Érdekes a tapasztalatok különbözősége is. Te felnőttek körében mozogsz, én meg polgári szolgálatosként a szegedi Gyermekklinikán töltöttem másfél évet. Gyerekeket láttam szenvedni, meggyógyulni vagy reménytelenül küzdeni egy nyilvánvalóan fájdalmakkal teli, rövidke életért; meghalni rettegve és meghalni méltósággal, vétlen áldozatként, gondatlanság miatt vagy részben szándékosan. Itt sokkal nehezebb szintekről és döntésekről beszélni.
A halál elkerülhetetlen; egyszer "csak úgy", máskor egyetlen ostoba pillanat miatt vagy egy hibás életmód hosszú távú következményeként érkezik. A halál mindig veszteség, a lehetőségek lezárulása, tragédia - ennek ellenére természetes és helyes, nélkülözhetetlen része az életnek. Nem is erről, a mindnyájunkat egyenként ilymódon érintő halálról beszélek, hanem arról, ami a civilizációs rendszer betegsége miatt érne hatalmas tömeget szinte egyszerre.
Gondolom érted a lényeget: a globális halálozási ráta megfelelő időtávon szemlélve minden egyedre garantáltan 100% - ám ez nem teszi elfogadhatóvá egy rövid időszakban az akkor élő egyedek mondjuk 50%-ának pusztulását a társadalom felépítési hibája miatt. Én a "kisimított" halálozási grafikon érdekében kívánok tevékenykedni: a feladatot szerintem ma hétmilliárd egyenjogú(!) szereplőre kell megoldani, érdektelen minden olyan megközelítés, ami tök jó - 4 milliárd földlakóra. Sőt, kiterjeszthető kell legyen az élővilágra és a jövőre is...
"Földügy" - az általad felvetett módszer feltételezi az internet működését, azt hogy egyikünk sem éhezik vagy beteg - egy összeomlással természetesen nem kompatibilis. Ugyanakkor megkerüli az ellenőrzéseket, amik nélkül ugyanilyen módon kerülne (illetve kerül ma is) forgalomba az egértrágyával dúsított vegeta, a festékből kevert pirospaprika, a hátsó udvarban favágó tőkén levágott marha húsa és így tovább. Amíg a rendszerben ott van a profit fogalma, amelynek egyéni maximalizálására (kényszerűen) törekszem, ellenérdekelt szereplők jönnek létre, kötelező a szigorú ellenőrzés, kifizetődő a csalás, csúsztatás, vesztegetés.
Az igazi egyszerűsítés így szól: engem a tudásom és eszközeim élelem létrehozására tesznek alkalmassá, amivel mások szükségleteit tudom kielégíteni, egy informatikai rendszer pedig gondoskodik arról, hogy a termékem eljusson oda, ahol szükség van rá. Visszajelzést is ad: megmondja, hogy mire van igény, mit kellene termelnem; segítséget is ad: a teljes mezőgazdasággal kapcsolatos tudásbázis az ősi technikáktól a géntechnológiai ismeretekig a rendelkezésemre áll. Az én tapasztalataim is szerves részévé válnak a rendszernek, amit bárhol fel tudnak használni. Bármikor munkásra van szükségem, megkapom; illetve betegségem, halálom esetén másvalaki ugyanonnan folytatja, ahol én abbahagytam.
Valójában erre van szükség - az összes többi: profit, lobbiérdekek, divathullámok, felvásárlási árak, ... felesleges sallang. Ez lenne az a bizonyos nyílt, teljes információs rendszer - amelynek létrehozását jelenleg gondolkodásunk és motivációink valóban nem teszik lehetővé.
Én ezen a rendszeren szeretnék dolgozni - ám sajnos a korábban említett impotencia itt is érvényesül: jelenleg "általában a programozás" alapkérdéseire szeretnék a fentihez hasonló, abszurd módon leegyszerűsített (ámde működő) megoldásokat találni. Eddigi eredmény: számtalan kihajított kísérlet és egy, az őrültség határán túli feladathalmaz. Így aztán nem sok hasznomat látják abban a csapatban sem, amely egy helyi termék elosztó rendszeren gondolkodik...
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. november 20., szombat
2010. november 19., péntek
korszellem-102
Szerintem is kezd összeállni a kép - ezért gyorsan "széthúznám", és kiemelném a sarokpontokat.
Veszteség: úgy látom, mindnyájan elképzelhetőnek tartunk egy felmérhetetlen veszteséggel járó összeomlást. Ezt azonban nem vagyok hajlandó elfogadni, kizárólag olyan irányokkal akarok foglalkozni, amelyek mentén ez elkerülhető. Nem lehet lemondani azokról, akik nem látják be a lehetőségét vagy akár aktívan közreműködnek a katasztrófa kialakulásában. Nem fogadom el azt, hogy az általam közösnek tekintett (emberi mivoltunkból fakadó) hibáért fajokat, vallásokat, gondolkodásmódot tegyünk felelőssé, és ezért embereken álljunk bosszút.
Hiszem, hogy a mai apátiáért és agresszióért a helyes minták hiánya, illetve a felelősség kérdésének kilúgozása (khmm...) felel; megfelelő mintákkal, átlátható és a fizikai törvényekhez hasonló módon érvényesített szabályokkal mindez egyenesbe hozható. Lehet, hogy nem így van - de ezt a lehetőséget tudatosan kizárom, ez az én döntésem, az én hitem.
Halál... 12 éves lehettem, amikor egy este azzal feküdtem le aludni, hogy mi történne, ha éjszaka meghalnék. Reggel vidáman ébredtem a válasszal: SEMMI :-) ez csak az én problémám, a világ észrevehetetlenül apró változása, ami egyszer mindenképpen bekövetkezik. Viszont itt 50% veszteségről beszélünk úgy, mintha ez "másokkal" történne. Nekem feleségem, három fiam van; ha én meghalok, ez nyilván érdektelen, de ha túlélem, kiegyezzek olyan "megoldásban", amelynek során a négyből csak kettő marad? Nem, nem és NEM!!
Gida, elfogadom az érveidet a földművelés mellett - azonban az egyedi önfenntartás képessége nem elég. 1: szerintem téves feltevés, hogy a teljes termőterületre meglesz az az ember, akinek minden (tudás, eszköz, állat és akarat) megvan a műveléséhez - főleg, ha nincs online kommunikációs hálózat. Így hiába az elméleti lehetőség, nem lesz kihasználva, kevés lesz az élelem... 2: ma egy létező, többé-kevésbé rögzített társadalmi megegyezésben élünk, például bízunk abban, hogy a hétköznapi életünkhöz szükséges javainkért nem ölnek meg minket - erre egy összeomló rendszerben nincs garancia, az ellenkezőjére viszont van számtalan példa. Penge feltételezése elég életszerű...
Penge, igazat adok abban, hogy a létesítmények megmaradnak. Azonban ma minden ilyen létesítmény hatalmas hálózatok csomópontja: szállítás, energia, nyersanyagok, a munkások szervezeti hierarchiája és szaktudása. Mindezek együttes(!) megléte nélkül a gépek csak vasdarabok - ráadásul a termelés koncentráció miatt "óriási" vasdarabok, amik csak számtalan másik óriással együtt üzemelnek; nem kis részük pedig nem itt, hanem Kínában, Indiában, ... Ráadásul az idő sem barát: még ha felállna is egy lokális háló, számtalan folytonos üzemre tervezett elem nem visel el huzamosabb állást: a kohók befagynak, az élelmiszeripari gépek berohadnak; a rendbehozáshoz esetenként nagyon sok pluszmunka és erőforrás kellhet (szaktudás, szállítórendszer működése, ...) OK, sörösdobozból is lehet napos vízmelegítőt csinálni - de napelemet már nem lehet otthon reszelni; nincs és nem is létezhet olyan gyár, ami nullából azokat a termékeket előállítja, amikről szó esett (programozható szerszámgép, napelem, kulacs, kisautó, ... roncsokból össze lehet turkálni, hackelni dolgokat, de alkatrészeket újra előállítani, tervezni, fejleszteni nem). Ez a szint teljes egészében megszűnik a globális termelő, szállító rendszer "durva" összeroskadása esetén.
Összefoglalva a fentieket: én egyetlen megközelítéssel vagyok hajlandó foglalkozni.
Van egy hatalmas építményünk, egy globális civilizáció, amit egy faj egy bolygón csak egyszer képes összerakni. Ez most egy tákolmány: ugyanazok a folyamatok, amelyek a globálissá növekedést katalizálták, éppen lebontják a tartószerkezeteket: a globális pénz-orientált megközelítés természeténél, belső szabályainál fogva, óhatatlanul és javíthatatlanul tönkreteszi a természeti és emberi közösségeket összetartó kapcsolatokat. Ha így hagyjuk, rövidesen összeroskad saját súlya alatt, és akkor minden törik-szakad benne; jóvátehetetlen károk keletkeznek. A számomra elfogadható megoldás a szerkezeti elemek okos szétszedése és új (sallangmentes, valós feladatokat megoldó) struktúra felépítése az egészet jelenleg szétmaró "sav" nélkül - egyelőre a jelenlegi mellett, annak árnyékában, később viszont már helyette.
Ehhez egyaránt nélkülözhetetlen a (hogy is mondjam...) nem csak évei számában FELNŐTT ember, a belőlük szerveződő, együttműködésüknek formát adó közösségek hálózata, és a minden különösebb varázslat, hókuszpókusz, csodaenergia és sci-fi dizájn nélküli, viszont helyes motivációk mentén használt technológia. Meggyőződésem szerint a legkevesebb munkát a legutóbbi igényli...
Eredeti hely
Válasz 1
Veszteség: úgy látom, mindnyájan elképzelhetőnek tartunk egy felmérhetetlen veszteséggel járó összeomlást. Ezt azonban nem vagyok hajlandó elfogadni, kizárólag olyan irányokkal akarok foglalkozni, amelyek mentén ez elkerülhető. Nem lehet lemondani azokról, akik nem látják be a lehetőségét vagy akár aktívan közreműködnek a katasztrófa kialakulásában. Nem fogadom el azt, hogy az általam közösnek tekintett (emberi mivoltunkból fakadó) hibáért fajokat, vallásokat, gondolkodásmódot tegyünk felelőssé, és ezért embereken álljunk bosszút.
Hiszem, hogy a mai apátiáért és agresszióért a helyes minták hiánya, illetve a felelősség kérdésének kilúgozása (khmm...) felel; megfelelő mintákkal, átlátható és a fizikai törvényekhez hasonló módon érvényesített szabályokkal mindez egyenesbe hozható. Lehet, hogy nem így van - de ezt a lehetőséget tudatosan kizárom, ez az én döntésem, az én hitem.
Halál... 12 éves lehettem, amikor egy este azzal feküdtem le aludni, hogy mi történne, ha éjszaka meghalnék. Reggel vidáman ébredtem a válasszal: SEMMI :-) ez csak az én problémám, a világ észrevehetetlenül apró változása, ami egyszer mindenképpen bekövetkezik. Viszont itt 50% veszteségről beszélünk úgy, mintha ez "másokkal" történne. Nekem feleségem, három fiam van; ha én meghalok, ez nyilván érdektelen, de ha túlélem, kiegyezzek olyan "megoldásban", amelynek során a négyből csak kettő marad? Nem, nem és NEM!!
Gida, elfogadom az érveidet a földművelés mellett - azonban az egyedi önfenntartás képessége nem elég. 1: szerintem téves feltevés, hogy a teljes termőterületre meglesz az az ember, akinek minden (tudás, eszköz, állat és akarat) megvan a műveléséhez - főleg, ha nincs online kommunikációs hálózat. Így hiába az elméleti lehetőség, nem lesz kihasználva, kevés lesz az élelem... 2: ma egy létező, többé-kevésbé rögzített társadalmi megegyezésben élünk, például bízunk abban, hogy a hétköznapi életünkhöz szükséges javainkért nem ölnek meg minket - erre egy összeomló rendszerben nincs garancia, az ellenkezőjére viszont van számtalan példa. Penge feltételezése elég életszerű...
Penge, igazat adok abban, hogy a létesítmények megmaradnak. Azonban ma minden ilyen létesítmény hatalmas hálózatok csomópontja: szállítás, energia, nyersanyagok, a munkások szervezeti hierarchiája és szaktudása. Mindezek együttes(!) megléte nélkül a gépek csak vasdarabok - ráadásul a termelés koncentráció miatt "óriási" vasdarabok, amik csak számtalan másik óriással együtt üzemelnek; nem kis részük pedig nem itt, hanem Kínában, Indiában, ... Ráadásul az idő sem barát: még ha felállna is egy lokális háló, számtalan folytonos üzemre tervezett elem nem visel el huzamosabb állást: a kohók befagynak, az élelmiszeripari gépek berohadnak; a rendbehozáshoz esetenként nagyon sok pluszmunka és erőforrás kellhet (szaktudás, szállítórendszer működése, ...) OK, sörösdobozból is lehet napos vízmelegítőt csinálni - de napelemet már nem lehet otthon reszelni; nincs és nem is létezhet olyan gyár, ami nullából azokat a termékeket előállítja, amikről szó esett (programozható szerszámgép, napelem, kulacs, kisautó, ... roncsokból össze lehet turkálni, hackelni dolgokat, de alkatrészeket újra előállítani, tervezni, fejleszteni nem). Ez a szint teljes egészében megszűnik a globális termelő, szállító rendszer "durva" összeroskadása esetén.
Összefoglalva a fentieket: én egyetlen megközelítéssel vagyok hajlandó foglalkozni.
Van egy hatalmas építményünk, egy globális civilizáció, amit egy faj egy bolygón csak egyszer képes összerakni. Ez most egy tákolmány: ugyanazok a folyamatok, amelyek a globálissá növekedést katalizálták, éppen lebontják a tartószerkezeteket: a globális pénz-orientált megközelítés természeténél, belső szabályainál fogva, óhatatlanul és javíthatatlanul tönkreteszi a természeti és emberi közösségeket összetartó kapcsolatokat. Ha így hagyjuk, rövidesen összeroskad saját súlya alatt, és akkor minden törik-szakad benne; jóvátehetetlen károk keletkeznek. A számomra elfogadható megoldás a szerkezeti elemek okos szétszedése és új (sallangmentes, valós feladatokat megoldó) struktúra felépítése az egészet jelenleg szétmaró "sav" nélkül - egyelőre a jelenlegi mellett, annak árnyékában, később viszont már helyette.
Ehhez egyaránt nélkülözhetetlen a (hogy is mondjam...) nem csak évei számában FELNŐTT ember, a belőlük szerveződő, együttműködésüknek formát adó közösségek hálózata, és a minden különösebb varázslat, hókuszpókusz, csodaenergia és sci-fi dizájn nélküli, viszont helyes motivációk mentén használt technológia. Meggyőződésem szerint a legkevesebb munkát a legutóbbi igényli...
Eredeti hely
Válasz 1
2010. november 18., csütörtök
korszellem-101
Igen, kicsit szerintem is elbeszélünk egymás mellett - határozott véleményünk van, amely bizonyos pontokon nem találkozik.
Elöljáróban: nekem is van egy elég masszív spirituális hátterem... biztos unalmas ezt olvasni, de erről is írtam egy könyvet Az örökkévalóság pillanatai címen. Ma már más a stílusom, de a tartalommal semmi gondom. Azért "váltottam", mert úgy látom, önmagában nem jelent megoldást arra a ma előttünk álló feladatra, bár annak egyik nélkülözhetetlen eleme. Hasonlatként az építkezés jutott eszembe: a spiritualitás szükséges ahhoz, hogy a formátlan laza masszából tégla készüljön: az önmagát lehetőségei szintjén tisztán látó, belső erővel rendelkező, felelősségét ismerő és nyugodt lélekkel vállaló ember. Csak belőlük lehet nagy, megbízható házat építeni, amely a tégláknak feladatot és támogatást ad egyszerre - ez utóbbi a globális civilizáció.
A "technokrata" és a "lélek-központú" megközelítéssel ugyanaz a bajom, egyfajta vakságot érzek, ami nem engedi látni azt, ami az orrunk előtt van. A technokrata nem látja azt a hatalmas munkát, ami a mai infrastruktúrát felépítette és életben tartja, nem látja a "csináljunk újat" felkiáltás költségeit. A "lelki" nem látja, hogy gondolkodásunknak, világlátásunknak és lehetőségeinknek milyen hatalmas részét alkotja az a világ, amelyet a mai rendszer tart fenn. Nekem a szüleim és a gyerekeim tanították meg, hogy az akkor valóban aktív, "magasröptű, szellemi" gondolkodásom milyen törékeny az érzelmi behatásokkal, reménytelennek tűnő helyzetekkel, vagy a szimpla kialvatlansággal szemben.
Egy alkalommal legkisebb fiam egy hányós-fosós vírus (és egy csapnivaló ügyeletes "doktorbácsi") következtében kiszáradt, kórházba kellett rohannom vele. Sírva vittem a szegény kölköt a kezemben, mert éreztem, hogy tényleg meghal, ha nem kap orvosi kezelést - és rádöbbentem: mekkora különbséget jelent, hogy nekem VAN HOVA VINNEM őt! Milyen kapcsolat lehet olyan családban, ahol minden egyes szülő többször átéli a reménytelenséget és gyermeke halálát? Ennek elviselésére minden természeti társadalomban kialakult egy "szellemi infrastruktúra" - amit azonban mára mi szépen lebontottunk, és nem lehet hipp-hopp újraépíteni. Bizonyára lenne egy kis százalék, aki megtartja lelki erejét - de a társadalom átlagának életfelfogása, jövőképe a ma sokat szidott szinthez képest is óriásit zuhanna.
"A föld terem"... no azért ez erős csúsztatás, több okból:
- a joggal szidott, energiaigényes, fenntarthatatlan nagyüzemi mezőgazdaság révén a talaj terméshozama sokszorosára növekedett; mi ezzel az élelmiszer mennyiséggel gazdálkodunk, számolunk ma;
- a nagyságrendekkel kisebb hatékonyságú, hatalmas élőmunka igényű, gépek nélküli műveléshez is kell, csak másfajta, és mára szinte teljesen eltűnt infrastruktúra, szaktudás. Ez nem csak hogy hiányzik a legtöbb helyen, de egy kommunikációs rendszer nélkül el sem juthat oda, ahol szükség lenne rá;
- mi lesz azzal a Magyarországon (hasra csapva) 4? 6? millió nagyvárosi emberrel, aki mindenét elvesztve, éhezve menekül a földekre, ki fogja őket megszervezni, megnyugtatni?
- mi lesz azokkal, akiket a mai "erőforrásbőség" tart életben: idősek, krónikus betegek, rokkantak, kórházban ápoltak?
... a felsorolásba nem is vettem fel a pánikot, az erőszakot, a faji, vallási, gondolkodási ellentéteket.
Spirituális szemmel nézve lehet elfogadható egy (jóindulattal) 30%-os veszteség, mondjuk kétmilliárd ember? Mint bizonyára olvastad, én ennél pesszimistább vagyok, ráadásul továbbra is tartom, hogy visszajönni sem tudnánk ebből a káoszból. Én ezt látom New Orleans, Haiti vagy "kicsiben" Kolontár példáján, a történelem leckéiben (Húsvét szigetek, görögök, mayák, római kézművesség stb.) Nem tartom magam "fejlettebbnek", csak a jobb lehetőségeket kihasználónak, és úgy érzem, kutya kötelességem ezeket a lehetőségeket IS örökül hagyni az utánam következőkre. Ezért - bár a magam szintjén ismerem és használom a "nem-logikus" gondolati szinteket - ennek a feladatnak a megoldását értelmetlennek látom egyedül erre építeni.
Pénz - továbbra is szőrözök: nem "tereli a gondolkodást", hanem a gondolkodásunk teremti meg az önpusztító szabályokat. Az ok-okozat sorrendje ebben az esetben is alapvető, figyelmen kívül hagyása téves következtetésekhez vezet.
Történelem - amennyire én belátom, anno volt valami "közös jövőkép", amelyet megalapozott a fejlődés akkori iránya, amelyben a fiatalok részt akartak venni. Ma inkább tanácstalanságot, a tanulók szintjén pedig kiábrándultságot és egyéni törekvéseket érzek csupán. Azért ezt is figyelembe kell venni.
Holdutazás... mikor is volt az utolsó? Legközelebb a kínaiak mennek oda, mert ők képviselik ma azt, amit ötven éve a "nyugat" (lásd az előző bekezdést is). Viszont itt a Földön, a saját élőhelyünkből csinálunk holdbéli tájat - rakéta sem kell, és máris ott vagyunk :-S
Mit tennék, ha mindenemet elvennék? Mi az a minden? Én kommunikációs lehetőségek és számítógép nélkül egy derékfájós, bár izmos és dolgozni hajlandó ember vagyok. Feltételezett közösségi hasznosságom nevetséges töredéke lenne a mainak. Próbálnék az elveimnek megfelelően részt venni a közösségem fenntartásában, de soha nem érnék annyit, mint egy szakember. Elvennék a döntési szabadságomat, kényszerítenének olyasmi elvégzésére, amit helytelennek tartok? Lehet, hogy megtenném, nem tudom. Elvennék az egészségemet, az ételemet? Beteg lennék. Elvennék a családomat? Kétségbeesnék, talán megtörnék. Elvennék az életemet? Meghalnék. Mi értelme ennek a kérdésnek?
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Elöljáróban: nekem is van egy elég masszív spirituális hátterem... biztos unalmas ezt olvasni, de erről is írtam egy könyvet Az örökkévalóság pillanatai címen. Ma már más a stílusom, de a tartalommal semmi gondom. Azért "váltottam", mert úgy látom, önmagában nem jelent megoldást arra a ma előttünk álló feladatra, bár annak egyik nélkülözhetetlen eleme. Hasonlatként az építkezés jutott eszembe: a spiritualitás szükséges ahhoz, hogy a formátlan laza masszából tégla készüljön: az önmagát lehetőségei szintjén tisztán látó, belső erővel rendelkező, felelősségét ismerő és nyugodt lélekkel vállaló ember. Csak belőlük lehet nagy, megbízható házat építeni, amely a tégláknak feladatot és támogatást ad egyszerre - ez utóbbi a globális civilizáció.
A "technokrata" és a "lélek-központú" megközelítéssel ugyanaz a bajom, egyfajta vakságot érzek, ami nem engedi látni azt, ami az orrunk előtt van. A technokrata nem látja azt a hatalmas munkát, ami a mai infrastruktúrát felépítette és életben tartja, nem látja a "csináljunk újat" felkiáltás költségeit. A "lelki" nem látja, hogy gondolkodásunknak, világlátásunknak és lehetőségeinknek milyen hatalmas részét alkotja az a világ, amelyet a mai rendszer tart fenn. Nekem a szüleim és a gyerekeim tanították meg, hogy az akkor valóban aktív, "magasröptű, szellemi" gondolkodásom milyen törékeny az érzelmi behatásokkal, reménytelennek tűnő helyzetekkel, vagy a szimpla kialvatlansággal szemben.
Egy alkalommal legkisebb fiam egy hányós-fosós vírus (és egy csapnivaló ügyeletes "doktorbácsi") következtében kiszáradt, kórházba kellett rohannom vele. Sírva vittem a szegény kölköt a kezemben, mert éreztem, hogy tényleg meghal, ha nem kap orvosi kezelést - és rádöbbentem: mekkora különbséget jelent, hogy nekem VAN HOVA VINNEM őt! Milyen kapcsolat lehet olyan családban, ahol minden egyes szülő többször átéli a reménytelenséget és gyermeke halálát? Ennek elviselésére minden természeti társadalomban kialakult egy "szellemi infrastruktúra" - amit azonban mára mi szépen lebontottunk, és nem lehet hipp-hopp újraépíteni. Bizonyára lenne egy kis százalék, aki megtartja lelki erejét - de a társadalom átlagának életfelfogása, jövőképe a ma sokat szidott szinthez képest is óriásit zuhanna.
"A föld terem"... no azért ez erős csúsztatás, több okból:
- a joggal szidott, energiaigényes, fenntarthatatlan nagyüzemi mezőgazdaság révén a talaj terméshozama sokszorosára növekedett; mi ezzel az élelmiszer mennyiséggel gazdálkodunk, számolunk ma;
- a nagyságrendekkel kisebb hatékonyságú, hatalmas élőmunka igényű, gépek nélküli műveléshez is kell, csak másfajta, és mára szinte teljesen eltűnt infrastruktúra, szaktudás. Ez nem csak hogy hiányzik a legtöbb helyen, de egy kommunikációs rendszer nélkül el sem juthat oda, ahol szükség lenne rá;
- mi lesz azzal a Magyarországon (hasra csapva) 4? 6? millió nagyvárosi emberrel, aki mindenét elvesztve, éhezve menekül a földekre, ki fogja őket megszervezni, megnyugtatni?
- mi lesz azokkal, akiket a mai "erőforrásbőség" tart életben: idősek, krónikus betegek, rokkantak, kórházban ápoltak?
... a felsorolásba nem is vettem fel a pánikot, az erőszakot, a faji, vallási, gondolkodási ellentéteket.
Spirituális szemmel nézve lehet elfogadható egy (jóindulattal) 30%-os veszteség, mondjuk kétmilliárd ember? Mint bizonyára olvastad, én ennél pesszimistább vagyok, ráadásul továbbra is tartom, hogy visszajönni sem tudnánk ebből a káoszból. Én ezt látom New Orleans, Haiti vagy "kicsiben" Kolontár példáján, a történelem leckéiben (Húsvét szigetek, görögök, mayák, római kézművesség stb.) Nem tartom magam "fejlettebbnek", csak a jobb lehetőségeket kihasználónak, és úgy érzem, kutya kötelességem ezeket a lehetőségeket IS örökül hagyni az utánam következőkre. Ezért - bár a magam szintjén ismerem és használom a "nem-logikus" gondolati szinteket - ennek a feladatnak a megoldását értelmetlennek látom egyedül erre építeni.
Pénz - továbbra is szőrözök: nem "tereli a gondolkodást", hanem a gondolkodásunk teremti meg az önpusztító szabályokat. Az ok-okozat sorrendje ebben az esetben is alapvető, figyelmen kívül hagyása téves következtetésekhez vezet.
Történelem - amennyire én belátom, anno volt valami "közös jövőkép", amelyet megalapozott a fejlődés akkori iránya, amelyben a fiatalok részt akartak venni. Ma inkább tanácstalanságot, a tanulók szintjén pedig kiábrándultságot és egyéni törekvéseket érzek csupán. Azért ezt is figyelembe kell venni.
Holdutazás... mikor is volt az utolsó? Legközelebb a kínaiak mennek oda, mert ők képviselik ma azt, amit ötven éve a "nyugat" (lásd az előző bekezdést is). Viszont itt a Földön, a saját élőhelyünkből csinálunk holdbéli tájat - rakéta sem kell, és máris ott vagyunk :-S
Mit tennék, ha mindenemet elvennék? Mi az a minden? Én kommunikációs lehetőségek és számítógép nélkül egy derékfájós, bár izmos és dolgozni hajlandó ember vagyok. Feltételezett közösségi hasznosságom nevetséges töredéke lenne a mainak. Próbálnék az elveimnek megfelelően részt venni a közösségem fenntartásában, de soha nem érnék annyit, mint egy szakember. Elvennék a döntési szabadságomat, kényszerítenének olyasmi elvégzésére, amit helytelennek tartok? Lehet, hogy megtenném, nem tudom. Elvennék az egészségemet, az ételemet? Beteg lennék. Elvennék a családomat? Kétségbeesnék, talán megtörnék. Elvennék az életemet? Meghalnék. Mi értelme ennek a kérdésnek?
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. november 17., szerda
korszellem-100
Valóban, szerencsés helyzetben vagyok, eddig még mindig olyan helyen dolgoztam, ahol a munkámat vették figyelembe és nem a gondolataimat. Vagy úgy is mondhatnám: "munkahelyem" volt, és nem "állásom"... persze most olyan masszívan kergetem a délibábjaimat, hogy éppen most játszom el munkatársaim, barátaim bizalmát és hitét. Az enyém se túl erős.
"Maréknyi" - pontosan. Minden változásnál alapvető fontosságú, hogy "elég sok" ember lépje át az egzisztenciális félelmek küszöbét; anélkül a néhány hangoskodó könnyű szerrel eltiporható. A mostanában példaként emlegetett Oroszországban vagy Kínában már talán kiradíroztak volna a vízióimmal együtt, amíg a "többiek" egymásra várnak :-) Vehetjük a szintén divatos "erre meg ki adott felhatalmazást?" kérdést is - hát nem csak azok, akik erre szavaztak, hanem a "kiábrándultak" is; "bűnösök közt cinkos, aki néma" stb...
Ez most "vádiratnak" hangzik, de te is tudod hogy nem az. Ha valóban elég jó vagyok, akkor ebből a rendszerből szemlélve két "eredményt" érhetek el: káoszba taszítok számtalan hozzám hasonló embert, illetve mérhetetlen károkat okozok olyanoknak, akik hozzám hasonlóból ezret taposhatnak el anélkül, hogy észrevennék. Szeretném jelezni, hogy nem "ellenük", hanem "értünk" cselekszem, és ha képes vagyok bármilyen kárt okozni, azt jelenti, hogy a műtétre szükség van. Attól, hogy én is ismerem Machiavellit még nem kell használnom; attól, hogy képes vagyok számolni az esélyekkel, még játszhatok a közösség érdekében és nem csak a saját hasznomra. Ha nem sikerül, csak az a kérdés, akad-e akár egy ember is, aki megérti, hogyan gondolkodom, mielőtt levesznek a pályáról. A felsoroltak miatt ezt a hozzáállást nem hogy elvárni, "népszerűsíteni" sincs jogom.
Vagy az egész hülyeség, és valami messiás-komplexust követve elpazarlom életidőm nagy részét - akkor viszont ez a világ szép és jó, én pedig nem leszek képes bántani. Végül is ez is egy jó megoldás lenne.
Ezt az ostoba lelkesedést egyszerűen a kétségbeesés táplálja. Nem tudom, hogy milyen lesz a világ húsz év múlva - de én biztos vagyok benne, hogy ha ebben a mederben folytatjuk, akkor elképzelni sem tudjuk, mekkora bajban leszünk (bár, azért tessék egy pillantást vetni Haitire...) A gyermekeink nem "megbélyegzettek", hanem halottak, vagy egy reménytelenül zuhanó civilizáció hajótöröttei lesznek. Most derült ki számomra, hogy az "egyetlen esély" gondolatom sem új, Olduvai elméletnek hívják a 60-as évek óta (gondolom, "az" a Fred Hoyle - abban az időben a sci-fi az elgondolkodtatás és nem az elhülyítés eszköze volt...)
OK, megint figyelmen kívül hagytam a "répát", két okból. 1: hiszem, ha látom, és úgy hiszem, ha lenne, látnám. Nem közvetlenül, hanem átvitt formában, apró cseppenként "átcsorogna" azért a hétköznapokba. 2: ha mégis van: egy apróságot mindig figyelmen kívül hagyunk a szép új világ tervezése során. A mai "rossz" ellátórendszer infrastruktúrájába hihetetlen mennyiségű erőforrást építettek be elődeink hosszú idő alatt. Ez az idő, ez az erőforrás nem áll rendelkezésre egy válság idején. A csoda-technika megint csak a felső kaszt életének és isteni hatalmának megőrzésére alkalmas; nekünk, a maradéknak már nem jut belőle.
Utazás - olvastad a véleményemet, nem akarom ismételni. Mondvacsinált, hatalmas károkat okozó marhaság. "Mert megérdemlem..." - egy fenét.
Szalmabála - sztereotípia... Egy megfelelő alapra rakott, bevakolt (betapasztott?) szalmabála (oxigén és kártevők elleni védelem, évenként egyszer érdemes átnézni és javítani), évszázadokat bír ki(!), miközben az előállítása, karbantartása, lebontása során keletkező károsanyag, a felhasznált energia, szállítási igény, helyi munkaerő, "elmaradott térségek", mai nyomortanyák... hmm? :-)
Továbbá: hivatalos mérés bizonyítja, hogy tökéletesen eleget tesz a tűzvédelmi előírásoknak: a kísérlet során a külső pár centi elszenesedik a vakolat alatt, és kész. Jó, egy tartálykocsival való ütközést nem bír ki, de az talán még Chuck Norrisnak se megy :-)
Érted: ez itt van kéznél, akár ma, tényleg, nulla IMF támogatással el lehet kezdeni, tényleg földhöz veri az energiaigényt, tényleg évszázadok bizonyítják a működését. Miért érdekelne a répa?
Nem várom el azt, hogy most, amíg ezzel a civilizációs szintű orbitális bunkó hozzáállással "majdnem kellemes" életkörülményeket kapunk, bárki kényelmetlen dolgokon gondolkodjon, felemelje a szavát és talán valós kockázatot vállaljon ahelyett, hogy dohog, meg álneveken észt oszt :-) Csak abban reménykedem, hogy amikor borul, elég felkészültek leszünk arra, hogy fogjuk egymás kezét; ne mondjunk le egyetlen légvárból kipotyogóról sem, és főleg: ne álljunk bosszút rajta közös hülyeségünk következményei miatt. Bocsi, kinek nem inge...
És persze lehet, hogy nincs igazam, csak egyelőre bejönnek a "jóslataim", és eddig nem találtam senkit, aki érdemben átlátta és cáfolta volna az elemzésemet. Addig pedig... uff, én beszéltem.
Eredeti hely
Válaszul erre
"Maréknyi" - pontosan. Minden változásnál alapvető fontosságú, hogy "elég sok" ember lépje át az egzisztenciális félelmek küszöbét; anélkül a néhány hangoskodó könnyű szerrel eltiporható. A mostanában példaként emlegetett Oroszországban vagy Kínában már talán kiradíroztak volna a vízióimmal együtt, amíg a "többiek" egymásra várnak :-) Vehetjük a szintén divatos "erre meg ki adott felhatalmazást?" kérdést is - hát nem csak azok, akik erre szavaztak, hanem a "kiábrándultak" is; "bűnösök közt cinkos, aki néma" stb...
Ez most "vádiratnak" hangzik, de te is tudod hogy nem az. Ha valóban elég jó vagyok, akkor ebből a rendszerből szemlélve két "eredményt" érhetek el: káoszba taszítok számtalan hozzám hasonló embert, illetve mérhetetlen károkat okozok olyanoknak, akik hozzám hasonlóból ezret taposhatnak el anélkül, hogy észrevennék. Szeretném jelezni, hogy nem "ellenük", hanem "értünk" cselekszem, és ha képes vagyok bármilyen kárt okozni, azt jelenti, hogy a műtétre szükség van. Attól, hogy én is ismerem Machiavellit még nem kell használnom; attól, hogy képes vagyok számolni az esélyekkel, még játszhatok a közösség érdekében és nem csak a saját hasznomra. Ha nem sikerül, csak az a kérdés, akad-e akár egy ember is, aki megérti, hogyan gondolkodom, mielőtt levesznek a pályáról. A felsoroltak miatt ezt a hozzáállást nem hogy elvárni, "népszerűsíteni" sincs jogom.
Vagy az egész hülyeség, és valami messiás-komplexust követve elpazarlom életidőm nagy részét - akkor viszont ez a világ szép és jó, én pedig nem leszek képes bántani. Végül is ez is egy jó megoldás lenne.
Ezt az ostoba lelkesedést egyszerűen a kétségbeesés táplálja. Nem tudom, hogy milyen lesz a világ húsz év múlva - de én biztos vagyok benne, hogy ha ebben a mederben folytatjuk, akkor elképzelni sem tudjuk, mekkora bajban leszünk (bár, azért tessék egy pillantást vetni Haitire...) A gyermekeink nem "megbélyegzettek", hanem halottak, vagy egy reménytelenül zuhanó civilizáció hajótöröttei lesznek. Most derült ki számomra, hogy az "egyetlen esély" gondolatom sem új, Olduvai elméletnek hívják a 60-as évek óta (gondolom, "az" a Fred Hoyle - abban az időben a sci-fi az elgondolkodtatás és nem az elhülyítés eszköze volt...)
OK, megint figyelmen kívül hagytam a "répát", két okból. 1: hiszem, ha látom, és úgy hiszem, ha lenne, látnám. Nem közvetlenül, hanem átvitt formában, apró cseppenként "átcsorogna" azért a hétköznapokba. 2: ha mégis van: egy apróságot mindig figyelmen kívül hagyunk a szép új világ tervezése során. A mai "rossz" ellátórendszer infrastruktúrájába hihetetlen mennyiségű erőforrást építettek be elődeink hosszú idő alatt. Ez az idő, ez az erőforrás nem áll rendelkezésre egy válság idején. A csoda-technika megint csak a felső kaszt életének és isteni hatalmának megőrzésére alkalmas; nekünk, a maradéknak már nem jut belőle.
Utazás - olvastad a véleményemet, nem akarom ismételni. Mondvacsinált, hatalmas károkat okozó marhaság. "Mert megérdemlem..." - egy fenét.
Szalmabála - sztereotípia... Egy megfelelő alapra rakott, bevakolt (betapasztott?) szalmabála (oxigén és kártevők elleni védelem, évenként egyszer érdemes átnézni és javítani), évszázadokat bír ki(!), miközben az előállítása, karbantartása, lebontása során keletkező károsanyag, a felhasznált energia, szállítási igény, helyi munkaerő, "elmaradott térségek", mai nyomortanyák... hmm? :-)
Továbbá: hivatalos mérés bizonyítja, hogy tökéletesen eleget tesz a tűzvédelmi előírásoknak: a kísérlet során a külső pár centi elszenesedik a vakolat alatt, és kész. Jó, egy tartálykocsival való ütközést nem bír ki, de az talán még Chuck Norrisnak se megy :-)
Érted: ez itt van kéznél, akár ma, tényleg, nulla IMF támogatással el lehet kezdeni, tényleg földhöz veri az energiaigényt, tényleg évszázadok bizonyítják a működését. Miért érdekelne a répa?
Nem várom el azt, hogy most, amíg ezzel a civilizációs szintű orbitális bunkó hozzáállással "majdnem kellemes" életkörülményeket kapunk, bárki kényelmetlen dolgokon gondolkodjon, felemelje a szavát és talán valós kockázatot vállaljon ahelyett, hogy dohog, meg álneveken észt oszt :-) Csak abban reménykedem, hogy amikor borul, elég felkészültek leszünk arra, hogy fogjuk egymás kezét; ne mondjunk le egyetlen légvárból kipotyogóról sem, és főleg: ne álljunk bosszút rajta közös hülyeségünk következményei miatt. Bocsi, kinek nem inge...
És persze lehet, hogy nincs igazam, csak egyelőre bejönnek a "jóslataim", és eddig nem találtam senkit, aki érdemben átlátta és cáfolta volna az elemzésemet. Addig pedig... uff, én beszéltem.
Eredeti hely
Válaszul erre
2010. november 15., hétfő
korszellem-99
Kedves Penge,
örülök, ha találtál néhány hasznos gondolatot az írásomban, azonban természetesen vitatnám néhány megjegyzésedet :-)
Előre szólok, hogy azokon a területeken, amelyekkel komolyan foglalkozom, iszonyú szőröző vagyok. Nekem nem elég, hogy valami "olyan" (mint a VP), nekem "az" kell, ez utóbbi tesz engem szinte teljesen impotenssé: a Hajnalvilág gimis korom óta él bennem bizonyítható módon, de húsz év kellett hozzá, hogy "megérjen", hogy "az" legyen, amit képes vagyok leírni.
Programozás terén ugyanez a helyzet, most is ezzel küzdök. Mentségemre szóljon, szerintem ugyanilyen különbség van a hentes és a sebész között: mindkettő vág, de az egyiknél cél az is, hogy az "alany" a végén jobban legyen, ehhez viszont nagyon sok nyűglődés kell :-)
Szóval, a VP szerintem is "majdnem" az, amit én keresek, de nekem a majdnemből a "nem" hallatszik ki; amit te mondasz, minden tiszteletem ellenére szintén "majdnem" az, de néhány hangsúly nem stimmel (nekem).
Azt mondod, a pénz "beleivódott" a gondolkodásba - ami igaz, de én az ellenkezőjét állítom: a pénz (mármint a tárgytól elvonatkoztatott érték fogalma és kezelése) testet öltött formája az emberi gondolkodás egy aspektusának, az ember-világ viszonynak. Nem lehet "megszüntetni" (lásd: Gimli vagy Orbán Viktor); nem ismerem az anti-pénzt, de már a neve is a "nem gondolok a fehér elefántra"... Az egyetlen lehetséges megoldás a pénz "kiváltása" egy olyan rendszerrel, amely azokat a ma rejtett, elhanyagolt motivációkra épül (de nem folytatom, olvastad)
Úgy érted, én: Kedves Loránd, nick lkedves minden fórumon, ha úgy tetszik "rendszerellenes" (én inkább gondolkodás-, őszinteség- és főképp: életpártinak gondolom magam, ez ma valóban rendszerellenesség) - hátrányban lennék? Vagy inkább azok vannak hátrányban, akik egymás előtt titkolják saját személyiségüket, ugyanakkor a "hatalom" számára ugyanúgy lenyomozhatók, ha kell?
Újra a motiváció kérdése... Nekem az fontos, hogy "jelen legyek", megméressem a gondolataimat, helyes utakat találjak. Hogy csak olyan gondolatokat fogalmazzak meg, amelyeket nyugodt lelkiismerettel vállalok. Úgy gondolom, megoldásokat kizárólag ilyen hozzáállással lehet találni, a mismásolás mindig csak hátra mozdít. Naná, hogy csak a saját nevem alatt beszélek. Na de... ezt is olvastad :-)
Igen, van, amit jelenleg én is "titkolok", mert még nincs "kész" a fejemben - ahogy a Hajnalvilágnak is kellett az a húsz év. Megírhattam volna korábban, lehetett volna "egy másik VP", de nem lett volna "az".
Kulacs... pontosan jól látod a célokat. Kiindulópontom, hogy az emberi gondolkodás, hozzáállás megváltoztatása nélkül halottmosás bármi "megoldás" - ergo, csak egy teljesen abszurd gondolat megvalósítása megfelelő eszköz! Egyetlen pontjára sem tudnám megmondani, hogyan lehet megoldani, mégis ezt érdemesebb keresni, mint olyasmit, amit látom, hogyan kell megcsinálni, és hogyan hagy változatlanul mindent maga körül.
Továbbá: a higiénia szabályai évszázados tudást, tapasztalatot "tartalmaznak", a "keringő csomagolás" valóban iszonyú nehéz feladat - azért nem csinálja meg senki. Én is csak hiszek benne, hogy elég okosak vagyunk a feladat megoldásához, mert ha nem, akkor valóban nincs jobb, mint a mai őrületes pazarlás - ez viszont nem tetszik nekem.
Energia... nem tudom. Ezek a csoda-dolgok (legyen bár a "szabadenergia" vagy spirituális módszerek, deus ex machina meg földönkívüli barátok) számomra olyanok, mint a szamár elé lógatott répa meg az ingyen leves - valahol ára van. Ha valami annyira könnyű és jó lenne, már meglenne; ha valami nincs, annak oka van - Occam borotvája. De ezen is végigmentél, gondolom.
Nekem inkább az fáj, hogy pl az ország teljes energiafelhasználásának 75%-a fűtés - vagyis arra költjük az energiát, hogy egy térbe betesszük és nem tudjuk ott tartani. Hol van akkor a "hiány"? Ismerős állítása szerint a szalmabála megfelelő (nem űr-) technológia mellett minden létező elvárást teljesít (a tüzet is beleértve) eszméletlen hőszigetelő képesség mellett. Miért nem lehet szalmából hőszigetelő paneleket csinálni, miért a nyugaton már elavultnak számító technológiával szigetelünk (ha egyáltalán)?
Az fáj, hogy takarékos motorokkal szórakozunk, amikor a helyes kérdés: mi a fenének utazunk és szállítunk ennyit? De megint ismétlem magam... :-)
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
örülök, ha találtál néhány hasznos gondolatot az írásomban, azonban természetesen vitatnám néhány megjegyzésedet :-)
Előre szólok, hogy azokon a területeken, amelyekkel komolyan foglalkozom, iszonyú szőröző vagyok. Nekem nem elég, hogy valami "olyan" (mint a VP), nekem "az" kell, ez utóbbi tesz engem szinte teljesen impotenssé: a Hajnalvilág gimis korom óta él bennem bizonyítható módon, de húsz év kellett hozzá, hogy "megérjen", hogy "az" legyen, amit képes vagyok leírni.
Programozás terén ugyanez a helyzet, most is ezzel küzdök. Mentségemre szóljon, szerintem ugyanilyen különbség van a hentes és a sebész között: mindkettő vág, de az egyiknél cél az is, hogy az "alany" a végén jobban legyen, ehhez viszont nagyon sok nyűglődés kell :-)
Szóval, a VP szerintem is "majdnem" az, amit én keresek, de nekem a majdnemből a "nem" hallatszik ki; amit te mondasz, minden tiszteletem ellenére szintén "majdnem" az, de néhány hangsúly nem stimmel (nekem).
Azt mondod, a pénz "beleivódott" a gondolkodásba - ami igaz, de én az ellenkezőjét állítom: a pénz (mármint a tárgytól elvonatkoztatott érték fogalma és kezelése) testet öltött formája az emberi gondolkodás egy aspektusának, az ember-világ viszonynak. Nem lehet "megszüntetni" (lásd: Gimli vagy Orbán Viktor); nem ismerem az anti-pénzt, de már a neve is a "nem gondolok a fehér elefántra"... Az egyetlen lehetséges megoldás a pénz "kiváltása" egy olyan rendszerrel, amely azokat a ma rejtett, elhanyagolt motivációkra épül (de nem folytatom, olvastad)
Úgy érted, én: Kedves Loránd, nick lkedves minden fórumon, ha úgy tetszik "rendszerellenes" (én inkább gondolkodás-, őszinteség- és főképp: életpártinak gondolom magam, ez ma valóban rendszerellenesség) - hátrányban lennék? Vagy inkább azok vannak hátrányban, akik egymás előtt titkolják saját személyiségüket, ugyanakkor a "hatalom" számára ugyanúgy lenyomozhatók, ha kell?
Újra a motiváció kérdése... Nekem az fontos, hogy "jelen legyek", megméressem a gondolataimat, helyes utakat találjak. Hogy csak olyan gondolatokat fogalmazzak meg, amelyeket nyugodt lelkiismerettel vállalok. Úgy gondolom, megoldásokat kizárólag ilyen hozzáállással lehet találni, a mismásolás mindig csak hátra mozdít. Naná, hogy csak a saját nevem alatt beszélek. Na de... ezt is olvastad :-)
Igen, van, amit jelenleg én is "titkolok", mert még nincs "kész" a fejemben - ahogy a Hajnalvilágnak is kellett az a húsz év. Megírhattam volna korábban, lehetett volna "egy másik VP", de nem lett volna "az".
Kulacs... pontosan jól látod a célokat. Kiindulópontom, hogy az emberi gondolkodás, hozzáállás megváltoztatása nélkül halottmosás bármi "megoldás" - ergo, csak egy teljesen abszurd gondolat megvalósítása megfelelő eszköz! Egyetlen pontjára sem tudnám megmondani, hogyan lehet megoldani, mégis ezt érdemesebb keresni, mint olyasmit, amit látom, hogyan kell megcsinálni, és hogyan hagy változatlanul mindent maga körül.
Továbbá: a higiénia szabályai évszázados tudást, tapasztalatot "tartalmaznak", a "keringő csomagolás" valóban iszonyú nehéz feladat - azért nem csinálja meg senki. Én is csak hiszek benne, hogy elég okosak vagyunk a feladat megoldásához, mert ha nem, akkor valóban nincs jobb, mint a mai őrületes pazarlás - ez viszont nem tetszik nekem.
Energia... nem tudom. Ezek a csoda-dolgok (legyen bár a "szabadenergia" vagy spirituális módszerek, deus ex machina meg földönkívüli barátok) számomra olyanok, mint a szamár elé lógatott répa meg az ingyen leves - valahol ára van. Ha valami annyira könnyű és jó lenne, már meglenne; ha valami nincs, annak oka van - Occam borotvája. De ezen is végigmentél, gondolom.
Nekem inkább az fáj, hogy pl az ország teljes energiafelhasználásának 75%-a fűtés - vagyis arra költjük az energiát, hogy egy térbe betesszük és nem tudjuk ott tartani. Hol van akkor a "hiány"? Ismerős állítása szerint a szalmabála megfelelő (nem űr-) technológia mellett minden létező elvárást teljesít (a tüzet is beleértve) eszméletlen hőszigetelő képesség mellett. Miért nem lehet szalmából hőszigetelő paneleket csinálni, miért a nyugaton már elavultnak számító technológiával szigetelünk (ha egyáltalán)?
Az fáj, hogy takarékos motorokkal szórakozunk, amikor a helyes kérdés: mi a fenének utazunk és szállítunk ennyit? De megint ismétlem magam... :-)
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. november 14., vasárnap
korszellem-98
Apró pontosítás: nem a pénz miatt törvénykezünk rosszul - a pénzkezelés és az emberi gondolkodás alapszabályai nem összeférhetőek, ez adja a motivációt a hibás hozzáállásra, pazarlásra, értelmetlen törvényekre és cselekedetekre.
Lélek ellen nem törvény kell, csupán egy összeomló infrastruktúra. Ha a napi betevő falat nem biztosított, ha a látótávolságomon túli világ olyan, mintha nem is lenne, ha estére ugyanolyan nyomorék vagy halott lehetek, mint a szomszédom - a ma sztárolt léleknek sokkal kisebb esélye marad a megmutatkozásra.
Ezért van szükség két "lábra" egyszerre: egy (véleményem szerint bennünk létező) magasabb szintű, kooperatív gondolkodásra ÉS egy olyan erőforrás elosztó rendszerre, amely versenyképes a mai pénz-alapúval, amely fejlődése során valóban globálisan kiterjeszthető, mert nem tönkreteszi, hanem újjáéleszti a helyi közösségi gondolkodást.
Sem egyik, sem másik nem elég önmagában, épp ellenkezőleg: egymás nélkül meg sem valósíthatók.
... úgy érzem, lassan elmúlik a kóros ragaszkodásom az itteni dolgokhoz, ezért egy ideje már újra olvasó vagyok, sziasztok
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
Lélek ellen nem törvény kell, csupán egy összeomló infrastruktúra. Ha a napi betevő falat nem biztosított, ha a látótávolságomon túli világ olyan, mintha nem is lenne, ha estére ugyanolyan nyomorék vagy halott lehetek, mint a szomszédom - a ma sztárolt léleknek sokkal kisebb esélye marad a megmutatkozásra.
Ezért van szükség két "lábra" egyszerre: egy (véleményem szerint bennünk létező) magasabb szintű, kooperatív gondolkodásra ÉS egy olyan erőforrás elosztó rendszerre, amely versenyképes a mai pénz-alapúval, amely fejlődése során valóban globálisan kiterjeszthető, mert nem tönkreteszi, hanem újjáéleszti a helyi közösségi gondolkodást.
Sem egyik, sem másik nem elég önmagában, épp ellenkezőleg: egymás nélkül meg sem valósíthatók.
... úgy érzem, lassan elmúlik a kóros ragaszkodásom az itteni dolgokhoz, ezért egy ideje már újra olvasó vagyok, sziasztok
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
2010. november 5., péntek
Kapcsolatkeresés - Török Gábor politikai elemző
Kedves Gábor!
Remélem nem gond a tegeződés, ha már majdnem egy időben koptattuk a Nagy Lajos padjait... Bár persze erre csak most bukkantam rá, hogy levélírásra szántam el magam; blogod többé-kevésbé rendszeres olvasója vagyok, onnét az elhatározás.
Én programozó lettem, de nagyon nem hagyott nyugodni az a rendszer és azok a folyamatok, amiket ma "globálisan" magam körül látok, erről írtam egy közepesnek mondható méretű könyvet (120 A4-es oldal). Szegény környezetemet (és persze önmagamat) nem hagyom békén azzal, hogy nem látok magam körül olyan jelenséget, amely a megállapításaimat cáfolná, inkább minden szépen belesimul, és ez nem túl pozitív a jövőre nézve.
Megtisztelnél azzal, hogy elolvasod, és rávilágítasz mindarra, amiben tudásod és tapasztalatod mást mutat? (Vagy szólj vissza, ha nem tudsz foglalkozni ilyesmivel...)
Köszönöm
Kedves Loránd
Gábor nagyon kedvesen válaszolt, azóta váltottunk néhány levelet, de érdemi tartami vitára nem került sor.
Remélem nem gond a tegeződés, ha már majdnem egy időben koptattuk a Nagy Lajos padjait... Bár persze erre csak most bukkantam rá, hogy levélírásra szántam el magam; blogod többé-kevésbé rendszeres olvasója vagyok, onnét az elhatározás.
Én programozó lettem, de nagyon nem hagyott nyugodni az a rendszer és azok a folyamatok, amiket ma "globálisan" magam körül látok, erről írtam egy közepesnek mondható méretű könyvet (120 A4-es oldal). Szegény környezetemet (és persze önmagamat) nem hagyom békén azzal, hogy nem látok magam körül olyan jelenséget, amely a megállapításaimat cáfolná, inkább minden szépen belesimul, és ez nem túl pozitív a jövőre nézve.
Megtisztelnél azzal, hogy elolvasod, és rávilágítasz mindarra, amiben tudásod és tapasztalatod mást mutat? (Vagy szólj vissza, ha nem tudsz foglalkozni ilyesmivel...)
Köszönöm
Kedves Loránd
Gábor nagyon kedvesen válaszolt, azóta váltottunk néhány levelet, de érdemi tartami vitára nem került sor.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)