Molnár Miklós, a Lift Instinct blogon egy teljes bejegyzést szentelt nekem, és erről küldött is egy levelet.
2013. július 21. 7:35
Nos, ez felhívás keringőre, a legigényesebb fajtából :-) Igyekszem "tömörített formában" válaszolni.
Kolléga - a megjelölés talán azóta is áll, használtam például házi adatkockát spam aktivitás figyelésre mail szerver logban (Telekom, Java), meg statisztikai GUI modulhoz iOS Tablet alkalmazásban. Jelenleg egy workflow management rendszerből és a vele párhuzamos verziókövetőben tárolt xml/pdf/xls … dokumentumokból nyert adatokból generálok homogén struktúrát, hogy azon konzisztencia vizsgálatot végezzek. Sajnos erről csak terjengősen tudok beszélni :-)
Szubkultúra – nem tudtam, hogy ilyesminek része vagyok. Látom az ezzel foglalkozó (környezetvédő, önszervező közösség alkotó, pénzreformer, ...) csoportokat, de a gondolataimmal bármelyikhez képest idegen vagyok. Pedig „belegondolásnál” többet nem is kérek, örülök, hogy ezt írtad.
Gondolkodásmód, kommunikáció – évekkel ezelőtt, „keresőként” folyamatosan kínlódva fogalmazódott meg bennem, hogy gyakorlatilag „spárgázom az agyammal”, kényszerítem arra, hogy az igen távol álló jelenségek között, mögött kapcsolódó, használható analógiákat találjon. Ez kódolásban (refactor) szerencsére tesztelhető és fejleszthető képesség. Nem várom el senkitől, hogy egyből belássa azt, amit csinálok; azt is csak remélhetem, hogy lesz türelme és szándéka a felszín mögé nézni. Ennek szólt a „Felszín. Válasz. Érdektelen.” szöveg, és ha megnézed, utána sokkal mélyebb és értékesebb tartalmat is felhozott a címzett…
Érdemes-e olyan dologgal foglalkozni, amit csak szűk kör érthet? Az én szavaim szerint ez egyenértékű azzal, hogy érdemes-e mesterévé válni valaminek, és a válasz egyértelműen igen. Egyszer le fogom írni a (munkában és elmélkedésben egyaránt igen hatékonynak bizonyuló) 90/9/1 szabályomat rendesen is, addig lásd itt a többször is használt „hűtőszekrény-hasonlatot” a cikk végén.
Amikor pedig kivételes esetben „az olvasónak írok”, ilyen lesz, hogy tetszik?
A vita célja mindig a belső átalakulás, nem a meggyőzés. Lásd: A vita matematikája.
Ez az én oldalamra is igaz. Tibor bá blogján, vele „értelmetlenül” kommunikálva iszonyú sokat tanultam, az itteni minősítéssel sem értek egyet. Kognitív disszonancia, nem „unintelligencia”. Szerintem.
Ötlet / hatékony megvalósítás – én nem így bontom. Ötlet + megvalósítás + hatékonyság, három láb. Elsőre minden ötlet rossz, a (működő!) megvalósítás tapasztalatai segítenek a finomításban. A hatékonyságot az ötlet szintjén figyelembe kell venni, de a (mondjuk első öt…) refactor során még nem kell reszelgetni. Csak akkor, amikor már a struktúra elég stabil (a szolgáltatások összeálltak), akkor érdemes változatlan szolgáltatás mellett a hatékonyság alapján refactorolni (elvi szinten akár). Szóval nem vagy-vagy, csak megvalósítási sorrend.
És végül: „személyes figyelem”. Ne az ujjamat nézd, hanem a Holdat, amire mutatok. Amikor nevet adtam ennek a történetnek, két lehetőségem volt: Hajnal világa vagy Hajnalvilág (gondolkodásom "vezérfogalma" a hajnal). Az utóbbi a helyes változat, mert nem az „én világomról” van szó, hanem arról, hogy én ezért az álomért létezem.
Nem biztos, hogy helyes következtetéseket vonok le, ezért nem „követőket” keresek (tényleg egyre nyersebben marok el maga mellől bárkit, akiben nem érzem a konstruktív kritika élét). Leírom a következtetési utat a tőlem telhető részletességgel, hogy tőlem független véleményt alkothasson róla bárki, akinek van türelme megfigyelni az utamat.
A magam részéről viszont levonom a következtetéseket, és megteszem, amit tudok. Minden munkakörnyezetben két vád áll velem szemben: „túl sokat beszélek” aztán meg „egyeztetés nélkül, önfejűen dolgozom” – ez csak az én fejemben üti egymást? Viszont amit csinálok, működik; ha pedig valakinek beleugatok a munkájába és megfogadja a tanácsaimat, meglepődve tapasztalja, hogy mennyire hatékonyan dolgozik. Ez számomra elég visszajelzés.
