Kedves Penge,
azt sem szeretném, ha mostani hozzászólásaimat félreértenéd. Ahogy korábban is jeleztem, én is úgy vélem, viszonylag kevés információ és személyes tapasztalat birtokában, a részben ezzel táplált fiatalos hevülettel nyilatkozol. Gyakran feltételezed a veled ellentétes véleményt formáló partnerekről azt, hogy ők nincsenek tudatában a tényeknek, vagy nem képesek ugyanolyan következtetések levonására, mint te. Képes vagy figyelmen kívül hagyni az erre vonatkozó konkrét visszakérdezéseket, és rád sem feltétlenül jellemző az, hogy a megértés szándékával olvasnád a leírtakat (kötözködhetnék a mostani megállapításaiddal is). Nem is ezeket tartom értékesnek a hozzáállásodban.
Nekem az tetszik, hogy valóban hiszel a technológiában, egyenlőségben, erőszakmentességben és hasonló "modern" elvekben - ezt nevezed összefoglalóan VP-nek, ugyanakkor képes vagy eljutni addig a gyanúig, hogy megfelelően használva a VP is lehet a hatalom eszköze a megosztás és a kivihetetlen szép álmok lebegtetése révén. Amikor nem kerülsz közvetlen összecsapásba "x"-szel, el tudod ismerni fejtegetéseinek értékét.
Én úgy látom, nincs különösebb szükség arra, hogy "x"-et a saját területén megpróbáld "legyőzni" - eddig engem meggyőzött arról, hogy sokkal több tudás birtokában van, mint amennyit ide ki lehet/érdemes borítani. Inkább azt látnám szívesen, ahogy a Z/VP elveket leteszed az asztalra, ahova "x" is pakol. Mindkettőben vannak olyan elemek, amiket szerintem nem érdemes hangsúlyozni... Például nincs értelme az asztal felét felégetni, vagy azon morfondírozni, hogyan lehet "kivenni a médiából a parasztvakítást", mert nem lehet. Nincs értelme arról ábrándozni, hogy annyi erőforrásunk van, amivel röhögve megoldjuk a világ összes problémáját - a valós szükségleteinkre szerintem is elég, de a mai gondolkodással és életképpel nem összeegyeztethető, hatalmas "vágás" kell hozzá, ami nem megy másként, csak egy működő közösségi gondolkodással. Ennek hiányában újratermelnénk a mai hülyeséget.
Yin és Yang, a kettő együtt... Mondom, ez az én talán túl romantikus álmom, hogy ti képesek lehettek példát mutatni egy újfajta szövetségre, amely egymástól távol álló értékrendek között születik. Képesek lehettek belül kezelni a harci vágyat, visszatámadás helyett értelmező kérdéseket feltenni(!), és a kérdésekre válaszolni(!), megtalálni a közös pontokat, a saját területet, és tiszteletben tartani a másik gondolatkörét, nem "oktatni", hanem "tanulni" az idegen terepen.
Ha már korszellem, én ezt szívesen nevezném annak...
"Ha mindenkinek lenne ezerbillió dollárja, akkor megszűnne a korrupció, viszont a pénz is, mert mivel ennyit senki nem tud elkölteni, így a tranzakciók lebonyolítása felesleges teherré válna."
Pont ennek a küszöbén állunk: a pénzügyi rendszerünk sokszorosan "túlreprezentálja" a rendelkezésre álló erőforrásokat - a betéti kamatok és hitelek révén egy növekvőnek feltételezett világgazdaság sok évtizedes jövőbeli termelése "forog" ma a tőzsdén és a bankokban. Ugyanakkor a bolygó a teljesítőképességének határain túl üzemel, az alap erőforrások (víz, olaj, élelmiszer - egyáltalán, "élő" környezet) valós hiánya áll a küszöbön. Amikor pedig az "ezerbilliós" Amerika, Kína, Oroszország, ... szembesül azzal, hogy nem tudja megvásárolni azokat, akkor összeomlás és pofozkodás kezdődik, a megroppanó globális kiszolgáló rendszer pedig sokkal mélyebbre rántja a világot, mint amit ma el tudunk/merünk képzelni. Nem a korrupció szűnik meg tehát, hanem a ma ismert világ!
Ezért kell működőképes alternatívát kidolgoznunk. Most, amíg tehetjük. Abból, amink most van emberi és technológiai téren. Ezért luxus a civódás fogalmakon, félreértős-vagdalkozós hozzáállás - keresnünk kell mindenkiben a jót, használhatót, saját elméleteinkben a hibát, félretenni valót. Lehet, hogy így is kevés lesz.
Eredeti hely
Válaszul erre
