Drakonisz:
Itt egy kicsit szétcsúsztunk. Te azt állítottad, hogy az ember nem békés, én pedig egy etológus véleményét állítottam ezzel szembe, aki szerint (egyéni szinten) a legbékésebb lény a bolygón. Meggyőződésem, hogy ez így van, és hogy ez nem véletlen, hanem a emberi faj (feltételezésem szerint elég durva) szociális evolúciójának a következménye.
A példaként használt szállítás, utazás kérdése egész más téma, amelyben tökéletesen egyetértünk, de ennek mozgatója nem az ember, "mint állatfaj", csupán a jelenlegi szervező rendszer igényei. Erre egyébként az általam is nagyra becsült Douglas Adamstól származó idézet is egyértelműen utal: a rohanás oka az, hogy "otthon" nem érezzük magunkat elég jól (erről gondoskodnak a turizmus reklámjai és az elszegényedő helyi emberi kapcsolatrendszer, amely szintén a rendszerből fakad - de ez megint messzire vezet).
Azzal is tökéletesen egyetértek, hogy a jelenlegi rendszerben semmilyen motiváció nincs a változásra, a katasztrófát előjelző társadalmi, gazdasági, természeti jelek ugyanis semmilyen módon nem befolyásolják a szereplők értékelését ("nem jegyzik a tőzsdén"). Ez azonban csak ennek a rendszernek az adottsága, nem az emberi fajé sem egyedi, sem közösségi szinten. Vagy, ha így jobban tetszik: túl KELL látnunk ezen a struktúrán ahhoz, hogy a megoldást megpillanthassuk! A kiút a fennálló rendszer fogalmaival egyszerűen nem leírható, ugyanakkor hitem, meggyőződésem szerint az emberi gondolkodás egyéni és közösségi szinten egyaránt alkalmas rá.
Persze lehet kiindulásként elfogadni ennek ellenkezőjét és azt állítani, hogy eleve elrendelt módon halálraítélt faj vagyunk. Na jó, de ez elég szegényes motivációt ad nekem, szemben azzal az alapfeltevéssel, hogy alkalmasak és érdemesek vagyunk a túlélésre, ezért érdemes keresni a megoldást és dolgozni, élni érte...
Elég kézenfekvő, hogy melyiket választom, nem? És te?
Eredeti hely
