Tóta W Árpád: Lólengés az avaron című cikkéhez válaszként.
Az, hogy pár ezer ember izomszakadtáig küzd néhány ezredmásodpercért, század pontért, vagy a másik lenyomásáért, miközben ezt százezrek a helyszínen,
MILLIÁRDNYI EMBER A SZÉKÉBEN ÜLVE TÉVÉN BAMBULJA, NEM SPORT!
Hanem? Pótcselekvés!
Katasztrofális erkölcsi, gondolkodási és értékválságban lévő, emiatt a növekvő erőforrás, klíma, élelmiszer, ... válságot teremtő, azt kezelni képtelen közösségek szembekötős játéka, akár a "magyarság", akár az "emberiség" szempontját tekintem.
Magyarnak tartom magam, és büszke vagyok azokra az emberekre, akiket ebben elődeimnek tarthatok. Viszont ez nem akadályoz meg abban, hogy elismerjem mindenki más nemzeti gondolkodását, így irracionálisnak tartom egy éremtáblázat fürkészgetését, a hasonlítgatást. Számomra többet ér a MaSat csapata - ha még emlékszik bárki itt arra, hogy kik is ők.
Tisztelem azt az alázatot, kitartást, türelmet és elszántságot, ami egy embert élsportolóvá tesz. Éppen ezért tartom BORZALMAS PAZARLÁSNAK azt, hogy ezt az emberi minőséget egy medencében napról napra, faltól falig pancsolva vesztegetik el, egy a túlnyomó többség számára matematikai okokból elérhetetlen álom reklámfiguráivá válva. Nem beszélünk arról az ezer "másikról", akik nem lesznek elsők, ismertek, ... Mennyivel csökkentené Risztov Éva fizikai és emberi értékét az, ha nem elsőként, hanem tizedikként ért volna célba? És mennyivel csökkentené az ismertségét, jutalmát, marketing értékét?
Kár, hogy Tóta W. ezt a gondolatot ripacsként, megbotránkozást keltő módon dobja a köztudatba. Lehet ám ezt érzéssel, iróniával, bölcsességgel is tenni, ahogy például Grafitember tette. Még az is lehet, hogy a kattintások száma sem annyival rosszabb.
GON-DOL-KOD-NI. Nem kéne már?
