Kedves Krisztián,
bár továbbra sem kívánok belezavarni a harsogásodba, azért mivel áttételesen kérdést intéztél hozzám, válaszolok. Hátha egyszer... mindegy.
Nem foglalkozom az "igazsággal", mert érdektelennek tartom azt a felvetést, hogy "Az Igazságot" a rendelkezésemre álló gondolkodási képességgel megismerhetném. Néhány felvetés helyette:
1: mindannyian igyekszünk a magunk szintjén logikusan gondolkodni, a rendelkezésünkre álló, általunk hitelesnek tartott tényekből helyes következtetéseket levonni, az eredményt azonban nem szerencsés "igazságnak" nevezni, vagy akként hangoztatni. Nem kell messzire menni innen ahhoz, hogy erre (és értelmetlenségére) példát találjunk.
2: gondolkodásunk "önmagától" nem logikus, egyszerűen azért, mert arra alkalmatlan berendezéssel, az agyunkkal végezzük - igen kemény, és kevesektől látott erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy legalább emlékeztessen arra. Én is csak az "alkalmazott logika" embere vagyok programozó lévén - majd ha elég időt töltöttem a görögökkel, talán többet látok, addig ez is csak jámbor vélemény.
3: megismerőképességünk (érzékeink, véges létidőnk és korlátolt áteresztőképességünk miatt) sehol nem érintkezik a "valósággal", hiába áltatjuk magunkat az ellenkezőjével. Magyarul: a leglogikusabb gondolkodás alapja sem több, mint a saját világkép, más néven a hit - akár valamilyen magasabb szintű rendbe, akár a tudományba és annak eszközeibe vetjük.
A fentiek természetesen nem vonatkoznak senki más állításaira, lehetséges, hogy éppen te vagy birtokában az abszolút igazságnak (semmi piszkálódó felhang) - az én ismereteimből az én gondolkodásmódom szerint más következtetéseket vonok le, ezek egy részéről beszél Zoltán.
Az pedig ismét az én véleményem, hogy stílusod és szavaid alkalmatlanok arra a tevékenységre, amit én beszélgetésnek vagy vitának nevezek. Ebben is hibázhatok természetesen, de egyelőre nem "veled" beszélek (hiszen te sem hozzám szólsz), csak reagálok egy "felém" intézett, számomra megalapozatlannak tűnő felhorkanásra. Kicsit sajnálom a rá fordított időt, de ez meg az én gyengeségem.
Szóval, nyilván okkal mondasz véleményt a gondolataimról, és a magad módján képes vagy kihámozni az újabb kirohanásra valót ezekből a szavakból is - ez a te igazságod, kívánom, hogy adjon neked annyi hasznos feladatot és megmérettetést az életedben, ahogy az én hitem és világlátásom tesz próbára engem nap mint nap, most például általad. Adja meg neked, hogy az "Üdv!" és a "Béke!" ne hangozzék oly idegenül a közöttük szereplő szavaid tükrében.
... kedves Zoltán, semmilyen áldozatot nem hoztam, a Hajnalvilág megírása vegytiszta önzés a részemről: csupán arról van szó, hogy ezt az élet nevű játékot igyekszem valóban azok szerint a szabályok szerint játszani, amikben hiszek - ez ugyan mitől lenne kunszt? Nincs értelme annak az összehasonlításnak sem, hogy "mélyebb", meg hasonlók, simán lehet, hogy hülyeségeket beszélek. Az talán szokatlan manapság, hogy igyekszem végigvinni a gondolataimat és őszintén beszélni, vagy hogy a dühös és/vagy átgondolatlan vagdalkozás helyett a műtétben hiszek.
Ha pedig a "tűzre vetés" szándékát olvasod ki belőle, akkor az én írásomból csináld a gyújtóst, és csak személyes könyvtárra használd - de akkor egyetlen könyvet sem hagyhatsz ki. Onnantól csak azt hidd el, amire a saját életedet, minden perccel fogyó idődet és erődet hajlandó vagy feltenni, és nyugodt lélekkel tudsz a tükörbe vagy bárki más szemébe nézni. Viszont ha egy olyan könyved is van, amit megtartanál (legyen ez a Biblia, Korán, Tóra, Buddha beszédei, Lao-ce, ...), akkor fogadd el, hogy mindenkinek megvan a magáé, és ne játssz tovább a tűzzel, elég baj, hogy oly sokan tesszük.
A külvilág olyan, amilyen - a bennünk keletkező reakció viszont tükör, ha valakit/valamit meg akarunk változtatni, vagy éppen "tűzre vetni", "megnevelni", olyan, mintha a tükrön akarnám kinyomni a pattanásomat, és haragudnék rá, mert csúnya.
Khm... Krisztián, mielőtt megfújnád a harsonát: mindez személyes véleményem, nem olvastam hozzá csillagokat, és nem állítom, hogy bárki másnak így kellene gondolkodni, vagy akár hogy én mindig képes lennék rá - mondjuk inkább... szamárvezetőnek önmagam számára, és tiszteletteljes kérésnek azok felé, akik a szavaimra hivatkozni kívánnak.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
2010. augusztus 22., vasárnap
2010. augusztus 20., péntek
korszellem-73
A "kísérlettel" az a baj, hogy nem "vak": tudom, hogy "ez az a hét, amikor nem eszem húst azért, hogy kipróbáljam, nyugodtabb vagyok-e." Tehát nem lehet objektív, és feltehetőleg azt fogom érezni, amit tudat alatt elvárok magamtól.
Saját tapasztalat: több, mint 20 éve nem eszem húst (a pontosság kedvéért: hal és tejtermékek beleférnek, füst, bogyó, por nulla, alkohol elhanyagolható, koffein-függés időnként erős) - de aki látott már dühösnek...
Így aztán sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom az állításodat
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Saját tapasztalat: több, mint 20 éve nem eszem húst (a pontosság kedvéért: hal és tejtermékek beleférnek, füst, bogyó, por nulla, alkohol elhanyagolható, koffein-függés időnként erős) - de aki látott már dühösnek...
Így aztán sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom az állításodat
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. augusztus 18., szerda
korszellem-72
Kedves gida972, én Gyulai Iván (ökológus, a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa tagja, akiktől a Jövőkereső jelentést nem lehet elégszer ajánlani) előadásában hallottam, hogy az ijesztő mennyiségű, a gyomrunkban, beleinkben ráadásul keveredő "engedélyezett élelmiszeripari adalék" miatt az emberi ürülék ma nem alkalmas komposztálásra, és jobban járunk, ha egyáltalán nem tesszük olyan helyre, ahol élelmiszert szeretnénk termelni.
Például nekem még rémlik az a média-ugribugri, ami a vizelettel a vízbe kerülő ösztrogén tartalmú fogamzásgátlók és a békák? krokodilok? szaporodási problémái közötti kapcsolat körül volt pár éve. Vajon azóta kevesebb fogamzásgátlót fogyasztunk, jobban szűrünk - vagy nem változott semmi, csak lépett egyet a lobbi?
Szóval, a komposztálás szerintem is nagyon fontos, a "bemenet" ilyen kezelésére szerencsére nekünk módunk van - de ahhoz, hogy a "kimenet" is a kiskertbe kerülhessen végül, sok mindenről le kéne mondani. Persze az is igaz, hogy ezzel végül jobban járnánk. Sajnos azok a szervezetek, amik miatt az élelem pár nap alatt csúnya, büdös és ehetetlen lesz, minden ellenkezésünk dacára rendkívül hasonlítanak a mi belsőnkre. Ami nekik a kezelések révén nem kell, az jó eséllyel nekünk sem ideális...
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Például nekem még rémlik az a média-ugribugri, ami a vizelettel a vízbe kerülő ösztrogén tartalmú fogamzásgátlók és a békák? krokodilok? szaporodási problémái közötti kapcsolat körül volt pár éve. Vajon azóta kevesebb fogamzásgátlót fogyasztunk, jobban szűrünk - vagy nem változott semmi, csak lépett egyet a lobbi?
Szóval, a komposztálás szerintem is nagyon fontos, a "bemenet" ilyen kezelésére szerencsére nekünk módunk van - de ahhoz, hogy a "kimenet" is a kiskertbe kerülhessen végül, sok mindenről le kéne mondani. Persze az is igaz, hogy ezzel végül jobban járnánk. Sajnos azok a szervezetek, amik miatt az élelem pár nap alatt csúnya, büdös és ehetetlen lesz, minden ellenkezésünk dacára rendkívül hasonlítanak a mi belsőnkre. Ami nekik a kezelések révén nem kell, az jó eséllyel nekünk sem ideális...
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. augusztus 14., szombat
korszellem-71
Hát... szerintem nem mindegy, hogy "mond" vagy "szajkóz". Nem mindegy, hogy "hirdet", vagy gondolkodik és kiutat keres. Nem mindegy, hogy vitatkozik, vagy kötözködik és elbeszél a másik mellett. Nem mindegy, hogy látjuk-e a különbséget.
Ez a "világvégés" videócslipp, vagy a harcos nemzetmentés, az álomvilág-hajhászás, Isten fantomképének helyszínelős körberajzolása; a számtalan, saját gondolatok nélkül/helyett megjelenő "okos link" számomra majdnem ugyanolyan (szerintem többre érdemes emberek által közvetített) értéktelen, érdektelen médiaszemét, mint ami ellen a tartalma szerint elméletileg szót emel.
Tudom, nem kötelező olvasni... elnézést kérek, hogy másra számítottam.
Bocs ric23, semmi személyes, de ez már nagyon kikívánkozott belőlem. Legjobbakat mindenkinek.
Eredeti hely
Válasz 1
Ez a "világvégés" videócslipp, vagy a harcos nemzetmentés, az álomvilág-hajhászás, Isten fantomképének helyszínelős körberajzolása; a számtalan, saját gondolatok nélkül/helyett megjelenő "okos link" számomra majdnem ugyanolyan (szerintem többre érdemes emberek által közvetített) értéktelen, érdektelen médiaszemét, mint ami ellen a tartalma szerint elméletileg szót emel.
Tudom, nem kötelező olvasni... elnézést kérek, hogy másra számítottam.
Bocs ric23, semmi személyes, de ez már nagyon kikívánkozott belőlem. Legjobbakat mindenkinek.
Eredeti hely
Válasz 1
2010. augusztus 7., szombat
korszellem-70
Kedves "x",
nos, pont így... csak a tisztánlátás végett tennék hozzá pár szót.
Nekem is az enyéim a legfontosabbak: a családom, a szomszédaim, az ismerőseim a kisvárosban, ahová elmenekültem a "nagy élet" esélye elől; a hitem, és igen, a magyarságom. Ezt igyekszem egy olyan logikába illeszteni, ahol mindenkinek megvannak az "övéi", hite és közösségei. Valóban, ez most iszonyúan egymásnak feszül, és talán a rossz végén állunk a puskának - de a fene egye meg, hát inkább itt álljak, mint a másikon! (Belegondolva: vajon a puska melyik végén álló embert tartja nagyobb rabságban a szituáció?)
Ha valami érdekel ebben a helyzetben, akkor az a feszültség oka, aminek megszűnésével a szembenállás válik értelmetlenné - számomra ezt jelenti a "lehull a lepel", vagy hogy Maya fátyla felhasad. A problémám pedig az, hogy ezt a fátylat mi magunk teremtettük és tartjuk ott, olyan ez, mint amikor a hipnotizált ember minden ürügyet kitalál azért, hogy megtegye, amit parancsoltak neki, vagy ne lássa, amit nem szabad. Persze ehhez még hipnózis sem kell... aki nem ismerné: ezen a felvételen azt kell megszámolni, hogy a fehér pólós játékosok hányszor passzolnak. Itt a kísérlet, és eredményének magyar leírása, sajnos a videó nélkül. És megint egyetértünk: önismeret és ön-megváltoztatás az egyetlen út, csak itt nem a múltra, hanem a jelen pillanatra fókuszálok, a saját "láthatatlan" területeimet keresem.
A VP-ről csak annyit: egyetértek veled. Azzal léptem be ide a fórumra, hogy szerintem két dologról van szó: a Zeitgeist gondolat, amely a globális pénz matematikájával, hatásával és kritikájával foglalkozik, számomra kellemes meglepetés: mások is ugyanezt látják mögötte. A pedig VP pedig egy színes-szagos álom marhaság, amit ügyesen előrántottak a sifonérból, és sikeresen eltérítik, megosztják vele a "kifelé" gondolkodókat. Olyan, mint a betonkalap az olajkitörés fölött - vagy akár az LMP a civil társadalomban. Bocsi...
Én is lejtőt látok, csak szakadékkal a végén: úgy látom, hogy a mai hétköznapi környezetünk megszokásaival képtelenek vagyunk felmérni, mekkora árat fizethetünk azért, ha a bolygót tönkretevő ellátórendszerünk hirtelen áll le. És most nem arról beszélek, hogy Nápolyt pár hét alatt ellepte a rohadó szemét, hogy New Orleans-ban napok múltán megjelentek a csak fegyverrel megállítható fosztogatók (ismétlem, a Stanford kísérlet tanúsága szerint ők nem "feketék", csak követik a helyzet logikáját - és vajon a puska melyik oldalán van az igazság?)
Arról beszélek, hogy nem tudjuk, mit jelent a 40 év alatti átlagos élettartam, az, hogy szerencse, ha tíz gyerekből kettő ha egészségesen megéri ezt, míg két nő hal bele a szülésbe, hogy egy lábtörés halált vagy nyomorékságot eredményez, hogy az "önellátásról" álmodók a vadász és a zsákmány szerep között választhatnak, ahol a puska (kard, bunkó, csapda) mindkét végén ember áll. Arról, hogy ez milyen mérhetetlen távolra vetheti vissza az emberi civilizációt (mert szerintem nem kétszáz vagy hatszáz évet megyünk vissza, mire elfogy a lőszer, hanem a kőkorszakig - esetleg mi lennénk a következő ősember-generáció "legendás letűnt civilizációja", "istenei"?). Ja, és arról, hogy a "restart"-hoz szükséges, könnyen elérhető energiaforrásokat viszont globálisan eljátszottuk - ha ezt most elcsesszük, nem lesz még egy ipari forradalom kétszáz év múlva.
És egy talán nevetséges hitről beszélek: arról, hogy ezt a helyzetet kizárólag egy másfajta gondolkodással tudjuk megoldani, de azzal képesek vagyunk rá. Nem véletlenül rohanunk lefelé a lejtőn a szakadék felé, hanem azért, mert vannak szárnyaink! Ahhoz gyengék vagyunk, hogy a földről felemelkedjünk velük - de nem a földhöz tartozunk, ezért egyetlen egyszer meg kell próbálnunk rájuk bízni magunkat. Ha a föld logikáját követjük, ott halunk meg a szakadék alján. Mégis megéri, mert ha nem...
Én tizenpár évvel ezelőtt (egyetemista majd friss programozóként) tettem bele minden szabad időmet, erőmet egy spirituális közösség építésébe, és akkor minden egyéb másodlagos volt - azóta másként fordultak a dolgaim: megkaptam a személyes "emberi" felelősséget család és munka terén egyaránt. Ma pedig mindezt (lényegében szó szerint) felteszem arra, hogy azt a bizonyos "példát", azt az építkezésre alkalmas "cölöpöt" megvalósítsam a saját mesterségemben: számítógépen. Amihez egyelőre minden tudásom, tapasztalatom, képességem ma is kevésnek tűnik, hiába gyürkőzöm vele évek óta... na jó, biztató jelek azért vannak már.
Örülök, hogy mész Bösztörpusztára, a MSZ talán az egyetlen olyan mozgalom, ami számomra is elfogadható módon közelít meg sok mindent (és ahogy a Zeitgeist/VP-ben, úgy ebben is érzek egy nagyszerű építő erőt - ugyanakkor egy számomra elfogadhatatlan elutasító vonulatot). Sok erőt és békét kívánok nektek. A cselekvéssel kapcsolatban: örülnék, ha megnéznéd a "kulacs-projekt" ötletet, hátha tetszik, hátha találkozol olyan emberekkel, akik meg szeretnék és tudnák csinálni - nekem nincs hozzá semmim.
Eredeti hely
Válaszul erre
nos, pont így... csak a tisztánlátás végett tennék hozzá pár szót.
Nekem is az enyéim a legfontosabbak: a családom, a szomszédaim, az ismerőseim a kisvárosban, ahová elmenekültem a "nagy élet" esélye elől; a hitem, és igen, a magyarságom. Ezt igyekszem egy olyan logikába illeszteni, ahol mindenkinek megvannak az "övéi", hite és közösségei. Valóban, ez most iszonyúan egymásnak feszül, és talán a rossz végén állunk a puskának - de a fene egye meg, hát inkább itt álljak, mint a másikon! (Belegondolva: vajon a puska melyik végén álló embert tartja nagyobb rabságban a szituáció?)
Ha valami érdekel ebben a helyzetben, akkor az a feszültség oka, aminek megszűnésével a szembenállás válik értelmetlenné - számomra ezt jelenti a "lehull a lepel", vagy hogy Maya fátyla felhasad. A problémám pedig az, hogy ezt a fátylat mi magunk teremtettük és tartjuk ott, olyan ez, mint amikor a hipnotizált ember minden ürügyet kitalál azért, hogy megtegye, amit parancsoltak neki, vagy ne lássa, amit nem szabad. Persze ehhez még hipnózis sem kell... aki nem ismerné: ezen a felvételen azt kell megszámolni, hogy a fehér pólós játékosok hányszor passzolnak. Itt a kísérlet, és eredményének magyar leírása, sajnos a videó nélkül. És megint egyetértünk: önismeret és ön-megváltoztatás az egyetlen út, csak itt nem a múltra, hanem a jelen pillanatra fókuszálok, a saját "láthatatlan" területeimet keresem.
A VP-ről csak annyit: egyetértek veled. Azzal léptem be ide a fórumra, hogy szerintem két dologról van szó: a Zeitgeist gondolat, amely a globális pénz matematikájával, hatásával és kritikájával foglalkozik, számomra kellemes meglepetés: mások is ugyanezt látják mögötte. A pedig VP pedig egy színes-szagos álom marhaság, amit ügyesen előrántottak a sifonérból, és sikeresen eltérítik, megosztják vele a "kifelé" gondolkodókat. Olyan, mint a betonkalap az olajkitörés fölött - vagy akár az LMP a civil társadalomban. Bocsi...
Én is lejtőt látok, csak szakadékkal a végén: úgy látom, hogy a mai hétköznapi környezetünk megszokásaival képtelenek vagyunk felmérni, mekkora árat fizethetünk azért, ha a bolygót tönkretevő ellátórendszerünk hirtelen áll le. És most nem arról beszélek, hogy Nápolyt pár hét alatt ellepte a rohadó szemét, hogy New Orleans-ban napok múltán megjelentek a csak fegyverrel megállítható fosztogatók (ismétlem, a Stanford kísérlet tanúsága szerint ők nem "feketék", csak követik a helyzet logikáját - és vajon a puska melyik oldalán van az igazság?)
Arról beszélek, hogy nem tudjuk, mit jelent a 40 év alatti átlagos élettartam, az, hogy szerencse, ha tíz gyerekből kettő ha egészségesen megéri ezt, míg két nő hal bele a szülésbe, hogy egy lábtörés halált vagy nyomorékságot eredményez, hogy az "önellátásról" álmodók a vadász és a zsákmány szerep között választhatnak, ahol a puska (kard, bunkó, csapda) mindkét végén ember áll. Arról, hogy ez milyen mérhetetlen távolra vetheti vissza az emberi civilizációt (mert szerintem nem kétszáz vagy hatszáz évet megyünk vissza, mire elfogy a lőszer, hanem a kőkorszakig - esetleg mi lennénk a következő ősember-generáció "legendás letűnt civilizációja", "istenei"?). Ja, és arról, hogy a "restart"-hoz szükséges, könnyen elérhető energiaforrásokat viszont globálisan eljátszottuk - ha ezt most elcsesszük, nem lesz még egy ipari forradalom kétszáz év múlva.
És egy talán nevetséges hitről beszélek: arról, hogy ezt a helyzetet kizárólag egy másfajta gondolkodással tudjuk megoldani, de azzal képesek vagyunk rá. Nem véletlenül rohanunk lefelé a lejtőn a szakadék felé, hanem azért, mert vannak szárnyaink! Ahhoz gyengék vagyunk, hogy a földről felemelkedjünk velük - de nem a földhöz tartozunk, ezért egyetlen egyszer meg kell próbálnunk rájuk bízni magunkat. Ha a föld logikáját követjük, ott halunk meg a szakadék alján. Mégis megéri, mert ha nem...
Én tizenpár évvel ezelőtt (egyetemista majd friss programozóként) tettem bele minden szabad időmet, erőmet egy spirituális közösség építésébe, és akkor minden egyéb másodlagos volt - azóta másként fordultak a dolgaim: megkaptam a személyes "emberi" felelősséget család és munka terén egyaránt. Ma pedig mindezt (lényegében szó szerint) felteszem arra, hogy azt a bizonyos "példát", azt az építkezésre alkalmas "cölöpöt" megvalósítsam a saját mesterségemben: számítógépen. Amihez egyelőre minden tudásom, tapasztalatom, képességem ma is kevésnek tűnik, hiába gyürkőzöm vele évek óta... na jó, biztató jelek azért vannak már.
Örülök, hogy mész Bösztörpusztára, a MSZ talán az egyetlen olyan mozgalom, ami számomra is elfogadható módon közelít meg sok mindent (és ahogy a Zeitgeist/VP-ben, úgy ebben is érzek egy nagyszerű építő erőt - ugyanakkor egy számomra elfogadhatatlan elutasító vonulatot). Sok erőt és békét kívánok nektek. A cselekvéssel kapcsolatban: örülnék, ha megnéznéd a "kulacs-projekt" ötletet, hátha tetszik, hátha találkozol olyan emberekkel, akik meg szeretnék és tudnák csinálni - nekem nincs hozzá semmim.
Eredeti hely
Válaszul erre
2010. augusztus 6., péntek
korszellem-69
Kedves "x",
most sem tudok sok mindent hozzátenni ahhoz, amit írsz, hiszen tényeken alapuló kerek, logikus érvelés. Kicsit úgy tűnik, hogy egy megépíthetetlen hidat próbálunk létrehozni eltérő módszerekkel. Ahogy látom, te a jelen világ tényeire építve építesz hídfőt "ezen" az oldalon (a ma általunk látható jelenségek vizsgálatával), irányt jelölsz ki, és a "túlvéget" (következtetések levonása) majd meglátjuk.
Én irracionális megközelítést alkalmazok. A mai jelenségeket az emberbe (nem csak a magyarba, vagy bármely más nációba, gondolkodásmódba, stb.) vetett hitemre alapozom, emberi okokat keresek a jelenségek mögött. Például: bár igaznak érzem az általad megfogalmazott állításokat, mégis fontosabbnak gondolom a motivációk feltárását nem genetikai, vallási, hanem emberi szinten - ha úgy tetszik, önmagamban keresem azokat a viselkedési módokat, amiket véleményem szerint értelmetlenül kötünk társadalmi csoportokhoz. Nos, gyakran érzem úgy, hogy az általam látott minták, a környezeti feltételek többet számítanak a "helyesnek" tartott viselkedésemben, mint a személyiségem.
Amit viszont fontosnak tartok, az a túloldal, a következtetés: hogy az a kép, amely felé törekszem, legjobb tudomásom szerint alkalmas legyen mindannyiunk befogadására, motivációt jelentsen ne csak a számomra, vagy egy általam szimpatikusnak tartott csoport részére, hanem mindenkinek. Nem az én törekvéseim, vagy egy "kiválasztott nép" akarata, hanem mindannyiunk közös világképe formálja a jövőt - és ez a kép a kérdés.
Ez nem jelent kompromisszumokat, legalábbis az én számomra nem. Vannak viselkedésmódok, szavak, gondolatok, amelyeket nem engedhetek meg magamnak - ahogy azt sem engedhetem meg magamnak, hogy ne igyekezzem megérteni azt, aki viszont azok szerint cselekszik, vagy hogy ne törekedjem a hitre abban, hogy ő is ugyanolyan jó, mint én. Jó, béna körmondat, nagy szavak, nem is mindig igazak rám - de a törekvés talán állítható.
Nem jelent "álmodozást" - elég keményen megküzdöttem mai hitemért saját logikámmal, és most sem azért beszélgetek itt, hogy "támogatókat" találjak, hanem azért, hogy kritikát kapjak, amivel tévedéseimet felfedezhetem. Vagy adott esetben kitartsak saját "naiv hitem" mellett akkor is, ha értelmetlennek látszik - számomra nem a tudásom határozza meg az értékemet, hanem az, hogy annak határain túl miben hiszek, és az milyenné tesz engem.
És nem jelent tétlenséget, sem családban, sem a környezetemhez való viszonyban. Ám mivel ahhoz, amit programozóként feladatomnak tartok, még mindig kevés vagyok (a gép nagyon őszinte szerkezet), itt filozofálgatok, ha úgy tetszik, meddő cselekvés helyett fecsegésbe hátrálok. Na ez viszont tényleg gáz... bár ne tudnék fórumozni. Üdv
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
most sem tudok sok mindent hozzátenni ahhoz, amit írsz, hiszen tényeken alapuló kerek, logikus érvelés. Kicsit úgy tűnik, hogy egy megépíthetetlen hidat próbálunk létrehozni eltérő módszerekkel. Ahogy látom, te a jelen világ tényeire építve építesz hídfőt "ezen" az oldalon (a ma általunk látható jelenségek vizsgálatával), irányt jelölsz ki, és a "túlvéget" (következtetések levonása) majd meglátjuk.
Én irracionális megközelítést alkalmazok. A mai jelenségeket az emberbe (nem csak a magyarba, vagy bármely más nációba, gondolkodásmódba, stb.) vetett hitemre alapozom, emberi okokat keresek a jelenségek mögött. Például: bár igaznak érzem az általad megfogalmazott állításokat, mégis fontosabbnak gondolom a motivációk feltárását nem genetikai, vallási, hanem emberi szinten - ha úgy tetszik, önmagamban keresem azokat a viselkedési módokat, amiket véleményem szerint értelmetlenül kötünk társadalmi csoportokhoz. Nos, gyakran érzem úgy, hogy az általam látott minták, a környezeti feltételek többet számítanak a "helyesnek" tartott viselkedésemben, mint a személyiségem.
Amit viszont fontosnak tartok, az a túloldal, a következtetés: hogy az a kép, amely felé törekszem, legjobb tudomásom szerint alkalmas legyen mindannyiunk befogadására, motivációt jelentsen ne csak a számomra, vagy egy általam szimpatikusnak tartott csoport részére, hanem mindenkinek. Nem az én törekvéseim, vagy egy "kiválasztott nép" akarata, hanem mindannyiunk közös világképe formálja a jövőt - és ez a kép a kérdés.
Ez nem jelent kompromisszumokat, legalábbis az én számomra nem. Vannak viselkedésmódok, szavak, gondolatok, amelyeket nem engedhetek meg magamnak - ahogy azt sem engedhetem meg magamnak, hogy ne igyekezzem megérteni azt, aki viszont azok szerint cselekszik, vagy hogy ne törekedjem a hitre abban, hogy ő is ugyanolyan jó, mint én. Jó, béna körmondat, nagy szavak, nem is mindig igazak rám - de a törekvés talán állítható.
Nem jelent "álmodozást" - elég keményen megküzdöttem mai hitemért saját logikámmal, és most sem azért beszélgetek itt, hogy "támogatókat" találjak, hanem azért, hogy kritikát kapjak, amivel tévedéseimet felfedezhetem. Vagy adott esetben kitartsak saját "naiv hitem" mellett akkor is, ha értelmetlennek látszik - számomra nem a tudásom határozza meg az értékemet, hanem az, hogy annak határain túl miben hiszek, és az milyenné tesz engem.
És nem jelent tétlenséget, sem családban, sem a környezetemhez való viszonyban. Ám mivel ahhoz, amit programozóként feladatomnak tartok, még mindig kevés vagyok (a gép nagyon őszinte szerkezet), itt filozofálgatok, ha úgy tetszik, meddő cselekvés helyett fecsegésbe hátrálok. Na ez viszont tényleg gáz... bár ne tudnék fórumozni. Üdv
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
korszellem-68
Pangea kérésének megfelelően témát változtattam, remélem így jó lesz...
Kedves "x",
szerintem sok újat nem tudunk mondani egymásnak... írásaid tartalmával általában egyetértek, vagy mélyebb ismeretek hiányában elfogadom őket - a vérmérséklet pedig nem vita tárgya. Amit hiányolok (nem csak nálad), a következtetések végigvitele.
Amit a gondolkodási rendszerek eltéréséről, történetükről írsz, elfogadom. A gondom azzal van, ahogy ez vallási, genetikai, akármilyen köntösbe öltözik, örök és feloldhatatlan ellentétként jelentkezik - ezzel ugyanis nincs mit kezdeni, nem sugall semmilyen értelmes kiutat. Mi a jó megoldás? Folytassuk ugyanazt az oda-vissza pofozkodást, amit évszázadok, évezredek óta csinálunk? Rúgjuk ki "őket"? Hová, amikor belaktuk a bolygót? Csináljunk gettókat, numerus clausus-t? Vagy a béke nevében öljünk meg mindenkit, aki nem "szervesen gondolkodik", különben "ők" nyomorítanak meg és pusztítanak el minket? Kérlek, ne érts félre, ez nem "vérmagyaros cseszegetés", csupán az a kérdés, hogy ha valóban képtelenség együtt élni "azokkal" (zsidók, cigányok, nyugatiak, globalisták, liberálisok, nemragozók, ...), akkor mi legyen velük (velünk)?
Tényleg ez az a világkép, amiben hinni érdemes? Ennyire nem vagyunk képesek kilépni egy pusztulásra ítélt mókuskerékből?
Nem vethetek szelet, ha nem akarok vihart aratni - inkább keresek sokszínűbb, megengedőbb megközelítéseket. Egyetlen globális, sokszínű faj vagyunk, sok szempont szerint vagyunk csoportosíthatóak, képességeink és hajlamaink szerint más-más feladatra vagyunk igazán alkalmasak. Mára (szintén nem ok nélkül) egy olyan irányítási rendszert alkottunk magunknak, amely hibás motivációkat teremt, rosszul kapcsolja össze a képességeket és az erőforrásokat. Mintha az emberi szervezet az izmokkal próbálna gondolkodni, a vesével meg mondjuk ládát felemelni.
Szerintem a "hódító" életelvnek ugyanúgy megvan a maga helye, mint a "megtartónak". Bár nem tudok sokat erről sem, de Visnu, Brahma és Siva, a Teremtés, Fenntartás, Felbontás isten-hármasa nem egymás ellen küzd, és csak együtt képesek a világot mozgásban tartani. Nem az a baj, hogy azok az aspektusok, amiket te mondjuk Hun és Sémi címkével jelölsz, léteznek - az a gond, hogy nem a helyükön vannak, nem a sajátosságaik kihasználásával segítik egymást, hanem különbözőségük okán harcolnak egymás ellen.
Nem állítom, hogy a megközelítésem jobb, megalapozottabb, igazabb, stb lenne, mint a te "vonalas" hozzáállásod - viszont számomra ez hordozza a reményt egy élhetőbb világban. Több értelmét látom, mint egy örök és reménytelen harc víziójának - és mivel hitem szerint álmainkkal teremtjük meg a jövőt, én ilyen jövőt szeretnék teremteni. Uff.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
Kedves "x",
szerintem sok újat nem tudunk mondani egymásnak... írásaid tartalmával általában egyetértek, vagy mélyebb ismeretek hiányában elfogadom őket - a vérmérséklet pedig nem vita tárgya. Amit hiányolok (nem csak nálad), a következtetések végigvitele.
Amit a gondolkodási rendszerek eltéréséről, történetükről írsz, elfogadom. A gondom azzal van, ahogy ez vallási, genetikai, akármilyen köntösbe öltözik, örök és feloldhatatlan ellentétként jelentkezik - ezzel ugyanis nincs mit kezdeni, nem sugall semmilyen értelmes kiutat. Mi a jó megoldás? Folytassuk ugyanazt az oda-vissza pofozkodást, amit évszázadok, évezredek óta csinálunk? Rúgjuk ki "őket"? Hová, amikor belaktuk a bolygót? Csináljunk gettókat, numerus clausus-t? Vagy a béke nevében öljünk meg mindenkit, aki nem "szervesen gondolkodik", különben "ők" nyomorítanak meg és pusztítanak el minket? Kérlek, ne érts félre, ez nem "vérmagyaros cseszegetés", csupán az a kérdés, hogy ha valóban képtelenség együtt élni "azokkal" (zsidók, cigányok, nyugatiak, globalisták, liberálisok, nemragozók, ...), akkor mi legyen velük (velünk)?
Tényleg ez az a világkép, amiben hinni érdemes? Ennyire nem vagyunk képesek kilépni egy pusztulásra ítélt mókuskerékből?
Nem vethetek szelet, ha nem akarok vihart aratni - inkább keresek sokszínűbb, megengedőbb megközelítéseket. Egyetlen globális, sokszínű faj vagyunk, sok szempont szerint vagyunk csoportosíthatóak, képességeink és hajlamaink szerint más-más feladatra vagyunk igazán alkalmasak. Mára (szintén nem ok nélkül) egy olyan irányítási rendszert alkottunk magunknak, amely hibás motivációkat teremt, rosszul kapcsolja össze a képességeket és az erőforrásokat. Mintha az emberi szervezet az izmokkal próbálna gondolkodni, a vesével meg mondjuk ládát felemelni.
Szerintem a "hódító" életelvnek ugyanúgy megvan a maga helye, mint a "megtartónak". Bár nem tudok sokat erről sem, de Visnu, Brahma és Siva, a Teremtés, Fenntartás, Felbontás isten-hármasa nem egymás ellen küzd, és csak együtt képesek a világot mozgásban tartani. Nem az a baj, hogy azok az aspektusok, amiket te mondjuk Hun és Sémi címkével jelölsz, léteznek - az a gond, hogy nem a helyükön vannak, nem a sajátosságaik kihasználásával segítik egymást, hanem különbözőségük okán harcolnak egymás ellen.
Nem állítom, hogy a megközelítésem jobb, megalapozottabb, igazabb, stb lenne, mint a te "vonalas" hozzáállásod - viszont számomra ez hordozza a reményt egy élhetőbb világban. Több értelmét látom, mint egy örök és reménytelen harc víziójának - és mivel hitem szerint álmainkkal teremtjük meg a jövőt, én ilyen jövőt szeretnék teremteni. Uff.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
2010. augusztus 5., csütörtök
korszellem-67
Teljesen igazat adok neked: egy fekete-fehér logika szerint az én megközelítésem valóban nem értelmezhető. Sőt gondolkodásomra magam is jellemzőnek találom a "forgalommal szemben" hasonlatot - mégis vállalom, mert ebben hiszek. Ez legyen az én bajom, és nincs szükségem semmilyen olvasótábor ítéletére...
Ám vegyük (az érthetetlen világomban) a "gonosz Rócsildot" példának - OK? Ő ül valahol egy sötét zugban, száz fegyveressel körülvéve, és ímé, zsigerel ki engem folyamatosan (mert valóban ez történik: agymosás, adók, hitelek, zárt életpálya, ha az egzotikusabb felhangokat ki is hagyjuk).
Mondd csak, mit tenne ő anélkül a száz fegyveres nélkül, a millió bankár nélkül, állami struktúrák nélkül? Odajönne és egyenként beleharapna mindannyiunk vajas kenyerébe? Ha elsőre menne is, szerintem az ötödik kísérlet után nem próbálkozna többször.
Tegyük fel, hogy "gR" megvilágosodik, feláll a sötét zugból és elmegy pacsirtákat etetni és törött lábú őzikéket gondozni. Hányan állnak sorba, ölik meg egymást gondolkodás (és tán minden vallási felhang) nélkül azért a székért?
Igen, van elfogadhatatlan világszemlélet, van beteg gondolkodás - és van egy olyan irányítási rendszer, ami ezt előnyben részesíti ahelyett, hogy a veszélyes erőforrásoktól elszigetelné és helyes mintákkal kezelné. Ez szerintem nem faji, vallási vagy egyéni kérdés, hanem strukturális probléma. Kényelmes elítélni a "gonosz tömeggyilkos vezért" - sokkal nehezebb szembesülni a Stanfordi börtönkísérlettel.
Eredeti hely
Válaszul erre
Ám vegyük (az érthetetlen világomban) a "gonosz Rócsildot" példának - OK? Ő ül valahol egy sötét zugban, száz fegyveressel körülvéve, és ímé, zsigerel ki engem folyamatosan (mert valóban ez történik: agymosás, adók, hitelek, zárt életpálya, ha az egzotikusabb felhangokat ki is hagyjuk).
Mondd csak, mit tenne ő anélkül a száz fegyveres nélkül, a millió bankár nélkül, állami struktúrák nélkül? Odajönne és egyenként beleharapna mindannyiunk vajas kenyerébe? Ha elsőre menne is, szerintem az ötödik kísérlet után nem próbálkozna többször.
Tegyük fel, hogy "gR" megvilágosodik, feláll a sötét zugból és elmegy pacsirtákat etetni és törött lábú őzikéket gondozni. Hányan állnak sorba, ölik meg egymást gondolkodás (és tán minden vallási felhang) nélkül azért a székért?
Igen, van elfogadhatatlan világszemlélet, van beteg gondolkodás - és van egy olyan irányítási rendszer, ami ezt előnyben részesíti ahelyett, hogy a veszélyes erőforrásoktól elszigetelné és helyes mintákkal kezelné. Ez szerintem nem faji, vallási vagy egyéni kérdés, hanem strukturális probléma. Kényelmes elítélni a "gonosz tömeggyilkos vezért" - sokkal nehezebb szembesülni a Stanfordi börtönkísérlettel.
Eredeti hely
Válaszul erre
korszellem-66
Kedves "L" (kicsit furcsa lenne ezt a nicket megszólításként használni, nézd el nekem, hogy nem teszem)...
furcsa továbbá, hogy egy "válaszban" két dologról beszélsz: rólam (talán okkal feltételezem: anélkül hogy minimális mértékben is tájékozódtál volna), illetve arról, amit szerinted állítok (a leírtaktól bátran elrugaszkodva), korábbi hozzászólásaidat áttekintve pedig inkább a "hiteles információk ismeretében működő prédikátornak", mint beszélgetőtársnak tűnsz. Távol álljon tőlem, hogy megkérdőjelezzem a rólam vagy feltételezett véleményemről kialakított, megalapozott és igaz képedet - illetve hogy ilyen stílusú társalgásba bocsátkozzam veled akár valamilyen minősítéssel, akár úgy, hogy nekem szóló kéréseidet visszaidézem.
Azért engedelmeddel megjegyezem: igen, tisztában vagyok azzal, hogy a pénzzel reprezentált hatalom képviselői természetesen az érdekeiknek megfelelő befolyást gyakorolják a világra. Nyilvánvaló, hogy kihasználják azt a tulajdonságát is, hogy mindezt rejtve képesek végezni - miért ne tennék? A társadalomban lezajló, szintén a pénzügyi "érték" szerint működő evolúció pedig gondoskodik arról, hogy mindez zárt csoportokat, és azon belül intelligens, viszont szociálisan kiemelkedő mértékben érzéketlen egyéneket emeljen a csúcsra. Nade, ezért haragudnom kell? Ennek annyi értelme van, mint haragudni a vasgolyóra, ha leesik és eltöri a tányért. (Na jó, én is kevés dologgal ordítoztam többet életemben, mint a gravitációval - de ez nem filozófia, hanem az én gyengeségem).
Talán ez a hasonlat érthetőbb: a moziban zsigerből reagálunk a gonoszra, de Al Pacino-t senki sem lőtte azért, vagy tüntetett ellene, mert ő Don Corleone. Az én véleményem az, hogy a szerepeket a globális pénz által nyújtott lehetőségek, a kamat-matematika - és végső soron mindnyájunk közös, elfojtott félelmei írják. Ezzel senkinek sem kell egyet értenie, ez csupán a tőlem telhető mértékben megalapozott személyes véleményem, amit többre tartok az acsargásnál. Elnézést, ha a "vuduzás" erős, illetve korábbi reakcióm túl elvont volt, talán így elfogadhatóbb. Részemről téma becsukva.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
furcsa továbbá, hogy egy "válaszban" két dologról beszélsz: rólam (talán okkal feltételezem: anélkül hogy minimális mértékben is tájékozódtál volna), illetve arról, amit szerinted állítok (a leírtaktól bátran elrugaszkodva), korábbi hozzászólásaidat áttekintve pedig inkább a "hiteles információk ismeretében működő prédikátornak", mint beszélgetőtársnak tűnsz. Távol álljon tőlem, hogy megkérdőjelezzem a rólam vagy feltételezett véleményemről kialakított, megalapozott és igaz képedet - illetve hogy ilyen stílusú társalgásba bocsátkozzam veled akár valamilyen minősítéssel, akár úgy, hogy nekem szóló kéréseidet visszaidézem.
Azért engedelmeddel megjegyezem: igen, tisztában vagyok azzal, hogy a pénzzel reprezentált hatalom képviselői természetesen az érdekeiknek megfelelő befolyást gyakorolják a világra. Nyilvánvaló, hogy kihasználják azt a tulajdonságát is, hogy mindezt rejtve képesek végezni - miért ne tennék? A társadalomban lezajló, szintén a pénzügyi "érték" szerint működő evolúció pedig gondoskodik arról, hogy mindez zárt csoportokat, és azon belül intelligens, viszont szociálisan kiemelkedő mértékben érzéketlen egyéneket emeljen a csúcsra. Nade, ezért haragudnom kell? Ennek annyi értelme van, mint haragudni a vasgolyóra, ha leesik és eltöri a tányért. (Na jó, én is kevés dologgal ordítoztam többet életemben, mint a gravitációval - de ez nem filozófia, hanem az én gyengeségem).
Talán ez a hasonlat érthetőbb: a moziban zsigerből reagálunk a gonoszra, de Al Pacino-t senki sem lőtte azért, vagy tüntetett ellene, mert ő Don Corleone. Az én véleményem az, hogy a szerepeket a globális pénz által nyújtott lehetőségek, a kamat-matematika - és végső soron mindnyájunk közös, elfojtott félelmei írják. Ezzel senkinek sem kell egyet értenie, ez csupán a tőlem telhető mértékben megalapozott személyes véleményem, amit többre tartok az acsargásnál. Elnézést, ha a "vuduzás" erős, illetve korábbi reakcióm túl elvont volt, talán így elfogadhatóbb. Részemről téma becsukva.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
korszellem-65
Szerintem ez erősen hasonlít a tudomány és a vallás viszonyára.
Nagyon-nagyon hosszú ideig semmit sem tudtunk a környezetünk működését vezérlő törvényekről, ezért a levegőbe puffogtatott szavakkal dobálóztunk, különféle iskolák (vallások, felekezetek, szekták és vuduk) léteztek. Aztán szép lassan elkezdtünk hinni abban, hogy a folyamatokat megérthetjük, kiszámolhatjuk, és végre nem kell minden egyes mozdulat mögött démoni összeesküvést sejteni - erre a tudásra épül a mai infrastruktúránk. (A két tényezőnek jól meghatározott és egyenrangú szerepe van, szembehelyezni vagy keverni nem jó őket!)
Véleményem szerint a mai világ folyamatai mögé sötét összeesküvést képzelni pont ugyanilyen vuduzás. A jelenségek, mint például az oktatás, de bármilyen más közszolgáltatás színvonalának zuhanása, de a politika vagy gazdaság történéseinek megértéséhez is elég a vagdalkozás-mentes logikus gondolkodás és némi (max középfokú) matematikai ismeret. Ami hiányzik: az önismeret...
Olyan ez, mint a vonat. Lehet kiabálni a sárga csillagos, turulos, kerekes vagy akármilyen vagonokra, lehet dühöngeni a mozdonyvezetőre és a kalauzra - de nem árt észben tartani: mindannyian együtt, és arra megyünk, amerre a sín... Kinek és miért van szüksége arra, hogy folyamatosan egymást csesztessük, mumusokat kergessünk ahelyett, hogy együtt megoldjuk az általunk létrehozott problémákat?! Merjük nevükön nevezni a dolgokat!
(Az én válaszom: nekünk magunknak van szükségünk rá, mert utáljuk a következtetéseket, amiket le kéne vonni...)
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Nagyon-nagyon hosszú ideig semmit sem tudtunk a környezetünk működését vezérlő törvényekről, ezért a levegőbe puffogtatott szavakkal dobálóztunk, különféle iskolák (vallások, felekezetek, szekták és vuduk) léteztek. Aztán szép lassan elkezdtünk hinni abban, hogy a folyamatokat megérthetjük, kiszámolhatjuk, és végre nem kell minden egyes mozdulat mögött démoni összeesküvést sejteni - erre a tudásra épül a mai infrastruktúránk. (A két tényezőnek jól meghatározott és egyenrangú szerepe van, szembehelyezni vagy keverni nem jó őket!)
Véleményem szerint a mai világ folyamatai mögé sötét összeesküvést képzelni pont ugyanilyen vuduzás. A jelenségek, mint például az oktatás, de bármilyen más közszolgáltatás színvonalának zuhanása, de a politika vagy gazdaság történéseinek megértéséhez is elég a vagdalkozás-mentes logikus gondolkodás és némi (max középfokú) matematikai ismeret. Ami hiányzik: az önismeret...
Olyan ez, mint a vonat. Lehet kiabálni a sárga csillagos, turulos, kerekes vagy akármilyen vagonokra, lehet dühöngeni a mozdonyvezetőre és a kalauzra - de nem árt észben tartani: mindannyian együtt, és arra megyünk, amerre a sín... Kinek és miért van szüksége arra, hogy folyamatosan egymást csesztessük, mumusokat kergessünk ahelyett, hogy együtt megoldjuk az általunk létrehozott problémákat?! Merjük nevükön nevezni a dolgokat!
(Az én válaszom: nekünk magunknak van szükségünk rá, mert utáljuk a következtetéseket, amiket le kéne vonni...)
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. augusztus 4., szerda
korszellem-64
Nem tűnt iróniának, hiszen az állításod teljesen igaz! A fenntarthatóságot szem előtt tartó viselkedés gazdasági katasztrófát eredményez (ahogy a gazdaságilag logikus viselkedés meg természeti és civilizációs katasztrófát). Ezzel a témával sajnos nem tudok viccelni, ráadásul egyébként sem vagyok vidám hangulatban (ha menne a programozás, nem itt tölteném az időt...)
Na jó, inkább leléptem - hátha...
Eredeti hely
Válaszul erre
Na jó, inkább leléptem - hátha...
Eredeti hely
Válaszul erre
korszellem-63
Azt hiszem, neked felesleges lenne megismételnem: a probléma forrása a rendszer belső szerkezete (a rákos daganat matematikája nem kompatibilis az élő szervezetével). Igen, űr keletkezik. És ha nem forgatjuk fel idejében a "munkaerőpiac"-hoz hasonló, légvárakat takaró "alapfogalmakat", akkor az emberi civilizáció helyén fog űr keletkezni... 
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
korszellem-62
Nahát, nem csak én írok ilyeneket? Érdekes olvasmány a közlekedési eszközök és a környezetvédelem kapcsolatáról: http://noemisszio.blog.hu/
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)