antalffy-16

"jancsika", legmélyebb egyetértésem.

Számomra a 36-37 bejegyzésekben jelent meg a lényeg. Abban egyetértünk, hogy a jelenlegi folyamatok egész közeli jövőbe történő kivetítése is ködbe vész: NINCS látható, megalapozott, stabil jövőkép nem hogy száz, de öt évre, pesszimista nézőpont szerint öt hónapra sem. Az első, és legfontosabb dolog annak eldöntése, hogy "mi", akik azzal hízelgünk magunknak, hogy az "egységsugáron" túl látunk, mit kezdünk a látásunkkal.

Feladjuk (36)? Mert ismétlem, FELADÁS az, hogy "úgyis összetörik minden, próbáljunk utána túlélni, ahogy lehet." Hosszú listám van arról, hogy ez miért értelmetlen. Illetve elfogadható egy egyéni élet, esetleg egy választott, önálló egyedekből alkotott kis közösség vélt fenntartására - de számomra, aki személyes felelősséget érzek és vállalok a fiaim jövőjéért, mert szeretem őket, megengedhetetlen. Elnézést.

Vagy (37): azt mondjuk, hogy a jövő az, amit CSINÁLUNK. Ma, holnap, holnapután. És nem az a kérdés, hogy mit teszünk, amikor összeomlott, hanem az: hogyan csinálhatunk a mai állapotból egy olyan jövőt, amire büszkék lehetünk. Az én fejem lágya nem fog benőni, ha így kell nevezni "PC módon" a meghátrálást.

Találtam magamnak egy új gyakorlatot, bevallom, baromi nehéz. Le szeretnék szokni a káromkodásról, és erre az egy mondatra akarom cserélni a hosszú és szalonképtelen tirádáimat: "Hála légyen!" (egyelőre addig jutottam, hogy: "@%@#$%&&^!!!! ... hála légyen...")

Hála légyen Viktorunknak, aki nagyon sokat tesz azért, hogy összetörjön végre egy hamis illúziót, bebizonyítva, hogy a szép elméletek, amelyeket lassan hetenként cserélget, szétporladnak a semmibe vett világon. Közben megmutatja, hogyan lesz egy idealistából diktátor. Megmutatja, hogy ezen az úton, amelyet jár, nincs megoldás.
Látszólag már csak a hőzöngés vagy az apátia marad választási lehetőségként. Talán ez elég motiváció ahhoz, hogy néhányan hajlandóak legyenek (legyünk) végre...

GONDOLKOZNI!!

és nem csak szót csépelni, mondatokat ragasztgatni egymás után, hanem felelősséget vállalni értük, és ennek tudatában megválogatni, egymásra építeni őket.
Meggyőződésem, hogy a megoldás nincs messze. Csak nem arra van, amerre kényelmes keresgélni; nem "távol" van, hanem kicsit "magasabban"...

---

Eredeti hely