2013.05.30. 08:35:30
@l ember: Kedves Gergely!
Elég sokat töprengtem azon, tudok-e olyat írni, ami a hallgatásnál többet ér. (kitől is idéztem most?) Egyáltalán nem érted azt, amit írok, hiszen a kérdésedre már régen válaszoltam, részleteket is olvashatnál a blogom főlapjáról elérhető írásokban - de nem teszed. És itt a lényeg.
Létezik olyan, hogy kezdő tét, amit le KELL tenni az asztalra ahhoz, hogy játszhass, és ennek semmi köze a "komolyan vételhez" meg a "büszkeséghez", aminek mindez egy gyerek szemével látszik. Én a "saját életemből" töltöttem sok évet tanulással, elemzéssel, következtetésekkel; közvetlenül szembesültem a "nép hangjával" és végtelenül süket füleivel, legutóbb a Milla elnökös kampányában. Neked arra "nincs időd", hogy az összegyűjtött tapasztalatokat elolvasd és értelmezd. Ennyire többre tartod a saját idődet az enyémnél?
Talán nem tűnik fel, ezért külön kiemelem: NEM azt kérem, hogy "hidd el" vagy "kövesd", csak azt, hogy legalább az alapfogalmak általam alkalmazott értelmezésével tisztában légy, és egyáltalán értelme legyen mondatokat alkotnom velük a számodra!
Mit kezdhetnék én egy olyan emberrel, akinek nem tűnt fel, hogy a MŰKÖDŐ rendszerek NEM demokratikusak, hanem szigorú hierarchián, felelősségen, erőfeszítésen és személyes ÁLDOZATVÁLLALÁSON alapulnak? Akinek még nem esett le, hogy ha mégis működik a politika, akkor a színes máz mögött ugyanúgy ott van a kőkemény (gazdasági és személyes kapcsolatokon alapuló) hierarchia? Hogy a parlamenti demokrácia csupán modern változata az "oszd meg és uralkodj" örök elvének? Aki a francia forradalomból csak a "szabadság, egyenlőség, testvériség" eszméjéig jutott, de az már kimarad, hogyan irtották ki egymást a kezdeti hősök, hogyan fordult mindez Napóleon császárságába, és aki számára talán ismeretlen a valóban emblematikus Fouché neve?
Mert az bizonyára csodálkozva nézi (és morcosan összeesküvést kiált amiatt), hogy a fenti történet nevek, eszmék és évszámok cseréjével egy az egyben megfeleltethető a mai magyar történelemnek. Vagy a 22-es csapdájában Milo története: www.scribd.com/doc/59689133/22/Milo .
Bocs, én azokkal a motivációkkal foglalkozom, amik ezt a hasonlóságot előidézik. Te nevezheted irrelevánsnak a felhozott dolgokat - szerintem viszont szorosan összefüggenek, csupán a szűklátókörűség és a tapasztalat, háttérismeret (lásd: kezdő tét) hiánya akadályoz meg téged ennek felismerésében.
Szóval, ha te önmagad "egyszerű embernek" deklarálod, akkor egy tanácsom van számodra: talán ne foglalkozz bonyolult dolgokkal, és ne várd el másoktól, hogy számodra értelmezhető, ám így már értelmetlen klisékké alakítsák azokat a dolgokat, amin az életünk, jövőnk múlik. Foglalkozz azzal, amihez értesz, ha nincs még ilyen, tanulj, és légy elég jó benne ahhoz, hogy azon a területen valóban önálló felelősséggel dolgozhass, amiért megküzdesz és nem adod ki a kezedből szavazgatni vágyó laikusoknak. Még akkor sem, ha néha óhatatlanul hibázol, mert te legalább megérted, hogy mi történt, míg a "nép" csak néz és dühöng. Vagy ha így jobban tetszik: alkoss "bázist" azon a területen, amibe az élet-idődet fektetted.
Más példával: az orvos felelőssége, hogy elmondja a jelenleg ismert problémákat, a kezelés módját és kockázatait, hogy a páciens a saját ügyében felelős döntést hozhasson. Viszont NEM fogja kikérni a véleményét, NEM fogja megvitatni Biri néni varjúhájas kenőcsének hatásait, vagy azt, hogy mit látott a múlt héten a Discovery Channelen, és NEM fogja kézfeltartással megszavaztatni a folyosó közönségét arról, hogy mit csináljon. (Még ha ma ezt a látszatot is próbálja kelteni a "modern demokrácia").
EZÉRT annyira érdektelen, hogy a HaHa beállítja magát valami munkaadó-féleségnek, aki majd értékel és kritizál, közben pedig kijelenti, hogy "szerintünk mindenki gyógyuljon meg", és így valójában karikatúrát csinál a kritikus gondolkodásból. Ezért szólok közbe még akkor is, ha hiábavaló.
