Gergo55: Lóránd problémájáról a nyelvekkel nekem Orwell újbeszél-je jut az eszembe. Szép kilátások.Azért mondanék egy példát az “újbeszélre” (mert az előző szöveg tényleg túl hosszú).
Képzeld el, hogy van egy markológéped, de nincs rajta kar meg pedál, csak egy mikrofon, a gép pontosan azt fogja csinálni, amit mondasz – ha tudod, hogy a programozói melyik szavakat és mondatszerkezeteket választották. Ha nem… akkor gondban vagy.
Mindenképpen meg kell tanulnod a “gép nyelvét”, ami vagy egy természetes nyelv kerékbe tört változata – vagy egy másik, kifejezetten erre a célra létrehozott mesterséges nyelv. Én az utóbbira voksolok, csak ezt van, aki nem képes elolvasni. Őt nyilván piszokul nem kéne ebbe a markolóba ültetni, mert letarolná a fél várost, és közben üvöltve szidná az idióta programozókat, akik nem az ő szájíze szerint válogattak, a leírás meg zavaros volt. Lett volna, ha nem csak a képeket lapozza át. A feléig, mert a többit már úgyis látta máshol.
Ha nem akarsz ilyesmivel szórakozni, akkor választasz olyan területet, ahol nem kell gépekkel beszélgetned. Fenntartóként ugyanolyan, mondom: ugyanolyan, ismétlem: ugyanolyan értékes és tiszteletre méltó lehetsz.
Ha kicsit messzebbre nézel, az emberi civilizáció olyan, mint egy böszme nagy markológép. Sehol nincsenek rajta karok, csak mikrofonok és képernyők, mert akkora, hogy az irányítása elképzelhetetlen karokkal meg pedálokkal, mindenképpen csak egyfajta párbeszéddel. Így történik ma is, csak a parancsok nem is értelmezhetők tisztán, a képernyőkön pedig reklámok futnak adatok helyett.
HA sikerülne is rendet csinálni a vezérlés “hardverében”, akkor is iszonyú felelősség, és kiemelkedő önfegyelem szükséges azok részéről, akik képesek, hajlandóak és alkalmasak “civilizációul” beszélni. A “megfelelő” emberek is kellenek oda.
Nincs garanciám arra, hogy ez tényleg képes működni. Viszont nem látok alternatívát sem, a változás pedig bekövetkezik, akár megpróbáljuk irányítani, akár meg se kíséreljük. Utóbbi esetben marad a vasrács, a szigonyos szurkálódás, meg a lassú, hosszú agónia, Tibor bá’ módra. Ez nem az én esetem.
2013.szeptember.26th. at 10:59
Curix: Loránd, te ebbe tényleg hiszel, amit itt leírsz?Igen.
… a hit általam alkalmazott definíciója szerint. Az esélyeket racionálisan szemlélve ugyanis természetesen semmi értelme nincs. Viszont én önálló, saját élet-időmért felelősséget vállaló ember vagyok, és feltehetem az életemet egy olyan vízióra, amelynek megvalósulását örömmel látnám. Ez már nagyon sok éve megtörtént. Lassan megtanultam azt is, hogy ezt összehangoljam olyan feladatokkal, mint a családfenntartás.
És igen, nyertem már meg esélytelennek induló, hosszú küzdelmeket jórészt saját erőmre, elemzőképességemre hagyatkozva. (Ebben a pillanatban is ilyet vívok a másik ablakban. Céges meló, de szabadnapokat kellett kivennem, mert túl sok volt a túlórám. Holnaptól majd nem rizsázok ennyit.)
Nagyon kicsi az esély, de nem nulla. Nekem ez elég.
2013.szeptember.26th. at 11:12
Arma Gedeon: ... Te a műnyelv szükségességét olyan technológiai példákkal indoklod, melyek területén ma is léteznek ilyenek, a szakmabeliek használják, ez OK.60, Arma: külön köszönöm az érdemi, tartalmat érintő hozzászólást, mert így szerintem már lehet látni az eltérést.
De te az emberi társadalom egészére javaslod a műnyelvet, ami viszont nem egy gép, nem egy technológiai kérdés...
Én nem az “emberi társadalom egészére” javaslok műnyelvet használni – sőt. Talán látható, hogy igyekszem igényes módon használni az anyanyelvemet; programozás közben angolul gondolkodom és írok (ez az én “új nyelvem”); eszperantóul pedig nem is tudok.
A szervezés, nyilvántartás feladatainak megoldásához kell ez csupán. Mint az úthálózat, teherautók, ládák, rekeszek; kommunikáció, nyomkövetés, megrendelések, stb. egy futárcég esetén. Az, hogy a használói mit tesznek bele, mit kérnek tőle, rajtuk múlik – a lényeg, hogy egyértelmű, átlátható elvárások és folyamatok legyenek.
Szolgálat, nem Irányítás. Éppen az a gond, és ebben szerintem egyetértünk, hogy ha ma leírok egy futárcéget, mindenkinek az jut eszébe, hogy oké, ezek mind magukhoz szállítják az összes feladott árut, és majd valami szemetet kiküldenek nagy könyörgés ellenében. Nem minden ok nélkül. És még csak azt sem garantálhatom, hogy végül nem ez lesz belőle. Ez ellen dolgozna a transzparencia és az adminisztrátorok szűrése; és ezért érdekes, jó példa az eBay/Vatera – rossz példa a Facebook vagy a Google.
Viszont ilyen szintű szervezettség hiányában képtelenek leszünk kezelni azt a káoszt, amit teremtettünk, akkor pedig vége a dalnak.
