48: gondoltam, hogy valaki észreveszi... utólag gondoltam végig, hogy a kamatról szóló részhez nincs köze a "lehívós" trükknek.
Ezzel arra gondolok, hogy elvileg a pénz egy csereeszköz: tárgyak, szolgáltatások, ... értékét szimbolizálja, őket mozgathatóvá teszi. Nekem búzám van és sót szeretnék, neked sód van és ruhát szeretnél - nem gond, adok neked pénzt, te adsz nekem sót, és veszel ruhát. Lásd még: a kiskakas és a pipe meséje
Viszont én elmegyek a bankba, és kapok pénzt azért, mert megígérem(!), hogy húsz év alatt(!) vissza fogom neki fizetni (a lehívós szöveg így helyes: NULLA kamat esetén). Ez önmagában is azt jelenti, hogy a jelen csereforgalomban megjelenő pénz egy része mögött nincs semmi, csak az ígéretem húsz évre előre - vagyis a csereeszköz azonnal invaliddá, teljes mennyiségében beválthatatlanná válik, más szóval: jelen pillanatban nem ér annyit, amennyi "rá van írva".
Csakhogy én azt ígértem meg, hogy a felvett csereeszköz több, mint kétszeresét fogom visszafizetni... az igazi borulást persze ez okozza, mivelexponenciális természetű.
49: a "csúsztatás" fogalma mögött szándékosságot érzek... tévedhetek, de nem szándékosan.
Én anno 8 millió forintot vettem fel (forintban, mert "hülye" voltam, és vállaltam a magasabb kamatot azért, hogy abban a pénznemben adósodjam el, amiben a fizetésemet kapom...) a házam felépítésére (három gyerekem van, akkor jól kereső programozó voltam, de nem olyan családba születtem, hogy zsebből megoldhattam volna). A húsz éves futamidő végéig számolták a kamatot, kamattal, így lehet, hogy az első néhány év szorgos törlesztés után többel tartoztam, mint amennyit felvettem.
Kifogásolni persze lehet, de akkor nem lenne házunk - ezt tudomásul vettem a kölcsön felvételének pillanatában.
Reális döntés volt? Igen, (igaz, részben hagyatékból, de) visszafizettem néhány év után ugyanazt az összeget, amit húsz éven keresztül kellett volna megadnom (plusz! kezelési költség, amiért ezzel a banknak gondot okoztam). Utánanézzek pontosabban?
"Megtérült"? Pénzügyileg egyáltalán nem, ahogy a beruházások többségénél nehezen értelmezhető a megtérülés fogalma. Ez akkor lenne reális kérdés, ha kizárólag profitot generáló termelőeszközre, a bank által ellenőrzött módon lehetne hitelt felvenni...
Viszont a bank rövid távon minél több hitel kihelyezésében érdekelt, hiszen papíron csak az számít, hogy a hitelen (bizonyos kockázat mellett, amelynek alulbecslésében érdekelt) exponenciális nyereség aratható. Abban egyáltalán nem érdekelt, hogy a visszafizető képességet is ellenőrizze, kvázi felelősséget vállaljon azért a pénzért, amit kezel, mert csak annyit érne el, hogy a "rossz adósnak" másik bank ad hitelt, papíron annak lesz nagyobb a nyeresége, tőzsdei értéke - és bár hosszú távon helyes önmérsékletet tanúsít, rövid távon azonban szépen csődbe megy.
Igen, sokan reménytelen módon adósodnak el, profi módon marketingelt álomvilágot kergetnek, lehetne emlegetni a felelősség kérdését ebben is...
Viszont amiről írtam, egyáltalán nem erről szól, csupán arról, hogy ha a kamatos kamat intézményét elfogadjuk (ahogy az előbb is írtam, ennek motivációját egyáltalán nem vitatom, amit írsz, azzal semmi gondom nincs), akkor a matematika szabályai szerint, teljesen normálisnak tekintett üzleti folyamatok eredménye a totális csőd: az érték reprezentáló eszköz exponenciálisan növekvő mennyisége egy véges rendszerben. (Kitekintés: a megoldási lehetőségek: erőszakos hódítás, ha az elfogy, akkor a "reset", először kicsiben: egyenként bukott bankok, majd ahogy fejlődik a rendszer, állami és régiós csődök, illetve háborúk.)
Ebben látsz hibát?
51: Nem fura, hogy világ szinte minden országa rendelkezik államadóssággal?
A matek szerint ez a természetes! Ugyanis az értékreprezentáló eszköz valahol kapcsolódik a létező világhoz: élelem, infrastruktúra, emberek, nem-monetáris értékek. A "hiány", vagyis az, hogy valódi, létező értékből nincs annyi, mint amennyi pénz forog, ezen a felületen csapódik le. Az átváltási arányra nem mernék tippelni, félek, hogy az elég durván hangzó száz (vagyis száz "nyilván tartott dollárra" csak egy dollár árú valóságos érték jut) is lehet túl óvatos...
45: Mi vagyunk a nincsek nemzedéke.Nincs munka,nincs tőke,nincs jövedelem.Jó kilátás..Akkor mi sem vagyunk?..
Helyes meglátás: a szépen kifejlődött monetáris rendszer nem reprezentálja az emberi értékeket. Kérdés: elfogadom-e ezt, vagy kijelentem, hogy az a rendszer, amelyben én nem látszom, hibás? Viszont utóbbihoz néhány tételt bizonyítani kell. 1: pontosan mi ez a rendszer, miért a "legjobb", hogyan működik, és miért "rossz"; 2: mutatni egy jobbat; 3: megmutatni azokat a pontokat, amelyek eddig nem voltak jelen, és amiért korábban a "2″ nem jöhetett létre.
Az "1″ röviden: a pénzrendszer gyakorlatilag egy civilizációs növekedési hormon. Garantáltan elérhetetlen célokat tűz ki az ember elé, így örök törekvésre sarkallja, új felfedezésekre, hódításokra. Hihetetlen utat jártunk be a mostani pillanatig, amiért ez a gondolkodásmód tiszteletet érdemel. Most viszont ez a szakasz lezárult, bolygóméretű egyidejű civilizációvá váltunk - innentől a növekedési hormon gyilkos méreg: nincs hová nőni (ez a "3″). A "2″ viszont nagy varázslat, amelynek csak a felszíne egy olyan informatikai rendszer, amely az erőforrásokat és igényeket átláthatóvá, közvetlenül összekapcsolhatóvá teszi - a "mélye" viszont az emberi gondolkodás megváltozása, amely bennünket, egyenként egy globális civilizáció tagjává képes emelni.
Mondjuk, ha nem sikerül, akkor igen durván pofára esünk, ez talán elég motiváció lehet...
Eredeti hely
