Kedves "x",
nos, pont így... csak a tisztánlátás végett tennék hozzá pár szót.
Nekem is az enyéim a legfontosabbak: a családom, a szomszédaim, az ismerőseim a kisvárosban, ahová elmenekültem a "nagy élet" esélye elől; a hitem, és igen, a magyarságom. Ezt igyekszem egy olyan logikába illeszteni, ahol mindenkinek megvannak az "övéi", hite és közösségei. Valóban, ez most iszonyúan egymásnak feszül, és talán a rossz végén állunk a puskának - de a fene egye meg, hát inkább itt álljak, mint a másikon! (Belegondolva: vajon a puska melyik végén álló embert tartja nagyobb rabságban a szituáció?)
Ha valami érdekel ebben a helyzetben, akkor az a feszültség oka, aminek megszűnésével a szembenállás válik értelmetlenné - számomra ezt jelenti a "lehull a lepel", vagy hogy Maya fátyla felhasad. A problémám pedig az, hogy ezt a fátylat mi magunk teremtettük és tartjuk ott, olyan ez, mint amikor a hipnotizált ember minden ürügyet kitalál azért, hogy megtegye, amit parancsoltak neki, vagy ne lássa, amit nem szabad. Persze ehhez még hipnózis sem kell... aki nem ismerné: ezen a felvételen azt kell megszámolni, hogy a fehér pólós játékosok hányszor passzolnak. Itt a kísérlet, és eredményének magyar leírása, sajnos a videó nélkül. És megint egyetértünk: önismeret és ön-megváltoztatás az egyetlen út, csak itt nem a múltra, hanem a jelen pillanatra fókuszálok, a saját "láthatatlan" területeimet keresem.
A VP-ről csak annyit: egyetértek veled. Azzal léptem be ide a fórumra, hogy szerintem két dologról van szó: a Zeitgeist gondolat, amely a globális pénz matematikájával, hatásával és kritikájával foglalkozik, számomra kellemes meglepetés: mások is ugyanezt látják mögötte. A pedig VP pedig egy színes-szagos álom marhaság, amit ügyesen előrántottak a sifonérból, és sikeresen eltérítik, megosztják vele a "kifelé" gondolkodókat. Olyan, mint a betonkalap az olajkitörés fölött - vagy akár az LMP a civil társadalomban. Bocsi...
Én is lejtőt látok, csak szakadékkal a végén: úgy látom, hogy a mai hétköznapi környezetünk megszokásaival képtelenek vagyunk felmérni, mekkora árat fizethetünk azért, ha a bolygót tönkretevő ellátórendszerünk hirtelen áll le. És most nem arról beszélek, hogy Nápolyt pár hét alatt ellepte a rohadó szemét, hogy New Orleans-ban napok múltán megjelentek a csak fegyverrel megállítható fosztogatók (ismétlem, a Stanford kísérlet tanúsága szerint ők nem "feketék", csak követik a helyzet logikáját - és vajon a puska melyik oldalán van az igazság?)
Arról beszélek, hogy nem tudjuk, mit jelent a 40 év alatti átlagos élettartam, az, hogy szerencse, ha tíz gyerekből kettő ha egészségesen megéri ezt, míg két nő hal bele a szülésbe, hogy egy lábtörés halált vagy nyomorékságot eredményez, hogy az "önellátásról" álmodók a vadász és a zsákmány szerep között választhatnak, ahol a puska (kard, bunkó, csapda) mindkét végén ember áll. Arról, hogy ez milyen mérhetetlen távolra vetheti vissza az emberi civilizációt (mert szerintem nem kétszáz vagy hatszáz évet megyünk vissza, mire elfogy a lőszer, hanem a kőkorszakig - esetleg mi lennénk a következő ősember-generáció "legendás letűnt civilizációja", "istenei"?). Ja, és arról, hogy a "restart"-hoz szükséges, könnyen elérhető energiaforrásokat viszont globálisan eljátszottuk - ha ezt most elcsesszük, nem lesz még egy ipari forradalom kétszáz év múlva.
És egy talán nevetséges hitről beszélek: arról, hogy ezt a helyzetet kizárólag egy másfajta gondolkodással tudjuk megoldani, de azzal képesek vagyunk rá. Nem véletlenül rohanunk lefelé a lejtőn a szakadék felé, hanem azért, mert vannak szárnyaink! Ahhoz gyengék vagyunk, hogy a földről felemelkedjünk velük - de nem a földhöz tartozunk, ezért egyetlen egyszer meg kell próbálnunk rájuk bízni magunkat. Ha a föld logikáját követjük, ott halunk meg a szakadék alján. Mégis megéri, mert ha nem...
Én tizenpár évvel ezelőtt (egyetemista majd friss programozóként) tettem bele minden szabad időmet, erőmet egy spirituális közösség építésébe, és akkor minden egyéb másodlagos volt - azóta másként fordultak a dolgaim: megkaptam a személyes "emberi" felelősséget család és munka terén egyaránt. Ma pedig mindezt (lényegében szó szerint) felteszem arra, hogy azt a bizonyos "példát", azt az építkezésre alkalmas "cölöpöt" megvalósítsam a saját mesterségemben: számítógépen. Amihez egyelőre minden tudásom, tapasztalatom, képességem ma is kevésnek tűnik, hiába gyürkőzöm vele évek óta... na jó, biztató jelek azért vannak már.
Örülök, hogy mész Bösztörpusztára, a MSZ talán az egyetlen olyan mozgalom, ami számomra is elfogadható módon közelít meg sok mindent (és ahogy a Zeitgeist/VP-ben, úgy ebben is érzek egy nagyszerű építő erőt - ugyanakkor egy számomra elfogadhatatlan elutasító vonulatot). Sok erőt és békét kívánok nektek. A cselekvéssel kapcsolatban: örülnék, ha megnéznéd a "kulacs-projekt" ötletet, hátha tetszik, hátha találkozol olyan emberekkel, akik meg szeretnék és tudnák csinálni - nekem nincs hozzá semmim.
Eredeti hely
Válaszul erre
