2011. december 12., hétfő
Fukushima fordítás
A múltkor megígértem magamnak, hogy videókat nem teszek ki a blogomra, mert azt úgyis jó sokan csinálják. Ennek viszont nagyon megörültem, hogy megjelent a Fairewinds site-on, és mivel megvolt az angol átirat, feltettem az universalsubtitles.org -ra, feliratoztam és lefordítottam magyarra. Ezt tehát csak muszáj kipróbálnom...
2011. december 10., szombat
Komlomedia - az iraki háború valósága
Újabb érdekes hely a neten: http://komlomedia.wordpress.com/
A szerkesztő kérésére (a magam szintjén) lefordítottam egy Irakból hazatért amerikai veterán nyilatkozatát, amely azért árnyalja a közismert közhelyeket a háborúval kapcsolatban (bár sajnos csak újabb közhelyekkel, de legalább a másik nézőpontból). A link a levélben, amit engedély birtokában teljes egészében ide is bemásolok...
Köszönöm a segítségedet, és a jövőben is élek vele, ha olyasmit találok, amit azokkal a magyarokkal is érdemes megosztani, akik nem beszélik az angolt. Mostanában egyre több kerül a figyelmem középpontjába, és szeretném ha minél több emberhez eljutna az üzenet, hogy az általuk nézett/olvasott médiában nem mindig az igazság jelenik meg.
Csak nyugodtan, bár reményeim szerint nemsokára ismét munkába állok (egyik világmegváltó tervemmel sem sikerült átütnöm számtalan ígéretes jelölt ingerküszöbét), így kevesebb időm lesz. Viszont lefordítottam néhány számomra értékes videót, a linkeket megtalálod a honlapomon: http://hajnalvilag.hu - ha érdekeset találsz közöttük, add tovább bátran.
... csak arra kérnélek, ha valami tőlem származó dolgot megjelentetsz, a hajnalvilag.hu linket tedd oda mellé, hátha én is fogok valakit rajtad keresztül...
A videót feltöltöttem saját oldalamra is: http://www.youtube.com/watch?v=pr1ei2rB7J0
Remélem nem tiltják be, mert mostanában már ezt is elkezdte a YT, a cenzúra mellett
Hmm... Idéznék magamtól:
"A diktatúra az, amikor a beszélő száját betömik, a látó szemét befogják.
A demokrácia az, amikor a hallgatók fülét telebeszélik, a néző szemét elkápráztatják.
Kicsit más, mégis hasonló. A diktatúra kegyetlen, demokrácia kicsit drágább..."
A rendszer legitimációját jelenleg az adja, hogy el tudják hitetni velünk: bármit láthatunk, bármit megoszthatunk. A kontrollt az jelenti, hogy az elérhetőséget súlyozni lehet, illetve az értékes tartalmat szeméttel lehet körbeönteni.
Ugyanakkor véleményem szerint nem nyúlhatnak túl ezen az eszközön, nem adhatnak túl sok bizonyítékot arra, hogy diktatórikus eszközöket is felhasználnak - szóval szerintem, bár nyilván megnehezítik egyes tartalmak elérését (végül is, "ők" fizetik a YouTube költségeit, miért örülnének neki, hogy ellenük használják), sok őrületes katasztrófa bekövetkezhet még, mielőtt a Facebook, a YouTube és a Google bezárna.
Valójában ezek az irányítás mai eszközei, lassan erősebbek, mint a hagyományos média, de nem játszhatják el a hitelesség illúzióját, nem lóghat ki a lóláb. Ezért MUSZÁJ, hogy láthass "rendszerellenes tartalmat" is rajta... Róka fogta csuka
De ez sem gond, nekik azt kell elérniük, hogy ne hidd el, vagy inkább idegenkedj tőle, mint együtt érezz, vagy ha ez is megtörtént volna, érezd magad tehetetlennek. Akkor te magad fogsz elzárkózni a hasonló tartalmak elől, vagy Armageddon-várásba menekülsz, mint Tibor bá és látogatói.
Ehh, megint prédikálok...
Készítettem egy bejegyzést is a videó köré kis helyi médiánk blogjára: http://komlomedia.wordpress.com/2011/12/08/halj-meg-ertem/
Ha terjesztésre érdemesnek tartod, ajánld ismerőseidnek.
Köszönöm, de ha ránézel a dolgaimra, láthatod, nyakig vagyok "terjeszteni valóval", viszont kevés "fül" van rá, velem nem sokat nyersz. A konkrét eset pedig nálam a "jelenség" szinten van, én viszont az okokkal szeretnék foglalkozni. Persze, minden beteg valamelyik tünetbe hal bele, de gyógyítani az okot kell...
2011. december 8., csütörtök
korszellem - pénz evolúció
Gratulálok, ez egy eszméletlen jó vita! A Gesell-téma ilyen jó kivesézését még nem láttam sehol, csak azt éreztem, hogy valahogy ez sem nyerő. Ez a mondat zseniális: "a kamatráta lényegében az emberi időpreferencia függvénye". Köszönöm.
Kronstadt, szerintem tökéletesen megfogalmaztad a lényeget, amit szerintem az alábbi (általam kiragadott, de talán nem félreértelmezett) mondatok tartalmaznak:
- A bankokat nem leszabályozni, hanem valódi piaci körülmények közé kell helyezni
- Valódi pénzt akarsz adni az emberek kezébe vagy nem?
- egy „átlagos” bank állandóan a bankroham árnyékában élt (megjelennek a betétesek és aranyat akarnak)
Ezek összefoglalva a következőhöz vezetnek: a bank nyilvánvalóan ugyanúgy szeretné csökkenteni a kockázatát, mint az élet minden szereplője. Következésképpen, ha módja van rá, igyekszik kiszabadulni(!) a "valódi piaci körülmények közül", és csak külső szabályozással (társadalmi rendszer vagy államvallás elveivel) lehet arra kényszeríteni, hogy vállalja a teljes felelősséget tevékenységéért. Ez a "szabályozás" a modern demokrációban a politikai rendszeren, törvényeken keresztül érvényesül, amelyet emberek alkotnak. Amennyiben az emberek, közöttük a döntéshozók pénzt birtokolhatnak, a döntéseik pénzügyi nyomással befolyásolhatók, vagyis a legnagyobb pénz birtokosainak (bankok, befektető társaságok) igényei szerint fognak alakulni. Mivel pedig induláskor valódi piacon vagyunk, a befolyásolhatóság és az ezzel való visszaélés evolúciós versenyt indít, amelyben az eredeti elvek és korlátok elsöprése a nyerő stratégia. A kör bezárul: a folyamat előbb-utóbb biztosan lezajlik.
A fenti mondat lényege a "módja van rá" feltétel. A "zavaros" 150 évvel ezelőtti időszakban nem voltak megbízható informatikai rendszerek, az "absztrakt pénz" legvégső formáját az arany testesítette meg. Ez volt az a tényező, amely a bankokat a valódi piacra tolta, és ott tartotta - a "szabadulás útja" pedig az akkori "informatika": az állami szinten törvényekkel garantált, megkérdőjelezhetetlen könyvvitel volt. Ennek nevében el lehetett venni a nemesfémet, a valóban független, de bankok által kötelezően elfogadott "absztrakt pénzt" a tőlük független emberektől és szervezetektől.
Az én következtetésem az, hogy a pénz törvényszerűen jelenik meg minden társadalmi rendszerben, lényegében azonos evolúciós utat jár be és ugyanahhoz az összeomláshoz vezet - függetlenül attól, hogy mekkora lelkesedéssel próbálunk új, vagy újnak tűnő szabályokat bevezetni.
Az egyetlen kiút az, ha képesek vagyunk egy pénz nélküli, közvetlenül az erőforrások és szükségletek, célok összefésülésére alkalmas rendszert kialakítani. Erre a teljes ismert történelemben először van esélyünk a globális informatikai eszközeink révén - de ez is csak eszköz. Az egyetlen igazán fontos kérdés az, hogy önmagunkban felismerjük azt a motivációt, amely minket a pénz által leírható világ felé hajt, különben hiába az egész.
PICNIC ("Problem In Chair Not In Computer").
Eredeti hely
Válaszul erre
2011. december 6., kedd
Kell egy ország...
Néha egyáltalán nem nyugtat meg az, amikor egy-egy "tudományos-fantasztikus" elképzelésem elemét egyszer csak hír formájában látom.
Úgy egy éve beszélgettünk barátaimmal a Fidesz akkori politikai manővereiről, ahogy egyértelmű határozottsággal számolja fel az önrendelkezés eszközeit, a "fékeket", amelyek az aktuális vezető politikai erőt a tetszőleges mértékű hatalom gyakorlásban akadályozhatják. Ide érthető a megfelelő autonóm személyiségek eltüntetése vezető posztokról (köztársasági elnök Sólyom László kontra Schmitt Pál - elég Wikipédia szinten megismerni a két ember felkészültségét a "legmagasabb közjogi méltóság" szerepére), ellenőrző szervezetek kilúgozása (például Alkotmánybíróság), független és szókimondó média felszámolása (elég a Kossuth Rádió 180 perc című műsorára gondolni, Rábai Balázs szoktatott rá szókimondó és határozott kérdezésmódjával, ma a helyére került Csűrös Csilla teszi hallgathatatlanná egyértelműen elfogult hozzáállásával), ...
Akkor merült fel bennem, hogy jelenlegi vezetőink nem lehetnek helyből ennyire hülyék. Tény, hogy sokan vannak közöttük, akikkel szemben a legerősebb átkom így hangzik: "légy tényleg annyira ostoba, amilyennek most érdekből tetteted magad!" -ez mégis túl soknak tűnt. Akkor fogalmazódott meg bennem az alábbi, szerintem érdekes gondolat.
Alapfeltevésem röviden: a jelenleg a világban "forgó" pénz számszerűen sokszorosan, tippem szerint százas nagyságrendben meghaladja az általa reprezentált érték mennyiségét - vagyis, ha a jelen árfolyamon búzát, olajat, termőföldet, munkaerőt, bármi kézzelfogható, pénzzel szokványos módon (nem árverésre bocsátott, illetve nem egy-egy állam által "eladott") ténylegesen megvásárolható, mozgatható, használható, elfogyasztható dolgot próbálnánk venni, durván száz darab Föld bolygóra lenne szükségünk. Ennek megfelelően a pénz által elvileg reprezentált hatalom mára értéktelenné vált, valami félisteni szintű huzavonává, aminek itt a földön is súlyos következményei vannak (forradalmak, háborúk). Körülbelül olyan, mint a régi görög tragédiákban, csak most hús-vér embereket emel isteni szintre az általunk megalkotott és fenntartott pénzügyi-politikai irányítási rendszer.
Szóval, ha én óriási "pénzek", vagyis elméleti hatalom birtokosa lennék, látnám, hogy a kezemben csak elméleti erő összpontosul, amit egyre nehezebb valós hatalomra váltani (az elmúlt év ennek a feltételezésnek a jelentőségét jócskán emelte). Tudva azt, hogy a hatalom valójában nem más, mint képesség embertömegek irányítására (ennek csupán egyre inkább megkopó eszköze a pénz), azon dolgoznék, hogy valós hatalommá váltsam a pénzemet addig, amíg van értéke. Vennék egy országot.
De hogyan lehet országot venni?
Először is, keresnék egy viszonylag kicsi, de jó földrajzi adottságokkal rendelkező országot. Ez kellemes klímát, sok ivóvizet és termőföldet jelent, mert ha tényleg gond lesz, a mikroelektronika és az anyahajógyártás egy darabig nem lesz húzóágazat. Magyarország egész jó jelölt.
Szükség lenne olyan vezetőkre, akik kizárólag a saját arcképük és történelmi szerepük kidolgozásával vannak elfoglalva, érzéketlenek a valóságra, az önállóan, tőlük függetlenül létező és működő rendszerek fontosságára. Akik képesek politikai erejüket arra használni, hogy mindent maguk körül a saját képükre és hasonlatosságukra formáljanak, és felszámolják a két legfontosabb dolgot: az irányító hatalom független ellenőrzésére szolgáló intézményrendszert, illetve a lakosság elemi igényét a korrekt, konstruktív, megbeszéléses alapon működő vezetésre.
Súgnék nekik. Elmondanám, hogy mennyire fontos az, amit csinálnak. Mennyire nem érti meg őket az ostoba közeg, hogy az elavult szabályok és kötöttségek már nem jók, új világ közeledik. Elhitetném velük, hogy bármit is mond bármilyen szakértő, az ő (általam sugallt), nagyszabású, büszkén hirdethető harcos eszméik, Robin Hood-szerű beavatkozásaik nagy rendszerekbe olyan bátor cselekedet, amelyre emlékezni fog az utókor.
Elraboltatnám velük mindazt a maradék vagyont, amely egyes emberek függetlenségét biztosította az aktuális irányítóval szemben, elkótyavetyéltetném a biztonsági tartalékokat, viszályt szítanék a nemzetközi szervezetekkel, nagy cégekkel, pénzügyi körökkel. Eljuttatnám a rendszert oda, hogy a "belső kör" pár ezer, és a "csak azért is hívő" pár tízezer emberen kívül mindenki csak zsibbadtan nézze, ahogy minden ellátó rendszer kiürül, minden önkormányzat kasszája kifogy, minden adós kétségbeejtő helyzetbe kerül, mialatt a "haverok", akik "annyit érnek", bármit megkapnak vagy megszereznek maguknak.
Amikor pedig a játék véget ér, a történet egyszerűen beszakad Mekk mesterék alatt, a kórházakban szükségállapotot vezetnek be, az orvosok disszidálnak, a rendvédelem leginkább a Parlament ellen vonulna a tüntetők oldalán, az üzemanyag ára (forintban) megfizethetetlen szintre emelkedik, az energia és közszolgáltatás árát egyszerű földi halandó kifizetni képtelen, ... Nos, akkor megjelennék a színen.
Minden piaci összezuhanással, kárálással szemben hősiesen vásárolnám a magyar államkötvényeket (gyakorlatilag ebben a pillanatban mentem át a pénzemet valós hatalommá, királysággá egy törvényszerűen érkező globális csőd elől).
Megjelennék, mint "szakértő", akire egy egész ország vár, elmondanám a magyaroknak, hogy ők tulajdonképpen csodálatos nép, nagyszerű ország lakói, és hatalmas lehetőségeket látok bennük. Kiválasztanám a megfelelően lojális embereket, és hagynám, hogy az államcsőd miatt kényszerűen bevezetett szükségállapot égisze alatt valóban újra hatékonyan megszervezzék az ellátó és irányító rendszereket - a demokratikus intézményrendszer gátjaival már nem kell foglalkoznom, a megrémült, és önállóságról leszoktatott lakosság boldogan fogadna el egy hozzáértő, valóban értelmes irányítást. Erre tényleg képesek lennénk, ha nem a mai politikus gárda és akárhonnan előbányászott, szabályok szerint is alkalmatlan, képzetlen emberek bukkannának fel minden vezető poszton valami kis konc reményében, hanem felelősségteljes ÉS együttműködésre emberileg is alkalmas szakértők irányítanának egy közvetlen személyes elszámoltatásra épülő rendszerben.
Hogy mi lenne a vezetőkkel? Hát, a mór megtette a kötelességét... nekem pedig nagyon jól jönnek a bűnbakok. Minden a kezemben lenne: háttéralkuk, a szabadságharcos vergődések iszonyatos következményei, az ostobaság, szűklátókörűség, felelőtlenség, hozzá nem értés, kisstílű hűtlen kezelés. Egy szemernyi sár nem fröccsenne rám, független bíróságok ítélik majd el és zárják ténylegesen börtönbe sok-sok évre őket, egy egész ország hatalmas megkönnyebbülésére (ráadásul még a pártviszonyokkal sem kellene foglalkoznom, mindenki mehet a levesbe). Jó, lehet, hogy néhány szakértői vélemény köthető lenne hozzám - na de azok csak olyanok, mint a többi, a véleményt ők fogadták el és ültették át a gyakorlatba. Azt pedig nem kell tudni senkinek, milyen mélységű pszichológiai elemzés, milyen összetett, sokszereplős terelgetés biztosította azt, hogy pontosan úgy viselkedjenek, ahogy azt én szerettem volna.
Na ezért érdekes hír a következő: "Több mint ezermilliárd forintnyi magyar államkötvényt halmozott fel a Franklin Templeton befektetési alap", amely a fáma szerint egyetlen ember, Mark Möbius döntéseinek megvalósítója. Kíváncsi lennék, vajon ő mennyire tartaná abszurdnak a fenti elméletet.
Hogy miért is zavar ez a lehetőség, amely lényegében sokak által régóta vágyott "rendet" csinálna nálunk, és tényleg képes lehet hatékony közösségi működés kialakítására? A válasz a Hajnalvilág 84-85. oldalán "Hátsó kijárat" cím alatt olvasható. Röviden: nem fenntartható, újabb káosz forrása lesz.
Úgy egy éve beszélgettünk barátaimmal a Fidesz akkori politikai manővereiről, ahogy egyértelmű határozottsággal számolja fel az önrendelkezés eszközeit, a "fékeket", amelyek az aktuális vezető politikai erőt a tetszőleges mértékű hatalom gyakorlásban akadályozhatják. Ide érthető a megfelelő autonóm személyiségek eltüntetése vezető posztokról (köztársasági elnök Sólyom László kontra Schmitt Pál - elég Wikipédia szinten megismerni a két ember felkészültségét a "legmagasabb közjogi méltóság" szerepére), ellenőrző szervezetek kilúgozása (például Alkotmánybíróság), független és szókimondó média felszámolása (elég a Kossuth Rádió 180 perc című műsorára gondolni, Rábai Balázs szoktatott rá szókimondó és határozott kérdezésmódjával, ma a helyére került Csűrös Csilla teszi hallgathatatlanná egyértelműen elfogult hozzáállásával), ...
Akkor merült fel bennem, hogy jelenlegi vezetőink nem lehetnek helyből ennyire hülyék. Tény, hogy sokan vannak közöttük, akikkel szemben a legerősebb átkom így hangzik: "légy tényleg annyira ostoba, amilyennek most érdekből tetteted magad!" -ez mégis túl soknak tűnt. Akkor fogalmazódott meg bennem az alábbi, szerintem érdekes gondolat.
Alapfeltevésem röviden: a jelenleg a világban "forgó" pénz számszerűen sokszorosan, tippem szerint százas nagyságrendben meghaladja az általa reprezentált érték mennyiségét - vagyis, ha a jelen árfolyamon búzát, olajat, termőföldet, munkaerőt, bármi kézzelfogható, pénzzel szokványos módon (nem árverésre bocsátott, illetve nem egy-egy állam által "eladott") ténylegesen megvásárolható, mozgatható, használható, elfogyasztható dolgot próbálnánk venni, durván száz darab Föld bolygóra lenne szükségünk. Ennek megfelelően a pénz által elvileg reprezentált hatalom mára értéktelenné vált, valami félisteni szintű huzavonává, aminek itt a földön is súlyos következményei vannak (forradalmak, háborúk). Körülbelül olyan, mint a régi görög tragédiákban, csak most hús-vér embereket emel isteni szintre az általunk megalkotott és fenntartott pénzügyi-politikai irányítási rendszer.
Szóval, ha én óriási "pénzek", vagyis elméleti hatalom birtokosa lennék, látnám, hogy a kezemben csak elméleti erő összpontosul, amit egyre nehezebb valós hatalomra váltani (az elmúlt év ennek a feltételezésnek a jelentőségét jócskán emelte). Tudva azt, hogy a hatalom valójában nem más, mint képesség embertömegek irányítására (ennek csupán egyre inkább megkopó eszköze a pénz), azon dolgoznék, hogy valós hatalommá váltsam a pénzemet addig, amíg van értéke. Vennék egy országot.
De hogyan lehet országot venni?
Először is, keresnék egy viszonylag kicsi, de jó földrajzi adottságokkal rendelkező országot. Ez kellemes klímát, sok ivóvizet és termőföldet jelent, mert ha tényleg gond lesz, a mikroelektronika és az anyahajógyártás egy darabig nem lesz húzóágazat. Magyarország egész jó jelölt.
Szükség lenne olyan vezetőkre, akik kizárólag a saját arcképük és történelmi szerepük kidolgozásával vannak elfoglalva, érzéketlenek a valóságra, az önállóan, tőlük függetlenül létező és működő rendszerek fontosságára. Akik képesek politikai erejüket arra használni, hogy mindent maguk körül a saját képükre és hasonlatosságukra formáljanak, és felszámolják a két legfontosabb dolgot: az irányító hatalom független ellenőrzésére szolgáló intézményrendszert, illetve a lakosság elemi igényét a korrekt, konstruktív, megbeszéléses alapon működő vezetésre.
Súgnék nekik. Elmondanám, hogy mennyire fontos az, amit csinálnak. Mennyire nem érti meg őket az ostoba közeg, hogy az elavult szabályok és kötöttségek már nem jók, új világ közeledik. Elhitetném velük, hogy bármit is mond bármilyen szakértő, az ő (általam sugallt), nagyszabású, büszkén hirdethető harcos eszméik, Robin Hood-szerű beavatkozásaik nagy rendszerekbe olyan bátor cselekedet, amelyre emlékezni fog az utókor.
Elraboltatnám velük mindazt a maradék vagyont, amely egyes emberek függetlenségét biztosította az aktuális irányítóval szemben, elkótyavetyéltetném a biztonsági tartalékokat, viszályt szítanék a nemzetközi szervezetekkel, nagy cégekkel, pénzügyi körökkel. Eljuttatnám a rendszert oda, hogy a "belső kör" pár ezer, és a "csak azért is hívő" pár tízezer emberen kívül mindenki csak zsibbadtan nézze, ahogy minden ellátó rendszer kiürül, minden önkormányzat kasszája kifogy, minden adós kétségbeejtő helyzetbe kerül, mialatt a "haverok", akik "annyit érnek", bármit megkapnak vagy megszereznek maguknak.
Amikor pedig a játék véget ér, a történet egyszerűen beszakad Mekk mesterék alatt, a kórházakban szükségállapotot vezetnek be, az orvosok disszidálnak, a rendvédelem leginkább a Parlament ellen vonulna a tüntetők oldalán, az üzemanyag ára (forintban) megfizethetetlen szintre emelkedik, az energia és közszolgáltatás árát egyszerű földi halandó kifizetni képtelen, ... Nos, akkor megjelennék a színen.
Minden piaci összezuhanással, kárálással szemben hősiesen vásárolnám a magyar államkötvényeket (gyakorlatilag ebben a pillanatban mentem át a pénzemet valós hatalommá, királysággá egy törvényszerűen érkező globális csőd elől).
Megjelennék, mint "szakértő", akire egy egész ország vár, elmondanám a magyaroknak, hogy ők tulajdonképpen csodálatos nép, nagyszerű ország lakói, és hatalmas lehetőségeket látok bennük. Kiválasztanám a megfelelően lojális embereket, és hagynám, hogy az államcsőd miatt kényszerűen bevezetett szükségállapot égisze alatt valóban újra hatékonyan megszervezzék az ellátó és irányító rendszereket - a demokratikus intézményrendszer gátjaival már nem kell foglalkoznom, a megrémült, és önállóságról leszoktatott lakosság boldogan fogadna el egy hozzáértő, valóban értelmes irányítást. Erre tényleg képesek lennénk, ha nem a mai politikus gárda és akárhonnan előbányászott, szabályok szerint is alkalmatlan, képzetlen emberek bukkannának fel minden vezető poszton valami kis konc reményében, hanem felelősségteljes ÉS együttműködésre emberileg is alkalmas szakértők irányítanának egy közvetlen személyes elszámoltatásra épülő rendszerben.
Hogy mi lenne a vezetőkkel? Hát, a mór megtette a kötelességét... nekem pedig nagyon jól jönnek a bűnbakok. Minden a kezemben lenne: háttéralkuk, a szabadságharcos vergődések iszonyatos következményei, az ostobaság, szűklátókörűség, felelőtlenség, hozzá nem értés, kisstílű hűtlen kezelés. Egy szemernyi sár nem fröccsenne rám, független bíróságok ítélik majd el és zárják ténylegesen börtönbe sok-sok évre őket, egy egész ország hatalmas megkönnyebbülésére (ráadásul még a pártviszonyokkal sem kellene foglalkoznom, mindenki mehet a levesbe). Jó, lehet, hogy néhány szakértői vélemény köthető lenne hozzám - na de azok csak olyanok, mint a többi, a véleményt ők fogadták el és ültették át a gyakorlatba. Azt pedig nem kell tudni senkinek, milyen mélységű pszichológiai elemzés, milyen összetett, sokszereplős terelgetés biztosította azt, hogy pontosan úgy viselkedjenek, ahogy azt én szerettem volna.
Na ezért érdekes hír a következő: "Több mint ezermilliárd forintnyi magyar államkötvényt halmozott fel a Franklin Templeton befektetési alap", amely a fáma szerint egyetlen ember, Mark Möbius döntéseinek megvalósítója. Kíváncsi lennék, vajon ő mennyire tartaná abszurdnak a fenti elméletet.
Hogy miért is zavar ez a lehetőség, amely lényegében sokak által régóta vágyott "rendet" csinálna nálunk, és tényleg képes lehet hatékony közösségi működés kialakítására? A válasz a Hajnalvilág 84-85. oldalán "Hátsó kijárat" cím alatt olvasható. Röviden: nem fenntartható, újabb káosz forrása lesz.
2011. december 5., hétfő
Létezés blog - új hely, jó témák...
ÚJ ORSZÁG ALAPÍTÁSA
Nagy gáz bemásolni ide egy hosszabb idézetet? (elnézést, csak ez a bejegyzés, meg a korábbi témák is nagyon közel állnak hozzám)
Minden döntés és cselekedet alapja a bennem élő motiváció, az az erő, amely mozgat, előre visz. A célok megváltozhatnak a környezet hatására, a szándékaim viszont saját lényemből fakadnak és állandóak mindaddig, amíg én magam gyökeresen meg nem változom.
Motivációim alapját a saját szükségleteim kielégítésére való törekvés, illetve az együttérzés alkotja – ez utóbbi törekvés arra, hogy az engem magukba foglaló közösségek tagjainak egyéni és közösségi igényei szintén teljesüljenek. Szerencsés esetben majdnem minden egyéni szükségletem lefedhető azokkal az igényekkel, amelyeket valamely közösség tagjaként, a közösség minden tagja számára kívánatosnak tartok.
Mind a mai napig nem sikerült olyan társadalmi rendet létrehoznunk, amely képes lett volna az egyéni motivációk egymással gyakran ellentétes voltát a közösségben tartósan feloldani – e helyett egy hullámzás figyelhető meg. Az egyéni sors reménytelensége közösségbe tömöríti a szenvedőket, elnyomottakat, akik képesek önfeláldozásra a közösség érdekeinek, jövőképének megfelelően. A közösség eléri célját, megszűnik a tagjait egyedileg érintő nyomás, ezáltal megszűnik az őket összetartó erő, és ha hamarabb nem is, de a következő generációban ismét fontosabbá válnak az egyéni érdekek.
A feladat tehát egy olyan rendszer kialakítása, amely a motivációk örökítésére képes, amely nem egy meghatározott cél érdekében, főleg nem valami ellen jön létre, hanem kizárólag azért, hogy tagjainak motivációit megfelelő irányba terelje. Szörnyen hangzik, ez az összes negatív utópiák legrosszabbika – feltehetően azért, mert mélyen tudatában vagyunk: minden rendszer arra törekszik, hogy tagjai boldogan áldozzák fel magukat az érdekeinek megfelelően, ezt a mintát örökítsék utódaikra, és lehetőleg ne is legyenek ennek tudatában. Ez alól az egyéni szabadságot fennen hangoztató modern demokrácia sem kivétel, csak ma karriernek, fizetésnek, hitelnek és életbiztosításnak hívjuk ezeket a láncokat.
Összefoglalva: nem az a kérdés, hogy a fennálló rendszer akarja-e befolyásolni a motivációinkat, mert mindig és mindenhol akarja. A feladat olyan rendszert teremteni, amely megmondja, hogy mit tesz és mit ad cserébe; tagjai számára pedig biztosítja a választás, az ellenvélemény szabad közzétételének és – megfelelő támogatás esetén – a változtatás lehetőségét. Lehetetlenné teszi ugyanakkor az ezzel kapcsolatos teljes felelősség elől való elrejtőzést. Ha valaki rám hivatkozva kárt okoz, kutya kötelességem, minden más feladatomat félretéve, megpróbálni helyrehozni azt.
Itt gyártom a hasonlókat http://hajnalvilag.hu , ez a Hajnalvilág 96. oldaláról van.
LESZ-E NAGYOBB VÁLSÁG, VAGY MINDEN CSAK RÉMHÍR?
Megint egy "szokásos témám"... :-)
A felvetés elejéhez a Mátrixból érdemes venni az idézetet: "Neo: Ha megölnek a Mátrix-ban, itt is meghalsz? Morpheus: A test nem élhet az elme nélkül."
A pénzügyi rendszer alapszabályaiban rögzíti a csődöt - minél tovább húzzuk, annál nagyobb káoszt kell túlélni. Ez tehát a saját törvényei szerint összeomlik. A "való világ" egy másik kérdés, itt is vannak komoly bajok (emberi értékek, erőforrások, talaj, antibiotikumok, ...), amik önmagukban is súlyos következményekkel járhatnak. Mi azonban nem ezekkel a valós problémákkal foglalkozunk, hanem egy általunk létrehozott összeomló mesevilághoz faragjuk hozzá egyre durvábban a valóságot (megszorítások, tartalékok felélése). Ebbe így együtt szerintem is bele lehet pusztulni.
Elemzésem szerint "önállóan" nem élhetjük túl az összeomlást, nincs értelme egyéni taktikák kidolgozásának. Az egyetlen lehetőség, hogy a civilizált létezésünkhöz szükséges szervezettséget megtartjuk, miközben a jelenlegi szervező eszközt (pénz, politika) folyamatosan "kivezetjük" fenntartó rendszereinkből, és végre erőforrás alapon kezdünk beszélni: emberi idő és szakértelem, nyersanyagok, energia, feladatmegosztás. Ezen a "nyelven" ugyanis ugyanolyan nehéz hazudni, amennyire nehéz, pontosabban lehetetlen a "pénz nyelvén" igazat mondani.
Nagy gáz bemásolni ide egy hosszabb idézetet? (elnézést, csak ez a bejegyzés, meg a korábbi témák is nagyon közel állnak hozzám)
Minden döntés és cselekedet alapja a bennem élő motiváció, az az erő, amely mozgat, előre visz. A célok megváltozhatnak a környezet hatására, a szándékaim viszont saját lényemből fakadnak és állandóak mindaddig, amíg én magam gyökeresen meg nem változom.
Motivációim alapját a saját szükségleteim kielégítésére való törekvés, illetve az együttérzés alkotja – ez utóbbi törekvés arra, hogy az engem magukba foglaló közösségek tagjainak egyéni és közösségi igényei szintén teljesüljenek. Szerencsés esetben majdnem minden egyéni szükségletem lefedhető azokkal az igényekkel, amelyeket valamely közösség tagjaként, a közösség minden tagja számára kívánatosnak tartok.
Mind a mai napig nem sikerült olyan társadalmi rendet létrehoznunk, amely képes lett volna az egyéni motivációk egymással gyakran ellentétes voltát a közösségben tartósan feloldani – e helyett egy hullámzás figyelhető meg. Az egyéni sors reménytelensége közösségbe tömöríti a szenvedőket, elnyomottakat, akik képesek önfeláldozásra a közösség érdekeinek, jövőképének megfelelően. A közösség eléri célját, megszűnik a tagjait egyedileg érintő nyomás, ezáltal megszűnik az őket összetartó erő, és ha hamarabb nem is, de a következő generációban ismét fontosabbá válnak az egyéni érdekek.
A feladat tehát egy olyan rendszer kialakítása, amely a motivációk örökítésére képes, amely nem egy meghatározott cél érdekében, főleg nem valami ellen jön létre, hanem kizárólag azért, hogy tagjainak motivációit megfelelő irányba terelje. Szörnyen hangzik, ez az összes negatív utópiák legrosszabbika – feltehetően azért, mert mélyen tudatában vagyunk: minden rendszer arra törekszik, hogy tagjai boldogan áldozzák fel magukat az érdekeinek megfelelően, ezt a mintát örökítsék utódaikra, és lehetőleg ne is legyenek ennek tudatában. Ez alól az egyéni szabadságot fennen hangoztató modern demokrácia sem kivétel, csak ma karriernek, fizetésnek, hitelnek és életbiztosításnak hívjuk ezeket a láncokat.
Összefoglalva: nem az a kérdés, hogy a fennálló rendszer akarja-e befolyásolni a motivációinkat, mert mindig és mindenhol akarja. A feladat olyan rendszert teremteni, amely megmondja, hogy mit tesz és mit ad cserébe; tagjai számára pedig biztosítja a választás, az ellenvélemény szabad közzétételének és – megfelelő támogatás esetén – a változtatás lehetőségét. Lehetetlenné teszi ugyanakkor az ezzel kapcsolatos teljes felelősség elől való elrejtőzést. Ha valaki rám hivatkozva kárt okoz, kutya kötelességem, minden más feladatomat félretéve, megpróbálni helyrehozni azt.
Itt gyártom a hasonlókat http://hajnalvilag.hu , ez a Hajnalvilág 96. oldaláról van.
LESZ-E NAGYOBB VÁLSÁG, VAGY MINDEN CSAK RÉMHÍR?
Megint egy "szokásos témám"... :-)
A felvetés elejéhez a Mátrixból érdemes venni az idézetet: "Neo: Ha megölnek a Mátrix-ban, itt is meghalsz? Morpheus: A test nem élhet az elme nélkül."
A pénzügyi rendszer alapszabályaiban rögzíti a csődöt - minél tovább húzzuk, annál nagyobb káoszt kell túlélni. Ez tehát a saját törvényei szerint összeomlik. A "való világ" egy másik kérdés, itt is vannak komoly bajok (emberi értékek, erőforrások, talaj, antibiotikumok, ...), amik önmagukban is súlyos következményekkel járhatnak. Mi azonban nem ezekkel a valós problémákkal foglalkozunk, hanem egy általunk létrehozott összeomló mesevilághoz faragjuk hozzá egyre durvábban a valóságot (megszorítások, tartalékok felélése). Ebbe így együtt szerintem is bele lehet pusztulni.
Elemzésem szerint "önállóan" nem élhetjük túl az összeomlást, nincs értelme egyéni taktikák kidolgozásának. Az egyetlen lehetőség, hogy a civilizált létezésünkhöz szükséges szervezettséget megtartjuk, miközben a jelenlegi szervező eszközt (pénz, politika) folyamatosan "kivezetjük" fenntartó rendszereinkből, és végre erőforrás alapon kezdünk beszélni: emberi idő és szakértelem, nyersanyagok, energia, feladatmegosztás. Ezen a "nyelven" ugyanis ugyanolyan nehéz hazudni, amennyire nehéz, pontosabban lehetetlen a "pénz nyelvén" igazat mondani.
2011. december 3., szombat
korszellem - Süketek kórusa
Nem azt mondtam, hogy örökké így kell működnie...
Te is tudod, hogy ha egy társadalom elindul az erózió útján, akkor az nem hajlamos megállni. Történelem, akár régi, akár a jelenkori (ric23 Argentínás története), de akár veheted a magyarországi társadalmi-politikai folyamatokat: mint egy sárfolyam, úgy csúszik lefelé.
Ezzel döntéshozatalra kényszerítenénk őket.
Te is tudod, milyen szintű megértésre és reakcióra lehet számítani a "vezetőségtől" (mondjuk Pintér Sándor, Vona Gábor, Orbán Viktor, Lézer János, ...) Vagy te milyen vezetőkre gondoltál???
Akkor minek fecséreled az idődet ilyen elméletekre?
---
Életszerű példa és 300 felhasználós fórumon: maxval, cantillon, kronstadt
Penge, ez itt, ugyanúgy, mint mindenhol, a süketek kórusa. Minden szereplő a saját nótáját fújja, amilyen hangosan csak tudja, és arra gondol, hogy ha mindenki azt énekelné, amit ő, akkor milyen szép rend lenne. Az eredmény viszont nem meglepetés: ZAJ.
Én ebben a pillanatban VELED beszélgetek, nem másokról és mások véleményéről, hanem rólad és a te véleményedről. Főleg pedig nem arról, hogy szerinted egy harmadik személy hogy érezné magát egy feltételezett helyzetben, mert ez minimum három okból megalapozatlan és értelmetlen. ZAJ.
Maxval-lal lefutottam a magam körét, megtalálhatod. Ugyanúgy állt le és húzott félre, mint ahogy te félrehúzódsz most a személyes kérdés elől azzal, hogy majd ők. Nem így megy ez, barátom, de ez is ismétlés (téglaégetős hasonlat, egyenesen neked). Egyedül a saját életedért és döntéseidért vagy felelős, az igazi erő is ebben rejlik, nem a "tömegben". Értem, hogy ez nem kellemes téma, nekem is baromi fájdalmas ám elismerni, hogy semmi esélye nincs annak a víziónak, ami a szemem előtt lebeg, kivett belőlem minden lelkesedést. Tegnap.
Viszont megint volt egy érdekes álmom, ezért megint itt vagyok és beszélek. És mondom például azt, hogy ez a süket-kórus miért nem működik. Például a névtelenség miatt. A szereplők felvesznek egy "identitást", és ezzel azonosulnak. Te a VP "szószólója" vagy, maxval a kapitalizmusé, Locutus a tudomány hirdetője, és így tovább. "Képviselőként" olyan konfliktusok keletkeznek, amik valójában nem léteznek, mert az "eszme szolgálatában" olyan dolgokat és úgy vágtok egymás fejéhez, amit emberként sokkal nehezebb lenne. Te például virágnyelven halálra ítéled a "kapitalistáidat" - biztos vagyok benne, hogy ezt élőben sörözés közben nem tennéd, viszont akár értelmes dolgot is kihozhatnátok az ellentétes nézeteitekből.
A kórus nem úgy néz ki, hogy mindenki azt énekli, amit az egyik diktál, hanem egy közös énekben szólal meg mindenki azon a helyen a saját dalának legjobb részeivel, ahol éppen hozzátesz és nem elvesz az egészből. Ennek a szabályai a legfontosabbak, mind az egyéni (hogyan ismerem meg a saját nótám megtartandó és eldobandó részeit) mind pedig a közösségi oldala (hogyan illeszthetjük össze a legjobb dolgainkat egy még jobb egésszé).
Ezek a szabályok nagyon szigorúak, olyanok, mint mondjuk a műszaki rajz készítésé, amely lehetővé teszi működőképes, például még rajz formájában statikai szempontból ellenőrizhető tervek kialakítását és megvalósítását. Szép a szeretet meg az elfogadás, és megvan a helye is - de nem ezen a szinten. A szabályok elől való félrehúzódás (nem gondolom végig egy javaslatom működőképességét, mások általam szélsőségesnek tartott nézetei mögé bújás) pedig teljes mértékben terméketlen. ZAJ.
Eredeti hely
Válaszul erre
2011. december 2., péntek
korszellem - szabadság!
Nem, a helyzet rosszabb ennél. Te is nagyszerű bizonyítékot szolgáltatsz arra, hogy hiába tépem a szám vagy írok száz oldalt, egyszerűen semmi nem megy át a lényegből. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy mielőtt okos megoldásokon kezdené bárki törni a fejét, próbálja megérteni, hogy miért alakult ki a jelenlegi helyzet, végiggondolni, hogy milyen kísérletek történtek eddig és miért nem voltak sikeresek.
Akkor ugyanis nehéz olyan üres puffantásokat komolyan gondolni, hogy "az emberi élethez szükséges erőforrásokat nem birtokolhatja senki!" Hányan mondták már ezt a történelem során? Mi lett az eredmény? Ja, hahó: boldogan adja bárki a saját erőforrásait valaki más tulajdonába, ha az cserébe megszervezi, hogy olyan dolgokhoz juthasson, amit ő maga nem tud előállítani, viszont rászorul.
Szélkerékfoglalós gondolat - igen, "szerezni" lehet így, de gyártani nem! Ha elfogyott a szélkerék, a következő békés háromszáz ember honnan szerez be ilyet? Csak nem a szomszéd békés háromszáztól próbálja majd elvenni, aki korábban kelt és szerzett? És az oktatás, a gyógyítás, a fogyóeszközök, a ...
De nem ezen akarok újabb fölösleges köröket futni. Csak ez a vicces, hogy szerintem pl a VP gondolathalmazából vagy a te ötletelésedből ez a megértés totálisan hiányzik, ezért a levegőben lóg - én viszont igyekeztem egy megértés-alapú rendszert kialakítani. NEM azt mondom, hogy a Hajnalvilág abszolút jó, vagy ez a tuti megoldás, de azt igen, hogy legalább igyekeztem megalapozni, amelynek ismeretében érdemben értékelni lehet, szemben az üres pufogtatással.
Erre te jössz azzal, hogy "ja igen, te ebben a megértős témában hiszel, de lényegében tök olyan mint bármelyik más". Hát persze hogy tök olyan, ha a megértés kérdésével ennyire nem foglalkozol...
Viszont azért nem is írtam volna, hogy itt aprítsalak, kár az elektronokért - hanem azért, hogy megköszönjek egy tanulságot, mert az elején nagyon fontos dolgot mondtál.
Teljesen igazad van abban, hogy betegesen ragaszkodom az összeomlás közelségéhez és az esélyhez, hogy ha mondjuk a Dustot sikerül megcsinálnom, akkor azzal egy szerintem nem nulla esélyű megoldás felé haladok, szemben egy nulla esélyű vakarózással. Ezáltal a döntési szabadságom nulla, mert ha hiszek a lehetőségben és abban, hogy tudok érte tenni, akkor muszáj próbálkoznom. Ez a hiba.
Azért futom ezeket a falnakbeszélős köröket, hogy végre megértsem és valahol belül is elfogadjam: az általam feltételezett kiút esélye pontosan ugyanolyan nulla, mint azé, hogy Orbán, Merkel és Sarkozy vagy Soros, vagy az ősmagyarok, pirézek, 3D nyomtatók megmentik a világot. Lényegtelen, hogy ennek mi az oka: hülyeséget beszélek, rosszul magyarázok, vagy olyanoknak magyarázok, akik nem akarják meghallani. Az eredmény szempontjából mindegy.
Senki nincs, akinek "nyugodt lélekkel a kezébe adhatnám a Dustot" - szerintem egy diktátorral (illetve lokális diktátorok globális szervezetével) még mindig jobban járnánk, mint egy rakás önmegmentő szélkerékfoglalóval.
Nem múlik rajtam semmi. Szabadon dönthetem el, hogy szórakozom-e vele, vagy élek vidáman, programozóként. Jó eséllyel sokakhoz képest messze jobb körülmények között, "mert megérdemlem".
Na ezért a nyugalomért tartozom köszönettel neked.
Eredeti hely
Válaszul erre
Akkor ugyanis nehéz olyan üres puffantásokat komolyan gondolni, hogy "az emberi élethez szükséges erőforrásokat nem birtokolhatja senki!" Hányan mondták már ezt a történelem során? Mi lett az eredmény? Ja, hahó: boldogan adja bárki a saját erőforrásait valaki más tulajdonába, ha az cserébe megszervezi, hogy olyan dolgokhoz juthasson, amit ő maga nem tud előállítani, viszont rászorul.
Szélkerékfoglalós gondolat - igen, "szerezni" lehet így, de gyártani nem! Ha elfogyott a szélkerék, a következő békés háromszáz ember honnan szerez be ilyet? Csak nem a szomszéd békés háromszáztól próbálja majd elvenni, aki korábban kelt és szerzett? És az oktatás, a gyógyítás, a fogyóeszközök, a ...
De nem ezen akarok újabb fölösleges köröket futni. Csak ez a vicces, hogy szerintem pl a VP gondolathalmazából vagy a te ötletelésedből ez a megértés totálisan hiányzik, ezért a levegőben lóg - én viszont igyekeztem egy megértés-alapú rendszert kialakítani. NEM azt mondom, hogy a Hajnalvilág abszolút jó, vagy ez a tuti megoldás, de azt igen, hogy legalább igyekeztem megalapozni, amelynek ismeretében érdemben értékelni lehet, szemben az üres pufogtatással.
Erre te jössz azzal, hogy "ja igen, te ebben a megértős témában hiszel, de lényegében tök olyan mint bármelyik más". Hát persze hogy tök olyan, ha a megértés kérdésével ennyire nem foglalkozol...
Viszont azért nem is írtam volna, hogy itt aprítsalak, kár az elektronokért - hanem azért, hogy megköszönjek egy tanulságot, mert az elején nagyon fontos dolgot mondtál.
Teljesen igazad van abban, hogy betegesen ragaszkodom az összeomlás közelségéhez és az esélyhez, hogy ha mondjuk a Dustot sikerül megcsinálnom, akkor azzal egy szerintem nem nulla esélyű megoldás felé haladok, szemben egy nulla esélyű vakarózással. Ezáltal a döntési szabadságom nulla, mert ha hiszek a lehetőségben és abban, hogy tudok érte tenni, akkor muszáj próbálkoznom. Ez a hiba.
Azért futom ezeket a falnakbeszélős köröket, hogy végre megértsem és valahol belül is elfogadjam: az általam feltételezett kiút esélye pontosan ugyanolyan nulla, mint azé, hogy Orbán, Merkel és Sarkozy vagy Soros, vagy az ősmagyarok, pirézek, 3D nyomtatók megmentik a világot. Lényegtelen, hogy ennek mi az oka: hülyeséget beszélek, rosszul magyarázok, vagy olyanoknak magyarázok, akik nem akarják meghallani. Az eredmény szempontjából mindegy.
Senki nincs, akinek "nyugodt lélekkel a kezébe adhatnám a Dustot" - szerintem egy diktátorral (illetve lokális diktátorok globális szervezetével) még mindig jobban járnánk, mint egy rakás önmegmentő szélkerékfoglalóval.
Nem múlik rajtam semmi. Szabadon dönthetem el, hogy szórakozom-e vele, vagy élek vidáman, programozóként. Jó eséllyel sokakhoz képest messze jobb körülmények között, "mert megérdemlem".
Na ezért a nyugalomért tartozom köszönettel neked.
Eredeti hely
Válaszul erre
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)