"Hogy mi jön a Homo sapiens után? Tippelhetünk a csótány és a kőkorszaki szaki által behatárolt intervallumon belül."
Nekem persze ez nem jön be, ezért aztán...
2012.augusztus.20th. at 19:22
Alternatíva: ha még idejében, az első valóban komoly pofonok elviselése közben véletlenül észhez tér a Tibor bá példájával jól illusztrálható intelligens, ám a közösségi gondolkodásból végtelenül kiábrándult “elit” szükséges (relatíve kis méretű) csoportja, akkor létrejöhet a Homo communis: a közösségi ember. Az az ember, aki végre ráébred, hogy véges létideje nem büntetés, hanem a játék legfontosabb szabálya, így képessé válik nem a szerzésre, hanem a továbbadásra, nem a birtoklásra, hanem a megosztásra játszani.
Talán még nem jött el az a pillanat. Talán már elmúlt, és nem jön már vissza. Talán itt néhányan látni fogják. Talán észre sem veszik, mert nem különbözik a többi pillanattól, mert nem odakint, hanem odabent történik.
És milyen érdekes, amikor keresni kezdtem, nehogy rosszul írjam a hirtelenjében kitalált “homo communis” kifejezést, kiderült, hogy valaki már ugyanezt, civilizációnkra pontosan illő sorrendben már leírta – igaz, a szimfónia műnem tételeivel kapcsolatban.
1. Homo agens: man acting, or in conflict (Allegro)
2. Homo sapiens: man thinking (Adagio)
3. Homo ludens: man playing (Scherzo), and
4. Homo communis: man in the community (Allegro)
Szerintem is helyes a megállapítás, ma a “sapiens” megjelölés óriási túlzás – a “ludens” sokkal pontosabb. És persze… süket, önző, csak a saját hangjukkal törődő zenészek el tudnak rontani egy szimfóniát úgy, hogy végül ne legyen negyedik tétel. Példákat innen is lehet sorolni.
2012.augusztus.20th. at 19:22
Alternatíva: ha még idejében, az első valóban komoly pofonok elviselése közben véletlenül észhez tér a Tibor bá példájával jól illusztrálható intelligens, ám a közösségi gondolkodásból végtelenül kiábrándult “elit” szükséges (relatíve kis méretű) csoportja, akkor létrejöhet a Homo communis: a közösségi ember. Az az ember, aki végre ráébred, hogy véges létideje nem büntetés, hanem a játék legfontosabb szabálya, így képessé válik nem a szerzésre, hanem a továbbadásra, nem a birtoklásra, hanem a megosztásra játszani.
Talán még nem jött el az a pillanat. Talán már elmúlt, és nem jön már vissza. Talán itt néhányan látni fogják. Talán észre sem veszik, mert nem különbözik a többi pillanattól, mert nem odakint, hanem odabent történik.
És milyen érdekes, amikor keresni kezdtem, nehogy rosszul írjam a hirtelenjében kitalált “homo communis” kifejezést, kiderült, hogy valaki már ugyanezt, civilizációnkra pontosan illő sorrendben már leírta – igaz, a szimfónia műnem tételeivel kapcsolatban.
1. Homo agens: man acting, or in conflict (Allegro)
2. Homo sapiens: man thinking (Adagio)
3. Homo ludens: man playing (Scherzo), and
4. Homo communis: man in the community (Allegro)
Szerintem is helyes a megállapítás, ma a “sapiens” megjelölés óriási túlzás – a “ludens” sokkal pontosabb. És persze… süket, önző, csak a saját hangjukkal törődő zenészek el tudnak rontani egy szimfóniát úgy, hogy végül ne legyen negyedik tétel. Példákat innen is lehet sorolni.
