Kapcsolatkeresés - AIT 4.

Tisztelt Bojár Úr!

Támogató szavait köszönöm, és bár nem szeretnék visszaélni jóindulatával, továbbra is szeretnék személyesen találkozni Önnel.

Ez a keretrendszer, ha egyáltalán megvalósítható, és én egyáltalán képes leszek legalább "proof of concept" szintig eljutni vele, soha nem lesz üzleti siker. Az én "korrekt hozzáállásom" piaci értéke sok év tapasztalata alapján elhanyagolható, ez a terület soha nem motivált, ilyen segítséget nem is kérek. A házunkat felépítettük, kifizettük, hasonló nagyszabású terveink nincsenek. Jelen pillanatban az önfenntartás módja a kérdés: ha e hónapban nem találok olyan megoldást, amely megélhetést biztosít nekünk úgy, hogy a dusttal foglalkozhatom, akkor decemberben "rendes állást" kell találnom.

Nem tartok attól, hogy nem tudnék elhelyezkedni, de akkor a dusttal fel kell hagynom. Az én "programozás-filozófiám" egyedül az Ulyssysnél érte meg a ráfordítást: több országos méretű, állandóan változó tartalommal rendelkező rendszernél valóban lényeges volt az a belső struktúra, amely révén pontosan definiált modulok készülhettek széles közös szolgáltatásrétegre alapozva. Minden egyéb munkaterületen az aktuális feladat méreteihez képest felesleges túlgondolkozás volt, amit csináltam.
Ráadásul magát a rendszert, és felhasználási feltételeit fontosabbnak tartom annál, hogy "eladjam", vagy bármilyen jogi/szabadalmi vitába kerülhessek egy aktuális vagy volt munkahellyel - viszont ha bármilyen feladattal magamra hagynak, azonnal deklaratív programstruktúrákat és általános szolgáltatáskeretet kezdek gyártani. Marad tehát a székláb-faragás: pontosan definiált részfeladatok megoldása rögzített keretek között.

Talán mindezek fényében megbocsátható az igyekezetem, hogy Önnel ezt a koncepciót megbeszélhessem. Én ennek a tervnek a megszállottja vagyok, amióta programozással foglalkozom, így nyilván elfogult módon ítélem meg a benne rejlő lehetőségeket, amelyek miatt úgy érzem: minden nehézsége ellenére érdemes volt és ha módomban áll, érdemes lesz foglalkozni vele - de ez lehet önbecsapás is.
Nem azt várom Öntől, hogy technikai részletekbe menő vitát folytassunk. Csupán azt szeretném, hogy egy külső, és az informatika világát magas szinten ismerő ember mondjon róla véleményt; és ha elég érdekesnek találja, független, számára megbízható szakértőkkel ellenőriztesse a megalapozottságát.
Soha nem volt alkalmam ilyen módon megméretni a tervemet, így már maga a tapasztalat megfizethetetlen értékkel bírna, továbbá hordozza azt a halvány esélyt, hogy Ön mégis felfedez benne valami használhatót (teljesen őszintén: arról álmodozom, hogy minden hátrányom ellenére az AIT tagja legyek valamilyen formában), vagy tovább tud irányítani olyan környezetbe, ahol a feltételeim ellenére is értékes lehet (alapítványi tulajdonú nyílt forrás és a pénzkezelés kizárása miatt alapvetően közösségi, oktatási terület).
Nekem magamban erre szinte semmi esélyem nincs. Természetesen semmi nem akadályoz meg abban, hogy email-t írjak a Brown University professzorának vagy kockázati befektetőknek, ahogy ezt meg is tettem - de erre nem tehetem fel a megélhetésünket.

Abszurdnak tartom, hogy van, aki egy autóra több pénzt költ, mint amennyiért én évekig dolgoznék egy szerintem nagyon fontos feladat megoldásán. El kell indulnom, vagy legalább meg kell próbálnom elindulni azon az úton, amely valahol végül ezt a lehetőséget megadja nekem. Ezért kérnék Öntől egy órát valamikor ebben a hónapban.

Köszönöm a türelmét. Üdvözlettel:
 Kedves Loránd

---

Erre viszont már egyértelműen azt a választ kaptam, hogy nincs mód az általam remélt együttműködésre.