2012. szeptember 13., csütörtök
2012. szeptember 2., vasárnap
A keserű pirula
A párbeszéd folytatódik, bár elég nagy csúszásokkal: jómunkásemberként kevés most az időm, a kérdések pedig elég alapos átgondolást igényelnek... A válaszokban nem követem az eredeti sorrendet, inkább számomra emelkedő fontosság szerint rendeztem őket.
Bemelegítésként kezdjünk ezzel. "A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés." Ennek a definíciónak számomra semmi köze nincs Istenhez, a Nirvánához vagy a természettudományokhoz, csupán egy konstruktív emberi hozzáállást jelent: elképzelek egy számomra szimpatikus rendet, azt valóságosnak tekintem és ehhez mérten cselekszem.
Sokáig hittem abban, hogy írásaim révén megtalálhatok olyan embereket, akik számára mindez nem újdonság, csak nem így öntik szavakba. Ez a hozzáállás tett képessé arra, hogy számtalan félbemaradt, szerencsétlen kommunikációs kísérlet dacára törekedjem a számomra elérhető legmagasabb szinten írni, beszélni.
Ma már nem hiszek benne: nincs szükségem arra, hogy ezt a virtuális beszélgetőtársat répaként az orrom elé lógassam. Elfogadom a jelen gondolati magányát ugyanúgy, mint egy párbeszéd lehetőségét. Ha tényleg van értelme annak, amit és ahogyan csinálok, a kapcsolat túlnyomó része virtuális, időben eltolt "párbeszéd" lesz: régen nem létezem már akkor, amikor valaki elmosolyodik egy-egy mondatomon.
Persze lehet, hogy ez nem "célravezető" - viszont ez számomra nem sokat jelent, hiszen a cél és ok alapú gondolkodás különbségét olyan régen elrendeztem magamban, hogy már csak akkor jut eszembe, ha emlékeztetnek rá.
Elég összetett kérdés, kezdem a végéről. Egy új közösség felfedezése semmiben nem változtatja meg a saját közösségem belső szerkezetét, igazságról és világról alkotott képét - vagyis attól még ugyanaz a zárt rendszer marad. Az új közösség szerkezetének, tudásának, a benne megjelenő tőlünk független tapasztalat-tömegének integrációja hosszú, és nem "megúszható" folyamat - amit viszont a kívülállóként történő minősítés, véleményalkotás lehetetlenné tesz! Az integráció (jó esetben) kétirányú, kölcsönös és egyenrangú folyamat.
Nagyon jó a példa. Tegyük fel, hogy a "fejletlen" dél-amerikai bennszülött törzs a megölt ellenfél testét (nyilvánvaló erőforrás-ínség miatt) nem kukacokkal eteti fel, hanem (rituális keretekkel körülvett, szabályozott módon) élelemnek tekinti. Tegyük hozzá, hasonló eset "nyugati emberekkel" is megtörtént már, könyvet és filmeket készítenek róla - csak itt nem extrém esetről, hanem egy állandóan fennálló szűk erőforrású környezetről, és az ahhoz való közösségi alkalmazkodásról beszélünk.
Mi viszont "fejlettek" vagyunk - "technológia" szempontjából mindenképp: minden ismeretem arra vezet, hogy ma "elképzelhetetlen" életminőséget lennénk képesek létrehozni globálisan, minden emberre kiterjesztve, beleértve az utánunk jövő generációkat is. Akár ma elkezdhetnénk... szóval nem a "technológia hiányával" van a gond, hanem az elbaltázott hozzáállásunkkal. A béke-harcos államok hatalmas gyárakban állítanak elő szinte csak civil áldozatokat szedő, ám "betilthatatlan" taposóaknákat, óriási erőforrásokat fordítunk más, "rossz" emberek megfertőzésére, megmérgezésére, porrá égetésére, ... Bioüzemanyaggal tankolt hobbiterepjárókból nézzük, ahogy "mások" ipari hulladékot esznek ("xxxgazdaságos yyy" néven). Tudomásul vesszük, hogy "fejlett" életmódunk a jövő generációk tartalékait éli fel, és jó eséllyel őket kannibállá tesszük mai pazarlásunkkal. Na de megenni? Juj, azt nem.
Szóval én a mai emberi civilizációt és gondolkodást egyáltalán nem tekintem "megosztható" de egyáltalán megosztandó értéknek vagy "fejlettségnek". Valójában a dél-amerikai "fúj-kannibál" törzsedet a mai bunkó emberiségnek mindenképpen békén kellene hagynia, mert lehet, hogy belőlük még akkor is marad valami, amikor mi már kirúgtuk magunk alól a sámlit. Ugyanígy teszi lehetetlenné civilizációnk mai állapota a külső segítség elfogadását: ha létezik fölöttünk álló, minket ismerő civilizáció, az sem tehet mást, mint megvárja, hogy felébredünk-e saját lázálmunkból, vagy belepusztulunk.
Ha pedig mégis van megosztható tudás és befogadásra alkalmas civilizáció, akkor az átadásra létezik recept, ami ráadásul nem mond ellent a mondákban és vallásokban leírt forgatókönyveknek (beleértve azok későbbi elfajulását, emberáldozati rítusok kialakulását). A Hajnalvilágban is szántam erre pár sort (111. oldal).
Sok éve keresem folyamatosan azokat a jeleket, amik ilyen kezdeményezésekről szólnának, de egy rakás összeesküvés-elméleten meg "másfajta pénzen" kívül nem találtam semmit. Persze, van ezernyi tálentum-kör és megfelelő szoftver vezérlő környezet - de minimális az esélye annak, hogy egy ezer fős közösséget szervező rendszer tervezésekor tízmilliárd emberre skálázható, bármilyen környezetre átvihető megoldást keresnének. Ez utóbbi ugyanis rohadt nehéz meló, sok évnyi személyes tapasztalat nélkül elég esélytelen. Nézegettem én a ma már igen széles nyílt forrású palettát, fórumokat, blogokat, egyebeket; számos hasonlónak tűnő kezdeményezéssel megpróbáltam kapcsolatot felvenni, eredménytelenül. Persze az is lehet, hogy "mindenki szembe megy..." :-)
Ahol pedig az üzleti megfontolások is számítanak, ott nem születhet meg ez a rendszer, mert létrehozása ellentétes a szervezet közvetlen értékelési szempontjaival: ha termék előállító (Google, Microsoft, Oracle, Apple, ...), akkor nem érdekelt a konkurens platformok transzparens, egyenértékű támogatásában; ha "használó" (termelő, akár multinacionális méretű üzemek: Coca-Cola, Adidas, ... vagy kormányok), akkor a sokplatformos, hosszú távú fejlesztés sokszoros erőforrásigényét és fejlesztési idejét nem tudja vállalni. Inkább megfizetnek még néhány informatikai szakmunkást, aki különféle rendszerek között adatokat lapátolgatnak havi fix összegért.
Addig valóban semmi értelme mások előtt megnyilatkozni, amíg úgy véled, hogy egyszer tudni fogod a tutit, amit mások elé tárhatsz, mint megoldást. Ennél csak egy nagyobb szívás van: ha valóban elhiszed, hogy tudod a tutit, és mások elé tárod... az már tényleg elég szánalmas, totális félreértése a helyzetnek.
Szerintem a játék a következő: emberek vagyunk, és ennek definíció szinten része a részleges tudás. Már észre sem vehetünk minden fontos dolgot, mert nem tudnánk feldolgozni, ezért folyamatosan szűrünk már a bemenő adatok szintjén. Utána az értelmezés újra egyedi világképünktől függ, amely jó esetben folyamatosan változik a tapasztalatok hatására (rosszabb esetben megcsontosodik, onnantól kezdve válhatunk ész-osztó közhely-gyárrá). Következésképpen: csak addig érdemes meghallgatni azt amit mondok, amíg úgy állok hozzá, hogy az megváltozhat. Csak azt tudom vállalni, hogy elmondom, akkor miért tűnt logikusnak az akkori megközelítésem - és ha megváltozott, miért történt.
Nem az "abszolút igazságot" adhatjuk egymásnak, hanem őszinteséget: annak elmesélését, hogy mi mit gondolunk, és miért jutottunk erre a következtetésre. Tizen-pár éve így kezdtem el "teregetni a lapjaimat" - ma sem látom másként; a filozófiák elítélhetőségével kapcsolatban pedig szintén igyekeztem magasra tenni a lécet... A lapjaimat pedig éppen azért látom (talán tényleg jobban, mint te), mert folyamatosan terítem őket...
Csak nem te voltál az, aki erre a képre hivatkozott nemrég? :-)
Nem "várok el" semmit. Az állítom, hogy ez egy téves megközelítés, és amíg kitartasz mellette, semmit nem érthetsz meg abból, amit mondok.
1: Orbitális önbecsapás ez az "öröklétbe beletörődés". Jól hangzik, szépséghibája csupán az, hogy az összes élőlény létezéséből az ellenkező következtetés vonható le: eddig minden egyes egyed elpusztult. Ez olyan mértékű megerőszakolása a logikus gondolkodásnak, amely után már nincs értelme semmilyen lépésnek.
2: Az öröklétért alkudozni folyamatos pótcselekvése az emberi gondolkodásnak. Ugyan miféle minőségi különbséget jelent ezt kvantum számítógép és MI emlegetése mellett tenni? Nem ugyanaz, mint egy ősz szakállú mindenható bácsinak kuncsorogni, vagy éppen Zeusszal, vudu varázslatokkal, sátánista dünnyögéssel intézni?
3: Végiggondoltad, mit jelent a halhatatlanság globálisan, teljes emberiségre kiterjesztve? Exponenciálisan növekvő mértékben zabálnánk fel a bolygót, végül a teljes szervesanyag-tartalom emberi hús lenne? Vagy inkább csak néhányan legyenek halhatatlanok? Vagy szabályozott módon irtani kell a "túlkorosokat" - és megenni, mert nincs már más élelem? Pff... :-)
4: És mit ér ez az egész? A hindu vallás alaptétele a lélek halhatatlansága, a karma kereke, vagyis a hívők által ugyanolyan sziklaszilárd "tény", mint a te technokrata "öröklétbe törődésed". Boldoggá teszi őket ez a tudat, értelmes emberi létezést garantál? Dehogy! Ugyanúgy irtják egymást, nyüzsögnek és atomfegyverrel szerencsétlenkednek, mint mi - pedig nekik még egy jelenkori "megváltó", Gandhi is megadatott, akinek konkrét, ellenőrizhető, egyértelmű példáját követve sokkal messzebbre juthatnának...
A fizikai halhatatlanság önmagában tarthatatlan, értelmetlen, az élet és fejlődés legalapvetőbb szabályait felrúgó ötlet, erről annyit írtam, hogy már tényleg nem szeretném mindet elismételni, csak a legfontosabbat: ez a rákos megbetegedés tökéletes analógiája. A rákos sejtek normális testi sejtek egy apró hibával: nem akarnak elpusztulni, ki akarnak szakadni a szervezet létezését biztosító biológiai életciklus fogságából. A szándék érthető, logikus, magyarázható - az eredmény mégis a szervezet pusztulásához vezető daganat.
Nem folytatom, nincs értelme ezt tovább ragozni. Azért ugrottam neked, mert talán van esély arra, hogy végiggondold: az egész gondolatmenet végpontja ez az egyetlen probléma: az én személyes viszonyom az én személyes létbizonytalanságom és végességem tudatával. Ha ezt "én" nem tudom megoldani, akkor minden további következtetésem ennek a halhatatlanság és biztonság iránti vágyamnak lesz alárendelve. Külön felhívom a figyelmet arra, hogy nem állítom, hiszen nem is állíthatom a létezés végességét - sőt, számos független forrás szól amellett, hogy a halál nem totális végpont. Azt viszont állítom, hogy amíg erős kötődéssel "remélem" a halhatatlanságot, ettől függő módon építem fel az életemet, képtelen vagyok objektív módon viszonyulni bármilyen ezzel kapcsolatos információhoz. Az pedig bukta.
Sajnálom: rákos gondolkodás számára nincs megoldásom. Ez a gond ezzel a piros pirula - kék pirula játékkal. Megy a nagy hőzöngés az "ostoba tömeggel", hogy "ők" miért nem ébrednek fel, meg tesznek már valamit, meg "az emberek általában" - az viszont kimarad a prédikációból, hogy a piros pirula keserű, mint az epe, továbbá "normális emberi gondolkodás" számára méreg. A kék viszont kellemes ízű, jó kedvre derít, hiszen ezért van kitalálva. Frank Herbert a Dűnében őszintébb és használhatóbb analógiát használt. Újra is kéne olvasnom.
Következzék zárszóként az "evangélium", az örömhír. Logikus és véges képességű gondolkodásunk ellenére, személyes tapasztalatainkkal tökéletesen egyező módon állítható, hogy
"Egy érdemi beszélgetés…"
Örülök annak, ha így gondolod,
"Pedig nem hittem már abban, hogy létezik ilyen..."
bár ez a hozzáállás szerintem nem túl célravezető…
Bemelegítésként kezdjünk ezzel. "A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés." Ennek a definíciónak számomra semmi köze nincs Istenhez, a Nirvánához vagy a természettudományokhoz, csupán egy konstruktív emberi hozzáállást jelent: elképzelek egy számomra szimpatikus rendet, azt valóságosnak tekintem és ehhez mérten cselekszem.
Sokáig hittem abban, hogy írásaim révén megtalálhatok olyan embereket, akik számára mindez nem újdonság, csak nem így öntik szavakba. Ez a hozzáállás tett képessé arra, hogy számtalan félbemaradt, szerencsétlen kommunikációs kísérlet dacára törekedjem a számomra elérhető legmagasabb szinten írni, beszélni.
Ma már nem hiszek benne: nincs szükségem arra, hogy ezt a virtuális beszélgetőtársat répaként az orrom elé lógassam. Elfogadom a jelen gondolati magányát ugyanúgy, mint egy párbeszéd lehetőségét. Ha tényleg van értelme annak, amit és ahogyan csinálok, a kapcsolat túlnyomó része virtuális, időben eltolt "párbeszéd" lesz: régen nem létezem már akkor, amikor valaki elmosolyodik egy-egy mondatomon.
Persze lehet, hogy ez nem "célravezető" - viszont ez számomra nem sokat jelent, hiszen a cél és ok alapú gondolkodás különbségét olyan régen elrendeztem magamban, hogy már csak akkor jut eszembe, ha emlékeztetnek rá.
1. Ha adott egy földönkívüli faj, amely egy saját technológia révén képes az együttműködésre, akkor miért ne osztaná meg ezt a technológiát velünk, magunkra és elérhető környezetünkre veszélyes, a szükséges technológia híján együttműködni képtelen emberekkel?De ha túl elrugaszkodott a példa, akkor itt egy másik: Ha tudomásod lenne egy 500 fős dél-amerikai bennszülött törzsről, amely időnként, ínségesebb időkben kannibalizmusra vetemedik, mit tennél? Békén hagynád őket, vagy az általad ismert technológiák megosztásával segítenél nekik, tudván, hogy egy egységes közösség jobb, mint 2 különálló részközösség?Egy új közösség felfedezésekor már nincs értelme a saját közösségedre, mint zárt rendszerre tekinteni.
Elég összetett kérdés, kezdem a végéről. Egy új közösség felfedezése semmiben nem változtatja meg a saját közösségem belső szerkezetét, igazságról és világról alkotott képét - vagyis attól még ugyanaz a zárt rendszer marad. Az új közösség szerkezetének, tudásának, a benne megjelenő tőlünk független tapasztalat-tömegének integrációja hosszú, és nem "megúszható" folyamat - amit viszont a kívülállóként történő minősítés, véleményalkotás lehetetlenné tesz! Az integráció (jó esetben) kétirányú, kölcsönös és egyenrangú folyamat.
Nagyon jó a példa. Tegyük fel, hogy a "fejletlen" dél-amerikai bennszülött törzs a megölt ellenfél testét (nyilvánvaló erőforrás-ínség miatt) nem kukacokkal eteti fel, hanem (rituális keretekkel körülvett, szabályozott módon) élelemnek tekinti. Tegyük hozzá, hasonló eset "nyugati emberekkel" is megtörtént már, könyvet és filmeket készítenek róla - csak itt nem extrém esetről, hanem egy állandóan fennálló szűk erőforrású környezetről, és az ahhoz való közösségi alkalmazkodásról beszélünk.
Mi viszont "fejlettek" vagyunk - "technológia" szempontjából mindenképp: minden ismeretem arra vezet, hogy ma "elképzelhetetlen" életminőséget lennénk képesek létrehozni globálisan, minden emberre kiterjesztve, beleértve az utánunk jövő generációkat is. Akár ma elkezdhetnénk... szóval nem a "technológia hiányával" van a gond, hanem az elbaltázott hozzáállásunkkal. A béke-harcos államok hatalmas gyárakban állítanak elő szinte csak civil áldozatokat szedő, ám "betilthatatlan" taposóaknákat, óriási erőforrásokat fordítunk más, "rossz" emberek megfertőzésére, megmérgezésére, porrá égetésére, ... Bioüzemanyaggal tankolt hobbiterepjárókból nézzük, ahogy "mások" ipari hulladékot esznek ("xxxgazdaságos yyy" néven). Tudomásul vesszük, hogy "fejlett" életmódunk a jövő generációk tartalékait éli fel, és jó eséllyel őket kannibállá tesszük mai pazarlásunkkal. Na de megenni? Juj, azt nem.
Szóval én a mai emberi civilizációt és gondolkodást egyáltalán nem tekintem "megosztható" de egyáltalán megosztandó értéknek vagy "fejlettségnek". Valójában a dél-amerikai "fúj-kannibál" törzsedet a mai bunkó emberiségnek mindenképpen békén kellene hagynia, mert lehet, hogy belőlük még akkor is marad valami, amikor mi már kirúgtuk magunk alól a sámlit. Ugyanígy teszi lehetetlenné civilizációnk mai állapota a külső segítség elfogadását: ha létezik fölöttünk álló, minket ismerő civilizáció, az sem tehet mást, mint megvárja, hogy felébredünk-e saját lázálmunkból, vagy belepusztulunk.
Ha pedig mégis van megosztható tudás és befogadásra alkalmas civilizáció, akkor az átadásra létezik recept, ami ráadásul nem mond ellent a mondákban és vallásokban leírt forgatókönyveknek (beleértve azok későbbi elfajulását, emberáldozati rítusok kialakulását). A Hajnalvilágban is szántam erre pár sort (111. oldal).
Csak azt nem értem, hol itt a "majd"? Nem erről szólnak jelenleg a multinacionális vállalatok? Az egyes leányvállalatok, termelő üzemek egyáltalán nem önálló entitásként "fizetnek" egymásnak a szolgáltatásokért, éppen ellenkezőleg: pontos, a cégre nézve globális tervet követve, külső erőforrásként kezelik és osztják el a pénzt ugyanúgy, mint az embereket, munkaidőt, gépeket és termékeket. Ez a jelen, nem a jövő - az pedig teljesen érdektelen, hogy ezt felhő alapú rendszerek vagy helyi fejlesztések valósítják meg. Éppen a pénz, mint közvetítő eszköz kihagyása, a közvetlen erőforrás-alapú tervezés és működtetés, a demokrácia-szerűség helyett szigorú hierarchia és "diktatórikus" irányítás, a valós és személyes felelősség jelenléte miatt hatékonyabbak, mint a különálló vállalatok és szervezetek halmaza, más néven: nemzetgazdaság. Jelen állás szerint valóban tönkreteszik az utóbbit, ami egyenesen vezet az általad is felvázolt, a mai pénz fogalmát megszüntető globális vállalatbirodalom felé. Ez szerintem is a legvalószínűbb, és legkisebb áldozattal járó kimenetel, civilizációs szempontból viszont zsákutca - de ezt is leírtam, indokoltam (84-85 oldal). A mai magyar közélet ezen átalakulás tragikomikus szemléltetésének is tekinthető.... Majd ezen vállalatok oly mértékben lesznek kénytelenek ennek a rendszernek a használatát a vállalaton belüli szolgáltatásokra is mindinkább kiterjeszteni, hogy a végén azt veszik észre, hogy a vállalatokon belül már semmiféle pénzforgalom nem történik, csak vállalatok között. Majd mindezek után, a további rájuk nehezedő nyomás hatására arra kényszerülnek, hogy más vállalatokkal olvadjanak össze részben, később egészben. ...
Szerintem ennek esélye gyakorlatilag nulla. Aki a lényeget felfogja, nem paranoid, nem fél, mert pontosan látja tapasztalja, hogy nyugodtan elmondhatja a véleményét, azt érdemben meghallani nem fogja senki. Persze ha rossz helyen született, agyoncsapnák miatta, de elég esze van hozzá, hogy inkább "súgó" legyen, és ne menjen végig ezen az úton.... Szerintem jó néhányan vannak olyanok, akik épp egy hasonló, a pénz szervezőerejét helyettesítő rendszeren dolgoznak, csak éppen nincsenek olyan írói vénával megáldva, sőt valószínűleg még jóval paranoiásabbak is, mint te, ahhoz, hogy könyveket írjanak és blogot vezessenek. Így nehezebb beléjük botlani, pláne felfigyelni rájuk. Tízmilliók keresik a rendszert alternatíváit világszerte. Biztosra veszem, hogy akad közöttük legalább néhány 100 komolyabb programozó akik ezen dolgoznak, elvégre mi lenne ennél hívogatóbb kihívás? El tudom képzelni, hogy Kína, India, Argentína, vagy más országokban, melyek felől egyébként sosem hall az ember, hasonló rendszerek már akár több ezer fős közösségeket tarthatnak fenn. ...
Sok éve keresem folyamatosan azokat a jeleket, amik ilyen kezdeményezésekről szólnának, de egy rakás összeesküvés-elméleten meg "másfajta pénzen" kívül nem találtam semmit. Persze, van ezernyi tálentum-kör és megfelelő szoftver vezérlő környezet - de minimális az esélye annak, hogy egy ezer fős közösséget szervező rendszer tervezésekor tízmilliárd emberre skálázható, bármilyen környezetre átvihető megoldást keresnének. Ez utóbbi ugyanis rohadt nehéz meló, sok évnyi személyes tapasztalat nélkül elég esélytelen. Nézegettem én a ma már igen széles nyílt forrású palettát, fórumokat, blogokat, egyebeket; számos hasonlónak tűnő kezdeményezéssel megpróbáltam kapcsolatot felvenni, eredménytelenül. Persze az is lehet, hogy "mindenki szembe megy..." :-)
Ahol pedig az üzleti megfontolások is számítanak, ott nem születhet meg ez a rendszer, mert létrehozása ellentétes a szervezet közvetlen értékelési szempontjaival: ha termék előállító (Google, Microsoft, Oracle, Apple, ...), akkor nem érdekelt a konkurens platformok transzparens, egyenértékű támogatásában; ha "használó" (termelő, akár multinacionális méretű üzemek: Coca-Cola, Adidas, ... vagy kormányok), akkor a sokplatformos, hosszú távú fejlesztés sokszoros erőforrásigényét és fejlesztési idejét nem tudja vállalni. Inkább megfizetnek még néhány informatikai szakmunkást, aki különféle rendszerek között adatokat lapátolgatnak havi fix összegért.
"Life is a journey, not a destination."Addig, amíg minden héten/hónapban új, egymásnak gyakran ellentmondó, mások által valószínűleg meg nem értett, megkérdőjelezett, vagy esetleg elítélt életfilozófiákkal állok elő, vagyis amíg a világról alkotott képem annyira képlékeny, hogy ne lehessek még abban se szinte biztos, hogy a most leírtakat, akár hónapok, esetleg évek elteltével, érvekkel meg tudom védeni, addig a nagy nyilvánosság előtt nem szeretném a nevemet vállalni. Fogalmazhatunk úgy is, hogy amíg te az igencsak jó lapjaiddal megteheted, hogy nyíltan játssz, addig én a sajátjaimat még meg sem néztem.
Addig valóban semmi értelme mások előtt megnyilatkozni, amíg úgy véled, hogy egyszer tudni fogod a tutit, amit mások elé tárhatsz, mint megoldást. Ennél csak egy nagyobb szívás van: ha valóban elhiszed, hogy tudod a tutit, és mások elé tárod... az már tényleg elég szánalmas, totális félreértése a helyzetnek.
Szerintem a játék a következő: emberek vagyunk, és ennek definíció szinten része a részleges tudás. Már észre sem vehetünk minden fontos dolgot, mert nem tudnánk feldolgozni, ezért folyamatosan szűrünk már a bemenő adatok szintjén. Utána az értelmezés újra egyedi világképünktől függ, amely jó esetben folyamatosan változik a tapasztalatok hatására (rosszabb esetben megcsontosodik, onnantól kezdve válhatunk ész-osztó közhely-gyárrá). Következésképpen: csak addig érdemes meghallgatni azt amit mondok, amíg úgy állok hozzá, hogy az megváltozhat. Csak azt tudom vállalni, hogy elmondom, akkor miért tűnt logikusnak az akkori megközelítésem - és ha megváltozott, miért történt.
Nem az "abszolút igazságot" adhatjuk egymásnak, hanem őszinteséget: annak elmesélését, hogy mi mit gondolunk, és miért jutottunk erre a következtetésre. Tizen-pár éve így kezdtem el "teregetni a lapjaimat" - ma sem látom másként; a filozófiák elítélhetőségével kapcsolatban pedig szintén igyekeztem magasra tenni a lécet... A lapjaimat pedig éppen azért látom (talán tényleg jobban, mint te), mert folyamatosan terítem őket...
Csak nem te voltál az, aki erre a képre hivatkozott nemrég? :-)
"A környező rendszerben végzett önsorsrontás csak a felszín, a lényeg, hogy képes vagy-e az ennek ELKERÜLÉSÉRE optimalizált agyadba integrálni saját halandóságod és minden feltétel dacára totális létbizonytalanságod elfogadását?"Ha az eddigiekből nem egyértelmű számodra, hogy erre képes vagyok-e, akkor attól tartok, vagy nem értem a kérdést, vagy a válaszom nem. Nem értem, pontosan mit és miért vársz el tőlem.De addig is... Tudom, hogy a jelenlegi technológiánk mellett a létidőm véges. Tudom, hogy elvileg bármelyik pillanatban feldobhatom a pacskert, és hogy halálom után az alapszükségleteimet már nem lesz lehetőségem kielégíteni. Viszont lehetségesnek tartom, hogy még életemben elérjük azt a technológiai fejlettséget, hogy a várható élettartamunk gyorsabban növekedjen, mint amilyen gyorsan én öregszem. Kvantum számítógépek és az emberénél is fejlettebb mesterséges intelligencia mellett elképzelhetőnek tartom, hogy néhány évtizeden belül elérjük ezt a szintet. Ha ilyen addigra nem lesz, akkor valószínűnek tartom, hogy addigra többé-kevésbé már kipusztultunk, amivel nem érdemes számolni. Ergo több értelme van annak, ha úgy gondolkodsz, hogy „úgyis örökké fogok élni”, melyet egyébként csak úgy érhetsz el, ha összefogsz(!), mint beletörődni abba, hogy „úgysem…”, és ennek ellenére próbálsz meg összefogni azzal vigasztalva magadat, hogy ha már neked nem is az utódaidnak talán jobb lesz. Mert ez utóbbi az örökélethez képest, amely egyébként nem zárja ki azt, hogy az utódaidnak jó legyen, relatíve sovány vigasz.
Nem "várok el" semmit. Az állítom, hogy ez egy téves megközelítés, és amíg kitartasz mellette, semmit nem érthetsz meg abból, amit mondok.
1: Orbitális önbecsapás ez az "öröklétbe beletörődés". Jól hangzik, szépséghibája csupán az, hogy az összes élőlény létezéséből az ellenkező következtetés vonható le: eddig minden egyes egyed elpusztult. Ez olyan mértékű megerőszakolása a logikus gondolkodásnak, amely után már nincs értelme semmilyen lépésnek.
2: Az öröklétért alkudozni folyamatos pótcselekvése az emberi gondolkodásnak. Ugyan miféle minőségi különbséget jelent ezt kvantum számítógép és MI emlegetése mellett tenni? Nem ugyanaz, mint egy ősz szakállú mindenható bácsinak kuncsorogni, vagy éppen Zeusszal, vudu varázslatokkal, sátánista dünnyögéssel intézni?
3: Végiggondoltad, mit jelent a halhatatlanság globálisan, teljes emberiségre kiterjesztve? Exponenciálisan növekvő mértékben zabálnánk fel a bolygót, végül a teljes szervesanyag-tartalom emberi hús lenne? Vagy inkább csak néhányan legyenek halhatatlanok? Vagy szabályozott módon irtani kell a "túlkorosokat" - és megenni, mert nincs már más élelem? Pff... :-)
4: És mit ér ez az egész? A hindu vallás alaptétele a lélek halhatatlansága, a karma kereke, vagyis a hívők által ugyanolyan sziklaszilárd "tény", mint a te technokrata "öröklétbe törődésed". Boldoggá teszi őket ez a tudat, értelmes emberi létezést garantál? Dehogy! Ugyanúgy irtják egymást, nyüzsögnek és atomfegyverrel szerencsétlenkednek, mint mi - pedig nekik még egy jelenkori "megváltó", Gandhi is megadatott, akinek konkrét, ellenőrizhető, egyértelmű példáját követve sokkal messzebbre juthatnának...
A fizikai halhatatlanság önmagában tarthatatlan, értelmetlen, az élet és fejlődés legalapvetőbb szabályait felrúgó ötlet, erről annyit írtam, hogy már tényleg nem szeretném mindet elismételni, csak a legfontosabbat: ez a rákos megbetegedés tökéletes analógiája. A rákos sejtek normális testi sejtek egy apró hibával: nem akarnak elpusztulni, ki akarnak szakadni a szervezet létezését biztosító biológiai életciklus fogságából. A szándék érthető, logikus, magyarázható - az eredmény mégis a szervezet pusztulásához vezető daganat.
Nem folytatom, nincs értelme ezt tovább ragozni. Azért ugrottam neked, mert talán van esély arra, hogy végiggondold: az egész gondolatmenet végpontja ez az egyetlen probléma: az én személyes viszonyom az én személyes létbizonytalanságom és végességem tudatával. Ha ezt "én" nem tudom megoldani, akkor minden további következtetésem ennek a halhatatlanság és biztonság iránti vágyamnak lesz alárendelve. Külön felhívom a figyelmet arra, hogy nem állítom, hiszen nem is állíthatom a létezés végességét - sőt, számos független forrás szól amellett, hogy a halál nem totális végpont. Azt viszont állítom, hogy amíg erős kötődéssel "remélem" a halhatatlanságot, ettől függő módon építem fel az életemet, képtelen vagyok objektív módon viszonyulni bármilyen ezzel kapcsolatos információhoz. Az pedig bukta.
Sajnálom: rákos gondolkodás számára nincs megoldásom. Ez a gond ezzel a piros pirula - kék pirula játékkal. Megy a nagy hőzöngés az "ostoba tömeggel", hogy "ők" miért nem ébrednek fel, meg tesznek már valamit, meg "az emberek általában" - az viszont kimarad a prédikációból, hogy a piros pirula keserű, mint az epe, továbbá "normális emberi gondolkodás" számára méreg. A kék viszont kellemes ízű, jó kedvre derít, hiszen ezért van kitalálva. Frank Herbert a Dűnében őszintébb és használhatóbb analógiát használt. Újra is kéne olvasnom.
Következzék zárszóként az "evangélium", az örömhír. Logikus és véges képességű gondolkodásunk ellenére, személyes tapasztalatainkkal tökéletesen egyező módon állítható, hogy
Van élet a halál után!
Mások élete.
És ez így jobb, mint saját fizikai létünk örökkévalóvá nyújtása bármilyen eszközzel.
2012. augusztus 20., hétfő
Homo communis
Tibor bá blogján: Mi jön a Homo sapiens után? - persze a szokásos optimizmussal így zárja:
"Hogy mi jön a Homo sapiens után? Tippelhetünk a csótány és a kőkorszaki szaki által behatárolt intervallumon belül."
Nekem persze ez nem jön be, ezért aztán...
2012.augusztus.20th. at 19:22
Alternatíva: ha még idejében, az első valóban komoly pofonok elviselése közben véletlenül észhez tér a Tibor bá példájával jól illusztrálható intelligens, ám a közösségi gondolkodásból végtelenül kiábrándult “elit” szükséges (relatíve kis méretű) csoportja, akkor létrejöhet a Homo communis: a közösségi ember. Az az ember, aki végre ráébred, hogy véges létideje nem büntetés, hanem a játék legfontosabb szabálya, így képessé válik nem a szerzésre, hanem a továbbadásra, nem a birtoklásra, hanem a megosztásra játszani.
Talán még nem jött el az a pillanat. Talán már elmúlt, és nem jön már vissza. Talán itt néhányan látni fogják. Talán észre sem veszik, mert nem különbözik a többi pillanattól, mert nem odakint, hanem odabent történik.
És milyen érdekes, amikor keresni kezdtem, nehogy rosszul írjam a hirtelenjében kitalált “homo communis” kifejezést, kiderült, hogy valaki már ugyanezt, civilizációnkra pontosan illő sorrendben már leírta – igaz, a szimfónia műnem tételeivel kapcsolatban.
1. Homo agens: man acting, or in conflict (Allegro)
2. Homo sapiens: man thinking (Adagio)
3. Homo ludens: man playing (Scherzo), and
4. Homo communis: man in the community (Allegro)
Szerintem is helyes a megállapítás, ma a “sapiens” megjelölés óriási túlzás – a “ludens” sokkal pontosabb. És persze… süket, önző, csak a saját hangjukkal törődő zenészek el tudnak rontani egy szimfóniát úgy, hogy végül ne legyen negyedik tétel. Példákat innen is lehet sorolni.
2012.augusztus.20th. at 19:22
Alternatíva: ha még idejében, az első valóban komoly pofonok elviselése közben véletlenül észhez tér a Tibor bá példájával jól illusztrálható intelligens, ám a közösségi gondolkodásból végtelenül kiábrándult “elit” szükséges (relatíve kis méretű) csoportja, akkor létrejöhet a Homo communis: a közösségi ember. Az az ember, aki végre ráébred, hogy véges létideje nem büntetés, hanem a játék legfontosabb szabálya, így képessé válik nem a szerzésre, hanem a továbbadásra, nem a birtoklásra, hanem a megosztásra játszani.
Talán még nem jött el az a pillanat. Talán már elmúlt, és nem jön már vissza. Talán itt néhányan látni fogják. Talán észre sem veszik, mert nem különbözik a többi pillanattól, mert nem odakint, hanem odabent történik.
És milyen érdekes, amikor keresni kezdtem, nehogy rosszul írjam a hirtelenjében kitalált “homo communis” kifejezést, kiderült, hogy valaki már ugyanezt, civilizációnkra pontosan illő sorrendben már leírta – igaz, a szimfónia műnem tételeivel kapcsolatban.
1. Homo agens: man acting, or in conflict (Allegro)
2. Homo sapiens: man thinking (Adagio)
3. Homo ludens: man playing (Scherzo), and
4. Homo communis: man in the community (Allegro)
Szerintem is helyes a megállapítás, ma a “sapiens” megjelölés óriási túlzás – a “ludens” sokkal pontosabb. És persze… süket, önző, csak a saját hangjukkal törődő zenészek el tudnak rontani egy szimfóniát úgy, hogy végül ne legyen negyedik tétel. Példákat innen is lehet sorolni.
2012. augusztus 18., szombat
Olimpia, remélem, az utolsó...
Tóta W Árpád: Lólengés az avaron című cikkéhez válaszként.
Az, hogy pár ezer ember izomszakadtáig küzd néhány ezredmásodpercért, század pontért, vagy a másik lenyomásáért, miközben ezt százezrek a helyszínen,
MILLIÁRDNYI EMBER A SZÉKÉBEN ÜLVE TÉVÉN BAMBULJA, NEM SPORT!
Hanem? Pótcselekvés!
Katasztrofális erkölcsi, gondolkodási és értékválságban lévő, emiatt a növekvő erőforrás, klíma, élelmiszer, ... válságot teremtő, azt kezelni képtelen közösségek szembekötős játéka, akár a "magyarság", akár az "emberiség" szempontját tekintem.
Magyarnak tartom magam, és büszke vagyok azokra az emberekre, akiket ebben elődeimnek tarthatok. Viszont ez nem akadályoz meg abban, hogy elismerjem mindenki más nemzeti gondolkodását, így irracionálisnak tartom egy éremtáblázat fürkészgetését, a hasonlítgatást. Számomra többet ér a MaSat csapata - ha még emlékszik bárki itt arra, hogy kik is ők.
Tisztelem azt az alázatot, kitartást, türelmet és elszántságot, ami egy embert élsportolóvá tesz. Éppen ezért tartom BORZALMAS PAZARLÁSNAK azt, hogy ezt az emberi minőséget egy medencében napról napra, faltól falig pancsolva vesztegetik el, egy a túlnyomó többség számára matematikai okokból elérhetetlen álom reklámfiguráivá válva. Nem beszélünk arról az ezer "másikról", akik nem lesznek elsők, ismertek, ... Mennyivel csökkentené Risztov Éva fizikai és emberi értékét az, ha nem elsőként, hanem tizedikként ért volna célba? És mennyivel csökkentené az ismertségét, jutalmát, marketing értékét?
Kár, hogy Tóta W. ezt a gondolatot ripacsként, megbotránkozást keltő módon dobja a köztudatba. Lehet ám ezt érzéssel, iróniával, bölcsességgel is tenni, ahogy például Grafitember tette. Még az is lehet, hogy a kattintások száma sem annyival rosszabb.
GON-DOL-KOD-NI. Nem kéne már?
2012. augusztus 11., szombat
Egy érdemi beszélgetés...
Pedig nem hittem már abban, hogy létezik ilyen...
Egyéni motiváció alatt tehát az alapszükségleteket, beleértve a létfenntartással kapcsolatos szükségleteket, a biztonság, mások szeretete és a közösség megbecsülése iránti igényt; ÉS ezen alapszükségletek kielégítésére alkalmas képességeinkben rejlő lehetőségek kiaknázhatóságának bizonytalanságából eredő félelem adta motivációkat érted, mely lehetőségeknek csupán a természet törvényei (pl. fizika/matematika törvényei, halandóság, stb.) és a rendszer adta motivációk (pl. közösségtől átvett viselkedésminták, szabályrendszerek (pl. magántulajdon szentsége), stb.) szabnak határt.
Stimmel.
Még mindig félreértesz, de már értem miért. Eredetileg azt mondtam, hogy ’vagyunk MI, az idegen civilizáció, akik ismerjük a kapitalizmusra a gyógyírt; és ŐK, az emberiség, akik nem ismerik, akiknek MI segíthetnénk.’ A félreértés abból adódhatott, hogy „MI, idegen civilizáció” alatt én egy olyan, az emberiségtől független, Földön kívüli fajra gondoltam, aki már valóban túlélte a kapitalizmust, és NEM egy olyan kisebbségre az emberiségen (minden emberen) belül, akik csupán ismerni VÉLIK a gyógyírt a kapitalizmusra a zsebükben lévő Dust, VP, vagy más egyéb rendszerekre hivatkozva. Mert azt mondom, hogy MI (Te, én, „a korszellem.hu „szakértői””, Jacque Fresco, vagy bárki más ember ezen a bolygón…) még NEM ismerjük a gyógyszert erre a betegségre. Van nálunk valami, egy gyógy(rend)szer, amelyről úgy gondoljuk, hogy működne, ha ezt a gyógyszert be tudnánk juttatni a beteg társadalmunk vérkeringésébe. DE NEM TUDJUK, mert a mi szájon át beadható gyógyszerünket a „beteg” gyomra vagy nem veszi be, és kihányja/kiveti magából (VP), vagy beveszi, de a hatóanyagot a gyomor emésztőnedvei tönkreteszik, még mielőtt az felszívódhatna (Dust)…
Újraolvastam az eredeti hozzászólásodat: ebben az esetben valóban én követtem el a tipikus "nem olvasom" hibát, és lényegében ugyanazt mondtam, mint te. Ez jó jel!
(Én legalábbis valószínűnek tartom (bár ez kellő ismeret hiányában inkább csak találgatás a részemről), hogy ha a Dust jelen (általam elképzelt) formájában az emberek kezébe kerülne, akkor azt vagy profitszerzésre használnák – amennyiben ez lehetséges -, vagy készítenének egy Dust ihlette profitorientált erőforrás optimalizáló rendszert, melynek alapelvei a Dust-tal még csak köszönőviszonyban se lennének. Továbbá lehetségesnek tartom, hogy már valaki(k)nek függetlenül a Dust ismeretétől már eszébe juthatott, esetleg el is készülhettek egy ilyen (profitorientál) rendszerrel. Ha ez így van, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy a pénzügyi rendszer tényleges összeomlása előtt nem sokkal bevezetik azt, vagy amennyiben addigra már be van vezetve, olyan módosításokat hajtanak végre rajta (pénzügyi folyamatok felfüggesztése/kiküszöbölése), melyek az összeomlás okozta károk jelentős részét megelőzhetik.)
Igen, elvileg elképzelhető - gyakorlatilag szerintem nem történt meg, mert a Dust alapelvei annyira a "horizonton túl" vannak. Ahhoz, hogy egy elit magához rántsa a valódi (informatikai) hatalmat (újabb zárójel: ez már régen múlt idő, lásd Google, Facebook, telekommunikáció, média), nincs szüksége egy Dust-hoz hasonlító rendszerre. Éppen ellenkezőleg, ellenérdekelt abban, hogy a technológiai fejlettségünkkel valóban megvalósítható, "mindenki" számára nyitott rendszert hozzon létre. Ami az "elit" számára szükséges, az létezik. Új információ: minden, ami ezeknek a feltételeknek megfelel a Dust koncepcióiból, már létezik, Objective C / Cocoa néven ismeri a világ, és persze fényévekkel jobban kidolgozottak, mint az én egyszemélyes kísérleteim. Beleértve a profitorientáltsághoz igazítást is. EZ teszi naggyá az Apple-t. (Barátom, aki harcosan kikel a Dust "monopolista hozzáállása" ellen, rajong az ugyanezt megtestesítő, abból könyörtelenül profitot generáló Apple homogenitásáért, rendezettségéért, minőségéért.)
Tehát van egy gyógyszerünk, amit a beteg gyomra nem vesz be. „A beteg emésztőrendszerének meg kell tanulnia befogadni a gyógyszert.” – mondod Te. Én meg azt mondom, hogy vagy ki kell találni egy új gyógyszert, amely segít a régi gyógyszernek a felszívódásban. Vagy magát az eredeti gyógyszert kell emészthetőbbé tenni a beteg emésztőrendszere számára például azáltal, hogy a Dust (vagy egy más által kreált hasonló rendszer) úgy készülne el, hogy az ne feltétlenül zárja ki a profitérdekeket, de egyúttal olyan rendszerként maradjon meg, amelyre egy pénzügyi összeomlás esetén, a pénzügyi folyamatok figyelmen kívül hagyásával még lehessen támaszkodni. Bár ez számomra sem a legszimpatikusabb megoldás, de egyik kérdésem ez, hogy szerinted ennek vannak-e elvi és/vagy gyakorlati akadályai, ha elsődleges szempont a túlélés?
A beteg emésztőrendszere nem fogadja be a gyógyszert - de szerintem erre a gyógyszerre van szüksége. Következésképpen nem másik gyógyszerre van szükség, hanem egy olyan átalakult rétegre, amely a gyógyszer befogadására és továbbadására képes. Erről regélek folyamatosan: egy akár nagyon kis létszámú, de minta-alkotó gondolkodásra, és annak megélésére képes "elitre", akik egyszerűen felfogható, megélhető példát tudnak mutatni a többiek számára, ugyanakkor viszont pontosan tudják, hogy mit és miért csinálnak.
A pénz-orientált gondolkodás az alapoknál, motiváció szinten mérgez, például: "találjunk gyors és működő megoldást, mert szorít a határidő". A Dust minden egyes alapelve mondjuk húsz, működő és "eladható" állapotba hozott, mégis eldobott programváltozat eredménye, amelyek kiszolgálták az elvárásokat, és toldozgatásukért újabb pénzeket lehetett volna kérni! Ezzel szemben a Dust borzalmas erőforrásigénye semmit nem hoz a konyhára, ráadásul láthatóvá teszi, hogy a konkrét feladat mennyire egyszerű, ha a bonyolult dolgokat nem ismételjük újra és újra (akkor sem, ha megfizetik). Szóval, a Dust nem születik meg "véletlenül" vagy a háttérben - ellenkezőleg: biztosan nem születik meg, ha ezeket a tényezőket figyelembe vesszük.
Kérdésedre a válaszom: nincs akadálya. Egyebek mellett a hosszú, szánalmasan eredménytelen kapálózás egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy nincsenek erkölcsi feltételek. Ha tényleg komolyan gondolom, hogy az emberi faj, az általunk alkotott civilizáció van végveszélyben, akkor a megoldás módja és szereplői másodlagosak. Tény, hogy ma a leghatékonyabb szervezők a pénzt manipulációs eszközként forgató háttér-irányítók, illetve a szervezett bűnözés vezérei, gyakorlatilag egyazon gondolkodási struktúra képviselői, tökéletes összhangban, mert csak az előbbiek által kreált szabályrendszer festi fehérre és feketére ugyanazt a pusztító tevékenységet.
Ha tényleg képtelenek vagyunk érdemi mértékben változtatni a hozzáállásunkon, amely pusztulásba visz minket, akkor annál még egy globális maffia / a jelenlegi vezetőkből (NEM a politikusokra gondolok) álló "Világkormány" is jobb megoldás. Még akkor is, ha ennek első tevékenysége a hozzánk hasonló "másként gondolkodók" akár fizikai megsemmisítése lenne, mert nekik a terelhető (haverok-buli-fanta) tömeg kell.
Az csak személyes, és mindeddig nevetségesnek bizonyult vágyálom, hogy ne így legyen.
2012. július 30., hétfő
Nehéz velem...
2012.július.28th. at 11:45
68, Jani ...Jártam öt félévet programozó matematikus képzésre (is). Programozni nagyon alapfokon tudok csak, viszont én is megláttam a távlatokat a témában...
Oké, ez magas labda, és mint “majdnem-kolléga” beszélhetek veled szabadabban.
Te tanultál két és fél évet prog mat szakon. Gratulálok! Én meg HÚSZ ÉVE dolgozom elég vad témákon. Hol a csudába érdekelne engem a véleményed arról, amit csinálok? Nulla tudással és tapasztalattal teljesen irreleváns, hogy miben látsz fantáziát és miben nem, érted?
Elméletben tudhatsz vakbelet műteni, de ezért még nem kapsz szikét a kezedbe senkitől, és nem hívnak konzíliumra sem. A vicces, hogy oda nem is állsz sorba – hozzám miért? Tényleg ennyire lúzernek látszom?
Téged zavar a nyelvek, keretek változékonysága. Én úgy váltok nyelvet, mint más gatyát. Három hónapja, hogy életemben először leültem Xcode elé (Objective C, Cocoa, iPad programozás, ha nem dereng semmi, akkor szólok, hogy egy Java/C++ fejlesztőnek ez elsőre felér egy tökön rúgással). Pár hete úgy mentem el egy profi iOS fejlesztő céghez első senior állásinterjúra, hogy a helyben kódoláshoz Xcode-ot választottam. Nem jelentett gondot a feladat megoldása, hiszen már másfél hónapja használtam a cuccot… Én döntöttem úgy, hogy mégsem hozzájuk megyek.
Új keretek – Spring, GWT, OSGI, AOP, JSF, jQuery, … ? Csak röhögök rajtuk. Amit kellett, már lekódoltam akkor, amikor még nem is léteztek, és nem volt divat a tojáshéj lekaparása után azonnal überfrémvörköket csinálni és “konstans béta” állapotban terjeszteni… Amit érdemes és olyan minőségű, eddig hetek alatt betörtem, a többit meg bottal se piszkálnám meg, de a hőzöngőkkel ellentétben pontosan el tudom mondani, hogy miért. No az már más kérdés, hogy azt se hallgatja meg senki, és ezzel nyilván élből kizárom magam minden “menő helyről”. Ezért választottam végül egy gyárat munkahelynek.
Na ennyi a tarzankodásból, de talán érted, hogy miért nem akarok túl sok időt eljátszani azzal, hogy lefordítsam neked a dolgaimat. Korábban megpróbáltam hozzád hasonlókkal, sőt, sokkal ígéretesebb alanyokkal is. Ettől persze LEHET rossz, amit csinálok, de NEM tőled, hanem az adott területen profi csókától kérdezem meg, miután láttuk egymás kódjait. Továbbá berághatsz és megértheted, mert NEM a “bölcsek köve” – csak minden egyes nyavalyás fogalmat végig kell gondolnod marha hosszú leírásokban, és tapasztalatok nélkül erre nincs sok esélyed.
Bocsi, ez nem a Gábor Dénes…
69, Tibor bá: "...Adva van az emberi psziché alaptulajdonsága, ami sok millió év fejlődésének az eredménye. Alapvetően megváltoztathatatlan. ... Téged nyilvántartunk mint roppant értelmes, nagy álmodozót..."
Ismerem a véleményedet. Tudom, ezerszer mondom, TUDOM: szerinted álmodozom.
És ahogy ezt profi ismeretterjesztőként másokra nézve deklarálod, ugyanúgy neked sincs motivációd végiggondolni azokat a struktúrákat, amik SZERINTEM ezt megkülönböztetik a tudástól, tervezéstől és cselekvéstől, amit valójában csinálok (és ami TARTALMAZZA mindazon vádak OKÁT, amit itt fel szoktál sorolni).
SEMMI esélyem téged ebből kizökkenteni addig, amíg nem tudok olyat csinálni, ami szerinted “lehetetlen”. Azt hiába is ismétlem újra, fél órán belül elfelejted, hogy “vezető ideológus” voltam ma is működő országos spirituális csoportban. Ma is nagyon szeretem őket, kedves és jó szándékú emberek – csakhogy felmértem, milyen mértékben tudom befolyásolni a gondolataikat, amit saját élettapasztalat és felismert belső motivációk hiányában nem vállaltam.
Az egyetlen elfogadható választás számomra a saját motivációim követése és egyéni példa, a SAJÁT életem felmutatása. Lényegtelen, hogy hány “vevő” van rá – azon “csak” mindannyiunk élete és jövője múlik, de NEM az én személyes felelősségem. Utóbbit pedig a hittel kapcsolatos posztodban már leírtam, idézet volt.
Szóval igazad van. Álmodozni nem érdemes. De én nem álmodozom, hanem egy minimális esélyű megoldáson dolgozom, míg te a reménytelenséget hirdeted, és olyan végkifejletről mesélgetsz, ami viszont SZERINTEM álmodozás, pedig így is elképzelhetetlenül szánalmas életet jelent az utódainknak.
És bár megtisztelő és vállalhatatlan az összehasonlítás, de amennyire én látom, Jézus veszettül NEM volt álmodozó. Könyörgöm, Tibor bá… szerinted valami földi paradicsomot kellett volna teremtenie, az éppen általad gyalázott emberi psziché ELLENÉRE???
Frászt! A LEGTÖBBET tette: követhető emberi példát adott, személyes felelősséget ruházott minden, a nevében gondolkodó emberre – amit persze óriási nagy divat “félreérteni”. Az Ő szavai a legtisztább kódok, amiket valaha láttam (beleértve persze, hogy személyes kulturális beágyazottságom miatt ezeket érthetem a legjobban, ugyanakkor hiszem, hogy más vallások alapkövei ugyanilyen szintű struktúrák).
—
Hát most mondjátok meg, volt értelme ennek a novellának? Ugyan…
Játék!
2012.július.30th. at 07:44
- Oké, Tibor bá tényleg két percig sem tartja fejben, amit az emberi oldalról írok EZEN a lapon (ami azt jelenti, hogy pontosan látom a szűrők működését, köszönöm a visszajelzést, talán mégse vagyok annyira analfabéta)…
- Oké, nem megy át a műtétes hasonlatom. Miért jövök állandóan a rendszertervezős szöveggel? Mert a létező LEGBONYOLULTABB két rendszerről beszéltek: az emberi társadalomról (2. hely) és az emberről (1. hely), és HOGYAN, te jó ég…
- Oké, nem érthető, hogy itt ÉN beszélek megoldásról, az ahhoz vezető útról, és EGYETLEN lehetőségként a felelősség és szakismeret alapján szervezett, tudatos közösségről (és általában direkt nem írom ide a legfontosabbat: “szeretet-alapú”, mert például Tibor bá számára ez vörös posztó, a fél gondolkodását ki kellene cserélnie ahhoz, hogy egyáltalán hajlandó legyen elgondolkozni rajta)
- Oké, nem esik le, hogy NEM “személyeskedem” és “lenézek”, hanem egyszerűen van egy kör, akik véleménye segítene (segíthetett volna). A feltétel nem a szaktudás, hanem a nyílt, logikus, önkritikus(!) gondolkodás.
Jani, megtiszteltetésnek veszem, ha édesapád vagy unokabátyád megnézi a http://dust-framework.org/ címet (GitHub, dokumentáció és források; most kaptam engedélyt a csődbe ment cégünktől, hogy a zárt forrásokból is feltehessek, mert már úgyis mindegy). Egy kis “beharangozó” – “csak” azt állítom, hogy Neumann János alapelveit felejtette el az ipar, és olyasmik, mint az objektum orientált programozási nyelvek vagy az operációs rendszerek ELAVULT, csak a pénzrendszer motivációi miatt fenntartott fogalmak, erre szerkesztettem a sufniban működő bizonyítékot.
Nem kívánhatom viszont, hogy erre vesztegessék az idejüket, mert én nem fogok ráérni: augusztus elsejével lesz állásom is, nem csak munkám.
Ha ti nem is játszotok velem, én ígértem valamit.
A dolog ott kezdődik, hogy mindig újraolvasom a saját írásaimat úgy, mintha idegen írta volna, ez számomra fontos stílus és tartalom szempontjából egyaránt. Ugyanis amit leírok, árulkodik a nem-tudatos gondolkodásom működéséről IS (lásd pl “elszólás”, vagy érzelmi töltés), ami a tudatom számára fontos “bemenő információ”, segít jobban értékelnem önmagam egészét. Ezt biztos nem hiszitek el az előbbiek miatt, de így van: bocs Jani, TUDATOSAN cseszem föl az agyad, hátha az elég motivációt ad neked az odafigyelésre – sajnos nem, lásd: SZÓ NEM VOLT az értelmi képességeidről, amikről nyilván semmit nem tudok, csak a KONKRÉT (nem “ha/volna”, ezért volt a sebészes példa) programozási szaktudásodról és tapasztalataidról.
No, amikor ezt a három szót (“REND, csak fordítva”) visszaolvastam, belém állt az érzés, hogy itt még van valami, ami nem is tudatosult, csak “átment” rajtam, amit érdemes kibontanom. Óra indul, íme az ígért 232 szó, kivételesen “fésületlenül”, csak a minimális mértékben “olvashatóvá téve”:
—
Újraolvasás… a tisztelet nemzetközi szava “respect”, a latin eredeti jelentése “vizsgáld meg újra!”. Vagyis eredetileg az, hogy “respektáljuk” a másik embert, nem azt jelenti, hogy elfogadjuk, hanem hogy többször átgondoljuk a szavait, mielőtt véleményt alkotunk róla.
Jelentés rétegek: az egyiptomi vallási szövegekkel, de a Bibliával kapcsolatban is komoly állítás (amit a saját bőrömön is tapasztaltam), hogy több rétegűek: a köznapi értelmezés mögött van belső tartalom, ami csak az összefüggések ismeretében bomlik ki. Talán ilyet írtam volna?
“REND” – egyensúly; “fordítva” – dinamikus és statikus egyensúly viszonya.
A dinamikus egyensúly esetén a rendszer belső késztetései az egyensúlyi állapot ELLEN hatnak, a stabilitás folyamatos ellenőrzéssel és igazgatással tartható fenn, bármilyen eltérés egyre növekvő kibillenést eredményez. Példa: egy golyó egy oldalán fekvő bögre tetején: pont a tetején megmarad, de ha egy kicsit is oldalra kerül, legurul róla.
Statikus egyensúly: a rendszer elemeinek motivációi a stabil állapot fennmaradása mentén hatnak, kitérés esetén “magától” visszaáll a stabil állapot. Példa: a golyó az oldalán fekvő bögrében: oldalra lököd, visszagurul középre. (A példa Arnie Gundersentől, a fukushimai “elértük a hideg leállás állapotát” bejelentéshez szolgált illusztrációként).
Társadalmi rend: a szereplők motivációit figyelembe vevő, pozitív, “hogyan csináld” szabályokon alapuló statikus egyensúly, ahol a szereplők EGYÉNI felelősségtudata nem engedi a helytelen folyamatokat, azokat visszalöki a helyükre. Ezzel áll szemben a szereplők egyéni motivációival ELLENTÉTES, negatív szabályokon alapuló dinamikus egyensúly “tudom, hogy ez lenne jó neked, de nem engedem”. Iskolapélda: amerre az Orbán-kormány tart.
—
“REND, csak fordítva.” HÁROM szó. Hadd ne mondjam, egy-egy hozzászólásotok ennél jóval többet mond nekem, és komoly TÖMÖRÍTÉS van a még így is értelmetlen (mert nektek hosszú) novellák mögött.
De nyugi, a gőzből már régen kifogytam, a remény is oda van. Azért figyelek, hogy időben gratulálhassak, ha szerintem is értelmes tevékenység, ötlet nő ki ebből az ismeretterjesztésből, Tibor bá. Szerintem ÍGY nem lehet, de szurkolok, lepjetek meg!
2012.július.30th. at 09:16
84 Tibor bá: "Nézd Loránd, ha a tapintatos fogalmazást nem érted, akkor kénytelen vagyok szókimondóbb lenni. Meglátásom szerint fogalmad sincs, hogyan működik a társadalom, ezen belül az Ember..."
Hát ez az…
Te tényleg meg vagy győződve arról, hogy “tapintatosan” nevezel szó szerint elmebetegnek (hadd ne keressem vissza a szavaidat, remélem nem tagadod le), nézel hülyének (falvastagság kihagyása, vajon honnan szedted?). Érvelésed során úgy csinálsz, mintha nem tudnál olvasni… A felvetett kérdéseidre a leírásban: “Kérdéses lehet a tárolt folyadékok jellegének megfelelő belső védőbevonat kialakítása…” (ismert, megoldandó probléma!), “A projekt célja egy konkrét területen, ahol az üzleti érdekektől vezetett szereplők számára lehetetlen a helyes megoldás választása, hosszú távú jó választ találni.” (tehát a cél: PÉLDA felmutatása, hogy a hozzád hasonló, “lehetetlen, lehetetlen, lehetetlen” mantrát rágók mellett mások is kapjanak szót, és kicsit nehezebb legyen a “tudatlan álmodozó” kategóriába sorolni őket).
Hibámként rovod fel, hogy “figyelmen kívül hagyom” az ember kiszámíthatatlanságát (SZÓ nincs erről!) – na de pont azután, ahol elmondod, hogy Orbán profi módon irányítja mégis a tömeget, és ez ellen érveléssel tehetetlen vagyok (69)??? Ez már szinte orbáni fordulat…
És végig, végig úgy gondolod, egyetlen morzsa újdonság van számomra abban, amit mondasz (bocs, semmi), és vég nélkül figyelmen kívül hagyod, amikor ezt jelzem. Csak példa: a lakóparkos építészek nem olvasták Eidzsi Josikava Muszashi életéről szóló történetét, vagy annyi buddhista/taoista szöveget, mint én. Kár.
Érted, NEKEM mérhetetlenül mindegy, hogy mi a véleményed rólam, TUDOM, hogy nem változtathatom meg, mert önmagadat definiálod általam feltevésnek, és szabadon választott lehetőségnek tartott, ráadásul katasztrofális mellékhatásokkal járó “axiómákkal”. Csak szóltam. De tényleg, igyekszem befogni végre…
Ja, esetleg akit érdekel, erről beszélünk.
68, Jani ...Jártam öt félévet programozó matematikus képzésre (is). Programozni nagyon alapfokon tudok csak, viszont én is megláttam a távlatokat a témában...
Oké, ez magas labda, és mint “majdnem-kolléga” beszélhetek veled szabadabban.
Te tanultál két és fél évet prog mat szakon. Gratulálok! Én meg HÚSZ ÉVE dolgozom elég vad témákon. Hol a csudába érdekelne engem a véleményed arról, amit csinálok? Nulla tudással és tapasztalattal teljesen irreleváns, hogy miben látsz fantáziát és miben nem, érted?
Elméletben tudhatsz vakbelet műteni, de ezért még nem kapsz szikét a kezedbe senkitől, és nem hívnak konzíliumra sem. A vicces, hogy oda nem is állsz sorba – hozzám miért? Tényleg ennyire lúzernek látszom?
Téged zavar a nyelvek, keretek változékonysága. Én úgy váltok nyelvet, mint más gatyát. Három hónapja, hogy életemben először leültem Xcode elé (Objective C, Cocoa, iPad programozás, ha nem dereng semmi, akkor szólok, hogy egy Java/C++ fejlesztőnek ez elsőre felér egy tökön rúgással). Pár hete úgy mentem el egy profi iOS fejlesztő céghez első senior állásinterjúra, hogy a helyben kódoláshoz Xcode-ot választottam. Nem jelentett gondot a feladat megoldása, hiszen már másfél hónapja használtam a cuccot… Én döntöttem úgy, hogy mégsem hozzájuk megyek.
Új keretek – Spring, GWT, OSGI, AOP, JSF, jQuery, … ? Csak röhögök rajtuk. Amit kellett, már lekódoltam akkor, amikor még nem is léteztek, és nem volt divat a tojáshéj lekaparása után azonnal überfrémvörköket csinálni és “konstans béta” állapotban terjeszteni… Amit érdemes és olyan minőségű, eddig hetek alatt betörtem, a többit meg bottal se piszkálnám meg, de a hőzöngőkkel ellentétben pontosan el tudom mondani, hogy miért. No az már más kérdés, hogy azt se hallgatja meg senki, és ezzel nyilván élből kizárom magam minden “menő helyről”. Ezért választottam végül egy gyárat munkahelynek.
Na ennyi a tarzankodásból, de talán érted, hogy miért nem akarok túl sok időt eljátszani azzal, hogy lefordítsam neked a dolgaimat. Korábban megpróbáltam hozzád hasonlókkal, sőt, sokkal ígéretesebb alanyokkal is. Ettől persze LEHET rossz, amit csinálok, de NEM tőled, hanem az adott területen profi csókától kérdezem meg, miután láttuk egymás kódjait. Továbbá berághatsz és megértheted, mert NEM a “bölcsek köve” – csak minden egyes nyavalyás fogalmat végig kell gondolnod marha hosszú leírásokban, és tapasztalatok nélkül erre nincs sok esélyed.
Bocsi, ez nem a Gábor Dénes…
69, Tibor bá: "...Adva van az emberi psziché alaptulajdonsága, ami sok millió év fejlődésének az eredménye. Alapvetően megváltoztathatatlan. ... Téged nyilvántartunk mint roppant értelmes, nagy álmodozót..."
Ismerem a véleményedet. Tudom, ezerszer mondom, TUDOM: szerinted álmodozom.
És ahogy ezt profi ismeretterjesztőként másokra nézve deklarálod, ugyanúgy neked sincs motivációd végiggondolni azokat a struktúrákat, amik SZERINTEM ezt megkülönböztetik a tudástól, tervezéstől és cselekvéstől, amit valójában csinálok (és ami TARTALMAZZA mindazon vádak OKÁT, amit itt fel szoktál sorolni).
SEMMI esélyem téged ebből kizökkenteni addig, amíg nem tudok olyat csinálni, ami szerinted “lehetetlen”. Azt hiába is ismétlem újra, fél órán belül elfelejted, hogy “vezető ideológus” voltam ma is működő országos spirituális csoportban. Ma is nagyon szeretem őket, kedves és jó szándékú emberek – csakhogy felmértem, milyen mértékben tudom befolyásolni a gondolataikat, amit saját élettapasztalat és felismert belső motivációk hiányában nem vállaltam.
Az egyetlen elfogadható választás számomra a saját motivációim követése és egyéni példa, a SAJÁT életem felmutatása. Lényegtelen, hogy hány “vevő” van rá – azon “csak” mindannyiunk élete és jövője múlik, de NEM az én személyes felelősségem. Utóbbit pedig a hittel kapcsolatos posztodban már leírtam, idézet volt.
Szóval igazad van. Álmodozni nem érdemes. De én nem álmodozom, hanem egy minimális esélyű megoldáson dolgozom, míg te a reménytelenséget hirdeted, és olyan végkifejletről mesélgetsz, ami viszont SZERINTEM álmodozás, pedig így is elképzelhetetlenül szánalmas életet jelent az utódainknak.
És bár megtisztelő és vállalhatatlan az összehasonlítás, de amennyire én látom, Jézus veszettül NEM volt álmodozó. Könyörgöm, Tibor bá… szerinted valami földi paradicsomot kellett volna teremtenie, az éppen általad gyalázott emberi psziché ELLENÉRE???
Frászt! A LEGTÖBBET tette: követhető emberi példát adott, személyes felelősséget ruházott minden, a nevében gondolkodó emberre – amit persze óriási nagy divat “félreérteni”. Az Ő szavai a legtisztább kódok, amiket valaha láttam (beleértve persze, hogy személyes kulturális beágyazottságom miatt ezeket érthetem a legjobban, ugyanakkor hiszem, hogy más vallások alapkövei ugyanilyen szintű struktúrák).
—
Hát most mondjátok meg, volt értelme ennek a novellának? Ugyan…
Játék!
2012.július.30th. at 07:44
- Oké, Tibor bá tényleg két percig sem tartja fejben, amit az emberi oldalról írok EZEN a lapon (ami azt jelenti, hogy pontosan látom a szűrők működését, köszönöm a visszajelzést, talán mégse vagyok annyira analfabéta)…
- Oké, nem megy át a műtétes hasonlatom. Miért jövök állandóan a rendszertervezős szöveggel? Mert a létező LEGBONYOLULTABB két rendszerről beszéltek: az emberi társadalomról (2. hely) és az emberről (1. hely), és HOGYAN, te jó ég…
- Oké, nem érthető, hogy itt ÉN beszélek megoldásról, az ahhoz vezető útról, és EGYETLEN lehetőségként a felelősség és szakismeret alapján szervezett, tudatos közösségről (és általában direkt nem írom ide a legfontosabbat: “szeretet-alapú”, mert például Tibor bá számára ez vörös posztó, a fél gondolkodását ki kellene cserélnie ahhoz, hogy egyáltalán hajlandó legyen elgondolkozni rajta)
- Oké, nem esik le, hogy NEM “személyeskedem” és “lenézek”, hanem egyszerűen van egy kör, akik véleménye segítene (segíthetett volna). A feltétel nem a szaktudás, hanem a nyílt, logikus, önkritikus(!) gondolkodás.
Jani, megtiszteltetésnek veszem, ha édesapád vagy unokabátyád megnézi a http://dust-framework.org/ címet (GitHub, dokumentáció és források; most kaptam engedélyt a csődbe ment cégünktől, hogy a zárt forrásokból is feltehessek, mert már úgyis mindegy). Egy kis “beharangozó” – “csak” azt állítom, hogy Neumann János alapelveit felejtette el az ipar, és olyasmik, mint az objektum orientált programozási nyelvek vagy az operációs rendszerek ELAVULT, csak a pénzrendszer motivációi miatt fenntartott fogalmak, erre szerkesztettem a sufniban működő bizonyítékot.
Nem kívánhatom viszont, hogy erre vesztegessék az idejüket, mert én nem fogok ráérni: augusztus elsejével lesz állásom is, nem csak munkám.
Ha ti nem is játszotok velem, én ígértem valamit.
A dolog ott kezdődik, hogy mindig újraolvasom a saját írásaimat úgy, mintha idegen írta volna, ez számomra fontos stílus és tartalom szempontjából egyaránt. Ugyanis amit leírok, árulkodik a nem-tudatos gondolkodásom működéséről IS (lásd pl “elszólás”, vagy érzelmi töltés), ami a tudatom számára fontos “bemenő információ”, segít jobban értékelnem önmagam egészét. Ezt biztos nem hiszitek el az előbbiek miatt, de így van: bocs Jani, TUDATOSAN cseszem föl az agyad, hátha az elég motivációt ad neked az odafigyelésre – sajnos nem, lásd: SZÓ NEM VOLT az értelmi képességeidről, amikről nyilván semmit nem tudok, csak a KONKRÉT (nem “ha/volna”, ezért volt a sebészes példa) programozási szaktudásodról és tapasztalataidról.
No, amikor ezt a három szót (“REND, csak fordítva”) visszaolvastam, belém állt az érzés, hogy itt még van valami, ami nem is tudatosult, csak “átment” rajtam, amit érdemes kibontanom. Óra indul, íme az ígért 232 szó, kivételesen “fésületlenül”, csak a minimális mértékben “olvashatóvá téve”:
—
Újraolvasás… a tisztelet nemzetközi szava “respect”, a latin eredeti jelentése “vizsgáld meg újra!”. Vagyis eredetileg az, hogy “respektáljuk” a másik embert, nem azt jelenti, hogy elfogadjuk, hanem hogy többször átgondoljuk a szavait, mielőtt véleményt alkotunk róla.
Jelentés rétegek: az egyiptomi vallási szövegekkel, de a Bibliával kapcsolatban is komoly állítás (amit a saját bőrömön is tapasztaltam), hogy több rétegűek: a köznapi értelmezés mögött van belső tartalom, ami csak az összefüggések ismeretében bomlik ki. Talán ilyet írtam volna?
“REND” – egyensúly; “fordítva” – dinamikus és statikus egyensúly viszonya.
A dinamikus egyensúly esetén a rendszer belső késztetései az egyensúlyi állapot ELLEN hatnak, a stabilitás folyamatos ellenőrzéssel és igazgatással tartható fenn, bármilyen eltérés egyre növekvő kibillenést eredményez. Példa: egy golyó egy oldalán fekvő bögre tetején: pont a tetején megmarad, de ha egy kicsit is oldalra kerül, legurul róla.
Statikus egyensúly: a rendszer elemeinek motivációi a stabil állapot fennmaradása mentén hatnak, kitérés esetén “magától” visszaáll a stabil állapot. Példa: a golyó az oldalán fekvő bögrében: oldalra lököd, visszagurul középre. (A példa Arnie Gundersentől, a fukushimai “elértük a hideg leállás állapotát” bejelentéshez szolgált illusztrációként).
Társadalmi rend: a szereplők motivációit figyelembe vevő, pozitív, “hogyan csináld” szabályokon alapuló statikus egyensúly, ahol a szereplők EGYÉNI felelősségtudata nem engedi a helytelen folyamatokat, azokat visszalöki a helyükre. Ezzel áll szemben a szereplők egyéni motivációival ELLENTÉTES, negatív szabályokon alapuló dinamikus egyensúly “tudom, hogy ez lenne jó neked, de nem engedem”. Iskolapélda: amerre az Orbán-kormány tart.
—
“REND, csak fordítva.” HÁROM szó. Hadd ne mondjam, egy-egy hozzászólásotok ennél jóval többet mond nekem, és komoly TÖMÖRÍTÉS van a még így is értelmetlen (mert nektek hosszú) novellák mögött.
De nyugi, a gőzből már régen kifogytam, a remény is oda van. Azért figyelek, hogy időben gratulálhassak, ha szerintem is értelmes tevékenység, ötlet nő ki ebből az ismeretterjesztésből, Tibor bá. Szerintem ÍGY nem lehet, de szurkolok, lepjetek meg!
2012.július.30th. at 09:16
84 Tibor bá: "Nézd Loránd, ha a tapintatos fogalmazást nem érted, akkor kénytelen vagyok szókimondóbb lenni. Meglátásom szerint fogalmad sincs, hogyan működik a társadalom, ezen belül az Ember..."
Hát ez az…
Te tényleg meg vagy győződve arról, hogy “tapintatosan” nevezel szó szerint elmebetegnek (hadd ne keressem vissza a szavaidat, remélem nem tagadod le), nézel hülyének (falvastagság kihagyása, vajon honnan szedted?). Érvelésed során úgy csinálsz, mintha nem tudnál olvasni… A felvetett kérdéseidre a leírásban: “Kérdéses lehet a tárolt folyadékok jellegének megfelelő belső védőbevonat kialakítása…” (ismert, megoldandó probléma!), “A projekt célja egy konkrét területen, ahol az üzleti érdekektől vezetett szereplők számára lehetetlen a helyes megoldás választása, hosszú távú jó választ találni.” (tehát a cél: PÉLDA felmutatása, hogy a hozzád hasonló, “lehetetlen, lehetetlen, lehetetlen” mantrát rágók mellett mások is kapjanak szót, és kicsit nehezebb legyen a “tudatlan álmodozó” kategóriába sorolni őket).
Hibámként rovod fel, hogy “figyelmen kívül hagyom” az ember kiszámíthatatlanságát (SZÓ nincs erről!) – na de pont azután, ahol elmondod, hogy Orbán profi módon irányítja mégis a tömeget, és ez ellen érveléssel tehetetlen vagyok (69)??? Ez már szinte orbáni fordulat…
És végig, végig úgy gondolod, egyetlen morzsa újdonság van számomra abban, amit mondasz (bocs, semmi), és vég nélkül figyelmen kívül hagyod, amikor ezt jelzem. Csak példa: a lakóparkos építészek nem olvasták Eidzsi Josikava Muszashi életéről szóló történetét, vagy annyi buddhista/taoista szöveget, mint én. Kár.
Érted, NEKEM mérhetetlenül mindegy, hogy mi a véleményed rólam, TUDOM, hogy nem változtathatom meg, mert önmagadat definiálod általam feltevésnek, és szabadon választott lehetőségnek tartott, ráadásul katasztrofális mellékhatásokkal járó “axiómákkal”. Csak szóltam. De tényleg, igyekszem befogni végre…
Ja, esetleg akit érdekel, erről beszélünk.
2012. július 28., szombat
Laza levezetés és REND...
Kis beszólások az erősödő szájzár ellenére Antalffy Tibor blogján, a szokásos zsidózás ("Arma") és a "hol vannak itt a kultúremberek" kérdés után...
2012.július.26th. at 06:49
220, 460:
Igen, néha benézek, de a számomra érdekes témákkal foglalkozó bejegyzések egy kaptafára készülnek, utánuk meg ugyanaz az imamalom pörög, sem érdemi kérdések, sem reagálásra érdemes válaszok nem hangzanak el – MIHEZ szóljak hozzá? A véleményemet ismerhetné bárki, aki képes és hajlandó olvasni – ugyanazt ezerszer elszajkózni meg nem megy. Nekem van értelmesebb dolgom.
Arma gondolkodása (mint már említettem ) fertőző betegség, és kábé annyira érdemes megfelelő felkészültség nélkül foglalkozni vele, mint vírusos szemölcsöt kisollóval piszkálni. Aki megteszi, magára vessen, ha tele lesz vele.
Ő deklaráltan nem hall meg semmit, amit nem tud cionista összeesküvésként értelmezni, egyszerűen azért, mert ez a gondolkodásának a közepe. Lánglelkű hősként tekint magára, aki feltárja az ostobák elől a gonoszok által elrejtett igazságot – észre se veszi, hogy a tényekkel kapcsolatban valaki bólint, egyébként meg elalszik a kereplésén. A többség ezt a lelkivilágot az óvoda tájékán elnövi. Felnőttként ezt rögeszmének hívják, de csak akkor veszélyes, ha a környezet komolyan veszi.
Nyilván kell rá reagálni, de az így hangzik: “Személyes meggyőződésem szerint ez így előadva kontraproduktív hőbörgés.” Ennyi, semmi több. Nem vitázni, nem belekötni, nem érvelni – ugyanis Ő NEM VITATKOZIK, hanem PRÉDIKÁL: egyoldalú kommunikációt folytat, amelynek során ugyanolyan szelektív módon válogat a hozzá intézett szavakból, ahogy MINDEN hozzá jutó információból.
Tankönyvi eset. Nem muszáj beszállni az illusztrációba.
2012.július.26th. at 08:56
481, Seneca: "Nem vitatkoztál érdemben, csak minősítettél, jogod van ehhez csak ez sajnos nem érv."
“A véleményemet ismerhetné bárki, aki képes és hajlandó olvasni – ugyanazt ezerszer elszajkózni meg nem megy.” Szerinted ez vajon mit jelenthet?
Arma gondolkodásáról természetesen erkölcsi szempontból is végtelenül határozott véleményem van – de nem ezt közlöm valami kinyilatkoztatásként (ahogy mondjuk ő beszél “a zsidókról”), hanem azt a véleményemet, mely szerint szövege számomra emberi, erkölcsi (szubjektív) szempontból ELFOGADHATATLAN, kommunikációs (objektív) szempontból pedig HASZONTALAN, sőt káros! MIUTÁN megpróbáltam erről érdemben vitatkozni vele, amire úgy válaszolt, hogy számára büntetés az én írásomat olvasni, ezért nem is teszi. Ebben egyet is értek vele, hiszen a direkt neki címzett szövegeket is csak a cionista áskálódás szűrőjén keresztül látja, az én írásaim nyitott gondolkodás nélkül értéktelenek.
Nyilván, ezt neked “nem kell tudnod” – csak azért néznél utána, mert egyértelműen utalok rá? Attól még unhatom elismételni.
Ironikus, hogy ugyanazzal az emberi mentalitással hadakozunk (Arma és én), csak ez a borzalmasan általánosító rasszista fröcsögés meghallhatatlanná teszi a logikus érvelést. Mondjuk milyen már az, hogy “Tudom, hogy évezredek óta titeket gyilkol mindenki, valld be, hogy milyen okot adtok rá, mert tuti, hogy ti vagytok ezért a felelősök!” … és akkor röhögjünk, mert ha a “zsidó” szót “magyarra” cseréljük, akkor máris “az egész történelemben mindenki minket pusztított, mégis megmaradtunk” nagymagyar himnusznál tartunk.
Ehh… már megint pazarlom az értékes időt.
2012.július.26th. at 09:50
488, Tibor bá: "Csak mert nem ugrik neked 10 kommentelő, nem pazarlod az idődet, mert elolvasnak és nyomot hagysz az olvasóban."
UGYANAZZAL az érveléssel, UGYANAZT a sekély nyomot!
Az üvöltözéshez szokott fülek számára egyszerűen értékelhetetlen, hogy minden egyes szavamat pontosan tudom, hogy miért használom, még az sem mindegy, hogy elnézést kérek vagy bocsánatot. Bosszant ebben bármilyen tévedés, mert amikor írok, akkor is PROGRAMOZÓ vagyok, csak éppen agyak számára írok általuk lefuttathatatlan kódokat (de nem szeretném, ha ez az én hibám lenne)… Kiben hagy mondjuk nyomot, hogy állításom szerint a zsidózás MINDKÉT oldalról egyenértékű a szlovák/román/…/”globál” “magyar kártyával”?
Abban biztos nem, akiben kellene.
Közben veled együtt tudom, hogy ha nagyon gyorsan, nagyon jelentős mértékben nem változik meg a gondolkodásunk, akkor elástunk magunkat. Veled ellentétben én hiszem, hogy ez ellen LEHET és kell tenni, sőt az is nyilvánvaló számomra, hogy NEKEM mi a dolgom. Ahelyett nézek rá újra és újra ma reggel erre a fórumra, mert már megint elkezdtem pofázni rajta – pedig minden egyes alkalommal ugyanazzal a csalódással hagyom itt, és válok néma leventévé.
Akkor nincs is baj, mert rápillantok, “ismétlés, ismétlés, ismétlés” becsukom, megyek dolgozni. Amikor viszont beszélek, bennem van az illúzió, hogy talán most tényleg lesz valami előrelépés – ami sosincs, tudom miért, és tudom, hogy az egyetlen lehetséges ellenlépésem HELYETT ugatok már megint. Ráadásul időm sincs rá, hiszen a “nagy kísérlet” elbukott (sehonnan nincs érdemi reakció), pénzért dolgozom. Kénytelen leszek a gépemen megoldani, hogy ne érjem el egy ideig ezt a helyet.
Ha azt szeretném, hogy bárki (beleértve TÉGED is, aki szintén NEM hallod, amit neked mondok), komolyan elgondolkozzon a dolgaimon, bizonyítanom kell, hogy sok milliárd dolláros szoftver cégek, a sok millió programozó rossz úton jár, és egyetlen balfék fel tudja borítani a mai idióta gondolkodási rendszert. Egyszerűen azért, mert képes NEM üzleti alapon gondolkodni és “nyereséget termelni”, hanem megoldást keresni.
Ugye nem kell mondanom, hogy őrjítően bonyolult feladat (még hobbinak is)? És egyébként is, itt (az egész reménytelenség-sugárzó blogodon) off topic tündérmese. Üdv.
2012.július.28th. at 07:21
55, Attila Ha tudnál egy posztot szentelni jóslatoknak, lehetőleg szavazatos formában, érdekes lenne időnként visszakeresni, hogy “annakidején” ki volt a tuti tutimegmondó…
Neveznék egy 2011. dec. 6.-i blog posztommal (amiben egy egy évvel korábbi(!) beszélgetésemet írom le).
53, Károly Hogy tudunk ezen a jövőn érdemben változtatni?
Mi legyen témában meg ezzel indulnék.
—
A korábbi futamhoz csak annyit tennék hozzá:
1: eredményes programozó vagyok (“nem középiskolás fokon”) – ugyan jelentkezzen már az, aki szerint lehetséges ezt elérni logikus gondolkodás nélkül! Ismétlem, Arma, a PROBLÉMÁT nem tudnád felfogni, amire én megoldásokat adok – ez nem nyavalygás, és nem is lenézés. Egyszerűen nem kell mindenkinek olyan szintű rendszertervezőnek lenni, amilyen én vagyok. Én ebben vagyok jó, ebben élek, ezt csinálom minden egyes nap (de gyakran éjjel és hajnalban is, ágyban fekve vagy mosogatás közben). Mint a “kocsma hőse”, aki leugatja a karatést: akár meg is verhetsz egy utcai bunyóban, mert jobban kezeled a széklábat meg a sörösüveget – akkor sem játszunk egy ligában. Bocs.
Pedig mekkora poén volt már ez tőled: “Le van az eke szarva, maradok diktátor” Olyan jó lenne minden felhang nélkül együtt röhögni ezen.
2: ÉVEKET töltöttem azzal, hogy (SAJÁT NÉVEN és a lehetséges mértékig őszintén nyilatkozva – csak tessék megpróbálni) olyan beszélgetőpartnert találjak, akivel haladni is lehet, nem körbejárni ugyanazokat a kulcskérdéseket más-más címszó alatt. Nem a Mónikasó szintjén kerestem, hanem neves ökológus, politikus, politológus, kommunikációkutató, jövőért lelkesen aggódó csoportok, kulturális kreatívok, fórumok (mint ez) magyar és angol nyelven. Az eredmény NULLA, és ha csak a befektetett munkát nézitek, talán érthető: ÉN sajnálom a legjobban, és iszonyú nehéz volt elfogadnom a vereséget.
Ennek nyilván két oka lehet:
1: túl messzire szakadtam a “közgondolkodástól”, egy görög filozófussal vagy zen buddhista szerzetessel (akik ÉVEKIG TANULTÁK a vitatkozást, nem pedig “értenek hozzá, mert tudnak beszélni”… FELFOGJÁTOK TI EZT???) jobban megérteném magam, mint egy mai “intelligens” emberrel;
2: én vagyok buggyant.
Számomra nyilván az 1. szimpatikusabb, számotokra a 2. Ha demokratikus szavazásra bocsátom a kérdést, nyilván a 2. nyer – de nem teszem, az érveket éppen fölöttem lehet olvasni. Viszont érvelnem is értelmetlen, akármelyik változat a helyes.
Az EGYETLEN számba vehető megoldás, hogy megpróbálom objektív módon, a saját szakterületemen bizonyítani a “felsőbbrendűségemet”. Ezt nektek is el kellene fogadni akkor is, ha egy kukkot nem értetek belőle (ismétlem: ez NEM minősítés! Olyan dolgokkal foglalkozom, amiket a saját kollégáimnak nem tudok elmagyarázni…) Ha nem sikerül, nyugodt lélekkel elfogadom a 2. lehetőséget, számomra az is elég, hogy megpróbáltam.
Így elmúlt több, mint egy évet részben arra tettem fel, hogy eddig a pontig eljussak (magyarul: állástalan ingyenélő voltam napi tízórás munkaidővel). Szerintem sikerült, viszont nincs olyan egyetem vagy cég, amely komolyan vette volna, lehetőséget adott volna a folytatásra. Ezért most szépen elmegyek dolgozni, pénzt keresni, és a legjobb tudásom szerint segíteni egy gyár működését. És amennyiben kedvem és időm lesz, talán tovább “varázsolni”. Mert IGEN, szerintem is be fog dőlni a budi, és NEM, nincs kényelmesen fenntartható populáció, illetve nem fogunk tudni megállni azon a vonalon – de a jövő hónapi rezsit ki kell fizetni, ami nem megy “okos gyerek ez, csak nem tudok mit kezdeni vele” szintű megjegyzésekből (ilyeneket kaptam). Ha tényleg elég jó vagyok (azért az állásinterjúk adnak ám önbizalmat ), akkor nem csak ez lesz meg, hanem például a mozgási szabadság is (ugye nem kell magyaráznom?)
Szóval ez a bizonyítós téma meg kicsit múlt idő, vagy feltételes mód – beszélni róla meg értelmetlen. Sakk, matt. Köszönöm a játékot.
Csak a szórakozás kedvéért pipálom, ahogy bejönnek a feltételezéseim. Eddig egy komoly tévedésem volt: azt hittem, Orbán köztársasági elnök lesz, és onnan akar diktatúrát építeni. Nem vettem számításba, hogy neki is az a jó, ha hagyja összeomlani a demokratikus keretek és az emberek önértékelésének azt a részét, amit ő maga szétverni nem tud. Utána jöhet(ne) a REND…
2012.július.28th. at 07:41
Höhö… Majd a moderálás után látható lesz az előző szövegem is (két link van benne), de ez nagyon fáj:
Diktatórikus
Nemzeti
Együttműködés
Rendszere
Mi ez? REND, csak fordítva…
2012.július.28th. at 09:22
Tudjátok mit? Játsszunk egyet!
Ugye, annyira nagyra vagyok a gondolkodásommal. Most például az történt, hogy újraolvastam az előző poénomat, vakartam a fejem és azt mondtam: basszus, ez piszkosul nem vicc. Találós kérdés: vajon mi futott át azon a hibbant agyamon pár másodperc alatt?
Akinek van kedve, forgassa meg a fejében, és írja le a saját változatát; pár nap múlva én is ideírom az enyémet (nekem öt bekezdés, 232 szó). Nem minősítés vagy egyéb a cél, hanem az, hogy “más, fura”, de talán így is logikus. Persze szabad szánalmas önfényezésnek is tekinteni most is, utólag is, mindegy. Akinek van kedve játszani, fel van festve a pálya.
2012.július.28th. at 09:37
63, Jani "... Az itteni megnyilvánulásaid alapján a fő gondod az, hogy nem tudod megértetni az emberekkel a mondanivalódat..."
65 Tibor bá "...Senki se olvassa végig, amikor látja, hogy még mennyi minden hátra van..."
Láthatjátok: éppen hogy teljes mértékben igazat adok nektek! Nem tudom magam érthetően kifejezni, és talán megbocsátható, hogy kicsit meguntam: évek során, jó pár igen hosszú személyes beszélgetés alatt megtanultam felismerni az első pontokat, ami után már érdektelen folytatni. Itt már azonnal hátralépek, vagy egyszer-egyszer megint próbálkozom a “magam értelmetlen módján”. Érted, tök mindegy, akár bennem, akár másokban van a hiba.
Ha egyszerű hőbörgéssel meg bűnbak-kereséssel megoldható lenne a civilizációs problémánk, akkor már meg lenne oldva! Miért olyan furcsa, hogy esetleg bonyolult, hosszú, és személyes ellenkezést is kiváltó irányokban érdemes egyáltalán kutatni???
ÉN legjobb tudásom szerint megvalósíthatónak és megvalósítandónak látom.
Tibor bá romantikus álmodozásnak.
A bizonyítás meg nem novella, hanem több lexikon, ami csurig van informatikai struktúrákkal (amik ráadásul az ottani “köztudattól” ugyanolyan idegenek, mint nektek az itteni eszmefuttatásaim).
Lényegtelen, hogy mi a véleményetek róla, vagy rólam – az egyetlen kérdés, hogy amit csinálok, működik-e. Ha működik, akkor lesz néhány olyan ember, aki utánanéz annak, amit már (elfogadom, “udvariatlan, nem ismeretterjesztő” módon) nem kivonatolok éppen ide, éppen nektek, de számomra már századszor. Ha nem működik, akkor meg tök mindegy, nem?
Szóval most csukok, a játék felhívás áll: írtam egy három szavas programot, adtam kis háttér információt – nektek hogyan futtatja le ezt az agyatok?
2012.július.26th. at 06:49
220, 460:
Igen, néha benézek, de a számomra érdekes témákkal foglalkozó bejegyzések egy kaptafára készülnek, utánuk meg ugyanaz az imamalom pörög, sem érdemi kérdések, sem reagálásra érdemes válaszok nem hangzanak el – MIHEZ szóljak hozzá? A véleményemet ismerhetné bárki, aki képes és hajlandó olvasni – ugyanazt ezerszer elszajkózni meg nem megy. Nekem van értelmesebb dolgom.
Arma gondolkodása (mint már említettem
) fertőző betegség, és kábé annyira érdemes megfelelő felkészültség nélkül foglalkozni vele, mint vírusos szemölcsöt kisollóval piszkálni. Aki megteszi, magára vessen, ha tele lesz vele.Ő deklaráltan nem hall meg semmit, amit nem tud cionista összeesküvésként értelmezni, egyszerűen azért, mert ez a gondolkodásának a közepe. Lánglelkű hősként tekint magára, aki feltárja az ostobák elől a gonoszok által elrejtett igazságot – észre se veszi, hogy a tényekkel kapcsolatban valaki bólint, egyébként meg elalszik a kereplésén. A többség ezt a lelkivilágot az óvoda tájékán elnövi. Felnőttként ezt rögeszmének hívják, de csak akkor veszélyes, ha a környezet komolyan veszi.
Nyilván kell rá reagálni, de az így hangzik: “Személyes meggyőződésem szerint ez így előadva kontraproduktív hőbörgés.” Ennyi, semmi több. Nem vitázni, nem belekötni, nem érvelni – ugyanis Ő NEM VITATKOZIK, hanem PRÉDIKÁL: egyoldalú kommunikációt folytat, amelynek során ugyanolyan szelektív módon válogat a hozzá intézett szavakból, ahogy MINDEN hozzá jutó információból.
Tankönyvi eset. Nem muszáj beszállni az illusztrációba.
2012.július.26th. at 08:56
481, Seneca: "Nem vitatkoztál érdemben, csak minősítettél, jogod van ehhez csak ez sajnos nem érv."
“A véleményemet ismerhetné bárki, aki képes és hajlandó olvasni – ugyanazt ezerszer elszajkózni meg nem megy.” Szerinted ez vajon mit jelenthet?
Arma gondolkodásáról természetesen erkölcsi szempontból is végtelenül határozott véleményem van – de nem ezt közlöm valami kinyilatkoztatásként (ahogy mondjuk ő beszél “a zsidókról”), hanem azt a véleményemet, mely szerint szövege számomra emberi, erkölcsi (szubjektív) szempontból ELFOGADHATATLAN, kommunikációs (objektív) szempontból pedig HASZONTALAN, sőt káros! MIUTÁN megpróbáltam erről érdemben vitatkozni vele, amire úgy válaszolt, hogy számára büntetés az én írásomat olvasni, ezért nem is teszi. Ebben egyet is értek vele, hiszen a direkt neki címzett szövegeket is csak a cionista áskálódás szűrőjén keresztül látja, az én írásaim nyitott gondolkodás nélkül értéktelenek.
Nyilván, ezt neked “nem kell tudnod” – csak azért néznél utána, mert egyértelműen utalok rá? Attól még unhatom elismételni.
Ironikus, hogy ugyanazzal az emberi mentalitással hadakozunk (Arma és én), csak ez a borzalmasan általánosító rasszista fröcsögés meghallhatatlanná teszi a logikus érvelést. Mondjuk milyen már az, hogy “Tudom, hogy évezredek óta titeket gyilkol mindenki, valld be, hogy milyen okot adtok rá, mert tuti, hogy ti vagytok ezért a felelősök!” … és akkor röhögjünk, mert ha a “zsidó” szót “magyarra” cseréljük, akkor máris “az egész történelemben mindenki minket pusztított, mégis megmaradtunk” nagymagyar himnusznál tartunk.
Ehh… már megint pazarlom az értékes időt.
2012.július.26th. at 09:50
488, Tibor bá: "Csak mert nem ugrik neked 10 kommentelő, nem pazarlod az idődet, mert elolvasnak és nyomot hagysz az olvasóban."
UGYANAZZAL az érveléssel, UGYANAZT a sekély nyomot!
Az üvöltözéshez szokott fülek számára egyszerűen értékelhetetlen, hogy minden egyes szavamat pontosan tudom, hogy miért használom, még az sem mindegy, hogy elnézést kérek vagy bocsánatot. Bosszant ebben bármilyen tévedés, mert amikor írok, akkor is PROGRAMOZÓ vagyok, csak éppen agyak számára írok általuk lefuttathatatlan kódokat (de nem szeretném, ha ez az én hibám lenne)… Kiben hagy mondjuk nyomot, hogy állításom szerint a zsidózás MINDKÉT oldalról egyenértékű a szlovák/román/…/”globál” “magyar kártyával”?
Abban biztos nem, akiben kellene.
Közben veled együtt tudom, hogy ha nagyon gyorsan, nagyon jelentős mértékben nem változik meg a gondolkodásunk, akkor elástunk magunkat. Veled ellentétben én hiszem, hogy ez ellen LEHET és kell tenni, sőt az is nyilvánvaló számomra, hogy NEKEM mi a dolgom. Ahelyett nézek rá újra és újra ma reggel erre a fórumra, mert már megint elkezdtem pofázni rajta – pedig minden egyes alkalommal ugyanazzal a csalódással hagyom itt, és válok néma leventévé.
Akkor nincs is baj, mert rápillantok, “ismétlés, ismétlés, ismétlés” becsukom, megyek dolgozni. Amikor viszont beszélek, bennem van az illúzió, hogy talán most tényleg lesz valami előrelépés – ami sosincs, tudom miért, és tudom, hogy az egyetlen lehetséges ellenlépésem HELYETT ugatok már megint. Ráadásul időm sincs rá, hiszen a “nagy kísérlet” elbukott (sehonnan nincs érdemi reakció), pénzért dolgozom. Kénytelen leszek a gépemen megoldani, hogy ne érjem el egy ideig ezt a helyet.
Ha azt szeretném, hogy bárki (beleértve TÉGED is, aki szintén NEM hallod, amit neked mondok), komolyan elgondolkozzon a dolgaimon, bizonyítanom kell, hogy sok milliárd dolláros szoftver cégek, a sok millió programozó rossz úton jár, és egyetlen balfék fel tudja borítani a mai idióta gondolkodási rendszert. Egyszerűen azért, mert képes NEM üzleti alapon gondolkodni és “nyereséget termelni”, hanem megoldást keresni.
Ugye nem kell mondanom, hogy őrjítően bonyolult feladat (még hobbinak is)? És egyébként is, itt (az egész reménytelenség-sugárzó blogodon) off topic tündérmese. Üdv.
2012.július.28th. at 07:21
55, Attila Ha tudnál egy posztot szentelni jóslatoknak, lehetőleg szavazatos formában, érdekes lenne időnként visszakeresni, hogy “annakidején” ki volt a tuti tutimegmondó…
Neveznék egy 2011. dec. 6.-i blog posztommal (amiben egy egy évvel korábbi(!) beszélgetésemet írom le).
53, Károly Hogy tudunk ezen a jövőn érdemben változtatni?
Mi legyen témában meg ezzel indulnék.
—
A korábbi futamhoz csak annyit tennék hozzá:
1: eredményes programozó vagyok (“nem középiskolás fokon”) – ugyan jelentkezzen már az, aki szerint lehetséges ezt elérni logikus gondolkodás nélkül! Ismétlem, Arma, a PROBLÉMÁT nem tudnád felfogni, amire én megoldásokat adok – ez nem nyavalygás, és nem is lenézés. Egyszerűen nem kell mindenkinek olyan szintű rendszertervezőnek lenni, amilyen én vagyok. Én ebben vagyok jó, ebben élek, ezt csinálom minden egyes nap (de gyakran éjjel és hajnalban is, ágyban fekve vagy mosogatás közben). Mint a “kocsma hőse”, aki leugatja a karatést: akár meg is verhetsz egy utcai bunyóban, mert jobban kezeled a széklábat meg a sörösüveget – akkor sem játszunk egy ligában. Bocs.
Pedig mekkora poén volt már ez tőled: “Le van az eke szarva, maradok diktátor”
Olyan jó lenne minden felhang nélkül együtt röhögni ezen.2: ÉVEKET töltöttem azzal, hogy (SAJÁT NÉVEN és a lehetséges mértékig őszintén nyilatkozva – csak tessék megpróbálni) olyan beszélgetőpartnert találjak, akivel haladni is lehet, nem körbejárni ugyanazokat a kulcskérdéseket más-más címszó alatt. Nem a Mónikasó szintjén kerestem, hanem neves ökológus, politikus, politológus, kommunikációkutató, jövőért lelkesen aggódó csoportok, kulturális kreatívok, fórumok (mint ez) magyar és angol nyelven. Az eredmény NULLA, és ha csak a befektetett munkát nézitek, talán érthető: ÉN sajnálom a legjobban, és iszonyú nehéz volt elfogadnom a vereséget.
Ennek nyilván két oka lehet:
1: túl messzire szakadtam a “közgondolkodástól”, egy görög filozófussal vagy zen buddhista szerzetessel (akik ÉVEKIG TANULTÁK a vitatkozást, nem pedig “értenek hozzá, mert tudnak beszélni”… FELFOGJÁTOK TI EZT???) jobban megérteném magam, mint egy mai “intelligens” emberrel;
2: én vagyok buggyant.
Számomra nyilván az 1. szimpatikusabb, számotokra a 2. Ha demokratikus szavazásra bocsátom a kérdést, nyilván a 2. nyer – de nem teszem, az érveket éppen fölöttem lehet olvasni. Viszont érvelnem is értelmetlen, akármelyik változat a helyes.
Az EGYETLEN számba vehető megoldás, hogy megpróbálom objektív módon, a saját szakterületemen bizonyítani a “felsőbbrendűségemet”. Ezt nektek is el kellene fogadni akkor is, ha egy kukkot nem értetek belőle (ismétlem: ez NEM minősítés! Olyan dolgokkal foglalkozom, amiket a saját kollégáimnak nem tudok elmagyarázni…) Ha nem sikerül, nyugodt lélekkel elfogadom a 2. lehetőséget, számomra az is elég, hogy megpróbáltam.
Így elmúlt több, mint egy évet részben arra tettem fel, hogy eddig a pontig eljussak (magyarul: állástalan ingyenélő voltam napi tízórás munkaidővel). Szerintem sikerült, viszont nincs olyan egyetem vagy cég, amely komolyan vette volna, lehetőséget adott volna a folytatásra. Ezért most szépen elmegyek dolgozni, pénzt keresni, és a legjobb tudásom szerint segíteni egy gyár működését. És amennyiben kedvem és időm lesz, talán tovább “varázsolni”. Mert IGEN, szerintem is be fog dőlni a budi, és NEM, nincs kényelmesen fenntartható populáció, illetve nem fogunk tudni megállni azon a vonalon – de a jövő hónapi rezsit ki kell fizetni, ami nem megy “okos gyerek ez, csak nem tudok mit kezdeni vele” szintű megjegyzésekből (ilyeneket kaptam). Ha tényleg elég jó vagyok (azért az állásinterjúk adnak ám önbizalmat
), akkor nem csak ez lesz meg, hanem például a mozgási szabadság is (ugye nem kell magyaráznom?)Szóval ez a bizonyítós téma meg kicsit múlt idő, vagy feltételes mód – beszélni róla meg értelmetlen. Sakk, matt. Köszönöm a játékot.
Csak a szórakozás kedvéért pipálom, ahogy bejönnek a feltételezéseim. Eddig egy komoly tévedésem volt: azt hittem, Orbán köztársasági elnök lesz, és onnan akar diktatúrát építeni. Nem vettem számításba, hogy neki is az a jó, ha hagyja összeomlani a demokratikus keretek és az emberek önértékelésének azt a részét, amit ő maga szétverni nem tud. Utána jöhet(ne) a REND…
2012.július.28th. at 07:41
Höhö… Majd a moderálás után látható lesz az előző szövegem is (két link van benne), de ez nagyon fáj:
Diktatórikus
Nemzeti
Együttműködés
Rendszere
Mi ez? REND, csak fordítva…
2012.július.28th. at 09:22
Tudjátok mit? Játsszunk egyet!
Ugye, annyira nagyra vagyok a gondolkodásommal. Most például az történt, hogy újraolvastam az előző poénomat, vakartam a fejem és azt mondtam: basszus, ez piszkosul nem vicc. Találós kérdés: vajon mi futott át azon a hibbant agyamon pár másodperc alatt?
Akinek van kedve, forgassa meg a fejében, és írja le a saját változatát; pár nap múlva én is ideírom az enyémet (nekem öt bekezdés, 232 szó). Nem minősítés vagy egyéb a cél, hanem az, hogy “más, fura”, de talán így is logikus. Persze szabad szánalmas önfényezésnek is tekinteni most is, utólag is, mindegy. Akinek van kedve játszani, fel van festve a pálya.
2012.július.28th. at 09:37
63, Jani "... Az itteni megnyilvánulásaid alapján a fő gondod az, hogy nem tudod megértetni az emberekkel a mondanivalódat..."
65 Tibor bá "...Senki se olvassa végig, amikor látja, hogy még mennyi minden hátra van..."
Láthatjátok: éppen hogy teljes mértékben igazat adok nektek! Nem tudom magam érthetően kifejezni, és talán megbocsátható, hogy kicsit meguntam: évek során, jó pár igen hosszú személyes beszélgetés alatt megtanultam felismerni az első pontokat, ami után már érdektelen folytatni. Itt már azonnal hátralépek, vagy egyszer-egyszer megint próbálkozom a “magam értelmetlen módján”. Érted, tök mindegy, akár bennem, akár másokban van a hiba.
Ha egyszerű hőbörgéssel meg bűnbak-kereséssel megoldható lenne a civilizációs problémánk, akkor már meg lenne oldva! Miért olyan furcsa, hogy esetleg bonyolult, hosszú, és személyes ellenkezést is kiváltó irányokban érdemes egyáltalán kutatni???
ÉN legjobb tudásom szerint megvalósíthatónak és megvalósítandónak látom.
Tibor bá romantikus álmodozásnak.
A bizonyítás meg nem novella, hanem több lexikon, ami csurig van informatikai struktúrákkal (amik ráadásul az ottani “köztudattól” ugyanolyan idegenek, mint nektek az itteni eszmefuttatásaim).
Lényegtelen, hogy mi a véleményetek róla, vagy rólam – az egyetlen kérdés, hogy amit csinálok, működik-e. Ha működik, akkor lesz néhány olyan ember, aki utánanéz annak, amit már (elfogadom, “udvariatlan, nem ismeretterjesztő” módon) nem kivonatolok éppen ide, éppen nektek, de számomra már századszor. Ha nem működik, akkor meg tök mindegy, nem?
Szóval most csukok, a játék felhívás áll: írtam egy három szavas programot, adtam kis háttér információt – nektek hogyan futtatja le ezt az agyatok?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)