antalffy-17

73: egyáltalán nem tartom "megoldásnak" a forradalmat. Ha valaki mégis ebben hinne, csak nézzen körül a hírekben: valójában mit érnek el a szerencsétlen felkelők Egyiptomban, Líbiában, ...? Semmit.

A nyomorukat egyáltalán nem a kirakatban lévő, és valóban szégyenletesen agresszív vezetőiknek köszönhetik. Őket elsöprik (esetleg), de mi van a sok százezer, jól szervezett vademberrel, akik révén valójában uralkodtak? Vajon tényleg a Mubarakok uralkodtak, vagy egy náluk sokkal hatalmasabb szürke elit, akiknek kényelmes volt "a gonosz diktátor" háta mögött élni, és valójában irányítani (médián, tanácsadókon, zsarolókon keresztül) fent és lent egyaránt?

A diktátorrá válás szükségszerű, logikus, egyetértek. Kívánatos? Egyáltalán nem. A folyamat ugyanilyen logikus következménye a beszűkülés és talán mondhatom, pszichiátriai tünetek erősödése. A diktátor mindig megőrül, és ha valahogy ő maga megúszná, a következő már tuti a legalja gondolkodású lesz: aki a többi jelöltet hajlandó és képes eltakarítani az útjából - és úgy is folytatja.
A diktátor nem KÉPES nagyobb csoportot mozgatni, pont ellenkezőleg: a fenti beszűkülés és a vetélytárstól való egyre jogosabb félelem törvényszerűen fogyasztja el az önálló gondolkodásra képes elemeket a "sleppből".

GONDOLKOZNI

Például ezt jelenti.
Forradalom kihúzva: értelmetlen, idejét múlt, hibás lépés.
Diktatúra kihúzva: reménytelen, a félisten szerepbe muszáj beleőrülni - és ha mégsem, ott a következő generáció.

Ezeket tehát dobjuk ki, húzzuk le a vécén (és könyörgöm, ne vegyük elő két perc múlva a trutyiból) hanem nézzük tovább, mink van?

---

Eredeti hely