dugók, balesetek) egyértelmű, hogy a feladat ennek töredékével, sokkal magasabb minőségben megoldható lenne.
Oktatás
Jelenlegi technikai fejlettségünk lehetővé teszi a teljesen elektronikus oktatást. Megvalósítható egy e-paper alapú elektronikus „tanköny/füzet/interaktív adatforrás/dolgozat” eszköz, amely egyetlen valós tárgyi szükséglet; kiválthatná a hatalmas erőforrásigénnyel minden évben előállított, ma már nevetséges módon kiszállított, becsomagolt, összegyűrt és kidobott könyv, füzet, stb. halmokat, amelyeket ma gyermekeink a hátukon cipelnek nap mint nap. Ha a költségeket nézzük: egy ilyen eszköz hasonló nagyságrendbe esik az éves tankönyv-csomag árával, de csak egyszer kellene beszerezni.
A tanárokat pedig egész egyszerűen békén kellene hagyni, az oktatási intézmények és a helyi közösségek kapcsolatára bízni a minőségi, érték-teremtő oktatás kialakítását és felügyeletét. Eddig is meg tudták oldani, a KLIK dúlását fájdalmas tapasztalatként meg kell jegyezni, de azonnal fel kell számolni.
Egészségügy
Azonnal megbeszéléseket kell szervezni a külföldre menekült, ma még hazahozható orvosokkal, ápolókkal, hogy milyen körülmények közé jönnének, illetve hogy az itthoniak milyen módon fogadnák őket; a most képzés alatt állók miért maradnának szívesen az országban. Ezeket a feltételeket meg kell teremteni, még akkor is, ha nem épülnek új stadionok az országban. Ezzel párhuzamosan a látványsportok támogatását drasztikusan csökkenteni kell a tömegsport javára. Az ország érdekeit nem szolgálja a magyar zászlóba csomagolt hősöket bátorító üvöltözés egy sportcsarnokban, otthon vagy a kocsmában a tévé előtt. Ehelyett egészséges, ennek érdekében naponta rendszeresen sportoló népességre, az őket kiszolgáló létesítményekre, rendezvényekre és edzőkre van szükség. Azonnal. Mert csak ez reális alternatíva az alkohol, drog, stb. függőség nemzeti szokássá válása és totális elhülyülésünk ellen, nem a megnövelt rendőrség, a növekvő büntetési tételek.
Szép álmok – sóhajtasz magadban. Szó nincs róla. A fenti listában nincs fúziós reaktor, Vénusz-projekt, nanobotok és mindenkinél okosabb mesterséges intelligencia. Csupán a mai napon elérhető technológiákra és azok józan, mértékletes, felelősségteljes felhasználására, álmodozás helyett a lehetőségek racionális felmérésére, az alapvető emberi motivációk elfogadására épülő néhány javaslat. Biztos vagyok benne, hogy neked is lennének ilyen ötleteid, ha látnál lehetőséget a megvalósításukra, ha nem sóhajtanál lemondóan.
Igen, a legnehezebb annak elfogadása, hogy a dolog nem a környezeti, objektív akadályokba ütközik, hanem rajtunk - így rajtad is múlik! Annak tudomásul vétele, hogy helyetted senki nem teheti meg az első lépést, ez a te dolgod és felelősséged.
Nos, a lehetőség fennáll
Az említett, józan gondolkodást zászlajukra tűző pártok összefogása előtt nincs akadály, ahogy azelőtt sem, hogy felelősségteljes politikai erőként gondoljanak magukra és kiabálás helyett kiegyezzenek a gazdasági hatalom arra érdemes képviselőivel.
Előtted nincs akadály, hogy ezeket a gondolatokat komolyan vedd, megbeszéld azokkal, akikkel eddig csak a folyamatosan romló helyzeten borongtál együtt. És továbbadd, megoszd minden fórumon, amelyet elérsz, ha olyan helyzetben vagy, hogy támogathatod ezeket a gondolatokat, ha hitet teszel a valódi változás lehetősége mellett. Ezzel egyébként nyomást gyakorolhatsz a fenti összefogás kialakítása érdekében: jelzed, hogy hajlandó vagy értelmes és bizonyítottan felelősségteljes emberek irányítását elfogadni, őket vezető helyzetbe segíteni.
Úgy gondolod, késő van már mindehhez? Lehet – de azt is fontos tudnod, hogy ezt a választást csak így, a legutolsó pillanatban lehet megnyerni! Kormányunknak minden eszköz a kezében van ahhoz, hogy államcsődbe sodorja az országot, majd erre hivatkozva szükségállapotot rendeljen el és tetszőleges mértékben meghosszabbítsa uralmát. Ha úgy véled, ez túl erős feltételezés, csak gondold végig, milyen módon használta eddig a demokrácia eszközeit – a demokrácia alapelvei ellenében. Gondold végig, milyen mértékű személyes fenyegetést jelent számukra az, ha már nem ők hozzák a törvényeket, ha független szakértők szembesítik őket tevékenységük következményeivel, árával.
Ők százalékokban, az ellenfél megosztásában mérik a lehetőségeket (oszd meg és uralkodj stratégia mindenütt, elég csak megnézni a viccpártok finanszírozására elfolyatott milliárdjainkat). Mivel minden erejükkel az egyéni kezdeményezés és felelősségvállalás elfojtására törekednek (majd megmondja a Miniszterelnök, a KLIK, a …), szükségképpen alábecsülik ennek erejét és lehetőségeit.
A komoly változások sosem „fülkeforradalom”, vagy előre tervezett, marketingelt folyamatok során történtek, a fordulópont mindig egy váratlan, hullámként végigsöprő, hirtelen törés, amely bekövetkezése előtt elképzelhetetlennek tűnik – utána meg érthetetlennek látszik, hogy miért nem jött el hamarabb.
Ez a fordulat lehet itt és most; a te döntésed fontos lehet akkor is, ha nem tudsz róla, mert például rajtad keresztül jut el egy kulcsszereplőhöz a hír. Vajon érdemesnek látod-e ezt a gondolatot arra, hogy esélyt adj neki?
Jogos kérdés, hogy engem mi motivál minderre? A válasz nagyon egyszerű. Én hiszek abban a világban, amelyet leírtam, pályafutásom jelentős részében ennek informatikai részén dolgozhattam, ezen dolgozom ma is. Egyedül, széllel (gyakorlatilag az egész világ jelenlegi működésével) szemben megvalósítani azonban természetesen képtelen vagyok; csodát tenni nem tudok. Ez az írás olyan, mint egy lottószelvény a régi skót viccben: „- Uram, add, hogy nyerjek a lottón! – Akkor legalább tölts ki egy szelvényt!”
Nos, nekem ennyire futja. Ezt megírni számomra nem kunszt, pár órába kerül csupán - viszont elképzelni sem tudod, milyen rohadt nehéz megnyomni a "Közzététel" gombot. Szerencsére ebben is segít az általam ismert egyik legnagyobb kortárs filozófus, Douglas Adams, aki a Galaxis útikalauzban ennek is szentelt egy jelenetet (vajon kitalálod-e, mire gondolok?)
Továbbá itt vannak ők is:
2014. március 20., csütörtök
Ész és sült hal
Néha bosszús hangulatba kerülök, és olyanokat mondok, hogy az arcát óriásplakátokon hirdetni nem szégyellő Miniszterelnökünknek, meg az őt háttérből, kizárólag rövid távú pénzügyi érdekeik mentén irányító narancsos újgazdagoknak annyi eszük nincs, mint egy tál sült halnak.
Olvasom például ezt az írást.
"Rémülten nézem, mivé lett a pedagógustársadalom. Egyszerűen nem értem, hogy minden letuszkolható a torkukon. Ha kell, imádkoznak, ha kell, testnevelés órát tartanak a folyosón, turulmadárról tanítanak rovásírással. Nagy részük fásult lett, közönyös. Sokszor még azt sem merik megtenni, hogy lájkoljanak egy nekik tetsző, kritikus oktatáspolitikai cikket. Egyre jellemzőbb a „befogom a fülem, nem figyelek oda, csak tudjam le valahogy a negyvenöt percet” mentalitás. Ez óriási tragédia, a tanítás örömét veszi el."
Valamit "odafent" borzasztóan félreértenek. Azt hiszik, az ország működéséhez jól irányítható, szervezett tömegre van szükség, ehhez homogén szórakoztatásra (foci), egyszínű zászlókra, nemzettudatra (Vidnyánszky), stb. Pedig erre csupán "nekik" van szükségük ahhoz, hogy hatalmon maradjanak.
Az országnak arra lenne szüksége, hogy nehezen kezelhető, önfejű, makacs - más szóval: tehetséges embereket hozzájuk méltó, a fejlesztésükhöz elengedhetetlen szabadsággal rendelkező oktatók vehessék kézbe. Hogy amikor ezek az emberek felnőnek, akkor lássanak fantáziát ebben az országban, és ne kényszerüljenek külföldre menekülni a karám-tudat elől.
Miért? Mert a rezsihadvezér eszével nyilván felfoghatatlan, de a valóban értékes embereket nem a főnöktől érkező buksi-simogatás motiválja, hanem a hosszú távú jövőbe vetett hit. És ha az utóbbi szöges ellentétben áll az előbbivel, akkor nem tud, nem fog kibontakozni.
A rezsihadvezér azt nem látja, hogy nem akkor járunk jól, ha ő megmondja, hogy legyen - hanem ha hagyja, hogy sokan kísérletezzenek az érdekeiket és céljaikat figyelembe vevő, legalább középtávon kiszámítható(!) rendszerben. Fejlődés ebből lesz, ellenkező esetben, jó szlogennel élve "jobban élünk, mint négy év múlva"!
"Kedvenc salátabárom tulajdonosa, Zoli szeretne venni egy kávégépet. Kávét is kínálhatna a vendégeinek, és biztosan lennének olyanok is, akik csak ezért térnének be. A gép 500 ezer forintba kerül és számításai szerint évi 25 ezer forint többlethasznot hozna. Mit tanácsoljak neki? A befektetésének öt százalékos hozama elegendő, ha ennél olcsóbban, mondjuk négy százalékon tud hitelt fölvenni. Ekkor érdemes beruháznia a kávégépbe. Ő azonban aggódik, hogy nem lesz meg az évi 25 ezer forint többlethaszna. Mi lesz, ha a kormány bevezeti a luxusáfát, és az emberek kevesebb kávét isznak? Vagy ha őt is különadóval sújtják? Esetleg a kávéfőzést engedélyhez kötik, és a tizedére csökkentik a kávézók számát?
Kirívóan alacsonyak a beruházások Magyarországon. A GDP-arányos beruházási ráta 2013-ban 18 százalék volt. Vagyis 100 megtermelt forintból 18-at költünk új gépekre, épületekre és a régiek javítására, pótlására. A rendszerváltás óta soha nem volt ilyen alacsony a beruházási ráta, mint az Orbán-kormány négy éve alatt."
Ráadásul minden választási ciklusban megjelenik a spanyolviasz (LMV-LMP, most a TESZ), amely azt az egyébként nyilvánvaló igazságot harsogja, hogy az élhető jövő, de ma már az elemi tisztesség és törvényesség ellenében zajlik a politika és gazdaság. Még akkor is, ha a törvény írott betűjét akár naponta lehet a haverok igényeihez igazítani. Lásd például ezt:
"Tudomásul veszem azt, hogy erkölcsileg az Ön Kormánya a szerintem hazaárulással felérő fentiekben leírt magatartásukkal a magyar történelemben páratlan mélységbe kűzdötte le magát, és csak azért nem sikerül az utolsó helyre kerülniük, mível a balatonöszödi miniszterelnöknek szintje csak a fizikában ismert abszolút nulla fokkal mérhető." (sic)
Ennek az egész bandának annyi esze van, mint egy tál sült halnak. A példa azért jó, mert beszédes.
Mondhatod azt, hogy "na és mi van azokkal az emberekkel, akik ma a zsebükben tartják az országot? Simicska, Nyerges, Csányi, ... uraknak tán csak van eszük?" Ja. Mint egy kamion méretű sült halnak.
"Na jó, de ott van százezer választó, akik meg vannak győződve arról, hogy ez így jó... Ők együtt már csak okosabbak, nem?" De. Pont mint százezer tál sült hal.
"Jó-jó, de hát ott vannak azok, akik tudják, hogy ez marhaság, és A, B, C, D pártra szavaznak". Ja. Nekik annyi eszük van, mint egy tál majonézes krumplinak, babfőzeléknek, stb.
És ha te ezek után most gondolod, hogy "ez valami kampány marhaság", vagy ellenkezőleg, azt, hogy "mindennek semmi értelme, meg kell próbálni túlélni valahogy, mert úgyis mindegy, a "fentiek" erősebbek" - akkor neked is pont annyi eszed van mint egy tál sült halnak. :-D
Na most kidühöngtem magam, megyek dolgozni. Mert ahhoz ész kell. Sokkal több, mint ezeknek itt együttvéve.
Olvasom például ezt az írást.
"Rémülten nézem, mivé lett a pedagógustársadalom. Egyszerűen nem értem, hogy minden letuszkolható a torkukon. Ha kell, imádkoznak, ha kell, testnevelés órát tartanak a folyosón, turulmadárról tanítanak rovásírással. Nagy részük fásult lett, közönyös. Sokszor még azt sem merik megtenni, hogy lájkoljanak egy nekik tetsző, kritikus oktatáspolitikai cikket. Egyre jellemzőbb a „befogom a fülem, nem figyelek oda, csak tudjam le valahogy a negyvenöt percet” mentalitás. Ez óriási tragédia, a tanítás örömét veszi el."
Valamit "odafent" borzasztóan félreértenek. Azt hiszik, az ország működéséhez jól irányítható, szervezett tömegre van szükség, ehhez homogén szórakoztatásra (foci), egyszínű zászlókra, nemzettudatra (Vidnyánszky), stb. Pedig erre csupán "nekik" van szükségük ahhoz, hogy hatalmon maradjanak.
Az országnak arra lenne szüksége, hogy nehezen kezelhető, önfejű, makacs - más szóval: tehetséges embereket hozzájuk méltó, a fejlesztésükhöz elengedhetetlen szabadsággal rendelkező oktatók vehessék kézbe. Hogy amikor ezek az emberek felnőnek, akkor lássanak fantáziát ebben az országban, és ne kényszerüljenek külföldre menekülni a karám-tudat elől.
Miért? Mert a rezsihadvezér eszével nyilván felfoghatatlan, de a valóban értékes embereket nem a főnöktől érkező buksi-simogatás motiválja, hanem a hosszú távú jövőbe vetett hit. És ha az utóbbi szöges ellentétben áll az előbbivel, akkor nem tud, nem fog kibontakozni.
A rezsihadvezér azt nem látja, hogy nem akkor járunk jól, ha ő megmondja, hogy legyen - hanem ha hagyja, hogy sokan kísérletezzenek az érdekeiket és céljaikat figyelembe vevő, legalább középtávon kiszámítható(!) rendszerben. Fejlődés ebből lesz, ellenkező esetben, jó szlogennel élve "jobban élünk, mint négy év múlva"!
"Kedvenc salátabárom tulajdonosa, Zoli szeretne venni egy kávégépet. Kávét is kínálhatna a vendégeinek, és biztosan lennének olyanok is, akik csak ezért térnének be. A gép 500 ezer forintba kerül és számításai szerint évi 25 ezer forint többlethasznot hozna. Mit tanácsoljak neki? A befektetésének öt százalékos hozama elegendő, ha ennél olcsóbban, mondjuk négy százalékon tud hitelt fölvenni. Ekkor érdemes beruháznia a kávégépbe. Ő azonban aggódik, hogy nem lesz meg az évi 25 ezer forint többlethaszna. Mi lesz, ha a kormány bevezeti a luxusáfát, és az emberek kevesebb kávét isznak? Vagy ha őt is különadóval sújtják? Esetleg a kávéfőzést engedélyhez kötik, és a tizedére csökkentik a kávézók számát?
Kirívóan alacsonyak a beruházások Magyarországon. A GDP-arányos beruházási ráta 2013-ban 18 százalék volt. Vagyis 100 megtermelt forintból 18-at költünk új gépekre, épületekre és a régiek javítására, pótlására. A rendszerváltás óta soha nem volt ilyen alacsony a beruházási ráta, mint az Orbán-kormány négy éve alatt."
Ráadásul minden választási ciklusban megjelenik a spanyolviasz (LMV-LMP, most a TESZ), amely azt az egyébként nyilvánvaló igazságot harsogja, hogy az élhető jövő, de ma már az elemi tisztesség és törvényesség ellenében zajlik a politika és gazdaság. Még akkor is, ha a törvény írott betűjét akár naponta lehet a haverok igényeihez igazítani. Lásd például ezt:
"Tudomásul veszem azt, hogy erkölcsileg az Ön Kormánya a szerintem hazaárulással felérő fentiekben leírt magatartásukkal a magyar történelemben páratlan mélységbe kűzdötte le magát, és csak azért nem sikerül az utolsó helyre kerülniük, mível a balatonöszödi miniszterelnöknek szintje csak a fizikában ismert abszolút nulla fokkal mérhető." (sic)
Ennek az egész bandának annyi esze van, mint egy tál sült halnak. A példa azért jó, mert beszédes.
Mondhatod azt, hogy "na és mi van azokkal az emberekkel, akik ma a zsebükben tartják az országot? Simicska, Nyerges, Csányi, ... uraknak tán csak van eszük?" Ja. Mint egy kamion méretű sült halnak.
"Na jó, de ott van százezer választó, akik meg vannak győződve arról, hogy ez így jó... Ők együtt már csak okosabbak, nem?" De. Pont mint százezer tál sült hal.
"Jó-jó, de hát ott vannak azok, akik tudják, hogy ez marhaság, és A, B, C, D pártra szavaznak". Ja. Nekik annyi eszük van, mint egy tál majonézes krumplinak, babfőzeléknek, stb.
És ha te ezek után most gondolod, hogy "ez valami kampány marhaság", vagy ellenkezőleg, azt, hogy "mindennek semmi értelme, meg kell próbálni túlélni valahogy, mert úgyis mindegy, a "fentiek" erősebbek" - akkor neked is pont annyi eszed van mint egy tál sült halnak. :-D
Na most kidühöngtem magam, megyek dolgozni. Mert ahhoz ész kell. Sokkal több, mint ezeknek itt együttvéve.
2014. március 18., kedd
Singularity
Dear Mr. Kurzweil,
I am Lorand Kedves, 41, "all-round programmer" from system analysis to typing code in various areas, languages and environments. I worked on AI field before 2000 (our company, Mindmaker/Cygron won PC Week's Best of Comdex award in Las Vegas with DataScope); worked on national data management systems in Hungary, have experience in telco environment, etc. As a hobby project, I work on the programming environment which "could be the only way to build Skynet" if that is possible at all. This is not a joke, today I use a small subset of those ideas in real life development.
After this introduction, you may not flush the following notice immediately.
Singularity is also in my focus, but in a very different way. After reading the "Singularity Q&A" on your website, I think you are simply, ultimately wrong.
You totally forget about the fundamental difference between human brain and computer (remember: I have trained my brain to merge with computers for 20 years, full time). You seem to want to get rid of your own humanity - but hey! This is our hardware! Your approach is perfectly reflected in out planet: dreaming about the techno-future, but leave chemical, radiation, energy (climate change), social and political (the next cold war is coming) pollution everywhere. You are a brilliant person, but seem to forget that we must survive the next few years first, with the current population, before going towards your dreams (or something else that we are unable to dream about).
For me, singularity is here. We, as human beings are able to break the limits of space and time literally: we build partnership, our life is changed by people lived thousands of years ago, on the other end of the planet, whose language we don't know. Our civilization as a whole, and we as individuals, meet the singularity of knowledge, or to say, memetic and control singularity. But we are not prepared for that, and that is really dangerous.
Here is a short lecture about these concepts: Taste of Luck
I am interested in your view about "my singularity", or my critic on yours.
Thank you
Lorand Kedves
[edited: links and references added]
I am Lorand Kedves, 41, "all-round programmer" from system analysis to typing code in various areas, languages and environments. I worked on AI field before 2000 (our company, Mindmaker/Cygron won PC Week's Best of Comdex award in Las Vegas with DataScope); worked on national data management systems in Hungary, have experience in telco environment, etc. As a hobby project, I work on the programming environment which "could be the only way to build Skynet" if that is possible at all. This is not a joke, today I use a small subset of those ideas in real life development.
After this introduction, you may not flush the following notice immediately.
Singularity is also in my focus, but in a very different way. After reading the "Singularity Q&A" on your website, I think you are simply, ultimately wrong.
You totally forget about the fundamental difference between human brain and computer (remember: I have trained my brain to merge with computers for 20 years, full time). You seem to want to get rid of your own humanity - but hey! This is our hardware! Your approach is perfectly reflected in out planet: dreaming about the techno-future, but leave chemical, radiation, energy (climate change), social and political (the next cold war is coming) pollution everywhere. You are a brilliant person, but seem to forget that we must survive the next few years first, with the current population, before going towards your dreams (or something else that we are unable to dream about).
For me, singularity is here. We, as human beings are able to break the limits of space and time literally: we build partnership, our life is changed by people lived thousands of years ago, on the other end of the planet, whose language we don't know. Our civilization as a whole, and we as individuals, meet the singularity of knowledge, or to say, memetic and control singularity. But we are not prepared for that, and that is really dangerous.
Here is a short lecture about these concepts: Taste of Luck
I am interested in your view about "my singularity", or my critic on yours.
Thank you
Lorand Kedves
[edited: links and references added]
2014. március 10., hétfő
Sic transit gloria mundi
LinkedIn
Software Architects and Enterprise Architects Group
How would you describe a well-architected system?
@Ethar - We were asked to create a system for public touch screen terminals. The content should be managed on Java servers, the players to run Windows 8 C#. My pilot project was how can I create a remote configurable application in an environment I have never played with.
You should keep in mind that I have worked in C# for 2 months. So the code is ugly for anyone, and of course, just a POC experiment. The project came from a company that abandoned the whole idea, so I was allowed to put it to my playground. It was a long time ago, so please don't ask me about details, I am buried in Java now.
After all this, have fun: https://github.com/MondoAurora/DustFramework/tree/master/c%23
@Ethar - Sorry, the problem here is that I work for a company on internal development. I think it is not loyal, and almost sure illegal also to disclose details of it on a public forum. I am very cautious here to talk about things that I have already published, or very generic, and not coming from the actual development.
So, the latest public stuff is that C# project. The "core concept" was that the application structure should not appear as source code, but a configuration that an administrator can edit (and in fact, an automatism can build from various segments) on a Java server. The "player" should load this configuration and "play" it. To achieve this, I had to wrap the required components (scheduler, message dispatcher, layout manager, video, HTML, etc. player), and open the structure for custom component integration (sample is the clock); make the configuration serializable, and do a business logic-component late binding. This is what you see there.
Another idea. In private, I think I can send you a sample configuration file of my project, there is nothing special in it. Then we can continue officially: I always beg for an architect overview, but I am too small for that. But if you are interested... ;-)
@Ethar - Sounds reasonable, but I have a problem with it. I admit that I am talkative, but I don't like repetition, and all that I would write you can read here: http://dust-framework.org/ (this is my "dream project", the texts should do as the "narrative"). If you want to see codes, you can check it there also (the link points to GitHub).
Of course what I do now is far over what you can see there in code, and I should spend even more time on it because I have a very tight schedule. I don't see the ROI in the proposed "pair programming" - I do it in my work hours on my real assignment. Sorry about this, I wish we started this talk earlier.
@Edward - I think this is the best moment for me to say thank you for the conversation.
I totally agree with your statements, and I see that the difference between us is the definition of "return" which is naturally translated to sells well in business, and serves well in my world, to which "academic" is a good term. Even if I mean something else on it than universities today. RIP Randy Pausch.
Productivity and AI before dotcom crash? Perhaps you knew Cygron/Mindmaker, where I was the lead programmer on decision tree / transaction analysis / model executor tasks!
Good old times... data mining on a 300MHz CPU with 64MB RAM; first tricks of true parallel execution; interactive 3D charts before hardware accelerators and OpenGL, with a local engine... YES! :-)
You are right, I have occupied too much of screen space here, and although I still consider my stuff focused and practical, this does not meet your opinion. That's life.
Of course I could add some notes to the "dreamer" section, like that the mentioned data mining tool won in 1999 and was finalist in 2000 at Comdex in Las Vegas - perhaps you can guess there was a bit of sweat and real work behind... Or that in fact I *was* lead architect and programmer when we created the national agriculture data management system, and for example when someone asked "why didn't you use Spring for IoC container?" I had to answer: "when I designed and wrote it, there was no Spring, sorry. But if necessary, we can migrate, because it is isolated."
@Ethar, the invitation stands. If you are interested in the real stuff, I can send you a configuration file with explanation, and if you like, we can search for an official way. I really don't want to bring more disturbance here. Thank you for the comments, it was interesting and useful to me. Sorry if I was too offensive or single-minded.
Software Architects and Enterprise Architects Group
How would you describe a well-architected system?
@Ethar - We were asked to create a system for public touch screen terminals. The content should be managed on Java servers, the players to run Windows 8 C#. My pilot project was how can I create a remote configurable application in an environment I have never played with.
You should keep in mind that I have worked in C# for 2 months. So the code is ugly for anyone, and of course, just a POC experiment. The project came from a company that abandoned the whole idea, so I was allowed to put it to my playground. It was a long time ago, so please don't ask me about details, I am buried in Java now.
After all this, have fun: https://github.com/MondoAurora/DustFramework/tree/master/c%23
@Ethar - Sorry, the problem here is that I work for a company on internal development. I think it is not loyal, and almost sure illegal also to disclose details of it on a public forum. I am very cautious here to talk about things that I have already published, or very generic, and not coming from the actual development.
So, the latest public stuff is that C# project. The "core concept" was that the application structure should not appear as source code, but a configuration that an administrator can edit (and in fact, an automatism can build from various segments) on a Java server. The "player" should load this configuration and "play" it. To achieve this, I had to wrap the required components (scheduler, message dispatcher, layout manager, video, HTML, etc. player), and open the structure for custom component integration (sample is the clock); make the configuration serializable, and do a business logic-component late binding. This is what you see there.
Another idea. In private, I think I can send you a sample configuration file of my project, there is nothing special in it. Then we can continue officially: I always beg for an architect overview, but I am too small for that. But if you are interested... ;-)
@Ethar - Sounds reasonable, but I have a problem with it. I admit that I am talkative, but I don't like repetition, and all that I would write you can read here: http://dust-framework.org/ (this is my "dream project", the texts should do as the "narrative"). If you want to see codes, you can check it there also (the link points to GitHub).
Of course what I do now is far over what you can see there in code, and I should spend even more time on it because I have a very tight schedule. I don't see the ROI in the proposed "pair programming" - I do it in my work hours on my real assignment. Sorry about this, I wish we started this talk earlier.
@Edward - I think this is the best moment for me to say thank you for the conversation.
I totally agree with your statements, and I see that the difference between us is the definition of "return" which is naturally translated to sells well in business, and serves well in my world, to which "academic" is a good term. Even if I mean something else on it than universities today. RIP Randy Pausch.
Productivity and AI before dotcom crash? Perhaps you knew Cygron/Mindmaker, where I was the lead programmer on decision tree / transaction analysis / model executor tasks!
Good old times... data mining on a 300MHz CPU with 64MB RAM; first tricks of true parallel execution; interactive 3D charts before hardware accelerators and OpenGL, with a local engine... YES! :-)
You are right, I have occupied too much of screen space here, and although I still consider my stuff focused and practical, this does not meet your opinion. That's life.
Of course I could add some notes to the "dreamer" section, like that the mentioned data mining tool won in 1999 and was finalist in 2000 at Comdex in Las Vegas - perhaps you can guess there was a bit of sweat and real work behind... Or that in fact I *was* lead architect and programmer when we created the national agriculture data management system, and for example when someone asked "why didn't you use Spring for IoC container?" I had to answer: "when I designed and wrote it, there was no Spring, sorry. But if necessary, we can migrate, because it is isolated."
@Ethar, the invitation stands. If you are interested in the real stuff, I can send you a configuration file with explanation, and if you like, we can search for an official way. I really don't want to bring more disturbance here. Thank you for the comments, it was interesting and useful to me. Sorry if I was too offensive or single-minded.
2014. március 8., szombat
Mission statement
We have our economy model based on material goods: companies turn raw materials and resources to products that users individually buy and use. These goods get worn and eventually break, so the user comes back to the company for a new one.
IT artifacts are NOT of this kind. Apart from changeable technical boundaries, an idea, a digitized book, a software can be accessed and used at the same time by unlimited people at the same time. They don't wear off, don't break by the usage; if there is an error, it can be fixed and the change can again be globally deployed.
Shared. Fixable. Ever-lasting. These fundamental features make IT a science, or art, but totally useless for business. I can tell you the story, how important it was to practically RAPE IT with business concepts, to get money into it and so reach its current state. Repeat: it is very important that IT became a business. However: what I call a well-architected framework follows the fundamental rules of the IT: transparent (shared knowledge for any user), modular (fixable by anyone, not only the creator), and environment-independent: the tools, OS, language, running platform will surely change, the system should survive that with minimum or no side effects (ever-lasting).
These are VERY hard requirements, out of scope of any budget for any actual task, so you have no chance to think in long term on this scale: the ROI guaranteed to be negative! And if despite of this, you create an (IT-term) well-architected component, you SOLVED a task, and that is WRONG for your business! But the IT definition of "well-architected", you can go to sleep: anyone can use it, and if there is anything wrong with your solution, others can also fix it, no one is tied to you.
The only way for getting a financial ROI is to be better than your competitor, who in general, knows and wants exactly the same. How can you do that?
The key to business success is that you have real invention in your system, that changes or breaks a rule that your competitor follows. But you can't waste your resources on inventing it, because that is a long, trial-and-error story, and your competitors will come up with their products while your engineers keep scratching their heads. The only way is that you buy (worse) or steal (better) an innovation, build a marketable product on it, and you are the famous winner of the game. If you do it in large, you can be the next Gates, Jobs - if not, you can still have your holiday on Hawaii. You don't have to care for the innovators, who simply suck while you "polish their dusty rock". Or pay them some cash because you are a noble person, but that is bad for your ROI.
No personal offense in this. This is only the picture of the world where sharks became the dominant race, in NatGeo-style.
Do you want examples to these hard statements?
Let's take a look at the automotive industry. Giant factories were placed to China to build cars for the western market with cheaper workforce and less rigorous environment protection, so greater profit. Of course, China started to make its own companies, but those cars were... not good enough for us. However, today they could buy whole car companies, and their products suddenly became much better. What happened?
With the companies, they have bought not only well trained, but experienced engineers, and the research logs. _They_have_bought_the_errors!_ The guide that can shade the grey opinions, estimate not only the price tag and the financial ROI, but the (for me) real attributes, like possible results of crash tests after changing some variants.
Please look around in Detroit for yourself, and watch the marketing films about the Chinese advancement (but forget about the air pollution they pay for this).
Want another example? I was laughing loud when I read this, it is so telling...
I have read somewhere that Motorola was working on a modular phone architecture. WOW I said: an innovation against business plans! For dreamers: a phone manufacturer is interested in selling their product to the SAME user they sold the previous one - is it good for any of them that the users can replace parts?
Then I read that Motorola was owned by Google. The article also mentioned that therefore the only company that is not absolutely controlled by the number of sold items (surprise: is it not only me to whom this is obvious?)
Now I read that Google has SOLD Motorola to Lenovo, but... yes, you are right: they kept the patents, and yes, today Google has a modular phone project! And the article mentions that Google lost a lot of money on the Motorola story - I see they have a killer weapon against all companies who create mobile phones. And their project is not from Kickstarter, but made by the guys who have been in the heart of the business from the beginning, and contains experience from all the failures!
I wonder how many people remember that Android was not Google, AdSense was not Google... but today those guys work at Google - or in Hawaii. The exceptional big companies that played a noble role in the story are out of the IT playground today, like Xerox, or Sun Microsystems (try to understand the importance of making Java with all reference and tutorials free - as a university student I was a criminal, having a "stolen" compiler and documentations that I could not afford).
OK, this was really long and philosophical, although it answers practical questions and explains "magical stories" to me. My fundamental statement for the end: I accept your ROI-based approach, and its importance in today's world. I also accept that I must adapt to it. But I say that the fundamental architectural requirements of a truly, technically well-architected system is AGAINST ROI goals; and ROI appears only if the system contains something against ROI rules, that is not payed (stolen or bought for marbles).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)