2013.06.05. 06:29:00
@l ember: Kedves Gergely!
Tartozom neked két dologgal, amit pár napja még nem gondoltam volna: bocsánatkéréssel és köszönettel. :-)
Időközben megnéztem Ángyán József előadását a földkérdésről, olvastam Békesi László írását a gazdasági ügyeinkről, eszembe jutottak Róna Péter nyilatkozatai, és arra gondoltam: a fenébe! Őket tartom a csúcsnak, és ők sem értik nálad jobban azt, amit szerintem én igen. Ismétlem: nyilván nagy esély van arra, hogy én tévedek – viszont a saját (nagyon szigorú) ellenőrzéseimen ez az elmélet átment, a jelenben zajló folyamatok megmagyarázására és előjelzésére (ellenőrizhető módon) alkalmas volt. Kutya kötelességem tehát a legjobb tudásom szerint válaszolni erre a kérdésre ahelyett, hogy azt magyarázgatom, miért nem teszem.
El is kezdtem írni egy reményeim szerint érthető és elfogadhatóan rövid kivonatot eddigi töprengéseimből, amikor beleütköztem abba a kérdésbe, hogy minek nevezzem az általam megálmodott rendszert. "Szuper-demokrácia"? Nem, hiszen nem az... de akkor mi? Megpróbáltam kitalálni azt a fogalmat, amely a legjobban passzol erre a régóta kergetett struktúrára, amely szerint dolgozni, élni törekszem ma is. És amikor meglett, kiderült, hogy a fogalom létezik, és ahogy eddig látom, pontosan azt jelenti, amit leírni szeretnék.
Volt már ilyen néhányszor. Amikor hasonló módon felmerült az, hogy én milyen emberben hiszek, némi morfondírozás után kiötlöttem ezt a fogalmat: "homo communis", a "közösségi ember". Aztán kiderült, hogy erről már más is írt, pontosan ugyanúgy, ahogy én gondoltam. Ilyen volt Aczél Petra előadása az indentitás és szubjektum fogalmáról. Jelen esetben ez a fogalom a "meritokrácia", az érdem-alapú beleszólási jog. Egy ideig még el fog tartani, amíg megírom a saját változatomat, kiindulási alapnak viszont ezt érdemes megnézni Csermely Péter blogján.
Visszatérve az elejére: az sem először fordul már elő velem, hogy feszült leszek a vitapartnerem (saját elvárásaim szerinti) felkészületlensége miatt. Ez azonban nem akadályoz, sőt hasznomra válik, mert nagyobb lendülettel ugrok neki egy már megoldottnak tekintett kérdésnek, és új válaszokat találok, ahogy ez a jelen esetben is történt. Tehát köszönöm a jó kérdést!
Tőled "éveket" kértem számon, amelyeket még csak ezután fogsz beletenni ebbe a témába; ugyanakkor talán nem értékeltem látható módon a pozitív hozzáállást, stílust és a valóban jó kérdéseket. Sok sikert és kitartást kívánok neked ezen az úton. Remélem, sikerült megfelelően kiegyenlítenem a korábbi hozzászólásaim alapvetően negatív hangvételét - már csak az arányos kommunikáció kedvéért is ;-)
