@HaFr: Hát ha te ismered a hamis megváltók és mozgalmárok lelkét, én meg ismerem a kommentelőkét. De provizórikusan elhiszem, hogy van alapod, lássuk!
...
Föntebb úgy tűnt egy pillanatig, hogy a Fidesz at LMP egyik fiókpártja aka lenni, aztán kiderült, szerencsétlenül elszámította magát (nem jön az összeomlás), aztán egy sorral lejjebb csupán amatőröknek látszanak, akik belekerültek egy olyan játszmába, amelyet a "nagyok" már évszázadok óta játszanak.
Hát először is, milyen koherencia ez? Melyikkel szemben érveljek akkor? Másodszor is, abból a herdálásból és l'art pour l'art hatalomépítéséből, amit a Fidesz folytat semmi de semmi még csak nyomaiban sem emlékeztet egy 19. közepi liberál- kapitalizmusra, egy 20. század közepi welfare fordulatra, egy 20. század végi posztmodern tech fordulatra, amelyből a mai válsága ellenére a mai világ lett, amelyben csak a hozzáadott érték számít, igaz, azt manipulatívan és kegyetlenül teremtik meg, de OV ebben a világban a viszonylagos fiatalsága ellenére egy dinoszaurusz -- mi akkor itt a megértendő? Mi az a hozzáadott érték pontosan, amit Orbán állama teremt? Erről egy büdös szó nincs az önmutogatásban.
Helyette van a részedről a cikken áthúzódó feneketlen ego, néha zavaros, máskor csak rossz stílus (nem gond, ebből mindenkinek kijut, na de ilyen egóval?), köszönjükemesézés, generation gap-es humor, serdülőkri szájtépés. Én meg azt mondom erre, nem leleplezed a mozgalmi stb. retorika csődjét, hanem te vagy a motiváció mögötte.
Kedves Péter!
Több, mint tizenöt éve mondhatom magam szakmai szempontból sikeres rendszertervező programozónak – vagyis abból élek, hogy objektív mérésre alkalmas környezetben igen hatékonyan gondolkodom. Ráadásul gyerekkorom óta szenvedélyesen érdekel az emberi gondolkodás, interakció, közösségek és társadalmak működése, az emberi civilizáció. Meglepne, ha a "kommentelők lelkivilágának ismerete" alapján helyes következtetéseket tudnál levonni rám nézve (ahogy meglepett az is, hogy szerinted a tiéddel foglalkoztam, amikor szakmai hibákra igyekeztem rámutatni). De ez nem lényeges. Kérdéseket tettél fel:
1: koherencia. Ezek szerint nem volt világos, hogy én a Fidesz "élettörténetét" vázoltam fel, nem a jelen pillanatképet kritizáltam. Szerintem sokkal többet mond, ahogy a szép reményekkel induló, demokráciában és liberális gondolkodásban hívő, valóban fiatal és demokrata csoportból a mai Fidesz keletkezett. A jelenség magyarázatát is leírtam.
2: mi az érték? Éppen az, amit a legkevésbé szeretünk benne: személyes függéseken alapuló hálózatos rendőrállamot épít, tömegmédiával butított népet teremt, az értékes gondolkodókat megosztja, illetve a határon kívülre tereli. Csúnyán hangzik, tudom. Viszont egy gazdasági és ökológiai káosz esetén, (amely ha nagyon gyorsan, nagyon nagyot nem fordítunk a SAJÁT gondolkodásunkon, be is fog következni) ez alkalmasabb a népesség rendezett működtetésére, mint bármi más, jelenleg futó alternatíva. Ebbe az általad javasolt mozgalmat (és számtalan testvérét, például minden őszinte tiszteletem ellenére Ángyán József küzdelmét) is beleértem.
Állításom: mai gondolkodásunk, világképünk, fogalmaink (beleértve az általad felsorolt, nyilván szép célokat is), nem a megoldás részei, hanem maga a probléma. Ha nem vagyunk képesek megszabadulni tőlük, és a dobozon kívül keresni a megoldást, akkor csúnyán ráfaragunk. Nem kötelező ezzel egyetérteni, de válaszként csak a tárgyra vonatkozó érveket tudok elfogadni, amelyek tükrözik azt, hogy a megértés szándékával olvasol. Sajnos, túl sokat írtam már a levegőbe, és emiatt türelmetlen vagyok, ha ez bosszant téged, akkor valóban nem érdemes sok időt pazarolnod rám, és nekem se élet-halál…
Sok sikert!
2013.06.27. 03:33:47
@HaFr: Eszem ágában sincs megszabadulni tőled, csak -- bevallom -- 15 év filozófia tanulmányok :) után sem értem, mit akarsz mondani azon túl, hogy a rendszerek kötöttek akkor is, hanem ismerjük egy adott álláspontból az elefánt farkát és a fülét is; azt is értem, hogy OV-t nem szereted, de próbálod megérteni; de akkor miért nem szervezhetünk mi mozgalmat, és miért vagyunk maga a probléma? Bocs, biztos lassú vagyok.Nem mondtam olyat, hogy "nem szervezhettek" – dehogynem, és természetesen minden jobbító kísérlet már a szándék miatt is tiszteletre méltó. Az egy másik kérdés, hogy "nem középiskolás fokú" szaktudás birtokában egyelőre úgy látom, nincs értelme ilyen módon tenni. Nyitott vagyok az ellenérvekre, de tényleg éveket töltöttem a helyzet elemzésével, nem ok nélkül és nem jókedvemben mondok ilyeneket. Az alábbi hasonlattal ébredtem (hajnal kettőkor, a fene a prófétálásba).
A magyar társadalom Gulliver, mi egyénenként lilliputi törpék vagyunk körülötte. Mindnyájan látjuk, hogy Gulliver igen rossz bőrben van. Az általam kritizált kezdeményezések arról szólnak, hogy itassunk vele gyógyteát, csillapítsuk a lázát, kérdezzük meg, mi a baja, stb. Én viszont azt látom, hogy ütőeres vérzése van, és piszkosul mindegy, hogy mit érez vagy szeretne: perceken belül elájul, és ha ez bekövetkezik, akkor esélyünk nincs a megmentésére.
Lefordítva: mai megszokott világunk alapja hatalmas emberi közösségek szervezett együttműködése, amely fenntartja az egyének által beláthatatlan méretű infrastruktúrát (közrend, kommunikáció, egészségügy, szállítás, oktatás, ...) Ez az egész szerkezet mára a fennmaradás peremére sodródott, ami nem magyar, hanem globális állapot: hosszú távú jövőkép nélkül, egyéni túlélésre játszunk, viszont van egy összeomló kultúránk, gazdasági rendszerünk, erőforrás szerkezetünk, ökoszisztémánk. Ekkora problémával csak akkor tudunk megbirkózni, ha szervezettségünk (lokális közösségeink, a belőlük épülő állam, az államok által alkotott emberi civilizáció EGYÜTTMŰKÖDÉSE) fennmarad – ha nem, akkor lehúztuk a rolót. Végleg, és nagyon csúnyán.
A szervezettség valódi alapja pedig nem a "jó törvények és programok", pénz, vagy katonai erő, hanem a jövőbe vetett hit, a másik ember és a befoglaló közösségek iránt érzett bizalom. Ezt veri szét kalapáccsal a mai vezetés, minden Varga-csomag, minden trafik ügy, minden ordító hazugság egy újabb vértócsa, és nem lehet tudni, melyik az utolsó: mikor megy nálunk is utcára a tömeg, mikor jön a könnygáz, mikor hal meg az első ember az utcán. Onnan borzasztó nehéz lesz visszajönni, a félelem és gyász mellett ésszerűnek maradni.
Káosz pedig mindenképpen lesz, mert gazdasági, politikai rendszerünk csődbe ment, alkalmatlan arra, hogy a mai világot irányítsa – az új rendszer kialakításához viszont gyökeresen új gondolkodásra van szükség EGYÉNI szinten. Nem minden emberben, de az irányításra vállalkozók, tervezők, szervezők fejében a valós helyzetnek kell megjelenni, nem a mai, elavult kliséknek. Ennek hiányában még egy (katasztrofálisan alacsony erkölcsi színvonalú) diktatúra is jobb, mint egy összeomló társadalom. Ennyit a NER dicséretéről.
Én erről beszélek, és nagyon szeretném, ha nem lenne igazam – de ez a vágyam nem elég ahhoz, hogy a becsukjam a szemem és (szerintem) álmodozni kezdjek (szerintem megalapozott) gondolkodás és cselekvés helyett. Nyilván senkinek nem akarom megmondani, mit csináljon és mit ne – de még beleszólok egy-egy társalgásba, meg írogatok néha. Például: hajnalvilag.blogspot.hu/2013/03/a-vegso-kerdes_15.htmlvagy hajnalvilag.blogspot.hu/2011/09/98-geza-tokeletesen-egyetertek-veled.html
Tudom, rossz a stílusom, de ez van. Nem vagyok író vagy színész, nem ezt tanultam, nem ez a legjobb oldalam.
2013.06.27. 05:16:12
@HaFr: Szerintem a lényegben teljesen egyetértünk: A szervezettség valódi alapja pedig nem a "jó törvények és programok", pénz, vagy katonai erő, hanem a jövőbe vetett hit, a másik ember és a befoglaló közösségek iránt érzett bizalom.Na ezért reklamáltam a "megértés szándékának hiánya" miatt: a kérdésednek semmi köze az írásomhoz!
Már csak az nem világos, miért ne tegyünk a helyzet ellen okosan, amíg fennáll és az átmenet kézben tartható? Miért várjuk meg, míg összeomlik sokkal súlyosabb konzekvenciákkal?
Én is a kézben tartható átmenetről beszélek, az "összeomlás után" éppen számomra jelenik meg menthetetlen katasztrófaként. Az eltérés az "okosan" definíciójában van, eltérő tapasztalataink és világlátásunk miatt. Ha ezt minden törekvésem ellenére sem sikerült számodra egyértelmű formában közölnöm, akkor nincs sok értelme tovább sportolnunk rajta.
Adalék: szoftver projektek csúszása, bukása esetén (komoly tanulmányok szerint) az ok 80%-ban NEM programozási, megvalósítási hiba, hanem a követelmények és körülmények felületes elemzése, félreértése, kommunikációs és szervezési problémák. Ez nagyszerűen követhető a Fidesz példáján, de nem látok senkit, aki a folyamatból tanulni próbálna, csak a "jobban csinálás" célja létezik. Ez persze jogos, csak nekem kevés... de ki vagyok én, hogy ez számítana? :-)
Tedd azt, amit jónak látsz, én is teszem, amit én jónak látok. Aztán majd kiderül, miből lesz a cserebogár... Nekem sokkal jobb lenne, ha bejönne a te változatod, ezért sok sikert kívánok hozzá, ha nem is hiszek benne.
