Adatkocka/spam – bukás nincs a dologból, de ideteszem a két időponttal kiegészített linket az előadásomból, ahol elmondom az OLAP-pal való adatbányászos találkozásomat (1), aztán pedig az újrahasználás történetét (2) :-D
Keménység – kevés zen/csan buddhista szöveget olvashattál, pedig ők a gondolkodás nagymesterei, a rendszerelemzésben az elme használat minősége döntő. Hála érte, mindig megkaptam azokat a mestereket, akikkel fél szavakból megértettük egymást, de órákat töltöttünk (mások számára) őrjítő szőrözéssel, néha hajtépéssel. Aztán megcsináltuk, és elmagyaráztuk, hogyan kell használni. Mert arra, hogy miért pont úgy kellett megcsinálni, úgysem kaptunk volna elég türelmes közönséget. Amit én csinálok, azzal nem sok embernek kell ezen a szinten foglalkozni – de néhánnyal mindig találkozom, és megtanultam, hogy ez elég legyen a számomra. A kommunikáció/megvalósítás területen pedig az eredmények beszélnek: időbe telik, amíg átérnek a dolgaim, mert elsőre ütősek, aztán fél év alatt kimásznak a kukából, nem egy esetben. Utána alaposabbá válik az olvasókör is.
A besorolás is ezt tükrözi, és nem látok semmi kapcsolatot a jelen korral, bármikor működőképes. A dolgok 1%-ában mester vagyok, az 1%-ba tartozom; 9%-uknak értője vagyok, így a 9%-ban vagyok; a maradék 90%-nak pedig felhasználója vagyok, a 90% része. Igyekszem betartani minden területen az ottani szintemnek megfelelő szabályokat. Egyébként először rendszertervezéskor került elő: a 90% a rendszer „normál” használata, amelynek az erőforrások 1%-át szabad lekötni, 9% az adminisztráció 9% költséggel, és 1% a kivételes eset, hiba, amely viszont 90%-ba kerülhet: javítások, különleges tevékenységek.
A Rogers-féle is biztos jó dolog, de bennem semmit nem mozgat meg.
Érdekes ugyanakkor a sarkos véleményed Tibor báról. Természetesen létezik az intelligenciának olyan definíciója, amelynek nem felel meg, de a felsorolt negatív jellemzők a köznapi „unintelligens” kategóriához tartoznak, míg Tibor bá esetében szerintem nem erről van szó. Röviden: gondolkodási alaptörvényei zárnak ki bizonyos irányokat, és a keletkező feszültség jelentkezik támadásként. Túl sok beidegződést kellene elengednie, és ez nagyon durva törés tud lenni. Ahhoz képest, amit a falai megengednek, kifejezetten rugalmas társalgó, kívánok neki még sok évet ilyen szellemi frissességben.
Refactor-aspektus – tényleg ajánlom, hogy gondolj bele. Velem nehezen lehet társalogni megoldás-orientált szemlélet alapján, mert én megismerés-központú vagyok. „Life is a journey, not a destination”: egy feladat megvalósítása kívülről „kibontás”, miközben belül megjelenik a modellezendő rendszer képe, iteratív módon, mindig működő, de egyre jobban illeszkedő formában. Ha esetleg ismerős: ez a biológiai evolúció módszere, amit mi a logikus gondolkodás módszerével modellezünk. Ez számomra nem „következtetési algoritmust” jelent, hanem a felmerült ötletek közötti szigorú válogatást, forrástól független egyenrangú mérlegelést, magyarul kíméletlen vagdalást – pont úgy, mint a természetben.
Nyilván az organikus megközelítés igaz az egyén-társadalom témában is: nagyon szűk első fejlesztői kör – első felhasználás, adaptáció – kis körben publikus éles használat, adaptáció – szabad felhasználás, adaptáció. Utána követés, kiterjesztés új területekre. Lehet máshogyan is működő rendszert csinálni? Első ötletből házilag, tökéletesen? Bizottságokban? Kézfeltartással occupy-módszerekkel? Úgy értem valóban működőt, nem olyat, mint a mai politikai, gazdasági rendszerünk, világfelfogásunk, hanem mondjuk olyat, mint egy autó, egy rakéta vagy akár mint egy apró (de minden megadott paraméternek megfelelő) csapágygolyó. Szerintem nem.
Jól látod, tényleg nem lehet kommentelni. És ha jobban megnézed, megtalálod a magyarázatát is :-) Viszont minden értékes párbeszédem (idővel) felkerül a blogra, amely valóban vett „napló”, és nem vendégkönyv.
2013. augusztus 5. 5:50
@Miklós: Előző, "Kedves Lóránd"-nak szentelt, blogposztomban előkerült Antalffy Tibor(=AT) "intelligenciája". Sajnos a Lóránddal való beszélgetés egyelőre félbemaradt, ami ezt firtatta volna.Kedves Miklós!
Nem szeretnék félreértéseket: a beszélgetésünk nem megszakadt, hanem véget ért. Feltettél kérdéseket, én válaszoltam, amely válaszok számodra nem voltak elég érdekesek ahhoz, hogy feldolgozd őket (az előadásom, a fejlesztési stílusom, stb.), csupán alternatívákra kérdeztél vissza, amik viszont számomra voltak érdektelenek.
Tibor bá hozzáállásával kapcsolatban nem "róla" beszélgetni akartam, hanem a sarkos ítéletalkotás gyakorlatát kritizáltam, amely nálad pont ugyanúgy megfigyelhető vele kapcsolatban, mint fordítva. Mondom ezt annak dacára, hogy érik bennem egy komolyabb zárszó nála is.
Ettől még szívesen társalognék veled, de hiszem, hogy megint alakul egy "itt van Rhodosz, itt ugorj!" időszak az életemben. Ahhoz, hogy ennek megfelelhessek, most igyekszem minden mellékszálat korrekt módon lezárni.
Sok sikert kívánok neked.
