A kórházszövetség azt javasolja, hogy a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatóknál is legyen lehetőség a fizetős betegek soron kívüli ellátására a várólistás műtétek, diagnosztikai eljárások esetében, írja a Világgazdaság.
...
Sokan ugyanis már ma sem várnak évekig egy-egy műtétre, vizsgálatra, hanem azt "megvásárolják" a magánszolgáltatóknál. Rácz Jenő, a szövetség elnöke szerint ha ez a pénz a közintézményekhez folyna be, a dolgozók is többet kereshetnének, és rövidülhetnének a várólisták azon betegeknek is, akik nem tudják finanszírozni műtétjüket.
Forrás: Index
Persze. Mert nem az történne, hogy mindig csak az kerül sorra, aki ki tudja fizetni a beavatkozás árát, ugye? Mert amíg működik egy intézmény, addig tovább lehet csökkenteni a központi támogatást, a várólista pedig valóban nem nő, mert a végéről lassan elhullanak azok, akik "annyit is érnek", hogy nem tudják megvenni az ellátásukat.
Isten veled, pénzvilág...
Ma minden tevékenységünk a pénzen alapul: pénzt kapunk az elvégzett munkáért, pénzt fizetünk a boltban. Hétköznapi szinten a pénz normális értékhordozóként működik; akinek viszonylag kevés van belőle, a saját életét el tudja vezényelni vele. Mindannyian elhisszük, hogy meg tudjuk venni a kenyeret a boltban, jönni fog a gáz és a villany, ha a keresetünk megfelelő részét erre költjük. Ez a közös hitünk tartja mozgásban a valós, hétköznapi életet.
Ugyanakkor azok a szervezetek, amelyeknek a kezében mérhetetlen vagyonok halmozódtak fel, teljesen irreális helyzetbe kerültek. A jelen árfolyamok figyelembevételével megvehetnék a fél bolygót, talán az egészet is – csakhogy százan állnak mellettük, akik ugyanezt megtehetnék. A kezükben levő „vagyon” valós fedezete gyakorlatilag nem létezik. Ha elkezdenének vásárolni, a többiek is venni kezdenének, egymásra licitálva vernék fel az árakat, zuhanna a pénz értéke egészen addig, amíg le nem ereszkedne ez a rettenetes lufi. Mi történne viszont akkor, ha az árak egyszerre több százszorosukra emelkednének? Természetesen a béreket is ugyanígy fel kellene emelni, a beruházások költségei az egekbe szöknének, ennek megfelelően emelkednének a kamatok stb. – a végeredmény a totális káosz.
Ezt elkerülendő ma a bankok a megrendült bizalmat újabb rettenetes mennyiségű mesepénz létrehozásával „orvosolják”. Magyarul, amikor egy bank kénytelen elfogadni, hogy a hitelei mögött nincs fedezet, kiadta a kezében levő pénzt, és nem fogja visszakapni egészen egyszerűen azért, mert nincs annyi megtermelt vagy a jövőben megtermelhető érték a rendszerben, amely valóban behozná az elvárt kamatnyereséget, akkor az állam azt mondja: de igen, itt a pénz, ami neked most hiányzik. Nyilván valós érték emögött sincs, a hiányzó falat tapétával pótolják, mert pont úgy néz ki. Más mód nincs a káosz elkerülésére, viszont ez a „beavatkozás” életben tartja, sőt tovább táplálja azt a rendszert, amely ilyen lehetetlen állapotot idézett elő, és amelynek semmilyen belső motivációja nincs arra, hogy kilépjen ebből a mederből.
Forrás: Hajnalvilág (2008)
Ahogy az várható volt hétfőn az EU is szentesítette az Iránnal szembeni olajembargót, december elején pedig az USA szenátusa hatalmazta fel az amerikai elnököt az iráni jegybankkal folytatott ügyletek szankcionálására.
Az intézkedések hivatalos célja, hogy gazdaságilag ellehetetlenítsék Iránt, ezzel kényszerítve a rezsimet az atomprogramjával kapcsolatos tárgyalások megújítására.
...
Ez nem történt meg, azonban az egyik legnagyobb olajvásárlójával sikerült megegyeznie, India ezentúl aranyrudakkal fizet az iráni olajért, és már Kína is jelezte, hogy komolyan mérlegeli a lehetőséget. Washingtonban bizonyára nem fog osztatlan sikert aratni a megállapodás.
Forrás: sorkoz.blog.hu
Szóval, az iráni-amerikai kardcsörtetés talán nem is az atomerőmű téma miatt fontos, hanem azért, mert Irán nem hajlandó olajat adni az egyik jelenlegi mesepénzért sem, de talált vevőt, aki aranyban fizet? És a Hormuzi szoros elzárhatóságával azt szerette volna demonstrálni, hogy ha ebbe bárki bele szeretne kötni, akkor viszonylag kis erőfeszítéssel képes durva káoszt okozni az egész világon?
Ugyanakkor ezt az üzletet végképp nem hagyhatja sokáig folyni a pénzvilág, mert előbb-utóbb a többi olajtermelőnek is kedve szottyan olyan ügyfelekre váltani, akik nem dollárban fizetnek (ami a brutális államadósságot figyelembe véve nem is olyan stabil, mint amilyennek látszik...).
Vajon a többi arab állam melyik oldalra áll, ha tényleg bunyó lesz a térségben? A WC papírral fizető "nagy vevőt", vagy az ez ellen elsőként kikelő konkurens eladót támogatja?
Vajon a többi arab állam melyik oldalra áll, ha tényleg bunyó lesz a térségben? A WC papírral fizető "nagy vevőt", vagy az ez ellen elsőként kikelő konkurens eladót támogatja?
Hmm-hmm... milyen kár, hogy szörnyen el vagyok maradva az "útitervemmel".
